II. évfolyam 2. szám / 2020. június


Szemelvények az ítélkezési gyakorlatból 


Válogatás a Kúria Sajtótitkársága által 2020 második negyedévében közzétett tájékoztatókból

A folyóirat szó szerint közöl egyes, a Kúria honlapján a Sajtó, közlemények, média menüpont alatt a Kúria Sajtótitkársága által közétett, a Kúria tanácsai által elbírált ügyekről készített tájékoztatókat.

 

Üzemi baleset okozta egészségkárosodás miatti sérelemdíj megfizetése tárgyában hozott határozatot a Kúria

Tájékoztató a Kúria M.I. tanácsa által tárgyaláson kívül elbírált Mfv.I.10.290/2019. számú ügyről munkaviszonnyal összefüggésben okozott kár megtérítése tárgyában.

 

A felperes 2016. augusztus 23-tól gépkezelő munkakörben állt alkalmazásban az alperesnél. 2016. szeptember 14-én a tekercselőgép a fólia elvágása közben a felperes bal kezét betekerte. Az üzemi baleseti sérülése miatt egészségi állapotában 10%-os össz-szervezeti egészségkárosodást véleményeztek, állapotában javulás nem várható. A felperes keresetében az alperes kötelezését kérte 2.500.000 forint sérelemdíj megfizetésére. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 500.000 forint sérelemdíjat, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a sérelemdíj mértékét 1.500.000 forintra felemelte, egyebekben helybenhagyta. Az alperes elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan az elsőfokú ítéletét hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új határozat hozatalára utasítását kérte. A felperes a felülvizsgálati kérelem elutasítását kérte.

 

A felperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott. Az Mt. 166. § (2) bekezdésével kapcsolatban állította az alperes, hogy a baleset nem tartozott az ellenőrzési körébe. Jelen esetben az alperesnek ráhatása volt az alkalmazott technológiára, a munka szervezésére, az alkalmazott biztonsági eszközökre, a munkavállalók, így a felperes oktatására, betanítására is. Az ellenőrzési kör fogalmaként minden olyan objektív tényt és körülményt érteni kell, amelynek alakítására a munkáltatónak lehetősége van. Ennek értékelése során a baleset közvetlen okát és a balesethez vezető egész munkafolyamatot vizsgálni kell: a munkamódszer megválasztását, az ahhoz biztosított munkaeszközt, a munkavállalói létszámot, szakismeretet, mert ezek biztosítása a munkáltató kötelezettsége, így arra befolyása, ráhatása van (EBH2018.M.20.). Az alperes biztosította a fóliagyártó gépet, meghatározta hozzá a munkavállalói létszámot, a gépen dolgozó munkavállalók részére elméleti, gyakorlati oktatást, munkavédelmi oktatást kellett tartania. A fentieket is értékelve megállapítható, hogy a baleset az alperes ellenőrzési körén belül történt. Az alperes szerint, ha az ellenőrzési körén belül eső körülmény miatt keletkezett a kár, akkor sem köteles megtéríteni, mert azt a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. A munkavállaló a munkát a számára adott körülmények között köteles végezni, az ezzel összefüggő baleseti veszélyhelyzettel a munkáltatónak számolnia kell (BH2000.422. és az MK 29. számú állásfoglalás). A perben azt kellett bizonyítania az alperesnek, hogy a kárt a munkavállaló vétkes közrehatása okozta. A felelősség alóli mentesüléshez figyelembe kell venni az előreláthatóságot és az elháríthatóságot. Az előreláthatóság azt jelenti, hogy az adott munkafolyamat elvégzésekor a munkáltatónak tisztában kell lennie az esetleges kockázatokkal, veszélyekkel. Ebben az esetben nem a kár összegét, illetve a sérülés mértékét kell előre látni, hanem az esetlegesen felmerülő veszély fajtáját és annak nagyságrendjét. A perben adat volt arra, hogy 2016. június 16-án ugyanezen a gépen hasonló baleset történt egy olyan munkavállalóval, aki 30 éves tapasztalattal rendelkezett. Az alperes kellő körültekintéssel -a balesetet követően – láthatta, hogy egy gyakorlott munkavállaló is sérülést szenvedhet az adott munkafolyamat elvégzése során. A június 16-i esetet kivizsgáltatta, és ennek eredményeképpen egy vészleállító rudazattal rendelkező lábpedált szereltetett be, amely üzemzavar esetén a gép működését leállítja. A munkabiztonsági szakértő javaslatára – a felperes balesetét követően – a gépen automatikus vágást alakították ki. Az eljárás során a felperes nyilatkozott arról, hogy két fóliagyártó gép közül az egyik teljesen automatikusan végezte a vágási folyamatot, és azt követően a fólia feltekercselését, azonban a balesettel érintett gépnél ezt kézi erővel kellett kivitelezni. Megállapítható – különös tekintettel a 2016. június 16-án történt balesetre –, hogy a kézsérüléssel járó baleset veszélye fennállt, azzal az alperesnek számolnia kellett. A kézi vágás és feltekercselés olyan veszélyforrás volt, amelynek elhárítása a technika átlagos eredményei és a munkáltatótól a rendelkezésre álló idő alatti átlagos erőfeszítés alapulvételével elvárható volt. A felperes a baleset napjáig három hét gyakorlatra tett szert. A munkáltatónál hat hónap gyakorlat figyelembevételével úgynevezett „posztvizsgát” kellett tenni, ezt követően lehetett valaki gépkezelő. A felperes tapasztalatlansága miatt fokozottabb figyelemmel kellett volna kísérni a munkáját, a munkaszervezésnél ezt számításba kellett volna venni. A felperes tudta, hogy a forgóalkatrésszel működő gép veszélyes, azonban a rutinos, begyakorolt vészleállító mozdulathoz az adott fóliagyártó gép teljes körű megismerése elengedhetetlen. A munkaszervezés, illetve a munkavédelmi oktatás során a munkáltató kötelessége, hogy a biztonságos munkavégzés keretein belül a kellő mértékű elméleti és gyakorlati ismeretek megszerzését biztosítsa. Tény, hogy a 2016. június 16-i balesetet követően vészleállító rudazattal ellátott lábpedált biztosított, azonban ennek pontos használata a felperesben nem rögzült. A fentiekre figyelemmel a felülvizsgálati kérelem jogszabálysértés megállapítására nem adott módot, ezért a Kúria a Pp. 275. (3) bekezdése értelmében a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

 

Budapest, 2020. április 22.

 

A Kúria Sajtótitkársága

 

Forrás: https://kuria-birosag.hu/hu/sajto/uzemi-baleset-okozta-egeszsegkarosodas-miatti-serelemdij-megfizetese-targyaban-hozott

 

Maradandó egészségkárosodással járó baleset miatti kártérítési perben hozott határozatot a Kúria illetékes tanácsa

Tájékoztató a Kúria Pfv.VIII.20.327/2019. számú egyedi ügyben hozott határozatról.

 

A felperes keresetében az alperest vagyoni és nem vagyoni kárai megtérítésére kérte kötelezni arra tekintettel, hogy az alperes kezelésében lévő járdaszakaszon maradandó egészségkárosodással járó balesetet szenvedett.

 

A per 2010. december 29-én indult. A perben a felperes által előterjesztett többféle járadékigény, valamint a felperes baleset bekövetkezte előtt és után jelentkező egyéb betegségeinek a balesettel való összefüggésének és ennek következtében a baleset következtében beállt munkaképesség-csökkenés és egészségkárosodás mértékének a megítélése miatt széleskörű, több szakértői intézet kirendelésével járó szakértői bizonyítás került lefolytatásra.

 

Az elsőfokú bíróság 2015. február 12-én meghozott ítéletét a másodfokú bíróság részítéletével részben hatályon kívül helyezte.

 

A 2016. január 12-én indult megismételt eljárásban az Egészségügyi Tudományos Tanács Egészségügyi Területen Működő Igazságügyi Szakértői Testülete véleményének a beszerzését és a szakvélemények ütköztetését, kiegészítését követően az elsőfokú bíróság 2018. március 19-én kelt ítéletével a keresetet elutasította. A felperes vagyoni és nem vagyoni kárigényét részben alaposnak találta, azonban az alperes felelősségbiztosítójának a balesetet követően kifizetett teljesítéseinek elszámolásával azt állapította meg, hogy a biztosító teljesítése maradéktalanul fedezte a felperesnek járó kártérítést és késedelmi kamatait. A másodfokú bíróság a határozat fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta.

 

A Kúria a jogerős határozatot hatályában fenntartotta.

 

Budapest, 2020. május 5.

 

A Kúria Sajtótitkársága

 

Forrás: https://kuria-birosag.hu/hu/sajto/maradando-egeszsegkarosodassal-jaro-baleset-miatti-karteritesi-perben-hozott-hatarozatot-kuria

Orvosi kezeléssel és műtéttel kapcsolatos perben sérelemdíj megfizetése tárgyában hozott határozatot a Kúria

Tájékoztató a Kúria Pfv.VIII.20.353/2019. számú egyedi ügyben hozott határozatáról.

 

A felperes keresetében az alperest vagyoni kárai megtérítésére és sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni arra tekintettel, hogy hozzátartozója egészségügyi ellátása során az alperes orvosai nem az egészségügyről szóló 1997. évi XLIV. törvény (Eütv.) 77.§ (3) bekezdésében megfogalmazott elvárható gondossággal, nem a megfelelő módszert választva jártak el, amellyel okozati összefüggésben következett be a felperes hozzátartozójának halála.

 

A 2016-ban indult perben a felperes hozzátartozójának daganatos megbetegedésének kezelésére választott terápia, a terápia következtében szükségessé vált műtét és a műtét utáni ellátás során az alperes orvosainak tevékenysége és annak szakmai megítélése miatt több területet érintő hosszadalmas szakértői bizonyítás volt szükséges.

 

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, a másodfokú bíróság a határozatot helybenhagyta. A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

 

Budapest, 2020. május 5.

 

A Kúria Sajtótitkársága

 

Forrás: https://kuria-birosag.hu/hu/sajto/orvosi-kezelessel-es-mutettel-kapcsolatos-perben-serelemdij-megfizetese-targyaban-hozott

„Gyöngyöspatai szegregációs per”: a nem vagyoni károk megtérítésénél a kártérítés megítélésének egyetlen módja a pénzbeli kártérítés, természetbeni kártérítés alkalmazására nincs jogszabályi lehetőség

Tájékoztató a Kúria „Gyöngyöspatai szegregációs per” felülvizsgálati eljárásában 2020. május 12-én – a koronavírus járvánnyal kapcsolatos vonatkozó rendelkezés alapján tárgyaláson kívül hozott Pfv.IV.21.556/2019/ sz. határozatáról

 

A legfőbb bírói fórum eljáró tanácsa a felülvizsgálattal támadott részében hatályában fenntartotta a Debreceni Ítélőtábla azon jogerős ítéletét, amely cigány etnikai kisebbséghez tartozó tanulók jogellenes elkülönítésében és részükre alacsonyabb szintű oktatás nyújtásában megnyilvánuló személyiségi jogsértés miatt 60 felperes részére, mintegy 100.000.000 forint összegű nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte az alpereseket (a helyi önkormányzatot, az érintett általános iskolát és az illetékes tankerületi központot).

 

Az alperesek a felülvizsgálati kérelmükben azt kérték, hogy pénzfizetés helyett természetben, az általuk felajánlott pótlólagos képzés, oktatás formájában teljesíthessék kártérítési kötelezettségüket, ha pedig erre nem lenne lehetőség a helyi önkormányzat a nem vagyoni kártérítés összegének mérséklését is kérte.

 

A Kúria a felülvizsgálati kérelmeket nem találta alaposnak. Az ügyben az 1959. évi Polgári Törvénykönyvet kellett alkalmazni, amely 1978-tól ismerte a nem vagyoni (erkölcsi) kártérítés intézményét, amelyet a jelenleg hatályos Polgári Törvénykönyvben a sérelemdíj intézménye váltott fel.

 

A Kúria az 1959. évi Ptk. törvényszövege, annak indokolása, továbbá a jogintézmény több évtizedes bírósági gyakorlata és jogirodalma alapján azt állapította meg, hogy a nem vagyoni károk megtérítésénél a kártérítés megítélésének egyetlen módja a pénzbeli kártérítés, természetbeni kártérítés alkalmazására nincs jogszabályi lehetőség. Pénzbeli kártérítés, pótlólagos képzéssel való kiváltására csak a felek peren kívüli megállapodása esetén kerülhet sor.

 

A Kúria a nem vagyoni kártérítés összegének csökkentésére sem látott alapot, mert azt a másodfokú bíróság helyes mérlegeléssel a per összes körülményének értékelése, valamint a bírói gyakorlatban kialakult szempontok figyelembevétele alapján kellően megindokoltan állapította meg.

 

Budapest, 2020. május 12.

 

A Kúria Sajtótitkársága

 

Forrás: https://www.kuria-birosag.hu/hu/sajto/gyongyospatai-szegregacios-nem-vagyoni-karok-megteritesenel-karterites-megitelesenek-egyetlen

Hozzátartozó halála miatt indult, nem vagyoni kártérítés megfizetése tárgyában zajlott perben hozott határozatot a Kúria

Tájékoztató a Kúria Pfv.VIII.20.644/2019. számú egyedi ügyben hozott határozatról.

 

A felperesek keresetükben hozzátartozójuk halála miatt az alperest nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérték kötelezni arra tekintettel, hogy az alperes keretében dolgozó háziorvos 2011. október 10. és 14. között a hozzátartozójuk mellkasi panaszai megfelelő elemzésének és a szükséges teljes körű vizsgálatok elvégzésének elmulasztása miatt nem ismerte fel az elhunyt szívbetegségének súlyosságát, e mulasztása folytán nem utalta sürgősséggel kardiológushoz, ezáltal csökkentve életbe maradási esélyeit. A felperesek hivatkoztak továbbá arra, hogy a teljes háziorvosi ellátás időszakában a háziorvos a felperesek hozzátartozójának ismert cukorbetegségét és magas vérnyomását nem megfelelően kezelte: az alkalmazott gyógyszert a beteg túl alacsony adagban kapta, nem irányította cukorbeteg szakellátásra, nem hívta fel figyelmét a megfelelő életmód és étrend fontosságára. Elmulasztotta a beteg elengedhetetlen szűrővizsgálatokra való beutalását is, emiatt nem került felismerésre a szívbetegsége, amely csökkentette életben maradási esélyeit.

 

A 2012-ben indult perben a háziorvos tevékenysége és annak szakmai megítélése miatt több szakértő bevonásával hosszadalmas szakértői bizonyítás volt szükséges, a felek magánszakértői véleményeket is csatoltak az eljárás során.

 

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság a szakvélemények közötti ellentmondások feloldása érdekében kirendelte az Egészségügyi Tudományos Tanács Egészségügyi Területen Működő Igazságügyi Szakértői Testületét, amelynek többszörösen kiegészített szakvéleményére figyelemmel az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

 

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

 

A széleskörű első- és másodfokú szakértői bizonyítás ugyanis a felperesek keresetét nem alapozta meg, a felperesek nem tudták valamennyi megjelölt körülmény tekintetében bizonyítani, hogy azok a háziorvos részéről felróható mulasztást jelentenek, a megállapított mulasztás tekintetében pedig az alperes sikerrel mentette ki magát a felelősség alól. A rendelkezésre álló orvosi dokumentáció és szakvélemények alapján a cukorbetegség és a magasvérnyomás-betegség kezelését a háziorvos megfelelően, kellő gondossággal végezte. A háziorvos valóban nem a legnagyobb gondossággal járt el a cukorbetegség szövődményei kiszűrésére hivatott szűrővizsgálatok tekintetében, azonban a másodfokú eljárásban beszerzett aggálymentes szakvélemény alapján e mulasztások nem álltak okozati összefüggésben a felperesek hozzátartozójának halálával. A beteg panaszmentessége folytán invazív kardiológiai vizsgálat javallata nem állt fenn, ezért a szakvizsgálatok elmaradása és az életben maradási, túlélési esély csökkenése között nem állapítható meg az okozati összefüggés. Az alperes a háziorvosi alapellátás keretein belül a 2011. október 10. és 13. közötti időszakban szakmai szabályszegést, mulasztást nem követett el, az pedig, hogy október 14-én a panaszmentes beteget nem vizsgálta meg, nem volt okozati összefüggésben az esti órákban bekövetkezett és a beteg halálát okozó infarktussal.

 

Budapest, 2020. június 4.

 

A Kúria Sajtótitkársága

 

Forrás: https://kuria-birosag.hu/hu/sajto/hozzatartozo-halala-miatt-indult-nem-vagyoni-karterites-megfizetese-targyaban-zajlott-perben

Baleset következtében keletkezett egészségkárosodás miatti kártérítési igény tárgyában hozott határozatot a Kúria

Tájékoztató a Kúria M.I. tanácsa által tárgyaláson kívül elbírált Mfv.I.10.207/2019. számú ügyről kártérítés tárgyában.

 

Az I. rendű felperes alatt szerelés közben eldőlt a szerelőállvány, amely miatt a bal lábának többszörös törését szenvedte el, és amely következtében a bal térd alatt amputálni kellett a lábát. A balesetből eredően 66%-os össz-szervezeti egészségkárosodást szenvedett. Az I. rendű felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 15.000.000 forint nem vagyoni kár, valamint vagyoni kárai megfizetésére. Az I. rendű felperes házastársa, a II. rendű felperes nem vagyoni kártérítés címén 3.000.000 forintot igényelt. Az alperes a kereset elutasítását, valamint az I. rendű felperesnek már megfizetett összeg beszámítását kérte. Az elsőfokú bíróság részítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen az I. rendű felperesnek kártérítést, valamint 8.000.000 forint nem vagyoni kártérítést. Ezt meghaladó mértékben a keresetét elutasította. Megállapította, hogy a megítélt összegbe az alperes beszámításra jogosult volt. Kötelezte az alperest, hogy a II. rendű felperesnek fizessen meg 1.000.000 forint nem vagyoni kártérítést, ezt meghaladó mértékben a keresetét elutasította. A másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság részítéletét fellebbezett részében akként változtatta meg, hogy a lakásátalakítás címén járó kártérítést, és a beszámítás összegét felemelte. Az I. rendű felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős részítélet megváltoztatásával a nem vagyoni kártérítés összegének felemelését kérte. Az alperes ellenkérelme a jogerős részítélet hatályában való fenntartására irányult.

 

A felülvizsgálati kérelem részben megalapozott. A Kúria utalt a 34/1992. (VI. 1.) AB határozatban foglaltakra, valamint a hosszabb ideje egységes bírói gyakorlatra, mely szerint a nem vagyoni kártérítésére irányuló igény elbírálása során azt kell vizsgálni, hogy az elszenvedett sérelem milyen mértékű, és a megítélhető vagyoni szolgáltatás mennyiben nyújt körülbelül egyenértékű másnemű előnyt (BH1993.127.). Az elsőfokú bíróság az ítéletében figyelembe vette a 2016. június 25-i balesetet, amely az I. rendű felperes otthonában következett be, és megállapította, hogy az közvetve okozati összefüggésben van a felperes korábbi balesetével. Az életminőséget javító vagyoni kár körében az elsőfokú bíróság értékelte a gépjármű beszerzését, valamint az emelt minőségű lábprotézist, azonban az nem volt megállapítható, hogy ezt túlzott mértékben vette volna figyelembe. A nem vagyoni kártérítés összegét a balesetkori értékviszonyok alapján határozta meg az elsőfokú bíróság. Az I. rendű felperes felülvizsgálati kérelmében több Kúriai, Fővárosi Ítélőtáblai határozatot jelölt meg hasonló tényállásra alapozva. A kialakult bírói gyakorlat szerint a nem vagyoni kártérítés összegét vagy a balesetkori értékviszonyok alapján kamattal, vagy pedig az elbíráláskori értékviszonyok alapján (kamat nélkül) kell megállapítani (Mfv.I.10.714/1996.). Az ítélkezési gyakorlat egységesítésének biztosítása érdekében elvárható, hogy ugyanabban az időszakban bekövetkezett hasonló káresemény által okozott hátrányok után megítélt nem vagyoni kártérítések összege egymástól kirívóan ne térjen el, azonban a hátrányoknak az egyénre gyakorolt hatása, életének további alakulása függ a személyiségétől, az adott ügy egyedi körülményeitől (Pfv.III.22.149/2010/7.). Az egyéni körülmények és az egészségkárosodásból származó hátrányok különbsége alapot adhat az eltérő mértékű nem vagyoni kártérítés megállapítására. A nagyon hasonló tényállások mellett is lehetnek olyan különbségek az adott ügyek között, amelyek indokolják az eltérő döntés meghozatalát. Az egyedi ügyekben hozott döntés nem köti a bíróságot. Az összehasonlítás alapjául szolgáló ítéletek nem bizonyítékok, és az ítéletek közötti különbség nem jelenti a Pp. 206. § (1) bekezdése sérelmét. A bíróságok értékelték a 2016. június 25-i elesés állapotrosszabbító hatását, nem értékelték tévesen a baleset idején fennálló ár- és értékviszonyokat, továbbá nem volt túlzó az életminőséget javító, egyéb vagyoni kár körében megjelölt tényezők értékelése. A nem vagyoni kártérítés mértékének megállapításánál a jövőbeli állapotrosszabbodás lehetőségét, valamint a protézis első beszerzése késedelme miatti hátrányokat azonban nem vették figyelembe. A szakértői véleményből megállapítható, hogy a felperes az első protézissel együtt bot és mankó használatára volt kénytelen, amely jelentős kényelmetlenséggel és fájdalommal járt. A 2016. június 25-i balesete közvetett összefüggésben van az előző balesetével, az orvosszakértői vélemény szerint fokozottan hajlamos elesésre, megbotlásra. A felperes 2014-től 2017 áprilisáig használta a kevésbé komfortos lábszárprotézist, amely használatával kapcsolatos negatív körülményeket a bíróságok nem értékelték. Mérlegelve az első- és a másodfokú bíróság által feltüntetett szempontokat, valamint a protézis első beszerzésének késedelme miatti hátrányokat és a jövőbeli állapotrosszabbodás lehetőségét is, a Kúria 10.000.000 forint nem vagyoni kártérítést tartott az I. rendű felperes sérelmével arányban állónak. A fentiekre figyelemmel a Kúria a Pp. 275. (4) bekezdése alapján a másodfokú részítéletnek az alperes 8.000.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelező rendelkezést helybenhagyó részét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva 10.000.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte az alperest.

 

Budapest, 2020. június 12.

 

A Kúria Sajtótitkársága

 

Forrás: https://kuria-birosag.hu/hu/sajto/baleset-kovetkezteben-keletkezett-egeszsegkarosodas-miatti-karteritesi-igeny-targyaban-hozott

Ez a webhely a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat (sütiket) használ. További információ

E honlap megfelelő működéséhez néha „sütiknek” nevezett adatfájlokat (angolul: cookie) kell elhelyeznünk számítógépén, ahogy azt más nagy webhelyek és internetszolgáltatók is teszik. A sütik kis szövegfájlok, melyeket a webhely az oldalaira látogató felhasználó számítógépén, illetve mobilkészülékén tárol el. Ezeket a sütiket nem kell feltétlenül engedélyeznie ahhoz, hogy a weboldal működjön, azonban lényegesen javítják a felhasználói élményt. Belátása szerint engedélyezheti a sütiket, de, ha nem teszi, lehetséges, hogy a weboldal egyes elemei nem fognak megfelelően működni. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban is. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha a "Rendben" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát. A honlap bezárása után törölheti a sütiket.

Bezárás