VI. évfolyam 4. szám
Tanulmányok
Kiss Ferenc Kálmán: A káregyezség és a járadékmegváltás néhány kérdése II.
A tőkésítéssel kapcsolatos értelmezési problémák, a tőkésítésre vonatkozó feltételi és jogszabályi rendelkezések.
Mit tud a közjog? – a szabályozás és annak kritikája
Először sorra vesszük a tőkésítési megállapodásra vonatkozó közjogi (Bit.) szabályokat, különösen a fogalmakat és a jórészt hiányzó meghatározásokat.
1. A Bit. 121. § (1) g) szerint a biztosítási szerződési feltételeknek tartalmaznia kell: betegség-, baleset- és felelősségbiztosítás esetén – ha járadékfizetéssel jár – a járadék tőkésítésére vonatkozó szabályokat. [a korábbi Bit.-ek (1995. évi XCVI. tv. 48. § (1) h., 2003. évi LX. tv. 96. § (1) g,) ugyanígy rendelkeztek.]
Mint látjuk, a rendszerváltás utáni biztosítási közjogi szabályozás kezdettől fogva úgy alkotta meg, úgymond „a tőkésítés szabályait”, hogy a mögött nem volt sem jogalkotási sem jogalkalmazási tapasztalat (mert tőkésítés is alig volt). Végső soron ennek eredménye lett a Bit.123/A § alábbiakban taglalásra kerülő szabálya, amely tovább „alakítja” a tőkésítés szabályait valójában a polgári jogi jogügyletet írva le vele, miközben a közjogi szabályozás valódi tárgya (lenne, lehetne), hogy a biztosító helytállási kötelezettségének – ha az járadékfizetésre vonatkozik – mekkora összegű tőke felel meg, milyen mértékig köteles saját, károkozó biztosítottjával szemben helytállni. Míg korábban, (pl. az 1948 előtti felelősségbiztosítási kötvényekben[1]) következetesen a biztosító saját biztosítottjával, azaz a károkozóval szemben járadékért való helytállási kötelezettségének meghatározásáról volt szó addig a mostani szabályozásban összevegyülni látszik, hogy mennyiért áll helyt a biztosító saját ügyfelével szemben, illetve hogyan, mennyi kártérítést fizet a károsultnak a felelősségbiztosítás alapján.
A Gfbt.14. § (1) – (2) bekezdések szabálya[2] a biztosító helytállási kötelezettségének meghatározását tartalmazza – de csak arra az esetre, ha a biztosítási összeg felosztásakor a jövőben várható járadékkifizetések tőkeértéke magasabb a szerződésben rögzített biztosítási összegből rendelkezésre álló összegnél. (A Bit. kommentár helyesen észleli, hogy a gfb. biztosítás szabályozásából hiányoznak a tőkésítés szabályai[3]).
A monopolbiztosítás évtizedeiben hazánkban (a gfb.-ben is) limit nélküli, ”illimité” felelősségbiztosítást műveltek, a biztosító helytállási kötelezettségének részletezésér ezért a továbbiakban nem is volt szükség. Amúgy meg a károkozót nem érdekli a tőkésítés – járadékmegváltás, hanem csak az, hogy őt milyen mértékben mentesíti a biztosító. Ehhez pedig a feltételekben különféle módon meghatározott biztosítási összegekre van szükség, manapság a felelősségbiztosítás főszabályként limitált.
A járadéktőkésítéssel kapcsolatban másfajta értelmezési, valójában inkább elhatárolási problémák is felmerülnek.
Szerintünk ui. ez a fogalom legalább háromféle alakban jöhet szóba a biztosításon, kártérítésen belül:
1.1. A biztosítók a külön szabályok (a Bit, a biztosítók és a viszontbiztosítók szavatoló tőkéjéről és biztosítástechnikai tartalékairól szóló 43/2015. (III. 12.) Korm. sz. r.) alapján a járadékokra tartalékot képeznek. Ez persze nem tőkésítés, de a továbbiakkal mégis csak szerves, leginkább biztosítás üzemtani kapcsolatban van.
1.2. A biztosítási feltételekben meghatározásra kerül, hogy a biztosító helytállási kötelezettségének – ha az járadékfizetésre vonatkozik – mekkora összegű tőke felel meg.
1.3. A károkozó felelősségbiztosítója tőkésítési megállapodást köt a károsulttal.
A hazai piacon elérhető általános feltételeknek a tőkésítés szabályaira vonatkozó rendelkezései felületes, illusztratív áttekintése a következőket eredményezi:
A feltételekből az alábbi szabályrendszer bontakozik ki:
A. A tőkésítés menete
– A tőkésítés a felek közös megállapodása alapján, bármelyikük kezdeményezésére történik:
– Járadékfizetési kötelezettség esetén mind a biztosító, mind a biztosított, mind a károsult kezdeményezheti a járadék egyösszegű megváltását (tőkésítését).
– A járadék tőkésítésére csak a felek közös megegyezésével kerülhet sor, tehát ha a tőkésítés tényét és az egyösszegű megváltás összegét a biztosító, a biztosított és a károsult elfogadja.
– A járadék a károsult kérésére egy összegben is átadható.
B. A tőkeérték meghatározása
Ha a kártérítés keretében járadékfizetésre is sor kerül, a biztosító a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (MNB) által jóváhagyott biztosításmatematikai elvek szerinti tőkésítési eljárással határozza meg a járadék- tőkeértéket. A járadék tőkeértéke függ a havi járadék összegétől, a jogosult életkorától, nemétől és a szerződésben rögzített éves limittől, a tőkeérték megállapításánál (tőkésítés) a biztosító a járadékos várható halandóságát, az aktuális járadéknagyságot, a technikai kamatra vonatkozó előírásokat figyelembe véve jár el.
Az egyösszegű megváltás összegét a biztosító az adott gazdasági körülmények (pl. inflációs ráta), a fizetendő járadék paramétereinek, illetve a károsult egészségi állapotának figyelembe vételével állapítja meg.
A járadék tőkeértékét a biztosítók esetenként eltérő néphalandósági táblák (pl. 1988. 1993. évi 2005. évi magyar női, 1990. évi haladósági tábla, 6,25, 5,5%, 2,9,% os technikai kamatláb figyelembevételével konkrétan is meghatározzák.
C. A helytállási kötelezettség mértékének összegszerű korlátozása
– Ha a biztosítási esemény kapcsán egy károsult járadékjogosulttá válik, akkor a biztosító által teljesítendő kifizetések összegébe (az eseményenként meghatározott limitig) a járadék tőkeértéke is beleszámítandó.
– Ha a jövőben várható járadék kifizetések készpénzértéke magasabb a szerződésben rögzített biztosítási összegből rendelkezésre álló összegnél, a biztosító a járadékot arányosan csökkenti.
– Amennyiben a tényleges kár mértéke meghaladja a kártérítési limitet, úgy a biztosító az önrészt a limit összegéből vonja le.
– A járadékfizetéssel járó személyi sérüléses károk esetén a biztosító csak a maximált kár és a járadék tőkeértékének arányában számított kárt téríti meg járadék formájában.
– A járadék-tőkeérték járadék formájában való kifizetési kötelezettsége csak annyiban terheli a biztosítót, amennyiben az adott kárra már kifizetett egyéb kártérítésekkel együtt a járadék-tőkeérték nem haladja meg a káreseményenkénti, illetve az éves biztosítási összeget, ellenkező esetben a biztosító járadékfizetési kötelezettsége csak olyan arányban áll fenn, ahogy a káreseményenkénti, illetve az éves biztosítási összeg és a már kifizetett károk különbsége aránylik a teljes járadék-tőkeértékhez. A biztosító a jövedelempótló, létfenntartást szolgáló járadékfizetésben nem érvényesíti az önrészt.
Elsőre is megállapítható, hogy a biztosítók a ”tőkésítés” szabályait mind a saját károkozó biztosítottjukkal fennálló szerződéses jogviszonyban, mind pedig a károsulttal fennálló előbb deliktuális természetű, majd egyezségi –szerződése jogviszonyra nézve meghatározni törekednek. (a feltételi kikötéseket tartalmazó ÁSZF-ek[4])
2. A Bit 123/A. § (4) bekezdése szerint, ha az (1) bekezdés szerinti kár kapcsán a biztosító járadék egyösszegű megváltását kezdeményezi, úgy ezzel egyidejűleg a biztosító köteles tájékoztatást adni a járadék megváltási tőkeösszegének jelenértékéről, melynél kisebb összegért a járadék nem váltható meg.
Számos elvi és gyakorlati problémát vet fel a Bit. 2021 nyara óta hatályos fenti rendelkezése.
A jogalkotó a Bit. 123/A. § (4) bekezdésében a járadék megváltási tőkeösszegének jelenértékénél kisebb összegét el nem érő tőkésítési szerződés megkötését tiltja.
A közjogi szabályozó a Ptk.6:95.§ intézményével (tilos szerződés) operált. Ez a rendelkezés felveti azt a kérdést, vajon semmis – e az e rendelkezés ellenére kötött tőkésítési megállapodás, ha a Bit. a tilalomhoz ilyen jogkövetkezményt külön nevesítve nem fűz?
A bírói gyakorlatból kapunk eligazítást: ha a polgári jogi szerződés más jogági norma sérelmével jár, akkor abban az esetben is megállapítható meg a szerződés semmissége, ha a jogszabály a megsértéséhez nem fűzi kifejezetten ezt a szankciót. [5]
A közjogi szabályozó tehát a polgári jogi semmisség jogkövetkezményével fenyegetve megtilthatja a bizonyos feltételeknek meg nem felelő tőkésítési megállapodások megkötését az általa felügyelt biztosítónak.
Az eredmény egyik oldalról, legalább részben, kielégítő: a Bit. 123/A. § (4) bekezdése által adott minimális garancia alkalmas a legalapvetőbb, legsúlyosabb egyensúlytalanság kiküszöbölésére egy olyan jogügylet esetében, amelynek esetleges visszásságai gyakorlatilag utóbb nem vagy szinte alig orvosolhatók.
Az új szabály jót akar, de rosszul, a felügyelet ármegállapító hatóságként működik, miközben a hasonló életviszonyok esetében nyitva marad a kérdés. Fő gond, hogy az MNB körlevél nyomán se követhető, ellenőrizhető, helyes-e az összeg. Mennyire köti a biztosítót? És mi van
akkor, ha van jobb, ha változott a piac? Mikor, mitől újul meg a körlevél?
A másik megfontolás azonban a felemás szabályozási megoldáshoz kapcsolódik:
Ha egy esetleges alkuhelyzet függvényében keletkeznek érdemi anyagi jogi következmények, ti., ha nem a biztosító tesz ajánlatot, (miközben a biztosító nem volt köteles neki tájékoztatást adni.) Ekkor máris elesik az a kötöttség, hogy az un. jelenérték alá mehessen a biztosító. Ebben az esetben a biztosító megtagadhatja a szerződéskötést vagy köteles a megváltási tőkeösszeg jelenértékére ellenajánlatot tenni?
Abban az esetben pedig, ha a megállapodás részese a károkozó biztosított is, pl. azért, mert alacsony biztosítási összeg mellett csak közösen tudnak tőkésítési megállapodást kötni, a szabály csak a biztosítót köti, biztosítottját azonban nem. Hasonlóképp látja a Bit Kommentár.[6]
A törvényhely szövegéből, de a Bit.-ből sem derül ki továbbá, hogy mi az a jelenérték. Végül és általában: Felvethető, a jog csak a biztosított károkozók károsultjait védi? Az is kérdés, ha egy kisvállalkozás megy tönkre, ha a limit kimerül, kit kell védenie a felelősségbiztosítónak? Lehetnek törvényben megalkotható károsultvédelmi eszközök; ez nem az, mert ebben a formában nem alkalmas.
A Bit.123/A. § (4) szabálya csupán a legújabb azok közül, amelyek polgári jogot akarnak – közvetve – előírni vagy bevezetni, vagy azon igazítani a biztosítási kárrendezésben, ezért azt a közjogiasodás újabb jeleként értékelhetjük. Van már több példa rá, hogy a közjog így beavatkozik (a három pólusú jogviszonyba), így pl. Gfbt. 32/A. §, Bit. 124/C. § (1) bek.[7]
Általánosabb jellegű kifogásunk azonban az, hogy a (biztosítási) közjog nem illetékes, nem is alkalmas polgári jogi problémák megoldására. Ha a jogszabályalkotó aggályosnak tartja a biztosítási kárrendezést, a polgári jog alkalmazását pedig alkalmatlannak, megtehetné az, hogy a Gfbt, esetleg a többi kötelező biztosítással fedezett felelősségi alakzat pl. műhiba, közlekedési -, munkabaleset esetében anyagi jogi kártérítési jellegű szabályokat alkot, külön kártérítési jogi rezsimet hoz létre. (Ilyen felvetések egyébként – bizonyos anomáliákat észlelve – az EU-ban is észlelhetők.)
A jogalkotó akkor hajthatná nyugodtan álomra a fejét, ha a meglehetősen bonyolult személyi sérüléses kárrendezés összes szabályát, – ide értve a jogalapi kérdéseket és a járadékalap megállapítását, netán a sérelemdíj táblázatba foglalását is- elvégezné. Ez persze nem járható út, teljes, méltányos, igazságos kártérítés amúgy is csak az egyedi eset összes körülményeihez igazodva adható.
A tájékoztatás ügye
Bonyolult- e a tőkésítési ügylet? „A tőkésítés s kártérítési jog legnehezebb területei közé tartozik” – ez dolgozatunk egyik mottója, amivel persze egyetértünk, noha magunk is több, ennél nehezebb problémáról tudunk a deliktuális felelősség jogában.
Összehasonlítást kínálhatnak a pénzügyi termékek is. A tőkésítési ügylet pl. a unit linkhez, vagyis a befektetéssel kombinált életbiztosításhoz képest aligha olyan bonyolult. Csakhogy a valóban összetett pénzügyi termékeket autonóm jogalanyiságú, befektetési döntéshozó fogyasztók ismerhetik meg, akinek jártasságát a bank külön ellenőrizni köteles.
A járadéktőkésítési megállapodás alanya viszont a legtöbbször tájékozatlan, számára véletlen, hirtelen egzisztenciális szükségleteit fenyegető esemény folytán súlyos egészségi-lelki állapotba került károsult, csak éppen nem bank, hanem legtöbbször biztosító áll vele szemben. Nem ő döntötte el, hogy tájékozódni fog egy befektetési ügyletben…de a tőkésítési ügyletnek nem is csak ez a része bonyolult, hanem a többi is. Itt lehet azután igazán szerepe az általános és a károsult személyére orientált tájékoztatásnak.
Nem vitatjuk a jogalkotó jó szándékát, de a kártérítési jog egészének bonyolult halmazából az alábbi két momentum kiragadása közjogi eszközökkel még a biztosítással érintett károsultak esetében sem jelentheti a tájékoztatási probléma megoldását, az információs aszimmetria megszűntét. Ugyanígy az is felvethető, hogy pl. a hasonló nagyságrendű és összetettségű sérelemdíj követelésekkel kapcsolatban miért nincs tájékoztatási kötelezettség megszabva.
A specifikált törvényi tájékoztatási kötelezettség mindenesetre két irányú:
– a biztosító kárrendezési tájékoztatójának tartalmaznia kell a kárkifizetés és szolgáltatás lehetséges formái, ideértve az egyezségi kárrendezést is
– ha a biztosító járadék egyösszegű megváltását kezdeményezi, úgy ezzel egyidejűleg a biztosító köteles tájékoztatást adni a járadék megváltási tőkeösszegének jelenértékéről (Bit.123/A. § (2) bek. c) p., (4) bek.).
(Olvasatunkban az utóbbi tájékoztatási kötelezettség felemás módon egyirányú; ui. csak a biztosító tőkésítési ajánlatához kapcsolódik, a károsult ajánlatához nem.)
Az MNB körlevele[8] a tőkésítéssel kapcsolatban részletekbe menő tájékoztatási kötelezettséget ír elő a biztosítóknak.
Kell- e ügyvéd és mire jó?
Az egyedileg változó, előre pontosan körül nem írható helyzetre, a károsult személyére orientált tájékoztatás ügyvédi feladat és felelősség. Egy kárügyben annak első bírájaként az ügyvéd van abban a helyzetben, hogy a követelést összes elemében, orvosi, büntetőjogi vonatkozásaiban, annak jogalapjától kezdve bonyolult összegszerűségi kérdésekig (általános kártérítés, sérelemdíj, járadékjogcímek stb.) felmérje és kompetens tanácsadást követően a megbízóval együtt mérlegelje azt. Az ügyvéd az, aki egyedi esetben tudja felmérni mi a követelés reálisan elérhető mértéke, beleértve a tőkésítési összeg – és esetleg a teljes kártérítési követelés való lemondás – ellenértékét is.
A magunk részéről nem tartjuk ördögtől valónak, hogy az ügyvéd, akár sikerdíjas megállapodás révén anyagilag közvetlenül is érdekelt legyen a minél előnyösebb megállapodás tető alá hozatalában; ellenkezőleg, az anyagi érdekeltség a jogok sikeres érvényesülésének egyfajta garanciája lehet a kártérítési jogban. A megváltáskor számba kell venni azt is, hogy csak az egyedi esetben és így lehet igazságot tenni, figyelemmel a bírósági igényérvényesítés és a jogalkotás korlátaira.
A felekre kell bízni ügyüket, közvetett garanciák segítségével kell elősegíteni a törvényes és méltányos eredmény megszületését. Ebben szerepe van a kamarák oktatási – képzési tevékenységének, az MNB transzparenciát segítő munkájának pl.számításokat kezelő ingyenes software-ek. táblázatok, segédanyagok közlésével.
Az ügyvédség, mint intézmény lehet alkalmas ennek a felemás helyzetnek az orvoslására. Ma már valószínűleg az nem okoz gondot – mert megvalósult az az állapot -, hogy a súlyos személyi sérüléses károsultak ügyeiben lehetőleg minél gyakrabban ügyvédek járjanak el. Arra van szükség, hogy szakirányú ismereteket szerezzenek, illetve megfelelő speciálisan képzett szakemberek tanácsát is tudják igénybe venni. Mindehhez hozzátartozik, hogy az ügyvédek– amennyire lehet – csökkentsék vagy megszüntessék az ezekben az ügyekben meglevő bizonytalanságokat. Magától értetődő, hogy legkorábban a károsult balesetét követő év során kerüljön sor a megállapodás megkötésére, feltéve azt is, hogy a büntetőeljárás adatai alapján a követelés jogalapja tekintetében nem marad bizonytalanság, illetve a tényállás olyan mértékben tisztázott, hogy annak alapján lehet közösen mérlegelni az esetleges közrehatás mértékét, stb.
Mindez persze felveti az ügyvédi felelősség kérdését is, amelynek az egyik specifikus eleme az lehet, hogy a Bit. 123./A §-ban említett minimum összegnél kisebbet nem szabad elfogadni akkor sem, ha a követelés alanya nem a biztosító, hanem maga a károkozó, pl. munkaadó.
A 2005. évi goslari konferencia egyik ajánlása mindenesetre az volt, hogy a károsult ügyvédjének tájékoztatnia kell megbízóját az egyezség megkötése előtt annak tartalmáról, valamint a tervezett tőkésítési megállapodás és az alternatív járadékfizetés előnyeiről és hátrányairól.[9]
Különleges esetek
Mielőtt rátérnénk a valóban különleges tényállásokra, így a károkozók belső viszonyára, a nem biztosított gépjármű üzembentartókkal szembeni sajátos természetű megtérítési követelésekre, röviden számba vesszük a tőkésítés gyakorlatát kártérítési perekben.
Mint írtuk,[10] arról nem tudni, hogy hazai bíróság előtt járadék helyett tőkésítést követeltek volna, vagy a bíróság a kártérítésnek ezt a módját bármiképpen is alkalmazta volna.
A már létrejött tőkésítési megállapodásokat azonban olykor, ám sikertelenül vitatják. A határozatok a korábban Benedek által lefektetett jogtételeket[11] igazolják; a feleknek a járadékfizetési kötelezettséget felváltó egyösszegű fizetésben történő megállapodása a rPtk. 240. § (3) bekezdése szerinti egyezségnek minősül. Az egyezség tévedés jogcímén megtámadását kizárja a rPtk.240. §-ának (4) bekezdése is, amelyből következően a kár vitatott összegében vagy bizonytalan voltában tévedés címén az egyezséget nem lehet megtámadni.
Az egyik ügyben az alperes az őt terhelő keresetpótló járadék fizetése helyett ajánlatott tett a felperesnek annak 4.400.000 Ft egyösszegű megfizetésével történő megváltására, amit a felperes elfogadott. Az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy ezt a megállapodást nem lehet egyezségnek tekinteni, amivel az ítélőtábla nem értett egyet.
A Kúria egy eseti döntése szerint „a felülvizsgálati kérelem hivatkozásával szemben helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy a belátási képességgel rendelkező felperes által az alaki szabályoknak megfelelően tett lemondó nyilatkozata folytán az egyezséget a rPtk. 236. §-ának (4) bekezdése értelmében tévedés és más jogcímek alapján már nem támadhatja meg; az egyezség tévedés jogcímén megtámadását kizárja a rPtk. 240. §-ának (4) bekezdése is, amelyből következően a kár vitatott összegében vagy bizonytalan voltában tévedés címén az egyezséget nem lehet megtámadni; ezzel együtt sem igazolta a felperes a tévedésnek a rPtk. 210. §-ának (1) bekezdésében írt feltételei bekövetkezését, mert nem bizonyította, hogy az általa kért kárösszegnek megfelelő tartalmú egyezség megkötésekor saját egészségi állapota vagy az egyezség szövegezésében nem félreérthetően fogalmazott jövőbeni követelések kizártsága, mint lényeges körülmények tekintetében tévedésben lett volna.”[12]
A Fővárosi Ítélőtábla eseti döntése is kiemelést érdemel: „A rPtk. 240. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha jogszabály kivételt nem tesz, a felek közös megegyezéssel módosíthatják a szerződés tartalmát, vagy megváltoztathatják kötelezettség-vállalásuk jogcímét. A Legfelsőbb Bíróság az EBH 2005. 1304. szám alatt közzétett eseti döntésében rámutatott, hogy a felek nemcsak szerződéses jogviszonyukban köthetnek egyezséget, hanem bármilyen más, így kártérítési jogviszonyukat is rendezhetik egyezséggel. A keresetpótló járadék esetén nem tudható biztosan előre, hogy a járadék folyósítására milyen időtartamban kerül sor, utóbb merülnek-e fel a járadék felemelésére okot adó körülmények, illetve ezek milyen mértékben teszik szükségessé a felemelést. Mindezek a jövőbeni bizonytalan körülmények kiküszöbölhetők voltak a járadék egyösszegű megváltásával. Ezáltal az ítélőtábla úgy ítélte meg, hogy a feleknek a járadékfizetési kötelezettséget felváltó egyösszegű fizetésben történő megállapodása a rPtk. 240. § (3) bekezdése szerinti egyezségnek minősül. Ugyanakkor – bár más indokok mellett – egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, mely szerint alaptalan az alperes rPtk. 240. § (4) bekezdésére alapított védekezése. A rPtk. 240. § (4) bekezdése kimondja, hogy az egyezséggel való szerződésmódosítás érvényességét nem érinti a feleknek olyan körülményre vonatkozó tévedése, amely közöttük vitás volt, vagy amelyet bizonytalannak tartottak. Ez arra az esetre is áll, ha az egyezség megkötése után előkerült bizonyítékokkal a vitát vagy a bizonytalanságot el lehetett volna hárítani. A felperes keresetét nem az utóbb bekövetkezett, előre nem látott bizonytalansági tényezők kedvezőtlen alakulására alapította, hanem arra, hogy az alperes az egyezség megkötésénél őt megtévesztette. A rPtk. 240. § (4) bekezdése nem korlátozza az egyezség keretében tett jognyilatkozatnak a rPtk. 210. § (4) bekezdésére alapított megtámadását, ezért azt érdemben kellett elbírálni. Az elsőfokú bíróság helyesen foglalt állást abban a kérdésben, hogy ez utóbbi rendelkezés alapján az 1999. február 25-én megkötött megállapodás nem érvénytelen. E körben az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének indokolását megismételni nem kívánja, csupán utal arra a rPp. 254. § (3) bekezdése alapján. Az Ítélőtábla álláspontja szerint éppen a megtévesztés hiánya miatt nem volt ügydöntő jelentősége, hogy helytállóak voltak-e a tőkésítés során alkalmazott adatok, illetve számítási mód. Ezért az erre vonatkozó fellebbezési előadás érdemi vizsgálatát mellőzte. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a rPp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.”[13]
(Az ügynek utóbb másfajta folytatása lett – Strasbourgban. A fenti eljárás felperesének panasza kapcsán ui. az Emberi Jogok Európai Bírósága ítéletet hozott: az 5 évig és 6 hónapig tartott ennyire hosszú eljárásra tekintettel a panasznak helyt adott, úgy ítélte meg, hogy az eljárás túlzottan hosszú volt, és nem felelt meg az “ésszerű idő” követelményének, megállapította, hogy az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését megsértették és méltányossági alapon ezer euró nem vagyoni kárt állapított meg.[14] Ez a határozat is jelzi, hogy a tőkésítési megállapodás körüli jogviták összetettek – és időigényesek.)
Egy másik ügyben a felperes kérte a járadéka egyösszegű megváltását: „Az alperes 7 millió forint megfizetésére tett ajánlatot, amelyet azonban a felperes nem fogadott el. Az alperes erre 8 millió forintot ajánlott fel, amelyet elfogadva a felperes egyezségi megállapodást írt alá, amely szerint ezt az összeget a balesetből eredő kárai megtérítéseként elfogadja. A felek azt jelentették ki, hogy az abban foglaltakkal egyetértenek, a jelzett balesetből járadéktőkésítés címén megállapított valamennyi vagyoni és nem vagyoni kárt, járulékos költséget, kamatot megtérítettnek tekintik, illetőleg a biztosítási eseménnyel kapcsolatosan egymással szemben semmilyen további igényt érvényesíteni nem kívánnak és kifejezetten lemondanak a megállapodásuk megtámadási jogáról. Az alperes a megállapodás szerint a 8 millió forintot kifizette. A felperes a keresetében a jubileumi jutalom összegét követelte, amelynek megfizetését az alperes megtagadta. A felperes a keresetét arra alapította, hogy az egyezség a jubileumi jutalmat nem tartalmazta. Az alperes a kereset elutasítását kérte, mert álláspontja szerint az egyezség magában foglalta a jubileumi jutalom összegét is.
Az elsőfokú bíróság a keresetet alaptalannak tartotta, mert a 2000. október 26-án létrejött szerződésnek a rPtk. 207. §-ának (1) bekezdése szerinti értelmezésével, a felek közötti levelezések tartalmának értékelésével – figyelemmel a rPtk. 211. §-ának (1) és (2) bekezdésére és 213. §-ának (2) bekezdésére – azt állapította meg, hogy az egyezség szerinti 8 millió forint tartalmazta a felperest csak 2005. szeptember 14-én megillető jubileumi jutalom összegét is.. Az elsőfokú ítélet indokolása tartalmazza azt is, hogy a felek a szerződés megtámadásának jogáról lemondtak, a semmisség ténye pedig fel sem merült.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelme szerinti jogi álláspontja, hogy a jogerős ítélet a rPtk. 207. §-ának (4) bekezdését megsértve, kiterjesztően értelmezte a felperes nyilatkozatát. A felperes nem a balesetből származó minden igényéről, csak a járadéka tőkésítésével kapcsolatos további igényeiről mondott le. A felperes másodlagosan annak megállapítását kérte, hogy a megállapodás a jóerkölcsbe ütköző, a rPtk. 200. §-ának (2) bekezdése alapján semmis (BH 2000.260.).
Bizonyított tény, hogy a peres felek 2000. október 26-i írásbeli megállapodása járadék tőkésítése címén fizetendő 8 millió forintot említ, a felek közötti jogvita elbírálása érdekében azonban a bíróság helyesen utalt a jogerős ítélet indokolásában arra, hogy az egyezség szövegének a rPtk. 207. §-ának (1) bekezdése szerinti értékelése körében a szavak általánosan elfogadott jelentése mellett, az eset összes körülményét és a nyilatkozó feltehető akaratát is figyelembe kell venni. Nem vitatható az sem, hogy a Ptk. 207. §-ának (4) bekezdése tiltja a joglemondó vagy jogosultságból engedő nyilatkozat kiterjesztő értelmezését; az adott esetben azonban erről nincs szó.
A rendelkezésre álló bizonyítékokból megállapítható volt, hogy a feleket a kártérítés körében a jogviszony végleges lezárásának szándéka vezette.
A három héttel későbbi egyezségi ajánlat 8 millió forintra való felemelését a felperes úgy fogadta el, hogy abban kifejezetten kijelentette, hogy a biztosítási eseménnyel kapcsolatosan „semmilyen” további igényt nem kíván érvényesíteni. Ilyen tényállás mellett – figyelembe véve azt is, hogy a jutalmat ezzel az esedékessége előtt fizeti az alperes – alappal nem állítható, hogy a felperes az egyezséget azzal kötötte meg, hogy a 40 éves jubileumi jutalmát későbbi időpontban érvényesíti. A megállapodás úgy jött létre, hogy a felek kölcsönösen tisztában voltak a megegyezés alapjául szolgáló követelésekkel, a vitatott igényekkel és a megállapodás egyértelműen rögzíti, hogy az egyezség a biztosítási eseménnyel kapcsolatos összes igényt rendezi. Mindezek alapján a jogerős ítélet annak megállapításával, hogy az egyezség a jubileumi jutalom összegét is tartalmazta, nem kiterjesztően értelmezte a felperes nyilatkozatait.”[15]
A különleges tényállások
I.A. az egyik károkozó tőkésít, majd megtérítési igényt érvényesít a társkárokozóval szemben a közös károkozók belső viszonyában, a Ptk.6:524. §(3) alapján.
I.B. Az egyik károkozó felelősségbiztosítója tőkésít, majd a másik károkozóval, annak felelősségbiztosítójával szemben a közös károkozók belső viszonyán alapuló megtérítési igényt (Ptk. 6:468. §) érvényesít.
I.C. A károkozó gfb. biztosítója tőkésít, majd a másik károkozóval, annak felelősségbiztosítójával szemben, a Gfbt.33.§ alapján törvényi engedményesként érvényesít követelést.
I.D. A károkozó gfb. biztosítója tőkésít, majd saját (ittas, jogosítvány nélküli stb.) biztosítottjával szemben regresszál a Gfbt. 34. § alapján.
II.A. A MABISZ tőkésít, majd a nem biztosított károkozóval szemben megtérítési igényt érvényesít a Gfbt.36. § (8) bekezdés alapján.
II.B. A MABISZ tőkésít, majd a másik társ-károkozóval, annak felelősségbiztosítójával szemben a Gfbt. 33. § alapján törvényi engedményesként érvényesít követelést.
Abban a I/D. alatti esetben, amikor a gfb. biztosító a járadék-követelést tőkésítési megállapodással rendezte, a jogszabályi feltételek meglétében a kifizetett összeget a többi kifizetéssel egyetemben a Gfbt.36.§ alapján biztosítottjától követelheti Felmerül a kérdés, hogy saját biztosítottja, adott esetben az ittas gázoló, járadék vagy a tényleg kifizetett megváltási összeg megtérítésére köteles-e.
Még inkább felvethető ez abban az esetben, ha a balesetért nemcsak a biztosított, hanem mások is felelősek, ilyenkor, az I/C. esetben, a biztosító törvényi engedménye keretében (Gfbt.33. §) támaszthat igényt.
Végül az is előfordul, hogy a kárt nem biztosított károkozó okozta, aki helyett a MABISZ állt helyt és a követelést a Gfbt. 36 § (8) bekezdés alapján érvényesíti (II./A.), legtöbbször vele szemben, de más jogcímen mások, pl. a balesetért felelős egyéb károkozók is alanyai lehetnek annak, (II./B.).
A tőkésített összeg visszakövetelése a bírói gyakorlatban eddig a II.A. alatti esetben vetett fel jogértelmezési kérdéseket, vagyis akkor, amikor a MABISZ tőkésít, majd a nem biztosított károkozóval szemben megtérítési igényt érvényesít.
Az utóbbi tényállás-csoportban több kérdésben születtek határozatok:
1. Van arra példa, hogy a regressz per bírósága „revízió alá vette” a kárrendezést és megállapította, hogy a járadék túlzott mértékű volt, ehhez képest a tőkésítés összegét is alacsonyabb mértékben határozta meg:
„A járadék megváltás körében azonban a felperes számítása nem követhető nyomon, nem állapítható meg, hogy a kialakult gyakorlathoz képest miért tért el. A más perekben szerzett tapasztalat szerint a járadékmegváltás az egyezségkötéstől számított 5 éves időtartam alatt fizetendő járadék összegét foglalja magában. A felperes az egyezséget … november 6. napján kötötte meg. A további öt évre felmerülő járadék összege 42.000 Ft x 12 x 5 = 2.520.000 Ft. Ehhez képest a felperes 3.100.000 Ft-ot fizetett meg járadékmegváltás címén annak ellenére, hogy a károsulttal elszámolt és a lejárt járadékot külön megtérítette. A megváltás során tehát a felperes indokolatlan és megalapozatlan összeget fizetett ki, melyet alappal az alperestől nem igényelhet. A felperes 2.580.000 Ft olyan kártérítést és kárpótlást teljesített, mely nem felel meg a hivatkozott kormányrendelet 8. § (1)-(3) bekezdéseinek, valamint a 15. § (7) bekezdésében foglaltaknak, ezért a bíróság az alperes ellenkérelmének helyt adva, ebben a körben a felperesi keresetet elutasította”.[16]
2. Egy másik ítélettel a bíróság azzal „menti” a MABISZ-t, hogy kárt enyhített a megváltással, mert azzal mind ő, mind pedig a nem biztosított károkozó jól járt: Az I. rendű alperes fellebbezésében kifogásolta a kártérítés összegszerűségét is, sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a tőkésített összeg megfizetésére is kötelezte. Álláspontja szerint a tőkésítés a felperes olyan önkéntes vállalása volt, melynek kötelező ereje az I. rendű alperesre nem terjedhet ki. A Fővárosi Ítélőtábla rá kíván azonban mutatni arra, hogy a felperes kárenyhítési kötelezettségének is eleget tett akkor, amikor a korábban megállapított összegű járadék helyett egy összegben teljesített. A károsultak fiatal kora és elszenvedett sérülései alapján valószínűsíthető, hogy huzamos ideig, az inflációra tekintettel pedig növekvő összegű járadékot kellett volna fizetni a részükre, melynek összege lényegesen meghaladta volna az egyösszegű megváltás összegét. A felperesnek tehát az alperesek érdekeit szolgáló kárenyhítő kötelezettségének tett eleget, mikor a járadékot megváltotta, melyre tekintettel kármegosztásnak nincs helye.[17]
Ezekben a perekben tehát a bíróságok magát a járadékmegváltást, mint a kártérítés egyik módját, mint szokásos kárrendezési aktust elfogadták, legfeljebb az adott esetben jónak vagy rossznak tartották azt. Más a helyzet persze az egyéb károkozók esetében, itt is el lehetne fogadni azonban azt a tényt, ahogyan a kár rendezése történt, legfeljebb a kárrendezést végzőt kellene rászorítani, bizonyítsa be, olyan megállapodást kötött, amely előnyös volt saját ügyfelére és így végső soron a társ-károkozóra nézve is.
3. Egy korábbi döntés azzal érvelt, hogy a nem biztosított károkozóra a Mabisz és a károsult tőkésítési egyezsége nem hat ki, következésképp ő továbbra is járadék fizetésére köteles.
„Az ilyen jogi rendezés azonban csakis az adott szerződés megkötésében résztvevő jogalanyokra vonatkozóan bír kötelező erővel. A felperes és a károsultnak a járadékmegváltásra vonatkozó szerződése nem hat ki az alperesre. Az ebből eredő igényét a felperes az alperessel szemben nem érvényesítheti. A felperesnek a 190/2004. (VI.8.) Korm. rendelet 15.§ (7) bekezdésén alapuló megtérítési igénye csak a Ptk.355.§ (3) bekezdése és 356-357.§-ainak rendelkezései szerint érvényesíthető az alperessel szemben, azaz havi járadék megfizetését követelheti – megtérítési igényről lévén szó – értelemszerűen csak az általa e címen, egy összegben előre teljesített összeg keretein belül. A másodfokú bíróság ennek megfelelően mellőzte a felperes javára megítélt tőkeösszegből a járadékmegváltás összegét és e helyett havi járadék megtérítésére kötelezte az alperest.” (BDT 2011/2515)
.„A perbeli esetben a károsult és a felperes egyezsége a kártérítési igény végleges rendezését szolgálta, annak alapján nem vagyoni kártérítésre és a járadékok tőkésítésére került sor. A kártérítési igény egy részének ezen rendezési módja az abban részt vevő jogalanyokra bír kötelező erővel, az alperesek nem hat ki, amennyiben kedvezőtlennek ítélik”. [18]
Ezzel az állásponttal szemben azzal lehet érvelni, hogy a MABISZ és más jogviszonyban minden felelősségbiztosító a kárrendezési gyakorlatban elfogadott törvényes eljárást alkalmazott a tőkésítéssel, így a nem biztosított károkozó kockázata az, hogy ügyében egyezséget, adott esetben éppen ilyet kötöttek. Ez a károkozó ugyanis nem „akármilyen” károkozó, hanem olyan személy, aki pénzügyi-jogi jogszabályi kötelezettségét (biztosításkötés) megszegte s ez váltotta ki, hogy a Mabisz kárrendezést folytasson.
Ez összhangban van a bírósági gyakorlattal annyiban, hogy a felelős a MABISZ- nek meg kell hogy térítse az alaposan, indokoltan fizetett károkat. A MABISZ perbeli pozíciója nem azonos sem a kártérítési jogviszony károsultja, sem a biztosító helyzetével. Megtérítési igénye érvényesítésekor nem a kártérítési perekre irányadó polgári anyagi jogi szabályokat, hanem az erre vonatkozó speciális jogszabályi rendelkezéseket kell alkalmazni. A MABISZnak elegendő bizonyítania az általa fizetett kártérítés és a költségei összegét, igazolnia kell az általa kielégített igény alaposságát valamennyi kártétel tekintetében, mellyel szemben a károkozót terheli annak bizonyítása, hogy a felperes alaptalan igényeket is kielégített. A körülmények mérlegelésével vagy akár becsléssel megállapított kártalanítási összegeket a károkozó nem kifogásolhatja, ha azok nem voltak nyilvánvalóan alaptalanok vagy túlzottak.[19]
A bírósági állásponttal azért kell vitatkozni, mert a járadék-megváltás, úgy is, mint a kártérítés egyik módja, a gyakorlatban elfogadott kárrendezési eljárás, a nem biztosított károkozónak tehát el kell fogadni azt, hogy a károsult havonta visszatérőleg jelentkező kára ilyen módon is kielégítést nyerhetett.
Kérdés, tartható-e ez az álláspont abban az esetben, ha a MABISZ társ-károkozóval szemben is fellép; nyilván nem lehet arra jutni, hogy az egyetemleges felelősök közül az egyik járadékot, a másik tőkeösszeget köteles fizetni.
Annak ellenére, hogy a Kúria fenti álláspontja szerint a kártérítési igény egy részének ezen rendezési módja az abban részt vevő jogalanyokra bír kötelező erővel, az alperesek nem hat ki, amennyiben kedvezőtlennek ítélik, mégsem teheti vitássá az alperes, hogy a megváltással állapotjavulásra sem lehet hivatkozni.
4. „A rendelkezésre álló adatokból az is megállapítható, hogy a felperes egyes károsultakkal egyezséget kötött, a károsultakkal a járadék megváltás körében létrejött megállapodás is egyezségnek minősül. Ezek létrejöttének időpontjában hatályos és alkalmazandó Ptk. 240. § (1) bekezdése alapján volt erre lehetősége a felperesnek és a károsultaknak, így érvényesül a Ptk. 240. § (4) bekezdése is, miszerint az egyezség érvényességét nem érinti, ha az egyezség megkötése után olyan bizonyíték került elő, amellyel az egyezségkötéskor fennálló bizonytalanságot el lehetett volna hárítani. Ez alkalmazandó az alperes vonatkozásában is annyiban, hogy az alperes sem teheti vitássá az egyezséggel való kár kifizetést, illetőleg járadék megváltást arra tekintettel, hogy utóbb, a jelen peres eljárásban beszerzett szakértői véleményből megállapíthatóan az egyes károsultak állapotában az idők folyamán, azaz a kár kifizetést követően az alkalmazott kezelésekre is figyelemmel, állapot javulás következett be, és így alapvetően a baleseti munkaképesség csökkenés mértékében is kedvezőbb változás következett be”. [20]
A társadalombiztosító járadékszolgáltatásainak tőkésítése
Bár a tőkésítés általában individuális jogügylet, nem ritka az sem, hogy pl. társadalombiztosítási megtérítési követeléseket, amelyek között értelemszerűen járadék kifizetések is vannak, a károsultak nagy csoportjára nézve egy összegben elégítenek ki az adott piac szereplői. Ilyennek tekinthető a hazai gépjármű felelősségbiztosítók és a nyugdíj- és az egészségbiztosítási szervek közti megállapodások is. Ezek a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 49/D. § (1) bek.-en alapulnak.
A társadalombiztosító megtérítési követelése természetszerűleg más helyzetet teremt, mintha maga a károsult követelné járadéka tőkésítését (amelyhez, mint láttuk, nincs is szükség arra, hogy ezt alanyi jogon követelhesse), ebben az esetben azonban más a helyzet, a járadékot más, a tbi folyósítja neki, a felelős azonban nem a biztosító, hanem a károkozó. A jog ilyenkor neki, a felelősnek enged választási jogot és járadékmegváltással teljesítheti a társadalombiztosítóval szembeni megtérítési kötelezettségét).[21]
A regressz tényállások gyakorisága előbb-utóbb mindenütt megteremti azt az igényt (különösen ott, ahol nem tíz, hanem több száz direkt és felelősség-biztosító kerülhet egymással véletlenszerű vagy talán részben szükségszerű kapcsolatba), hogy a követeléseket ,köztük a tőkésített járadékokat valamiféle egyszerűsített pausálé módon számolják el egymással. Ezek az ún. megosztási egyezmények (Teilungsabkommen, TA), pl. Németországban évtizedek óta kitűnően funkcionálnak anélkül, hogy az érdekeltek ténylegesen igényt érvényesítenének egymással szemben.[22]
Dilemmák, javaslatok
A tőkésítési megállapodás és problémáinak bemutatásával célunk elsősorban az volt, hogy az érdeklődés homlokterébe kerüljön egy kevés ember számára nagyon fontos, a jogkereső közönség számára kevéssé ismert, bonyolult ügylet – jogi helyzet, ami egyúttal a további vizsgálódás folytatásának szükségességét is magában hordozza.
A lehetséges irányok, a teljesség igénye nélkül:
Felül kell vizsgálni, módosítani, egymással is összhangba hozni, kiegészíteni a tőkésítés közjogi szabályait, a biztosítók általános feltételeit pedig ehhez képest átdolgozni.
Az aktuáriusi, közgazdász, banki üzemviteli szempontok és az azokat megjelenítő szakemberek bevonása, nézeteik esetleges ütköztetése egymással és a jogi aspektusokkal általában véve ugyancsak szükségesnek látszik.
Alaposan vizsgálni kell a Ptk. 6:27. §-ban és a Pp. 238., 239. §§-aiban szabályozott egyezség intézményét, egymáshoz való viszonyukat. Ezt annak ellenére javasoljuk, hogy bizonytalan, tőkésítéskor a feleknek igénye van-e egyáltalán a perbeli egyezség alkalmazására. A Pp. mostani keretei között is szerepe lehet azonban a bíróságnak tőkésítési egyezség létrejöttében, különösen akkor, ha a perben nem kötelező a jogi képviselet.
A károsult ügyvédi képviseletére, bonyolult súlyos, nagy összegű összetett személyi sérüléses ügyekben peren kívül is okvetlenül szükség van. Egyszerű a helyzet, ha a fél maga jogi képviselővel rendelkezik, vagy egyébként szakértelemmel bír, vagy ilyet igénybe tud venni. Igen jelentős ügyben azonban, különösen súlyos egészségkárosodás esetén a kedvezőtlen személyi körülményeket feltételezve nem kizárt, hogy akár jegyzőkönyv is felvétessék arról, hogy mit tudattak a károsulttal, mit vett tudomásul akár külön-külön nyilatkozattal is, hogy utóbb ebben a kérdésben a felek között vita ne keletkezhessék.
Ilyenkor jól teszi az ügyvéd, ha aktuáriusi segítséget is igénybe vesz. Ha már az évi százezernyi un. pléhkár esetében evidens, hogy a gépjármű szakértő díja is kártétel, a goslari tanácskozás résztvevői- igaz szűk többséggel azt ajánlják, hogy a károsult számára a felelősségbiztosítás költségére tegyék lehetővé, hogy a tőkésítési összeget független szakértő számítsa ki.[23]
Az utóper és a járadék felemelés peres és peren kívüli gyakorlatát is fel kell tárni. Annak eredménye adhat útmutatást arra nézve, hogyan, milyen mértékben, milyen tényezők számbavételével lehet a jövőre nézve jóslásokba bocsátkozni.[24]
Mindenképpen érzékeny – és hangsúlyos – kérdés, hogy az inflációt hogyan kell – és lehet- figyelembe venni; így pl. az, hogy vajon helye van a korábbról már megismert inflációs pótlék alkalmazásának.
Mindenesetre változni látszik a bírósági gyakorlat az un. indexálás ügyében: „A megítélt járadékok olyan költségek fedezésére szolgálnak, melyekről a bizonyossággal határos valószínűséggel tudható, hogy évről évre emelkednek, ezért az ítélőtábla álláspontja szerint nem kizárt az összegek indexálása, ha a bíróság azt egyértelmű és végrehajtható módon meg tudja határozni. A Központi Statisztikai Hivatal által közzétett éves fogyasztói árindex a fentiek alapján ilyen meghatározásnak minősül”.[25]
Javasoljuk a Ptk. kommentárok, kártérítési kézikönyvek szerzőinek, szerkesztőinek, hogy a munka során elsősorban fontossága miatt foglalkozzanak a tőkésítési megállapodással, de azért is, mert az elsődlegesen polgári jogi, nem biztosítási közjogi vagy aktuáriusi kérdés. Némileg aggályos, hogy tudomásunk szerint nincsenek nyilvánosságra hozott ellenőrizhető, egybevethető tőkésítési táblázatok forgalomban. Nem tudni, hogy a biztosító ajánlatát milyen számítások, kamatlábak mellett teszi.
Az a legfontosabb, hogy az egyedi ügyben a felvilágosítás, tájékoztatás megtörténjen, arra kellő idő legyen. Az ügy bonyolultságához, illetőleg a károsult szellemi, testi állapotához, korához képest gondoskodás történjék arról, hogy a jogügylet fő elemeivel tisztában legyen, azokat értékelni tudja. Mindent meg kell tenni a felek közti un. információs asszimetria csökkentésére, amibe a károsultat képviselő ügyvéd különleges ismeretekkel, információkkal való felruházása is hangsúlyosan beletartozik.
Továbbra is feladat a tőkésítési ügylettel járó előnyök és hátrányok részletes elemzése vö. Szöllösy, id. mű 267.o. Szerzőnk (nyugat) európai kitekintésben, meggyőző érvek bemutatásával minden esetre úgy látta, hogy a tőkésítési megállapodás az esetek többségében a visszatérő szolgálatatáshoz képest mindkét fél érdekét jobban szolgálja.
Munkánk során egyébként túlnyomórészt német forrásokra támaszkodtunk, amit indokol, hogy ott a kérdéssel viszonylag gyakran, sokan foglalkoznak, fontosnak tartják, bőséges irodalma is van. Nemcsak a német, hanem az angol gyakorlatra is történik azonban utalás Fazekas munkájában.[26]
Nem mellőzhető azonban egy széles horizontú, több jogcsaládra néző áttekintés sem, amelyre már a 70es 80as években is sor került.[27] [28] Egyébként jellemző, hogy Szöllösy 1970-ben publikált munkájában is elsőül a járadék vagy tőke dilemmáját taglalja, id. mű 266.o. s ez történik néhány évvel később a mű újabb kiadásában is.[29] Dolgozatunk első részében pedig már bemutattuk, hogy a szakmai vitáknak évtizedes távlatban is ez a központi kérdése.
Összefoglaló tézisek
A járadékmegváltás egyfajta egyezség, mindig bizonytalan jövőbeli eleme is van, bírói ellenőrzése, utólagos korrekciója aligha lehetséges.
A károsultak nem követelnek bírósági tőkésítést, a bíróság sem alkalmazza a kártérítésnek ezt a módját. A járadékmegváltás legtöbbször a károsult ügyvédi képviselete mellett peren kívül zajló biztosítói kárrendezési aktus. Megkötését gondos mérlegelésnek kell megelőznie.
A károsultvédelmi szempontok, elvárások helyesek, de valójában nem a tőkésítéssel, hanem az alapul fekvő jogügylettel, a mérlegelési kockázatokkal, a jövőre vonatkozó előrejelzések bizonytalanságával, csak részben számszerűsíthető mivoltával stb. függnek elsősorban össze.
A járadékfelemelés nem okvetlenül jobb, igazságosabb a károsult számára, ellenben a tőkésítés a károsultegyedi estben történő alapos felvilágosítása, jogainak megóvása esetén inkább előnyös lehet számára is, az ügylet nem a kockázat reá hárítását jelenti. (ellenkezőleg: Németh, id mű.[30])
A járadékmegváltás felemás biztosítási közjogi szabályozási keretek közt történik. A biztosítási közjog eszközei csupán korlátos garanciát jelentenek, de sokban segíthetnek.
[1] 1948 előtti felelősségbiztosítási kötvényekben szavatossági biztosítási általános feltételek 14. § (6)Ha a biztosított az egyezség vagy bírói ítélet alapján egészben vagy részben járadékfizetésre köteles, a „Szövetkezet” a biztosított összeg keretén belül……a járadékot azon járadékösszeg erejéig fizeti, amely járadékösszeg az alanti járadéktáblázat értelmében a biztosított összeg fennmaradt részének megfelel. Nem életfogytiglan szóló járadék fizetésének kötelezettsége esetén a „Szövetkezet” a járadékrészleteket a biztosított összeg kimerüléséig tartozik fizetni. Gazdák Biztosító Szövetkezete üzemek részére 1943
A kártérítés kifizetése
szavatossági biztosítási általános feltételek 13. §…Ha kártérítésképpen járadékfizetés iránt történt megállapodás, illetve járadékfizetés ítéltetett meg ez esetben a biztosított a legmagasabb összegeknek megfelelő, az alábbi táblázatból megállapítandó évi járadékok képezi a szövetkezet kártérítési kötelezettségének legszélsőbb határát. Gazdák Biztosító Szövetkezete üzemek részére 1943
[2] Gfbt.14. § (1)
Gfbt.14. § (1) Ha egy biztosítási eseménnyel kapcsolatban több jogosult megalapozott kártérítési igénye meghaladja a 13. § (1)–(2) bekezdésében meghatározott összeget, akkor a kártérítési igények megtérítése az összes kártérítési igénynek a károkra káreseményenként meghatározott összeghez viszonyított arányában történik.
(2) Ha kártérítésként járadékfizetési kötelezettség áll fenn, a biztosítási összeg felosztásakor a járadék tőkeértékét kell figyelembe venni. Ha a jövőben várható járadékkifizetések tőkeértéke magasabb a szerződésben rögzített biztosítási összegből rendelkezésre álló összegnél, a biztosító a járadékkifizetések tőkeértékét arányosan csökkentve állapítja meg a járadék nagyságát.
[3] „Érdekes, hogy a jogszabály által szabályozott kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás esetén – ami a járadékfizetés leggyakoribb előfordulási területe ‒ a Gfbt. nem szól a járadék tőkésítésének szabályairól, és azt a biztosítók kiegészítő feltételei sem tartalmazzák, noha a Bit. 121. § rendelkezései legalább szubszidiárius jelleggel a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződésekre is irányadók”. Nagykommentár a biztosítási tevékenységről szóló 2014. évi LXXXVIII. törvényhez Kovács Zsolt szerk. 162.o.173.o.
[4] Generali Általános felelősségbiztosítási feltételek (ÁFF) VIII.2.5.
Járadékfizetési kötelezettség esetén mind a biztosító, mind a biztosított, mind a károsult kezdeményezheti a járadék egyösszegű megváltását (tőkésítését). A járadék tőkésítésére csak a felek közös megegyezésével kerülhet sor, tehát ha a tőkésítés tényét és az egyösszegű megváltás összegét a biztosító, a biztosított és a károsult elfogadja. A járadék tőkésítése esetén a biztosító a járadék tőkeértékét az 1993. évi magyar női néphalandósági tábla és 6,25%-os technikai kamatláb figyelembevételével határozza meg.
Vállalati Vagyon- és felelősségbiztosítások
Alfa
TREND II. Felelősségbiztosítás
Ha a biztosítási esemény kapcsán egy Károsult járadékjogosulttá válik, akkor a Biztosító által teljesítendő kifizetések összegébe (az eseményenként meghatározott limitig) a járadék tőkeértéke is beleszámítandó.
Groupama
Felelősségbiztosítások általános szabályzata
9. Ha a biztosítási esemény kapcsán egy károsult járadékjogosulttá válik, akkor a biztosító által teljesítendő kifizetések összegébe (az eseményenként meghatározott limitig) a járadék tőkeértéke is beleszámítandó.
10. A biztosító a járadék tőkeértékét az 1988. évi magyar nôi néphalandósági tábla és 0% technikai kamatláb figyelembevételével határozza meg.
Az általános felelősségbiztosítás Általános szerződési feltételei
Allianz Hungária Biztosító
27. Járadékfizetési kötelezettség esetén a biztosító a folyósítandó kártérítés mértékét a 26pontban meghatározott biztosítási összegre figyelemmel határozza meg. Ha a jövőben várható járadék kifizetések készpénzértéke magasabb a szerződésben rögzített biztosítási összegből rendelkezésre álló összegnél, a biztosító a járadékot arányosan csökkenti.
X. A járadék tőkésítésének és a tőkeérték megállapításának szabályai
29. Járadékfizetési kötelezettség esetén mind a biztosító, mind a biztosított, mind a károsult kezdeményezheti a járadék egyösszegű megváltását (tőkésítését). A járadék egyösszegű megváltásra csak abban az esetben kerülhet sor, ha annak tényét és összegét mind a biztosított, mind a károsult elfogadja. A biztosító az egyösszegű megváltás összegét a Központi Statisztikai Hivatal által kiadott 1990. évi halandósági tábla alapján 5,5%-os technikai kamatláb figyelembevételével állapítja meg a szerződésben rögzített biztosítási összegből még rendelkezésre álló összeg figyelembevételével.
Uniqa
Perfekt Felelősségbiztosítási szabályzat
A járadék egy összegű megváltását (tőkésítését) a biztosító, a biztosított, illetve a károsult egyaránt kezdeményezheti, arra csak abban az esetben kerülhet sor, ha annak tényét és összegét mind a biztosított, mind a károsult elfogadja.
Amennyiben a tényleges kár mértéke meghaladja a kártérítési limitet, úgy a biztosító az önrészt a limit összegéből vonja le.
OTP Garancia
A FELELŐSSÉGBIZTOSÍTÁS ÁLTALÁNOS SZERZÔDÉSI FELTÉTELEI/20057.
A biztosító szolgáltatásai
7.1. A kártérítés szabályai:
a. A biztosító a balesetből eredő munkaképtelenség vagy munkaképesség csökkenés esetében a keresetveszteséget (jövedelem-kiesést) illetőleg a járadékot, továbbá a tartást pótló járadékot és a nem vagyoni kárpótlást is a szerződésben meghatározott biztosítási összegen belül, a magyar jog által meghatározott terjedelemben és mértékben teljesíti a károsultnak. A járadékot a jogosultnak szerződésben meghatározott biztosítási összegen belül a fizetési
kötelezettség kezdő időpontjától a jogosultság lejártáig fizeti meg. A járadékfizetéssel járó személyi sérüléses károk esetén a biztosító csak a maximált kár és a járadék tőkeértékének arányában számított kárt téríti meg járadék formájában. A járadék a károsult kérésére egy összegben is átadható
K&H
2. Balesetből eredő munkaképtelenség, vagy munkaképességcsökkenés esetében a keresetveszteséget (jövedelemkiesést) illetőleg a járadékot, továbbá a tartást pótló járadékot, és a nemvagyoni kártérítést is a magyar jog által meghatározott terjedelemben és mértékben teljesíti a károsultnak. A járadékot a jogosultnak a szerződésben írt összeghatárokon belül a fizetési kötelezettség kezdő időpontjától a jogosultság lejártáig fizeti meg.
A járadék kifizetéssel járó személyi sérüléses károk esetén a biztosító csak a maximált kár és a járadék tőkeértékének arányából számított kárt téríti meg járadék formájában.
Union
7.3. Ha a kártérítés keretében járadékfizetésre is sor kerül, a biztosító a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete által jóváhagyott biztosításmatematikai elvek szerinti tőkésítési eljárással határozza meg a járadék-tőkeértéket.
A járadék-tőkeérték járadék formájában való kifizetési kötelezettsége csak annyiban terheli a biztosítót, amennyiben az adott kárra már kifizetett egyéb kártérítésekkel együtt a járadék-tőkeérték nem haladja meg a káreseményenkénti, illetve az éves biztosítási összeget, ellenkező esetben a biztosító járadékfizetési kötelezettsége csak olyan arányban áll fenn, ahogy a káreseményenkénti, illetve az éves biztosítási összeg és a már kifizetett károk különbsége aránylik a teljes járadék-tőkeértékhez. A biztosító a jövedelempótló, létfenntartást szolgáló járadékfizetésben nem érvényesíti az önrészt.
Alfa
Szakmai felelősségbiztosítási feltételek
Hatályba lépés időpontja: 2023. augusztus 1.
Amennyiben a biztosítási esemény kapcsán egy károsult járadékjogosulttá válik, akkor a Biztosító által teljesítendő kifizetések összegébe a káreseményenként meghatározott limitig a járadék tőkeértéke is beleszámítandó.
A várható járadék kifizetések tőkeértékének megállapításánál (tőkésítés) a Biztosító a járadékos várható halandóságát, az aktuális járadéknagyságot, a technikai kamatra vonatkozó előírásokat figyelembe véve jár el.
Allianz
Vállalati felelősségbiztosítások
hatályos 2020. 07. 01-től
Általános biztosítási feltételek
17. a járadék tőkésítésének és a tőkeérték megállapításának szabályai
A járadékfizetési kötelezettség esetén mind a biztosító, mind a biztosított, mind a károsult kezdeményezheti a járadék egyösszegű megváltását (tőkésítését). Az egyösszegű megváltásra csak abban az esetben kerülhet sor, ha annak tényét és összegét mind a biztosító, mind a biztosított, mind a károsult elfogadja.
A járadék tőkeértéke függ a havi járadék összegétől, a jogosult életkorától, nemétől és a szerződésben rögzített éves limittől.
Signal
A vállalkozói felelősségbiztosítások általános szerződési feltételei
(2019)
19. A járadék tőkésítésének és a tőkeérték megállapításának szabályai
19.1. Járadékfizetési kötelezettség esetén a járadék tőkeértékét a Biztosító a korrigált 2004. évi halandósági tábla alapján, 0%-os technikai kamattal határozza meg a szerződésben
rögzített biztosítási összegből még rendelkezésre álló összeg erejéig. Ez nem jelenti a járadék ezen az összegen történő egyösszegű megváltását. A megváltást mind a biztosító, mind a károsult kezdeményezheti, de arra kizárólag abban az esetben kerülhet sor, ha annak tényét és összegét a biztosító és a károsult is elfogadja.
19.2. Amennyiben a biztosító hozzájárul a megváltáshoz, akkor az egyösszegű megváltás összegét a biztosító az adott gazdasági körülmények (pl. inflációs ráta), a fizetendő járadék paramétereinek, illetve a károsult egészségi állapotának figyelembe vételével állapítja meg
Colonnade
Általános Polgári Jogi Felelősségbiztosítás – OCC-003-2017 8 / 32
Járadék tőkésítésére vonatkozó szabályok
23. Járadékfizetési kötelezettség esetén a Biztosító, a Biztosított és a Károsult is kezdeményezheti a járadék egyösszegű megváltását (tőkésítését). A járadék tőkésítésére csak a felek közös megegyezésével kerülhet sor, úgy, hogy a tőkésítés tényét és az egyösszegű megváltás összegét a Biztosító, a Biztosított és a Károsult egyaránt elfogadja. A járadék tőkésítése esetén a Biztosító a járadék tőkeértékét az 2005. évi magyar női néphalandósági tábla és 2,9%-os technikai kamatláb figyelembevételével határozza meg.
[5] [13] „A Kúria már kifejtette azt az álláspontját is, amely szerint nem helytálló az a megállapítás, hogy ha a polgári jogi szerződés más jogági norma sérelmével jár, akkor csak abban az esetben állapítható meg a szerződés semmissége, ha a jogszabály a megsértéséhez kifejezetten ezt a szankciót fűzi. Ez a fajta jogértelmezés nem következik a régi Ptk. szabályozásából és azt eredményezné, hogy a jogszabálysértés polgári jogi jogkövetkezmények nélkül maradna. Ennek megfelelően, ha a szerződés a polgári jogi jogviszonyokat szabályozó jogszabály olyan kötelező rendelkezésébe ütközik, amely lényegi módon szabályozza a jogviszony létrejöttével kapcsolatos eljárást, a képviseleti jogosultságot, a szerződés tartalmát, tárgyát, vagy egyéb más lényeges körülményeket, akkor a régi Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján a szerződés semmissége állapítható meg még akkor is, ha maga a jogszabály ezt a szankciót kifejezetten nem fűzte a megsértéséhez (EBH 2004.1117., BH 2012.220.)” Kúria Pfv.22123/2015/12. sz.
[6] Erre tekintettel lényeges kérdés, hogy a fenti szabályok csak akkor alkalmazandók-e, ha a járadék megváltását a biztosító kezdeményezi. A jogszabály szövegéből egyértelműen ez az értelmezés adódik, ugyanakkor a felek megváltásra irányuló szándéka esetén semmi akadálya nem lenne annak, hogy a járadék megváltását formálisan a járadékra jogosult kezdeményezze. Így, ha az új rendelkezéssel a jogalkotó célja az volt, hogy az ügyfelek érdekeit védje a tájékoztatási kötelezettség előírásával és a megváltási összeg alsó határának meghatározásával, akkor ezt a rendelkezést a felek igen könnyen megkerülhetik. Mindazonáltal a felek szerződéskötési szabadságának korlátozása nem feltétlenül indokolt abban az esetben, ha a járadékra jogosult kifejezetten maga szeretné a járadék egyösszegű megváltását, és figyelemmel arra, hogy a járadék tőkésítésére sok esetben továbbra sincs kötelezettsége a biztosítónak, álláspontunk szerint ilyen esetekre a jelenértéknél alacsonyabb összegben való megállapodás tilalma sem alkalmazható, Nagykommentár a biztosítási tevékenységről szóló 2014. évi LXXXVIII. törvényhez Kovács Zsolt szerk. 162.o.173.o.
[7] A Gfbt.32/A. § (1) szerint gépjármű károsodása esetén a biztosító előzetes kalkulációt készít az általa téríthető helyreállítási költségek és kiadások nettó, illetve bruttó összegéről, illetve – amennyiben az értékcsökkenés fizetésének feltétele fennáll – az értékcsökkenés mértékének megfelelő összegről, és erről tájékoztatja a károsultat.
(2) A biztosító a gépjárműben keletkezett kár helyreállításához szükséges költségek általános forgalmi adóval növelt összegét a károsultnak csak akkor térítheti meg, ha a károsult által bemutatott számla tartalmazza a gépjármű helyreállításához szükséges munkálatok megnevezését, anyagköltségét és munkadíját, valamint az a számvitelről szóló törvény előírásainak megfelel, kivéve, ha a károsult a közlekedésbiztonsági szempontokra is tekintettel a gépjármű megjavíttatása helyett az (1) bekezdés szerinti mértékű nettó kártérítési összeggel szabadon kíván rendelkezni. Amennyiben az értékcsökkenés fizetésének feltétele fennáll, a biztosító az (1) bekezdés szerinti értékcsökkenés összegét téríti meg. Gazdasági totálkár esetén vagy ha a káresemény következtében károsult gépjármű helyreállítása műszaki okokból nem lehetséges, a biztosító a gépjármű károsodás időpontjában fennálló forgalmi értékének maradványértékkel (roncsértékkel) csökkentett összegét alapul véve köteles megtéríteni a károsult kárát.
(3) A biztosító az értékcsökkenés alkalmazásának módszertanát a honlapján közzéteszi.
A Bit. 124/C. § (1) bek. szerint pedig a lakáscélú ingatlant érintő, határozatlan időre kötött vagyonbiztosítási szerződés vonatkozásában a biztosítóval szerződő fél jogosult arra, hogy – a biztosítási évfordulón túl – minden év márciusában – március 31-ig a biztosítóhoz beérkezően – költségmentesen élhessen egy további felmondási lehetőséggel a rendes felmondás szabályai alapján.
[8] „Kiemelten fontos továbbá, hogy az ügyfelek gondosan mérlegeljék az egyösszegű járadékmegváltás előnyeit, illetve hátrányait a döntésük meghozatala előtt, és ehhez a Biztosító megadja a szükséges információkat, különösen a járadék és az egyösszegű megváltás közötti általános eltéréseket. Az MNB ezért elvárja, hogy a Biztosító felhívja az ügyfelek figyelmét arra, hogy amennyiben létrejön az egyösszegű megváltásról szóló megállapodás, az azt is jelenti, hogy a Biztosító a károsult részére a továbbiak banki fizetést nem teljesít. Az MNB javasolja a Biztosítónak, hogy kellő körültekintéssel járjon el a járadék egyösszegű megváltásának kezdeményezésekor, és a rendelkezésére álló információk alapján mérlegelje, hogy a megváltás a járadékos további életvitelét nem veszélyezteti.” Vezetői körlevél a Magyar Nemzeti Bank elvárásairól a nem-életbiztosítási járadékok megváltásával kapcsolatosan, Pénzügyi Szervezetek Felügyeletéért és Fogyasztóvédelemért Felelős Alelnök Iktatószám: 351423-21/2021
[9] Forrás: A 2005. évi 43. Német Közlekedésjogi Napok ajánlásai
https://deutscherverkehrsgerichtstag.de/media/Editoren/Empfehlungen/2005_empfehlungen_43_vgt.pdf
[10] Kiss Ferenc Kálmán: A káregyezség és a járadékmegváltás néhány kérdése I. Kártérítési és Biztosítási Jog, 2024/3. sz. [38] bekezdésszám
[11] Kiss Ferenc Kálmán: A káregyezség és a járadékmegváltás néhány kérdése I. Kártérítési és Biztosítási Jog, 2024/3. sz. [27]-[30] bekezdésszám
[12] Kúria Pfv.20124/2016/5.
[13] Fővárosi Ítélőtábla Pf.21212/2006/7.
[14] Emberi Jogok Európai Bírósága, Varga kontra Magyarország ügy 42329/09. sz
[15] Legfelsőbb Bíróság Pfv.III.21.284/2008/6.sz.
[16] Budapest Környéki Törvényszék P.21914/2010/29. sz.
[17] Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.21.337/2005/4.sz.
[18] Kúria Pfv.V.20.423/2016/4.
[19] BDT2011. 2598, IH 2011.161, BDT2015. 3344
[20] Fővárosi Ítélőtábla Pf.21 499/2016/6.
[21] A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a nyugdíjtv.) 89. § alapján.
[22] A megosztási egyezmények (magánjogi) keretszerződések, amelyek alapján egyrészt a felelősségbiztosítók, másrészt főképp a betegbiztosító pénztárak és ágazati betegbiztosítók arra vállalnak kötelezettséget, hogy a jövőben bekövetkező káresetekből keletkező ráfordításokat a megállapodás szerinti mértékben megosszák.”, Geigel, Der Haftpflichtprozess Beck, München 1990,1123.o.hasonlóképp: Becker – Böhme,:” A megosztási egyezmények a jövőbeli káresetekből keletkező jogviszonyok megállapodással történő rendezését szolgáló keretszerződések.”, Krafverkehrshaftpflichtschaeden,19.kiadás, C.F Müller Jur. V.Heidelberg 1994,398.o.
[23] 9.. sz. lj., Goslar, 2019 aj. 2.p.
[24] Ennek indokoltságát sugallja pl. az alábbi döntvény:” I. A kártérítési járadék lényegadó ismérve, hogy az a jövőben rendszeresen felmerülő, pontosan kiszámítható időszakonként visszatérő, összegszerűségében is előre meghatározható károk megtérítésére szolgál. Adott esetben az olyan bizonytalansági tényezők, mint például a technika fejlődése, a károsult állapotából adódó szükségleteinek változása miatt a gyógyászati segédeszköz költsége olyan kár, amely akkor sem alapozza meg a járadékigényt, ha már most előre látható, hogy bizonyos idő múlva felmerül a csere szükségessége”. BH 2024.9.207
[25] „A járadékok indexálásával kapcsolatban helytállóan hivatkozott arra az alperes, hogy a Ptk. a kártérítési járadékok körében nem szabályoz indexálást. A felperesek által kért indexálással azonos tartalmú szabályt a Ptk. csak a tartásdíj meghatározásánál (Ptk. 4:207.§) tartalmaz. Az azonban, hogy ilyen tartalmú rendelkezés nincs a kártérítési járadékra vonatkozóan, nem jelenti az indexálás alkalmazásának tilalmát. A bírói gyakorlat korábban a járadékok indexálásától a rendelkezés végrehajthatatlanságára hivatkozással zárkózott el. A Központi Statisztikai Hivatal által közzétett, előző évre vonatkozó éves átlagos fogyasztói árindex növekedésének mértékével történő módosulás azonban nem minősülhet végrehajthatatlannak, hiszen a Ptk. – a rokontartásra vonatkozóan – maga is tartalmazza ezt az indexálási mechanizmust”. Győri Ítélőtábla,Pf.I.20.182/2024/4.
[26] „Angliában a már említett Pearson Riport szerint az esetek 7,5 %- váltották meg egy összegben a járadékot, azonban csak az esetek 20%-ban használták fel a sérültek a nagyobb, egy összegű kártérítést arra, hogy azt befektessék, az esetek nagy részében mindennapi kiadásaikra fordították, és így élték fel”
„Angliában ezt szem előtt tartva született meg 1981-ben az a Legfelsőbb Bírósági döntés, mely szerint a károsult személy állapotromlásra hivatkozva a már megítélt egyösszegű kártérítést bíróság előtt megtámadhatja. Ugyanakkor a Michell v. Mulholland ügyben azt is kimondta az eljáró angol bíróság, hogy ez csak nagyon kivételes esetekben alkalmazható, pontosan a jogbiztonság követelménye miatt. Fontos továbbá megjegyezni, hogy ilyen esetben is csak a kártérítési összeg növelése lehet a per tárgya, csökkenteni nem lehet, és ennek egyik indoka, hogy ha a kártérítési összegek csökkentésének esélye fennállhatna, az jelentősen visszavethetné a rehabilitáció esélyét.” Dr. Fazekas Éva Dóra A gépjárműbalesetek károsultjai által elszenvedett nem vagyoni sérelmek kompenzálása és a rehabilitáció összehasonlító jogi elemzése doktori (Phd) értekezés, 116-118.o.,Debrecen 2022. https://dea.lib.unideb.hu/server/api/core/bitstreams/67d75cf3-7e5d-40b0-a6ce-ed45bc5473ed/content
[27] Szöllösy, Paul. Die Berechnung des Invaliditätsschadens im Haftpflichtrecht europäischer Länder. Insbesondere im schweizerischen, deutschen, österreichischen, französischen und norwegischen Recht. (A baleseti rokkantsági kár megállapítása az európai országok kártérítési jogában, különösen a svájci, a német a francia és a norvég jogban.)Verlag Schulthess & Co. AG, Zürich 422 o.
[28] Abfindung von Schadenersatzrenten, Referate zur 8.Internationalen Tagung,(a kártérítési járadék megváltása; a 8.nemzetközi konferencia országjelentéseinek anyaga, AVUS, Bécs 1982
[29] ugyanő: L’evaluation du dommage résultant de l’invalidité dans divers pays européens (A baleseti rokkantsági kár megállapítása különféle európai országokban), a kártérítés módjáról, járadék vagy tőke stb. 259-265.o. Schultess Poligraphischer Verlag AG Zürich 1974 529.p.
[30] „a járadék megváltásával a biztosító jelentős kockázatot terhel a károsultra”, Németh id. mű 163. o.