VII. évfolyam 3. szám
Szemelvények az ítélkezési gyakorlatból – Publikált határozatok
Az Európai Unió Bíróságának döntései
2025. június 12-i Deutsche Rentenversicherung Nord és BG Verkehr ítélet, C‑7/24., ECLI:EU:C:2025:439
A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29‑i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 85. cikke (1) bekezdését a következőképpen kell értelmezni:
amennyiben valamely személy a lakóhelye szerinti tagállam jogszabályai értelmében özvegyi nyugdíjban részesül házastársának egy másik tagállam területén bekövetkezett munkabalesetet követő halála miatt, és az első tagállam jogszabályai az e nyugellátás nyújtására kötelezett intézmény javára átszállási jogot biztosítanak az e munkabalesetből eredő kár megtérítésére köteles harmadik személlyel szemben, az ellátás nyújtására kötelezett intézmény visszkeresete nem függ attól, hogy a második tagállamban létezik‑e olyan jogalap, amely lehetővé teszi az ilyen nyugdíj vagy azzal egyenértékű ellátás megszerzését, mivel ahhoz, hogy az első tagállam jogszabályai által előírt és az e 85. cikk (1) bekezdésében említett átszállási jog kiterjedjen a második tagállam által előírt ellátásra, elegendő, ha a kiváltó eseményt – például munkahelyi balesetet – követően az érintett tagállamok jogszabályai által előírt ellátások a tárgyukat és céljukat tekintve kellőképpen összehasonlíthatók.
2025. augusztus 1-jei Volkswagen ítélet, C‑666/23., ECLI:EU:C:2025:604
A 2009. május 7‑i 385/2009/EK bizottsági rendelettel módosított, a gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkatrészeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról (keretirányelv) szóló, 2007. szeptember 5‑i 2007/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 18. cikkének (1) bekezdését, 26. cikkének (1) bekezdését és 46. cikkét – a könnyű személygépjárművek és haszongépjárművek (Euro 5 és Euro 6) kibocsátás tekintetében történő típusjóváhagyásáról és a járműjavítási és ‑karbantartási információk elérhetőségéről szóló, 2007. június 20‑i 715/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 5. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben –
a következőképpen kell értelmezni:
a gépjármű vevője által az e járműben ezen 5. cikk (2) bekezdése értelmében vett tiltott hatástalanító berendezés jelenléte által okozott kár megtérítése iránt indított kereset keretében azokkal ellentétes, hogy a jármű gyártója a felelőssége alóli mentesülési okként az e berendezés jogellenességével kapcsolatos abból eredő elkerülhetetlen tévedésre hivatkozhasson, hogy az illetékes nemzeti hatóság megadta az említett berendezés vagy az azzal ellátott jármű EK‑típusjóváhagyását, vagy hogy e hatóság, ha e gyártó kérdést intézett volna hozzá, megerősítette volna a gyártónak az érintett hatástalanító berendezés állítólagos jogszerűségére vonatkozó jogi értékelését.
2) A 715/2007 rendelet 4. cikkének (1) bekezdését és 5. cikkének (2) bekezdését, valamint a 2011. június 8‑i 566/2011/EU bizottsági rendelet által módosított, a 715/2007/EK európai parlamenti és tanács rendelet módosításáról és végrehajtásáról szóló 2008. július 18‑i 692/2008/EK bizottsági rendelet 10. cikkének (1) bekezdését
a következőképpen kell értelmezni:
azok megkövetelik, hogy a jármű vevője kártérítési igénnyel rendelkezzen a gépjárműgyártóval szemben, amennyiben e vevő kárt szenvedett ezen 5. cikk (2) bekezdése értelmében vett tiltott hatástalanító berendezés miatt, amelyet e gyártó e jármű EK‑típusjóváhagyását követően szoftverfrissítés útján telepített.
3) Az uniós jogot úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes egyrészt az, hogy a 715/2007 rendelet 5. cikkének (2) bekezdése értelmében vett tiltott hatástalanító berendezéssel ellátott jármű – e berendezés által okozott kárt elszenvedő – vevőjének járó kártérítés összegébe beszámítsák az e jármű használatából származó előnynek megfelelő összeget, másrészt pedig e kártérítésnek a jármű vételárának 15%‑át megfelelő összegre való korlátozása, amennyiben az említett kártérítés az elszenvedett kár megfelelő megtérítésének minősül.
2025. október 9-i Lufthansa ítélet, C‑551/24., ECLI:EU:C:2025:771
A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12‑i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke 1. pontja b) alpontjának második franciabekezdését
a következőképpen kell értelmezni:
valamely tagállam bírósága e rendelkezésnek megfelelően joghatósággal rendelkezik az olyan kártérítési keresettel kapcsolatos jogvita elbírálására, amelyet egy másik tagállam területén székhellyel rendelkező légi fuvarozó ellen egy olyan társaság indított, amelyre az utas a légi fuvarozóval kötött fuvarozási szerződés teljesítéséből eredő követelését engedményezte, feltéve hogy e bíróság azon hely szerinti bíróság, ahol e szerződés értelmében a szolgáltatásokat nyújtották, vagy kellett volna nyújtani.
BH 2025.7.163
I. A jogi személy határozata mindaddig meghatározza az adott szervezet működését és kifejti a benne foglaltak szerint az elérni kívánt joghatást, ameddig a határozatot a bíróság az erre intézményesített perben jogerős ítéletével hatályon kívül nem helyezi, illetve a határozat végrehajtását fel nem függeszti.
II. A jogi személy határozatából magából következő, a határozat meghozatalától jelentkező joghatálynak és a határozat felülvizsgálatára irányuló perben hozható ítélet joghatásának megfelelően a nyilvántartó bíróságnak a jogi személy határozata alapján hozott, a változást bejegyző végzése a jogi személy belső működésére nézve deklaratív hatállyal bír [2013. évi V. törvény (Ptk.) 3:35-3:37. §].
BH 2025.7.169
I. A szerződés érvénytelensége esetében az a fél, aki ingyenesen jutott a szolgáltatáshoz, az eredeti állapot helyreállításával nem orvosolható kamatokat a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint köteles a másik félnek megtéríteni. Az abban jelentkező vagyoneltolódás, hogy az érvényes jogcím nélkül pénzszolgáltatást nyújtó fél a pénzt nem tudja használni, az pedig, aki a pénzt kapta, a visszaszolgáltatásig hasznosíthatja, ún. egyenértéki kamat fizetésével ellentételezhető. Az ún. egyenértéki kamat mértékének meghatározása során irányadó kamatszabály a Ptk. 6:47. §-a, amely a törvényes kamat intézményéről és mértékéről rendelkezik [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:47. §, 6:48. § (1) bek., 6:115. § (1) bek., 6:155. § (1) bek.].
II. A Ptk. 6:155. §-a a szerződéses kötelezett késedelmére vonatkozó szabályozást tartalmaz, a szerződéses pénzszolgáltatás késedelmes teljesítése esetében fizetendő késedelmi kamat mértékét határozza meg. A kamatszabály más pénztartozásra nem irányadó, így nem alkalmazható akkor sem, ha a pénztartozás – vállalkozások egymás közötti jogviszonyában is – nem szerződésből, hanem más kötelmi jogviszonyból, például szerződésen kívüli károkozásból, vagy jogalap nélküli gazdagodásból ered. Ugyanígy nem alkalmazható akkor sem, ha a szerződés érvénytelensége esetében az eredeti állapot helyreállítására kerül sor. A szerződésszegés szabályainak alkalmazása ugyanis csak érvényes szerződés esetén merülhet fel [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 40. § (1) bek. b) pont; Ptk.6:155. §].
BH 2025.7.171
Tisztességtelen az az általános szerződési feltétel, amely a felek szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és a tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel alkalmazójával szerződő fél hátrányára állapítja meg oly módon, hogy az utazási szolgáltatásokra vonatkozó szerződésekről, különösen az utazási csomagra és az utazási szolgáltatásegyüttesre vonatkozó szerződésekről szóló 472/2017. (XII. 28.) Korm. rendelet 5. § (2) bekezdésének az utazási szolgáltatásra vonatkozó szerződés alapján fizetendő teljes díj összege megfizetésének a teljesítési határidejét indokolatlanul, és általános jelleggel előbbre hozza az utazás megkezdésének napjához képest. Ezzel ugyanis olyan mértékben hozza a fogyasztót hátrányosabb helyzetbe, hogy a szerződési feltétel alkalmazója annak egyedi megtárgyalását követő elfogadását a fogyasztótól észszerűen nem várhatta el [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:102. § (1)-(2) bek., 6:105. § (1) bek. a) pont, 6:105. § (2) bek., 8:6. § (1) bek. d) pont].
BH 2025.7.174
Természetvédelmi területen vadvédelmi kerítés engedélyezése során a természetvédelmi szempontokon túl a vadvédelmi szempontokat is vizsgálni kell a Term.véd.tv. és a Vadtv. együttes alkalmazásával [A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (Term.véd.tv.) 8. § (1) bek., 16. § (1) bek.; a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (Vadtv.) 29/A. § (3)-(5) bek.; a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (Kp.) 121. § (2) bek.
BH 2025.8.183
I. A gyógyítás (kezelés) büntetőjogi értelemben vett kockázata akkor igényel vizsgálatot, amikor az orvos eltér foglalkozása szabályaitól. Olyan esetben, amikor több elkövető egymáshoz kapcsolódó s egyben független magatartása, szabályszegése vezet a vizsgált eredményre, az okozati összefüggés meglétét és annak meghatározó jelentőségét minden egyes elkövető vonatkozásában külön-külön kell vizsgálni.
II. A gondatlan foglalkozási szabályszegést és a diagnosztikus tévedést az határolja el egymástól, hogy az orvos ez utóbbi esetén minden eszközt igénybe vett, amely segíti a kórisme felállítását. Ha ezt elmulasztja, nem mentesülhet a büntetőjogi felelősség alól. Más szavakkal, az orvos büntetőjogi felelőssége a „hibás” tevékenységért a tévedés felróhatóságán vagy fel nem róhatóságán alapszik [Btk. 165. § (1) bek., (2) bek. b) pont; 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. § (3) bek., 129. § (1) bek.].
BH 2025.8.193
I. A Cstv. 63/A. §-a alkalmazása körében is a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésének utolsó mondatában meghatározott fizetésképtelenségi definíció (az adós akkor válik fizetésképtelenné, amikor esedékességkor nem képes kielégíteni a vele szemben támasztott követeléseket) alapján kell megítélni.
II. A felülvizsgálatot kérő félnek a jogerős ítélet indokaival, érveivel szemben, azok cáfolatára kell az ellenérveit megfogalmazni. Ennek a követelménynek nem felel meg az az érvelés, ha a fél a felülvizsgálati kérelmében nem a jogerős ítéletben tett megállapításokat, az ott kifejtett jogi álláspontot támadja, hanem az abban írtakat lényegében figyelmen kívül hagyva az érdemi védekezésében előadott – a jogerős ítéletben elbírált – álláspontját ismétli meg [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 63/A. §; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 279. §, 406. § (1) bek., 413. §].
BH 2025.9.214
I. A jogalap nélküli gazdagodás szubszidiárius kötelemkeletkeztető szabály: akkor alkalmazható, ha a gazdagodó és a sérelmet szenvedett fél között más jogviszony nem áll fenn, vagy ha a jogvita nem bírálható el a felek jogviszonyára irányadó szabályok szerint, mert azok vagy a felek szerződése az alaptalan gazdagodás tényállására nem terjednek ki. Ezért a jogalap nélküli gazdagodással a felek között a jogviszonyuktól független, önálló kötelmi jogviszony jön létre [2013. évi V. törvény (Ptk.) 1:4. § (1)-(2) bek., 6:58. §, 6:144. § (1) bek., 6:525. § (1)-(2) bek., 6:579. §].
II. A bíróság a kereseti kérelemhez és a jogállításhoz, nem a felek jogi érveléséhez van kötve [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 2. § (2) bek., 342. § (1), (3) bek.].
ÍH 2025.73 A GYALOGOS FELELŐSSÉGE A KÖZLEKEDÉSI SZABÁLYSZEGÉSÉRT
I. A gyalogosforgalom irányítására szolgáló fényjelző készülék piros fénye az áthaladás tilalmát jelzi: a gyalogos az úttestre nem léphet. Ez utóbbi szabály abszolút tilalmat ír elő a gyalogos számára, az a körülmény, hogy a tilos jelzés ellenére történő áthaladása során körülnézett-e vagy sem, csak a gondatlanság foka körében bír jelentőséggel. Ha a vádlott piros jelzés ellenére az úttestre lépett, közlekedési szabályszegése szándékos; és azzal, hogy nem győződött meg az átkelés veszélytelenségéről, a tőle elvárható figyelmet és körültekintést elmulasztotta. Ezért az általa okozott testi épséget sértő, vagy halált okozó – gondatlan – cselekményért büntetőjogi felelősséggel tartozik.
II. Ha az elkövető magatartása indítja el azt az okfolyamatot, amely az eredmény előidézéséhez vezetett, a büntetőjogi felelősségét nem zárja ki és az okfolyamatot nem szakítja meg, ha abban egyéb tényezők is közrehatottak. Az eredmény bekövetkezésében közreható ok (concausa) nem szakítja meg az okozati láncolatot, vagyis az okozati kapcsolat megléte teremti meg az elkövető büntetőjogi felelősségét a tárgyi oldal szempontjából [KRESZ 8. § (2) bekezdés c) pont; Btk. 160. § (1) bekezdés és (4) bekezdés; Btk. 8. § 2. fordulata].
ÍH 2025.83 A JÓHÍRNÉV VÉDELMÉHEZ FŰZŐDŐ JOG MEGSÉRTÉSE MEGÁLLAPÍTÁSÁNAK EGYÜTTES FELTÉTELEI
A jóhírnév védelméhez fűződő jog megsértése megállapításának együttes feltétele a közlés objektív valótlansága vagy valós tény hamis színben való feltüntetése, illetve az, hogy a kifogásolt közlés egyben külső objektív szemlélet szerint, figyelemmel a társadalmi közfelfogásra is, sértő tartalmat hordozzon. Bármelyik feltétel hiánya esetén nincs helye a jóhírnév megsértése megállapításának [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:42. § (1) bekezdés, 2:43. § d) pont, 2:45. § (2) bekezdés].
ÍH 2025.84 A SZEMÉLYISÉGI JOGI JOGSÉRTÉS SZANKCIÓINAK ELÉVÜLÉSE
Az elévülés bekövetkeztét nem csak abban az esetben kell vizsgálni, ha a jogalap (adott esetben a személyiségi jogsértés) megállapítható lenne, mert az elévülés az igényérvényesítés lehetőségének elenyészését jelenti, azt, hogy az igény, az akár alapos, akár alaptalan, bírósági úton nem érvényesíthető [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:51. §, Ptk. 2:52. §, Ptk. 6:23. § (1) bekezdés].
ÍH 2025.86 VADÁSZTÁRSASÁGI HATÁROZAT BÍRÓSÁGI FELÜLVIZSGÁLATA
I. A vadásztársasági jogviszonyban a tagok jogai és kötelezettségei a vadászati jog gyakorlásával, a vadásztársaság céljaival összefüggésben határozhatók meg.
II. A vadászati jog gyakorlója a vadkár megtérítésére köteles. Nem hozhat ezért olyan döntést, mely a károsult földtulajdonosok igényérvényesítési lehetőségeit általános érvénnyel behatárolja, korlátozza, még akkor sem, ha az érintettek a szervezet tagjai.
III. Diszkriminatív helyzetet eredményez, ha a földtulajdonos tagokat a tagsági viszonyuk megtartása érdekében a vadkár megtérítése iránti igényük elengedésére kényszeríti, és hozzátartozói igények átvállalását is előírja, vagyis ez kizárólag a földtulajdonosokra vagy földtulajdonos hozzátartozóval rendelkező tagokra ró aránytalan többletterhet. [2013. évi V. tv. (Ptk.) 3:36. §, 3:4. §, 3:65. §]
ÍH 2025.88 BŰNCSELEKMÉNNYEL OKOZOTT KÁR, SZEMÉLYISÉGI JOGSÉRTÉS
I. A bűncselekménnyel okozott kár (személyiségi jogsértés) nem önálló felelősségi alakzat. A büntetőügyben meghozott jogerős ítélet csak annyiban köti a polgári perben eljáró bíróságot, hogy a bűnösség kérdésében elfoglalt állásponttól nem térhet el és nem állapíthatja meg azzal ellentétesen, hogy az elítélt nem követte el a terhére rótt cselekményt, de a kártérítési kötelezettség megállapítása körében a büntetőítélettől eltérően mérlegelhet és akár kármegosztást alkalmazhat [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 264. § (1) bekezdés]
II. Ha a munkavállaló egy másik munkavállaló részére a munkaviszonnyal összefüggésben szándékosan kárt (személyiségi jogsértést) okoz, a sérelmet szenvedett személy az egész követelés iránt felléphet – munkaügyi perben – a munkáltatóval vagy – polgári perben – a sérelmet okozó munkavállalóval szemben is. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:43. § g) pont]
ÍH 2025.89 BÍRÓSÁG KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉGE
I. Az az értelmezés, hogy a bíróság kártérítési felelőssége csak a kirívóan okszerűtlen mérlegelés vagy a kirívóan súlyos jogértelmezési hiba esetén áll fenn, összhangban áll az Európai Unió Bíróságának azzal a jogértelmezéssel, mely szerint a tagállami bíróság uniós jogba ütköző ítélete akkor szolgálhat kártérítés alapjául, ha a jogsértés kellően súlyos. [Európai Unió Bírósága C-224/01. számú ítélete]
II. Nem minősül kirívóan súlyos jogértelmezésnek, ha a bíróság jogerős ítéletében az árfolyamkockázatról tájékoztatást olyan közzétett kúriai ítéletekben megjelenő értelmezés szerint tekintette tisztességesnek, amelyet ezt követően hozott jogegységi határozat már nem tartott irányadónak. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:549. § (1) bekezdés]
ÍH 2025.107 I. MEGTÁMADÁSI ÉS MARASZTALÁSI PEREK ELHATÁROLÁSA
II. A MEGELŐZŐ ELJÁRÁSBAN NEM HIVATKOZOTT JOGSZABÁLYSÉRTÉS
III. FELRÓHATÓSÁG ÉS BIZONYÍTÁSI KÖTELEZETTSÉG KÖZSZOLGÁLATI PEREKBEN
I. Ha a kereseti kérelem a közigazgatási cselekmény hatályon kívül helyezésére, megsemmisítésére vagy megváltoztatására irányul, akkor annak elbírálása iránti közigazgatási per nem minősül marasztalási pernek.
II. A köztisztviselő felperes a kártérítési eljárás tekintetében a keresetét alapozhatja olyan eljárási jogszabálysértésre, amelyre a megelőző eljárás folyamán nem hivatkozott.
III. A köztisztviselő kártérítési felelősségével kapcsolatos közszolgálati jogvitában a munkáltató szervet terheli annak bizonyítása, hogy a kormánytisztviselő nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. Ugyancsak a munkáltatónak kell bizonyítania a kár bekövetkeztét, illetve mértékét, valamint a kötelezettségszegés és a kár, illetve a kár és a közszolgálati jogviszony közötti okozati összefüggést. [2017. évi I. törvény (Kp.) 38. § (1) bekezdés a) pont, 78. § (4) bekezdés, 4. § (7) bekezdés 4. pont, 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 160. § (1)-(2) bekezdés]
BDT2025. 4948.
I. A kötbér mérséklését célzó kereset megállapítási kereset, mivel tartalmilag arra vonatkozik, hogy a felperessel szemben a kötbér követelésének a joga részben nem áll fenn. Ez azonban nem önálló (sui generis) jogszabályi felhatalmazás megállapítási kereset előterjesztésére, ezért a felperes által kért megállapításnak akkor van helye, amennyiben annak eljárásjogi feltételei fennállnak.
II. A felperes felszámolási eljárásban határidőn belül bejelentett kötbérkövetelését a felszámoló vitássá teheti, amely miatt hiányzik a kötbér mérséklését célzó megállapítási kereset egyik konjunktív feltételét képező jogvédelmi szükségesség.
Alkalmazott jogszabályhelyek:1991. évi XLIX. tv. 46. §; 2013. évi V. tv. 6:186. §, 6:188. §; 2016. évi CXXX. tv. 2. §, 172. §, 342. §
BDT2025. 4958.
I. Pertársaság esetén bármelyik pertárs mulasztásának csak akkor van jelentősége, ha az kihat a per észszerű időtartamára. Ha perbelépés késedelmes bejelentése – a többi pertárs tekintetében folytatott eljárásban elvégzett eljárási cselekmények folytán – nem eredményezett szükségtelenül eltelt időt, akkor a hagyaték átadása és a perbelépés bejelentése közti időtartam nem vonható le a peres eljárás időtartamából.
II. Ha a perben részt vett félnek több jogutódja van, akkor az egyes jogutódok arra az időre, amikor jogelődjük állt perben, együttesen jogosultak a kormányrendelet szerinti napi összegű vagyoni elégtételre.
Alkalmazott jogszabályhelyek: 2021. évi XCIV. tv. (Pevtv.) 15. § (3) bek., 1952. évi III. tv. (1952-es Pp.) 62. § (3) bek., 2016. évi CXXX. tv. (Pp.) 48. § (5) bek.