(+36)-1-212-8731 szerkesztoseg@kbj.hu

II. évfolyam 1. szám / 2020. április


 

Szemelvények az ítélkezési gyakorlatból


Válogatás a Kúria Sajtótitkársága által 2020 első negyedévében közzétett tájékoztatókból

 

A folyóirat szó szerint közöl egyes, a Kúria honlapján a Sajtó, közlemények, média menüpont alatt a Kúria Sajtótitkársága által közétett, a Kúria tanácsai által elbírált ügyekről készített tájékoztatókat.

 

1. Baleseti kártérítés megfizetése tárgyában hozott döntést a Kúria

Tájékoztató a Kúria M.I. tanácsa által tárgyaláson elbírált Mfv.I.10.067/2019. számú ügyről.

 

A felperes 2008. március 26-án teherautó platójának belsejében a targoncának háttal elhelyezkedve dolgozott, amikor a mögötte épp felrakásra kerülő rakomány ráborult, és fejét, hátát megütötte. A megismételt eljárásban keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest az őt ért balesettel összefüggésben kialakult vagyoni és nem vagyoni kára, mindezek késedelmi kamata megfizetésére. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperest a felperes 2008. március 26-án ért munkabalesetéért 100%-os mértékű kártérítési felelősség terheli. Kötelezte az alperest elmaradt jövedelem, gondozási költség, háztartási és ház körüli kisegítő költség, dologi kár, látogatási költség, közlekedési többletköltség, lakásátalakítási költség, gyógyszerköltség, rezsi és kulturális többletköltség megtérítésére. Nem vagyoni kártérítés címén 4.000.000 forint és annak kamata megfizetésére kötelezte az alperest, egyebekben a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében részben megváltoztatta, az alperest háztartási és ház körülő kisegítő költség címén terhelő marasztalás összegét leszállította, ezt meghaladóan a felperes keresetét e jogcím vonatkozásában a járadékigényre kiterjedően elutasította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes felülvizsgálati kérelmében háztartási kisegítő költsége címén az elsőfokú bíróság ítéletében meghatározott összeget, továbbá járadék folyósítását igényelte. Mindkét fokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett 8.000.000 forint nem vagyoni kár megfizetését is kérte. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet „megváltoztatását” és annak megállapítását kérte, hogy a felelősség 33%-os mértékben terheli, ezen belül a helytállási kötelezettség 5% a felperes korábbi természetes kórokú megbetegedésére tekintettel.

A felülvizsgálati kérelmek nem megalapozottak. A felperes felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértésként a Pp. 206. §-ban foglaltakat hívta fel. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint az esetleges jogszabálysértő ténymegállapításból önmagában nem vonható le következtetés arra, hogy a bíróságok a lefolytatott bizonyítás eredményeként miért és mennyiben jutottak a vonatkozó anyagi jogszabályok nem megfelelő alkalmazásának megállapítására (Mfv.I.10.137/2017/5.). Ebből következően a felperes felülvizsgálati kérelme érdemben nem volt vizsgálható. Az alperes az Mt. 174. § (3) bekezdésére hivatkozással állította, hogy a balesetet a munkavállaló vétkes magatartása idézte elő. A bizonyítás az alperest terhelte, aki ezen állítását nem tudta alátámasztani. A munkáltatói tájékoztató 12. pontja szerint a felperes feladata volt a jármű vezetése mellett esetlegesen a rakodás elvégzése. A Gépkocsivezetők Szolgálati Szabályzatának 7.e. pontja szerint a gépkocsivezető sem a fel-, sem a lerakodást nem végezheti. A platón való pakolás azonban megengedett volt. A munkáltatói tájékoztató 12. pontja szerint felperes feladata volt a platóra felrakott áru azon belüli mozgatása is. Ezt állapította meg az igazságügyi munkavédelmi szakértő véleménye is, amely szerint a rakomány platón történő elhelyezésénél a gépkocsivezetők segédkezni szoktak, ez nem volt tiltott számukra. Munkatárs tanúvallomása megerősítette, hogy a gépkocsivezető feladata volt a platón az áru úgynevezett „kézi békával” való mozgatása, ehhez külön engedélyre nem volt szükség. Mindebből következően arra a megállapításra lehetett jutni, hogy a felperes a platón a baleset idején munkaköri kötelezettségét teljesítette, a tevékenység végzése számára nem tilos, hanem elvárt volt. Az alperes az Mt. 174. § (4) bekezdésének megsértését arra hivatkozva állította, hogy a felperesnek kellett bizonyítani a károsodása munkaviszonyával összefüggésben történt bekövetkezését. A tényállás alapján ez ítéleti bizonyossággal megállapítható volt, és annak alperes általi munkabalesetkénti elismerése is ezt igazolja. Szakértői véleménnyel alátámasztott peradat, hogy a felperes a balesetet megelőzően természetes eredetű degeneratív gerincbetegedésben szenvedett, ez azonban munkavégzésében nem akadályozta, emiatt orvosi ellátást korábban nem kellett igénybe vennie. Nincs helye kármegosztásnak, ha a rendelkezésre álló bizonyítékok szerint a munkavállalónál a természetes kórokú betegség a balesete előtt nem okozott munkaképesség-csökkenést (Mt. 174. § (1) bekezdés; LB MK 30. számú állásfoglalás). Az állandó bírói gyakorlat szerint amennyiben a munkavállaló egészségi állapota, testi fogyatkozása, szervezeti adottsága nem okozott keresetveszteséggel járó munkaképesség-csökkenést, és a munkavállaló keresetvesztesége életének, testi épségének, egészségének a munkaviszonyával összefüggésben történt megsértése folytán következett be, a munkáltató az említett sérelemből származó munkaképesség-csökkenés százalékos mértékétől függetlenül, a teljes kárért felel (MK 30. számú állásfoglalás). A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-nak (3) bekezdése alapján.

 

Budapest, 2020. január 23.

A Kúria Sajtótitkársága

 

Forrás: https://kuria-birosag.hu/hu/sajto/baleseti-karterites-megfizetese-targyaban-hozott-dontest-kuria

2. Jövedelempótló kártérítési járadék mértékének leszállítása tárgyában hozott döntést a Kúria

Tájékoztató a Kúria M.I. tanácsa által tárgyaláson kívül elbírált Mfv.I.10.161/2019. számú ügyről.

 

Az alperes 1985. március 6-tól 1993. május 9-ig állt a felperes alkalmazásában. Az előzményi eljárásban a bíróság jogerős ítéletében megállapította, hogy a felperes kártérítési felelősséggel tartozik az alperes halláskárosodás foglalkozási megbetegedéséért, melyre tekintettel jövedelempótló kártérítés fizetésére köteles. A felperes keresetében a keresetveszteségi járadék megszüntetését kérte arra hivatkozva, hogy a volt munkavállaló 2013. augusztus 7-vel az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, így keresetvesztesége nem merülhet fel. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperest terhelő keresetveszteségi járadék összegét leszállította. A másodfokú bíróság részítéletében a leszállított keresetveszteségi járadék mértékével kapcsolatos rendelkezést hatályon kívül helyezte, és ebben a körben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A folytatandó eljárásban a felperes elsődleges és másodlagos kereseti kérelmet terjesztett elő, mindkettőben az őt terhelő keresetveszteségi járadék leszállítását kérte 2013. augusztus 7-től kezdődően. Az alperes nem vitatta a felperes követelésének jogalapját, azt, hogy a járadék leszállítására irányuló kereseti kérelem megalapozott, azonban annak összegszerűségével nem értett egyet. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes másodlagos kereseti kérelmének helytadott, és a felperest terhelő keresetveszteségi járadék összegét ennek megfelelőn leszállította. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében megváltoztatta, és az alperes jövedelempótló kártérítési járadékát leszállította. Az ezt meghaladó keresetet elutasította. A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, vagy a jogszabályoknak megfelelő döntés meghozatalát. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott. A felperes felülvizsgálati kérelmében alappal állította, hogy az életfenntartás céljára adott és már felhasznált járadék ugyan nem követelhető vissza, ez azonban nem jelentheti azt, hogy a járadék összege nem az öregségi nyugdíjkorhatár betöltésétől lenne leszállítható. Az elsőfokú bíróság annak összegszerű megállapítása érdekében, hogy mennyi lett volna az alperes öregségi nyugellátása, ha a keresetveszteségi járadékra való jogosultságát megalapozó egészségkárosodása nem következik be, könyvszakértői véleményt szerzett be. A szakvélemény értelmében „Az alperes elérhető nyugdíjának a számszerűsítéséhez a szakértői vizsgálat az elérhető szolgálati időként a nyugdíj-megállapító határozat mellékletében szereplő, a nyugdíjbiztosító által elismert adatok mellett, figyelembe vette az 1996. 10. 16-tól 2013. 08. 06-ig terjedő időszak napszámait… Ennek alapján a szakértői számításokban figyelembe vett szolgálati idő 14 179 nap, azaz 38 év 309 nap”. A szakvélemény további megállapítása értelmében, „Ha 1996. október 16. napjától 2013. augusztus hó 6. napjáig, tehát az alperes nyugdíjazásának időpontjáig az alperes részére megállapított elérhető átlagkereseteket úgy kell tekinteni, mintha az munkaviszony keretében megszerzett munkajövedelem lenne, és úgy kell tekinteni, mintha az alperes ez után a nyugdíjjárulékot is megfizette volna, akkor 2013. augusztus 6. napján az alperes részére a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság 116.126 forint/hó összegű nyugdíjat állapított volna meg”. Az elérhető nyugdíj mértékét az alperes az eljárás során maga sem vitatta, és a bíróság jogerősen már korábban azt is megállapította, hogy 191.160 forint tekintendő „bázis” kártérítési járadékként. Az elsőfokú bíróság fentieket helyesen értékelte, az összegszerűséget illetően azonban tévedett. Az Szja. törvény 1. számú mellékletének 1.1.2. pont a) pontja szerint a nyugdíj adómentes, míg b) pontja értelmében adómentes bevétel a nyugdíjban részesülő magánszemély jövedelempótló kártérítési járadéka, feltéve, hogy a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.

A felperes helyesen hivatkozott felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az alperesnek a nyugdíja mellett kifizetett járadék után a munkáltatónak nincs személyi jövedelemadó levonási és befizetési kötelezettsége a NAV felé. Fentiekre figyelemmel a nettó összegben folyósított nyugellátásból a már adófizetési kötelezettséggel nem terhelt (nettó) összegű járadékot kell levonásba helyezni. Az így számított járadék összege szintén Szja. mentes. A felperes a felülvizsgálati kérelemben – a szakvéleménynek és a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően – helytálló számítási módot alkalmazva határozta meg az alperes részére fizetendő járandóságot, amivel a Kúria teljes mértékben egyetértett. A fentiek alapján a Kúria a másodfokú bíróság jogerős ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperest a rendelkező részben foglaltak szerint marasztalta (Pp. 275. § (4) bekezdés).

 

Budapest, 2020. március 9.

A Kúria Sajtótitkársága

 

Forrás: https://kuria-birosag.hu/hu/sajto/jovedelempotlo-karteritesi-jaradek-mertekenek-leszallitasa-targyaban-hozott-dontest-kuria

 

Ez a webhely a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat (sütiket) használ. További információ

E honlap megfelelő működéséhez néha „sütiknek” nevezett adatfájlokat (angolul: cookie) kell elhelyeznünk számítógépén, ahogy azt más nagy webhelyek és internetszolgáltatók is teszik. A sütik kis szövegfájlok, melyeket a webhely az oldalaira látogató felhasználó számítógépén, illetve mobilkészülékén tárol el. Ezeket a sütiket nem kell feltétlenül engedélyeznie ahhoz, hogy a weboldal működjön, azonban lényegesen javítják a felhasználói élményt. Belátása szerint engedélyezheti a sütiket, de, ha nem teszi, lehetséges, hogy a weboldal egyes elemei nem fognak megfelelően működni. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban is. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha a "Rendben" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát. A honlap bezárása után törölheti a sütiket.

Bezárás