VII. évfolyam 4. szám
Szemelvények az ítélkezési gyakorlatból – Publikált határozatok
Az Európai Unió Bíróságának döntései
2026. január 22-i NOVIS ítélet, C‑18/24., ECLI:EU:C:2026:33
A biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II) szóló, 2009. november 25‑i 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 155. cikkét
a következőképpen kell értelmezni:
a fogadó tagállam felügyeleti hatósága és a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatósága közötti, e cikkben előírt együttműködési eljárás alkalmazandó egy olyan helyzetre, amelyben a fogadó tagállam felügyeleti hatósága megállapítja, hogy a területén akár fióktelepen keresztül, akár a szolgáltatásnyújtás szabadsága keretében működő biztosító nem teljesíti a lakossági befektetési csomagtermékekkel, illetve biztosítási alapú befektetési termékekkel kapcsolatos kiemelt információkat tartalmazó dokumentumokról szóló, 2014. november 26‑i 1286/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletből vagy a biztosítási értékesítésről szóló, 2016. január 20‑i 2016/97EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet e tagállam jogrendjébe átültető nemzeti rendelkezésekből eredő kötelezettségeit.
2) A 2009/138 irányelv 155. cikkét
a következőképpen kell értelmezni:
a fogadó tagállam felügyeleti hatóságai nem kötelesek tiszteletben tartani az e cikk (1)–(3) bekezdésében előírt eljárást, amikor az említett cikk (5) és (6) bekezdése alapján szankciókat szabnak ki az e tagállam területén akár fióktelepen keresztül, akár a szolgáltatásnyújtás szabadsága keretében működő biztosítóintézettel szemben, amennyiben az említett tagállam által e biztosítóval szemben hozott szankciók nem az engedélyezési feltételek be nem tartásának szankcionálására irányulnak, és ezeknek a szankcióknak nem célja és nem is hatása, hogy az említett biztosítótársaságot megfosszák attól a jogától, hogy tevékenységét ugyanezen tagállam területén folytassa.
I. Azok a tények, amelyekre a bíróság az ítéletét alapítja, a keresettel érvényesített és a bíróság által az ítéletben érdemben elbírált jogot, valamint a kereseti kérelmet megalapozó tényeket jelentik. Ezek alkotják azt a tényalapot, amelynek azonossága az anyagi jogerőhatás érvényesülése konjunktív feltételeinek egyike, és amely az anyagi jogerőhatás tárgyi terjedelmét is meghatározza. Ennek figyelembevételével kell állást foglalni abban a kérdésben, hogy mely tények lényeges változása esetén lehetséges utóper megindítása.
II. A gondozás, felügyelet költsége címén megítélt járadék alapjául szolgáló díjaknak a károsult részéről az utóperben állított és egyben bizonyított jelentős növekedése olyan lényeges változásnak minősül, amely a járadék megváltoztatását megalapozza, mivel a károsult érdekében kifejtett tevékenység értéke lényegesen megváltozott [Pp. 361. § (1) bek.].
BH 2025.10.232
Az ügy észszerű időn belül történő befejezéséhez való jog sérelme akkor állapítható meg, ha az igényt érvényesítő félnek fel nem róható okból az adott eljárásban hosszabb inaktív időszak – amikor a bíróság érdemi intézkedést annak ellenére sem tett, hogy azt egyébként megtehette volna – állapítható meg. A bíróság határozatán alapuló követelés behajtása érdekében elrendelt végrehajtás során ez azt jelenti, hogy a bíróságnak az egyes eljárási szakaszokban az intézkedéseit észszerű időn belül kell megtennie. Ezért e körben azt kell vizsgálni, hogy a bíróság az intézkedési kötelezettségét megfelelő határidőben teljesítette-e, volt-e a bíróságnak felróható olyan mulasztás, amely inaktív időszaknak minősül [1952. évi III. törvény (régi Pp.) 2. § (1), (3) bek.; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 346. § (4)-(5) bek.].
BH 2025.11.250
I. A sérelemdíj magánjogi büntetés funkciójának érvényesítését nem zárja ki az, hogy a személyiségi jogot sértő magatartás bűncselekményt is megvalósított, és a jogsértővel szemben büntetőjogi szankciót alkalmaztak.
II. Az összegszerűen meghatározható károknál alkalmazható kármegosztás helyett a sérelemdíj összegének megállapításakor kell értékelni a sértett közrehatását. III. A polgári perben eljáró bíróság nemcsak azt nem állapíthatja meg, hogy az elítélt nem volt bűnös a bűncselekmény elkövetésében, hanem azt sem, hogy nem tanúsította azt a magatartást, amely miatt a bűnösségét megállapították [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 264. § (1) bek.; 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52. §, 6:525. §].
BH 2025.12.263
Kúria Bfv.II.139/2025/15. határozata közúti veszélyeztetés bűntette tárgyában. Bírók: Boros Tibor, Demeter Zsuzsanna, Metzing Márton, Nagy Antal, Somogyi Gábor A KRESZ-szabályok terhelt általi többszörös, durva megszegése nem jelenti egyben azt is, hogy közvetlen veszélyhelyzet teremtésére kiterjedt a legalább eshetőleges szándéka. A terhelt tudattartalmát a körülmények együttes értékelése után lehet meghatározni; nincs alap eshetőleges szándék megállapítására, ha a terhelt a szándékos szabályszegést követően, a közvetlen veszélyhelyzet felismerésekor eredménytelenül, de mindent megtesz a baleset elhárítása érdekében és egyébként sem merül fel semmilyen olyan körülmény, ami a saját és mások életének és testi épségének veszélyeztetésére irányuló szándékát alátámasztaná [Btk. 234. § (1) bek.].
BH 2025.12.264
A büntetőjogi felelősség alanyhoz kötött, ennek hiányában nem állapítható meg a terhelt egyéni felelőssége. A vád tárgyává tett cselekmény körülírása akkor pontos, ha a vádiratban ismertetett történeti tényállás hiánytalanul tartalmazza a bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek megfelelő konkrét tényeket: az elkövetési magatartást, a cselekmény megvalósulásának helyét, idejét és egyéb körülményeit [Be. 6. § (1) és (3) bek.; Btk. 342. § (1) bek. a) pont, 14. § (2) bek.].
BH 2025.12.270
I. A Pp. 279. § (1) bekezdésének a megsértése körében nem vizsgálható, hogy a bíróság érdemi (anyagi jogi) döntése során figyelemmel volt-e a fél által jogi érvelése alátámasztásaként csatolt bírósági határozatokban foglaltakra.
II. A perben releváns magatartás megtörténtének tényként való megállapítása, valamint e magatartás anyagi jogon alapuló értékelése a jogvita elbírálásának egymástól elkülönülő lépései: a bíróság a bizonyítékok értékelése alapján először megállapítja a per eldöntéséhez szükséges, a perben jelentős tényeket, majd az így megállapított tényekre az anyagi jogot alkalmazva dönt a per érdemében. A magatartás értékelése, minősítése nem bizonyítékértékelésen alapuló ténykérdés, hanem a megállapított tényekből levont anyagi jogi következtetés, anyagi jogkérdés.
III. A kívülálló harmadik személy felperesek teljes kártérítési igényüket érvényesíthetik azzal az üzembentartóval szemben, aki saját előadása szerint közös károkozónak minősül a több veszélyes üzem által közösen okozott kár vonatkozásában [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 279. § (1) bek.; 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:29. § (1)-(2) bek., 6:524. § (1) bek., 6:535. § (1) bek., 6:536. § (1) bek., 6:539. §].
BH 2025.12.271
Kúria Gfv.III.30.318/2024/5. határozata elszámolás tárgyában. Bírók: Bajnok István, Farkas Attila, Gáspár Mónika, Salamonné dr. Piltz Judit, Zumbók Péter I. A Cstv. 57. § (1) bekezdés h) pontjának a 2006. július 1-jei bevezetésétől érvényesülő szabályozási elve, hogy a kielégítési sorrend utolsó helyére tartozzanak azok a követelések, amelyek jogosultja a gazdálkodó szervezet tagja, vezető tisztségviselője vagy annak hozzátartozója, illetve az adós többségi befolyása alatt álló gazdálkodó szervezet, vagy amelyek az adós ingyenes szerződései alapján állnak fenn. A jogalkotót a kielégítési sorrendnek ezzel a kiegészítésével az a megfontolás vezette, hogy a nevesített esetekben az adós és a követelés jogosultja között olyan szoros kapcsolat van, amely miatt a követelés nem oszthatja a többi hitelező azonos típusú követelésének sorsát. II. Nem esik a Cstv. általános kielégítési szabályait kizáró fenti rendelkezés hatálya alá az adós felszámolást megelőző vezető tisztségviselője javára, az ellene a felszámolási eljárás alatt megalapozatlanul kezdeményezett peres eljárásban megítélt perköltség-követelés [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 57. § (1) bek. h) pont hb) alpont].
I. A nyomozás elrendelése büntetőeljárási cselekmény, a büntetőeljárás megindítását, ekként annak előbbrevitelét szolgálja. Nem kötelessége a nyomozó hatóságnak a nyomozás elrendelésekor megjelölnie név szerint a lehetséges összes gyanúba került személyt, továbbá a cselekmények helyes és hiánytalan minősítése sem kötelessége, mert a feljegyzésnek csak az eljárás szempontjából leglényegesebb tényekre kell szorítkoznia.
II. A nyomozás elrendelése a tettesen túl a társtettesekkel, közvetett társtettesekkel és a részesekkel, így felbújtóval, bűnsegéddel szemben is félbeszakítja az elévülést. [Btk. 26-28. §, Be. 608. § (1) bekezdés e) pont, Be. 567. § (1) bekezdés a) pont II. fordulat]
&nbps;
ÍH 2025.121:
Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.026/2024/4. határozata személyiségi jog tárgyában. Bírók: Gáspárné dr. Baranyabán Judit, Kovács János, Kutasi Tünde JÓHÍRNÉV SÉRELME BÜNTETŐELJÁRÁSSAL KAPCSOLATOS KÖZLÉS MIATT
I. A folyamatban lévő, vagy befejezett büntetőeljárás kapcsán a vád tárgyává tett cselekmény közlése (híresztelése) is sérti a jóhírnevet, ha a felmentett személy részéről a bűncselekmény elkövetését a cikk való tényként közli, és abból egyértelműen nem tűnik ki, hogy a vádirat, illetve a nem jogerős ítélet tartalmának ismertetése történt meg.
II. Az alperesi közlést a felperes számára nem vagyoni sérelmet eredményező jellegétől nem fosztja meg az, hogy a felperes elleni büntetőeljárással kapcsolatban korábban is jelentek meg tudósítások, mert az ismételt közlés alkalmas arra, hogy az olvasókban a felmentő ítélet ismeretében is a cikkben állított, bűncselekményt megvalósító magatartások elkövetését tudatosítsa, és ezáltal a korábbi sérelmek újbóli felszínre törése következtében a felperes számára pszichés megterhelést jelentsen. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:42.§ (1), (2) bekezdés, 2:43.§ d) pont, 2:45.§ (2) bekezdés, 2:51.§ (1) bekezdés, 2:52.§ (1)-(3) bekezdés]
&nbps;
ÍH 2025.123 KÖZÉLETI SZEREPLŐ SÉRELMÉRE ELKÖVETETT SZEMÉLYISÉGI JOGSÉRTÉS – SÉRELEMDÍJ
A közéleti szereplőre tett sértő, politikai megbízhatóságát, hitelességét aláásó tartalmat hordozó valótlan tény közlése köztudomású immateriális sérelmet okoz, amely megalapozza az azt közzétevő médiaszolgáltató sérelemdíj fizetési kötelezettségét. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:45. § (2) bekezdés, 2:52. §]
Ha a felperes kereseti kérelmében konkrétan megjelöli az egészségkárosodást és annak lehetséges okait, az alperesnek a kereseti kérelemben megjelölt okok tekintetében kell a felelősség alól kimentenie magát, vagyis azt kell bizonyítania, hogy a lehetséges okok tekintetében gondosan járt el. *
Alkalmazott jogszabályhelyek: 2013. évi V. tv. 2:9. §
BDT2025. 4961.
Egy büntető feljelentésben az annak indokolását tartalmazó tényállítások nem alkalmasak személyiségi jogsértés megállapítására még akkor sem, ha a feljelentés nyomán indult büntetőeljárás nem vezet a feljelentett személy elmarasztalására. Csak akkor lehetséges egy feljelentés kapcsán annak tartalma miatt személyiségi jogsértés megállapítása, ha a feljelentést tevő személy büntetőeljárás kezdeményezésére vonatkozó jogosultságát visszaélésszerűen, megállapítható módon jobb tudomása ellenére gyakorolja, vagy a feljelentés az adott ügyre egyáltalán nem vonatkozó, valótlan és sértő tényállításokat tartalmaz, illetve kifejezésmódjában indokolatlanul bántó, sértő vagy megalázó. *
Alkalmazott jogszabályhelyek: 2013. évi V. tv. 2:51. §, 2:52. §, 2:45. §
BDT2025. 4962.
I. A közszereplő sem köteles tűrni a célzatos, valótlan tényállításokat.
II. A sérelemdíj összegszerűsége szempontjából nem releváns, hogy az elévülési időn belül igényét a felperes mikor terjeszti elő. *
Alkalmazott jogszabályhelyek: 2013. évi V. tv. 2:42. § (2) bek., 2:44. § (1)–(2) bek., 2:45. § (2) bek., 2:51. § (1) bek. a) és c) pont, 2:52. § (1)–(3) bek.
BDT2025. 4963.
I.Ha a károsultat az igényérvényesítésben felróható késedelem nem terheli, az időmúlás, illetve az értékviszonyokban bekövetkezett kedvezőtlen változás következményeit a károkozónak kell viselnie. A károsult ezért a leégett épület keresetlevél benyújtáskor fennálló értékviszonyoknak megfelelő helyreállítási költségeit követelheti.
II. A károsult vagyonbiztosítójának szolgáltatása nem számolható el a károsult részteljesítéseként, hanem a károkozásból származó olyan vagyoni előnyként, amivel a kártérítést csökkenteni kell. *
Alkalmazott jogszabályhelyek: 2013. évi V. tv. 6:522. § (2) bek. c) pont
BDT2025. 4964.
A kártérítési kötelmet a közigazgatási jogkörben okozott károkozás ténye hozza létre, így a felpereseknek a kárt, az alperes közigazgatási jogkörbe tartozó károkozó magatartását (cselekvést vagy mulasztást) és a kettő közötti okozati összefüggést kell bizonyítania. *
Alkalmazott jogszabályhelyek: 2013. évi V. tv. 6:548. § (1) bek.
BDT2025. 4974.
I. Az eltiltás hatálya alatt álló vezető tisztségviselőt a cégbíróság automatikus végzéssel törli mindazon cég fennálló cégjegyzék adatai közül, ahol mint vezető tisztségviselő szerepel.
II. Az eltiltás jogszerűsége kizárólag a kényszertörlési eljárásban meghozott, az eltiltásról rendelkező végzéssel szembeni jogorvoslat során vizsgálható. Azon cégeljárásokban, amelyekben a már jogerősen eltiltott vezető tisztségviselő cégjegyzékből törlése automatikus végzéssel történik meg, az eltiltás jogszerűsége már nem vizsgálható. Ilyen esetekben a vizsgálat tárgyát kizárólag az képezheti, hogy a vezető tisztségviselő eltiltás hatálya alatt áll-e, vagyis az eltiltására jogerős határozattal valóban sor került-e és az eltiltott személy azonos-e az automatikus törléssel érintett cég vezető tisztségviselőjével.
BDT2025. 4989.
A Cstv. 33/A. § (5) bekezdése akkor alkalmazható, ha a vezető az ott felsorolt kötelezettségeit neki felróhatóan szegi meg. A felróhatóság megállapítását azonban már önmagában az is megalapozza, ha az adós irányítását, valamint az ebből eredő kötelezettségek teljesítését önként és tudatosan másra hagyja, továbbá tevékenyen részt vesz abban is, hogy ez a személy a társaság ügyeiben – jogellenesen – intézkedni tudjon.
BDT2025. 4980.
I. A hibás teljesítés tényét az erre kártérítési igényt alapító félnek kell bizonyítania. Sem a teljesítési határidőtől eltelt hosszú idő, sem a bizonyítási indítvány előterjesztésének esetleges késedelme, de a szerződésszegésre alapított kárigényt érvényesítő fél fogyasztói minősége sem fordítja át a bizonyítási terhet a másik félre.
II. Nem hibás teljesítés, hanem a szerződés teljesítésének lehetetlenné válása következik be, ha a kötelezett a megrendelt nyílászárókat a megrendelés méretadatainak megfelelően gyártja le, azok azonban a beépítési helyszín utóbb történt méretváltozása – a járószint méretvételt követő megemelése – miatt nem építhetők be. *
Alkalmazott jogszabályhelyek: 2013. évi V. tv. 6:62. § (1) bek., 6:137. §, 6:142. §, 6:179. § (1) bek., 6:180. § (2) bek., 6:240. § (2) bek.
BDT2025. 4981.
I. A meghiúsulási kötbér érvényesítése iránti perben a kötelezett jogosulti közbenső szerződésszegésre való eredményes hivatkozása – mint anyagi jogi kifogás – kizárja a szerződésben vállalt szolgáltatás körében – a nem teljesítés ellenére – a kötelezett szerződésszegését.
II. Ha a kötelezett a jogosult közbenső szerződésszegésére hivatkozik, elsődlegesen azt kell vizsgálni a kötelezett szolgáltatását megakadályozta-e az állított jogosulti szerződésszegés. *
Alkalmazott jogszabályhelyek: 2013. évi V. tv. 6:186. §, 6:150. §, 6:212. §; 2016. évi CXXX. tv. 199. § (2) bek.