II. évfolyam 3. szám / 2020. október


 

Szemelvények az ítélkezési gyakorlatból – Máshol nem publikált határozatok


2020/III/1

 

Tárgyszavak

 

befektetési egységekhez kötött életbiztosítás, egyoldalú kógencia, a biztosítási szerződés elsődleges tárgyát (a főszolgáltatást) megállapító kikötés

 

A rPtk. biztosításra vonatkozó rendelkezései között nincs olyan szabály, amely meghatározná, hogy a biztosító milyen eseményekkel kapcsolatban köteles kockázatot vállalni. A rPtk. 200. § (1) bekezdésében, valamint az 536. §-ában foglaltakból következően a felek határozzák meg a szerződésben azt az eseményt, amelynek bekövetkezése esetén a biztosító a szerződésben meghatározott biztosítási összeg megfizetését a biztosítási díj ellenében vállalja. Az ÁSZF alkalmazásával az I. rendű alperes a biztosítási fedezet terjedelmét korlátozta. Eldönthette, hogy nem nyújt fedezetet az olyan halálesetre, amelynek e biztosítási feltételben körülírt (ún. előzményi) betegség az oka. Az ilyen kikötés nem áll ellentétben az egyoldalú kógencia elvével, mert az rPtk. biztosításra vonatkozó rendelkezései között nincs olyan szabály, amely meghatározná, hogy a biztosító milyen eseményekkel kapcsolatban köteles kockázatot vállalni. A biztosítási fedezet terjedelmét a fentiek szerint korlátozó – egyébként világosan és érthetően megfogalmazott – kikötés tisztességtelensége pedig azért nem vizsgálható, mert a szóban forgó kikötés a biztosítási esemény meghatározásában betöltött szerepe miatt alapvető eleme a szerződéses konstrukciónak, s ekként főszolgáltatást állapít meg.

 

A feltétel világosan és érthetően akkor megfogalmazott, ha az nemcsak nyelvtani szempontból érthető, hanem a szerződés átláthatóan feltünteti azon mechanizmus konkrét működését is, amelyre az érintett feltétel utal, valamint az e mechanizmus és a többi feltételben előírt mechanizmus közötti viszonyt oly módon, hogy a fogyasztó pontos és érthető szempontok alapján értékelhesse a számára ebből eredő gazdasági következményeket.

 

 

rPtk 200. § (2) bek., rPtk. 205/B §, rPtk. 209. § (1)-(2) bek., rPtk. 209/A. § (2) bek., rPtk. 239/A. §

rPtk. 536. § (1)-(2) bek., rPtk. 540. § (3) bek., rPtk. 560. § (1) bek., rPtk. 563. § (2) bek., rPtk. 567. § (1) bek.

a Tanács 93/13/EGK irányelve (1993. április 5.) a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről 2015. április 23-i Van Hove ítélet, C-96/14,

 

 

[1]  A felperes édesanyja, a 2008. június 25-én létrejött kölcsönszerződés alapján 9.000.000 forint összegű kölcsönt vett fel a II. rendű alperes jogelődjétől, az  Zrt.-től (a továbbiakban: U. Zrt.). A kölcsönszerződéshez két biztosítási szerződés kapcsolódott.

 

[2]  Az egyik a felperes édesanyja és az I. rendű alperes által kötött Aranyszárny Trió rendszeres díjas befektetési egységekhez kötött életbiztosítás, amelyhez a „G68/2008″ általános szerződési feltétel (ÁSZF1) tartozott. A biztosítási szerződést a felperes édesanyja a kölcsönszerződésben vállalt fizetési kötelezettsége teljesítése érdekében kötötte meg abból a célból, hogy a kölcsönszerződés alapján őt terhelő tőketartozás összegét a biztosítási szerződésre befizetett díj és a díjból keletkező hozam útján gyűjtse össze, és az így keletkező összeget a biztosító teljesítésével felhasználja a hitelintézet részére történő tőketörlesztésre. A szerződés kiemelt feltételeiről szóló tájékoztató 9. pontja tartalmazta: ajánlott, célszerű külön biztosítási szerződés keretében gondoskodni haláleseti biztosítási védelemről, hogy a díjfizető halála miatt a hátramaradott családtagok mentesüljenek a kölcsöntartozásból adódó fizetési kötelezettségek alól.

 

[3]  Az U. Zrt. a kölcsön futamideje alatt előre nem látható, az ügyfél életével, egészségi állapotával és keresőképességével összefüggő események kapcsán esetlegesen kialakuló fizetési nehézségre való felkészülés érdekében portfólióbiztosítást tett lehetővé az ügyfelek számára. A portfólióbiztosítás díját az ügyfél kockázatvállalási fedezeti díjként fizette meg. A kockázatvállalási fedezeti díj a havi törlesztőrészlet részét képezte, a kölcsönszerződés alapján fennálló tőkekintlévőség függvényében került meghatározásra, összege az ügyleti év elején fennálló tőketartozáshoz igazodott, mértékét a kölcsönnyújtó egyoldalúan állapította meg. Az U. Zrt. jogosult volt egyoldalúan meghatározni a portfólióbiztosítási szolgáltatásokat nyújtó biztosító társaságot.

 

[4]  Az Aranyszárny Trió befektetési egységekhez kötött életbiztosítással kombinált hiteltermékekhez az U. Zrt. az I. rendű alperessel kötött csoportos hitelfedezeti élet-, baleset-, egészség- és munkanélküliségi biztosítást. A biztosítási szerződés részét képezték a „Hitelfedezeti élet-, baleset-, egészség-, és munkanélküliségi biztosítási feltételek az U. Zrt. Aranyszárny Trió befektetési egységekhez kötött életbiztosítással kombinált hiteltermékhez” általános szerződési feltételek (ÁSZF2).

 

[5]  Az ÁSZF2 2.1.(3) pont értelmében a biztosítási szerződésnek az az adós lehetett a biztosítottja, aki a biztosítotti nyilatkozat aláírásával és átadásával hozzájárul ahhoz, hogy a szerződő és a biztosító között létrejött biztosítási szerződés hatálya rá is kiterjedjen, és akinek egészségi nyilatkozata vagy orvosi vizsgálata alapján a biztosító a biztosítási kockázatát vállalta. A 2.1.(4) pont szerint a biztosítási szerződés kedvezményezettje a biztosítottnak a biztosítotti nyilatkozaton adott beleegyezése alapján az U.Zrt., aki a biztosítási szolgáltatásra jogosult. A kedvezményezett köteles a szolgáltatási összeg törlesztőrészleten és hitelfedezeti biztosítási díján felüli részét befektetési egységekhez kötött életbiztosítási díjként továbbítani a hitelfedezeti életbiztosítási fedezetet nyújtó biztosító részére. A biztosítási szerződés fedezeti jellegére tekintettel a biztosított nem jelölhetett meg a hitelezőtől eltérő kedvezményezettet.

 

[6]  Az ÁSZF2 2.2.(3) pontja értelmében a biztosítottnak a biztosítotti nyilatkozathoz egészségi nyilatkozatot 10.000.001 forint feletti kölcsönösszeg/tőketartozás esetén kellett tennie. 25.000.000 forint feletti kölcsönösszeg/tőketartozás esetén a biztosítási szerződés biztosítandó személyre történő hatályossá válásához orvosi vizsgálat elvégzése is szükséges volt.

 

[7]  Az ÁSZF2 4.(1) pont tartalmazta, hogy az egy főre eső biztosítási díj számítása az egyes biztosítottra vonatkozó tőkekintlévőség (tőketartozás) figyelembevételével a biztosító díjszabása alapján történik. A 4.(4) pont szerint a biztosítás díját a szerződő fizeti meg a biztosítónak, és a biztosítottra eső arányos részét áthárítja a biztosítottra. A biztosítottra áthárított díjrészt a szerződő a hiteltörlesztő részlettel együtt szedi be a biztosítottól, amelynek mértékét a szerződő mindenkori hatályos Hirdetménye tartalmazza.

 

[8]  Az ÁSZF2 biztosítási eseményeket meghatározó 5.1. pontjának a) pontja alapján biztosítási esemény volt a biztosítottnak a kockázatviselés tartama alatti halála.

 

[9]  A biztosító szolgáltatásáról rendelkező 5.2.2. pont értelmében a biztosító a I. szolgáltatási csomag választásakor halál esetén a biztosítási esemény időpontjában a biztosított jelzálogkölcsönével kapcsolatban fennálló teljes kintlévőséggel megegyező mértékű biztosítási szolgáltatás fizetését vállalta a kedvezményezett részére.

 

[10]  Az ÁSZF2 6.2. (4) a) pontja a következő kikötést rögzítette: ha a biztosítási szerződés egészségi nyilatkozat vagy orvosi vizsgálat nélkül jött létre, akkor a biztosító kockázatviselése nem terjed ki azokra az eseményekre, amelyek oka részben vagy egészben a biztosított olyan betegsége, amely a biztosító rá vonatkozó kockázatviselésének kezdete előtti három évben bizonyíthatóan fennállott vagy amelyet a kockázatviselést megelőző három éven belül kórisméztek vagy amely ez idő alatt gyógykezelést igényelt.

 

[11]  A terméktájékoztató 7. pontja tartalmazta, hogy a biztosító a biztosítási szerződés részét képező biztosítás általános szerződési feltételei alapján mentesülhet a szolgáltatási kötelezettség alól, illetve bizonyos eseményeket kizár a kockázatviseléséből (pl. öngyilkosság, bűncselekményben való aktív részvétel, a biztosítottra vonatkozó kockázatviselés kezdetét megelőzően már fennállt betegséggel kapcsolatos haláleset és egészségkárosodás). A biztosító mentesülésének esetei, a kockázatviseléséből kizárt események és a biztosító szolgáltatása korlátozásainak eseteire vonatkozó részletes tájékoztatás megtalálható a biztosítási feltétek 6.1. és 6.2. pontjában.

 

[12]  A felperes édesanyja 2008. augusztus 2-án a biztosításhoz csatlakozó nyilatkozatot tett: az I. szolgáltatási csomagot kiválasztva hozzájárult a biztosítási szerződés személyi hatályának rá mint biztosítottra való kiterjesztéséhez. Lemondott arról a jogáról, hogy a biztosítási szerződésbe szerződőként belépjen. Tudomásul vette, hogy a biztosítási szerződés megszűnésének időpontjában a biztosítotti jogosultsága is megszűnik. A nyilatkozat 6. pontjában elismerte, hogy a nyilatkozat aláírása előtt megkapta a biztosítási tevékenységről szóló törvényben foglaltaknak megfelelő tájékoztatást; megismerte a biztosító főbb adatait tartalmazó ügyféltájékoztatót; átvette, megismerte és elfogadta a biztosításra vonatkozó biztosítási feltételeket, valamint a biztosítási szerződés lényeges jellemzőiről szóló terméktájékoztatót.

 

[13]  A biztosítási szerződések alapján a kockázatviselés kezdete 2008. július 4. napja volt. A felperes édesanyjánál 2008 áprilisában emlődaganatot diagnosztizáltak, amely kapcsán beavatkozás történt, ennek ellenére 2013. augusztus 3-án a rosszindulatú daganat következtében elhunyt. A felperes az ő törvényes örököse. A házastársa özvegyi haszonélvezeti jogra jogosult.

 

[14]  Az U. Zrt. lemondott a csoportos hitelfedezeti életbiztosításra vonatkozó kedvezményezetti jogáról.

 

[15]  A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy elsődlegesen a rPtk. 567. § (1) bekezdése és 200. § (2) bekezdése alapján semmis, másodlagosan a rPtk. 209. § (1)-(2) bekezdése, valamint 209/A. § (2) bekezdése alapján tisztességtelen, ezért érvénytelen az I. rendű alperes által alkalmazott „OVB65 és OVB69 életbiztosítással kombinált jelzálogkölcsön-szerződés mellé köthető hitelfedezeti életbiztosítás feltétel” elnevezésű általános szerződési feltételek (ÁSZF3) 6.2. (4) a) pontja, valamint az ÁSZF2 6.2. (4) a) pontja. Kérte továbbá erre tekintettel és a rPtk. 536. § (1)-(2) bekezdésére, valamint 540. § (3) bekezdésére hivatkozással az I. rendű alperes kötelezését 15.322.563 forint és járulékai megfizetésére biztosítási szolgáltatás címén. A II. rendű alperessel szemben előterjesztett kereseti kérelme mindezek tűrésére irányult.

 

[16]  Álláspontja szerint a támadott szerződéses kikötés az egyoldalú kógencia elvébe ütközik. Tiltott eltérésnek minősül, ha a biztosító kizárásként szabályoz olyan körülményt, amely a törvény értelmében mentesülési ok lenne, amelyre egyébként csak a szerződés megkötésétől a biztosítási esemény bekövetkezéséig eltelt első öt évben hivatkozhatna. Tisztességtelen az az eljárás, hogy az I. rendű alperes a 10.000.000 forint összeget meg nem haladó kölcsönszerződések mellé kötött hitelfedezeti életbiztosítás esetén nem méri fel a biztosítandó személy egészségi állapotát még olyan formában sem, hogy a biztosított által a nyilatkozat kitöltése időpontjában ismert betegségekről egészségügyi nyilatkozat kitöltését kéri. Az I. rendű alperes ezzel a magatartásával a kockázatot indokolatlanul teljes egészében a vele szerződő félre telepíti.

 

[17]  Az I. rendű alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. A felperes kereshetőségi jogának hiányára hivatkozott, mivel a biztosított örököseként nincs védendő jogi érdeke, a jogelődje pedig nem volt szerződő fél a biztosítási szerződésben. Rámutatott továbbá arra, hogy a rPtk. nem tartalmaz olyan szabályt, amely meghatározza, milyen eseményekkel kapcsolatban köteles a biztosító kockázatot vállalni. A felperesi jogelőd biztosítotti nyilatkozatával tudomásul vette, hogy a biztosító kockázatviselése nem terjed ki bizonyos eseményekre, különös tekintettel az előzményi betegségekre. A tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rPtk. rendelkezések nem alkalmazhatók a főszolgáltatást megállapító, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződéses kikötésekre, ha azok egyébként világosak és érthetőek. A felperes által sérelmezett szerződési feltétel tisztességtelensége ezért nem vizsgálható. A perbeli esetben nincs helytállási kötelezettsége, mert a kockázatviselésből kizárt esemény történt.

 

[18]  A II. rendű alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő. Előadta, hogy a támadott feltételt az I. rendű alperessel egyedileg nem tárgyalta meg, nem volt érdemi ráhatása a rendelkezés tartalmának meghatározására.

 

[19]  Az elsőfokú bíróság a Fővárosi Ítélőtábla  hatályon kívül helyező végzése folytán megismételt eljárásban meghozott ítéletével megállapította, hogy az ÁSZF3 és az ÁSZF2 6.2. (4) a) pontja semmis. Erre tekintettel kötelezte az I. rendű alperest 15.322.563 forint és járulékai megfizetésére. A II. rendű alperest mindezek tűrésére kötelezte. Rendelkezett továbbá a perköltség és az eljárási illeték viseléséről.

 

[20]  Az indokolásában kifejtette, hogy a felperes jogelődje biztosítottként a csoportos biztosítási szerződés alanya volt. A kedvezményezett II. rendű alperesi jogelőd a felperes javára lemondott a kedvezményezetti jogáról. A felperes mindezekre tekintettel rendelkezett perbeli legitimációval.

 

[21]  Mind a csoportos, mind az „egyedi” biztosítási szerződések támadott feltételei kizárási okként szabályozzák a közlési kötelezettség megsértését, amelyre tekintettel az I. rendű alperes időbeli korlátozás nélkül tagadhatta meg a biztosítási szolgáltatás teljesítését. E rendelkezés a biztosított hátrányára eltérést eredményez, ezért a rPtk. 567. § (1) bekezdése és 200. § (2) bekezdése alapján semmis. Az I. rendű alperesnek a rPtk. 563. § (2) bekezdése szerint kellett volna eljárnia. Öt év eltelte után nem hivatkozhat arra, hogy a biztosított a szerződés megkötésekor valamely lényeges körülményt elmulasztott vele közölni.

 

[22]  Tisztességtelen, hogy az I. rendű alperes előzetesen nem tájékoztatja a csatlakozó biztosítottat arról, hogy a biztosítási szerződés rendelkezése szerint az egészségi állapotával kapcsolatosan utóbb kizárja a biztosítási szolgáltatást. Az I. rendű alperes akkor járt volna el helyesen, ha külön felhívja a figyelmet arra az általános szerződési feltételre, amely a szokásos szerződési gyakorlattól, élettapasztalattól, a szerződésekre vonatkozó diszpozitív szabályoktól lényegesen eltér. A perbeli kikötés ilyen feltétel, így külön figyelemfelhívó tájékoztatás nélkül, a fogyasztó elfogadásának hiányában nem vált a szerződés tartalmává. Tisztességtelen az is, hogy a fogyasztó a biztosító díját megfizette, halál esetére azonban a biztosító semmilyen kockázatot nem kívánt vállalni, és ennek lehetőségére előzetesen nem hívta fel a figyelmet. Az I. rendű alperes a perben előadott számítással nem bizonyította, hogy a biztosítási díj kiszámításánál figyelembe vette a kockázat kizárását.

 

[23]  Az I. rendű alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest az I. rendű alperes első- és másodfokú perköltsége megfizetésére. Rendelkezett továbbá a le nem rótt kereseti, valamint fellebbezési illeték viseléséről.

 

[24]  Az indokolásában pontosította és kiegészítette az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást. Rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság tévesen határozta meg a csoportos  hitelfedezeti biztosításhoz kapcsolódó általános szerződési feltételeket. Ezeket ugyanis nem az ÁSZF3, hanem az ÁSZF2 tartalmazza. Mellőzte ezért az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásból az ÁSZF3 rendelkezéseit, valamint azt, hogy ehhez a csoportos szerződéshez csatlakozott nyilatkozatával a felperes édesanyja. Mellőzte a tényállásból azt a megállapítást is, hogy az I. rendű alperes a szolgáltatási igényt mindkét biztosítási szerződés alapján elutasította. Ténylegesen helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az I. rendű alperes megfizette a szerződő számláján lévő befektetési egységek aktuális értékét, de tévesen hivatkozott az ÁSZF2-re, a teljesítés ugyanis az egyéni szerződés alapján történt, amelyhez az ÁSZF1 tartozik.

 

[25]  A marasztalási kereset a csoportos szerződésen alapult, és a felperes az elsőfokú eljárás során előadott, a másodfokú tárgyaláson megerősített nyilatkozata értelmében nem kért marasztalást az egyéni szerződés alapján. Mind a csoportos, mind az egyéni biztosítás az Aranyszárny Trió befektetési egységekhez kötött életbiztosításra vonatkozik, így a keresetben megjelölt OVB65 és OVB69 befektetési egységekhez kötött életbiztosítással kombinált biztosítás nem volt a szerződéses konstrukció része annak ellenére, hogy az I. rendű alperes – tévesen, utóbb azonban nyilatkozatát korrigálva – az első érdemi ellenkérelmében ezt nem vitatta. A megállapítási keresetben megjelölt feltételek az iratokból is kitűnően az ÁSZF2 és az ÁSZF3 feltételei. Az ÁSZF3 azonban nem képezte sem az egyéni, sem a csoportos szerződés részét, a felperes pedig mint a szerződések kedvezményezettje nem rendelkezik olyan jogvédelmi érdekkel, amely a rPp. 123. §-a alapján lehetővé tenné a kért megállapítást, így a ÁSZF3 megjelölt pontja tekintetében a keresete alaptalan. A csoportos szerződéshez kapcsolódó ÁSZF2 vonatkozásában a felperes nem szerződő fél, nem saját jogon, hanem kedvezményezettként kérte a kötelezést, amelyre tekintettel megállapítás iránti keresetet a rPtk. 239/A. §-a alapján nem érvényesíthetett. Az I. rendű alperes marasztalását kérheti, ezért a rPp. 123. §-ában meghatározott feltételek sem álltak fenn. A megállapítási kereset ezért az ÁSZF2 sérelmezett kikötése tekintetében sem alapos. A másodfokú bíróság ebből következően a marasztalásra irányuló kereset körében vizsgálta, hogy az ÁSZF2 hivatkozott kikötése érvénytelen-e, mert ez eredményezheti azt, hogy az I. rendű alperesnek fennáll a fizetési kötelezettsége. Egyetértett azzal, hogy a felperes mindkét biztosítási szerződés tekintetében nem vitásan – a II. rendű alperes lemondó nyilatkozata és a rPtk. 560. § (1) bekezdés c) pontja szerint – kedvezményezettnek minősül.

 

[26]  Nem tartotta helytállónak a kikötés jogszabályba ütköző jellegével kapcsolatos elsőfokú ítéleti megállapításokat. A rPtk. 536. § (1) bekezdésének, 200. § (1) bekezdésének, 567. § (1) bekezdésének felhívásával rámutatott: a törvény szerint nincs akadálya annak, hogy a biztosítási szerződésben a felek maguk határozzák meg, mi minősül biztosítási eseménynek, illetve milyen események nem tartoznak a biztosítási kockázat körébe. A perbeli esetben az I. rendű alperes mint biztosító kizárta a kockázatviselés köréből azt az esetet, amelynél a biztosított olyan betegsége vezetett a halálához, amely a kockázatviselés kezdete előtti három évben bizonyíthatóan fennállt. Az ÁSZF2 e rendelkezése a kockázatviselés körét szabályozza, ezért annak kapcsán fel sem merülhet a közlési kötelezettség megsértése [rPtk. 540. § (1), (3) bekezdés], illetve a biztosító mentesülésének öt éven túli hiánya [rPtk. 563. § (1)-(2) bekezdés]. Ebből következően nem állapítható meg az sem, hogy az ÁSZF2 a rPtk. rendelkezéséhez képest a biztosítottra nézve hátrányosabb rendelkezést tartalmaz. Nincs olyan jogszabály vagy törvényi rendelkezés, amely a biztosító számára kötelező jelleggel előírná a biztosított egészségi állapotának felmérését vagy a biztosított nyilatkozatának, orvosi igazolásának beszerzését. Az adott esetben a biztosító a fennálló betegség miatti biztosítási eseményre kizárta a felelősségét, a biztosított pedig ezzel a kockázattal vállalta a biztosításhoz való csatlakozást, azaz a meglévő betegségéből eredő kockázat az ő terhén marad. Erről a felperesi jogelőd által a csatlakozási nyilatkozat 6. pontja szerint átvett terméktájékoztató 7. pontja megfelelő tájékoztatást tartalmaz. A mindössze két oldalból álló terméktájékoztató figyelmes elolvasása esetén a kizárásról a biztosított tudomást szerezhetett. A rPtk. 4. § (1), (4) bekezdésében foglaltakra tekintettel a felperes alappal nem hivatkozhat arra, hogy a közlési kötelezettség megszegésével kedvezőbb helyzetbe kerülne, mint a kockázat kizárása folytán.

 

[27]  A biztosított fogyasztóként csatlakozott az alperesek által megkötött biztosítási szerződéshez, ezért az ő vonatkozásában a szerződés fogyasztói szerződésnek minősül, amelynek tisztességtelen kikötése semmisségére a felperes hivatkozhatott. A biztosított a biztosítási szerződés alanyává válik az ÁSZF2 2.1. (3) pontja értelmében a szerződési nyilatkozat megtételével, és a biztosítási esemény, valamint több szerződési feltétel csak az ő vonatkozásában értelmezhető. Az olyan szerződési feltétel, amely a biztosítottra kötelezettséget, illetve jogokat határoz meg, a biztosított és a biztosító között olyan fogyasztói jogviszonyt hoz létre, amely alapján a biztosított, illetve halála esetén a rPtk. 560. § (1) bekezdés c) pontja értelmében örököse (mint törvény szerinti kedvezményezett) e feltétel tisztességtelenségére hivatkozhat a rPtk. 209. § (1) bekezdése és 209/A. § (2) bekezdése alapján. A rPtk. 209. § (5) bekezdése szerint azonban a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók a főszolgáltatást megállapító, illetve a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződéses kikötésekre, ha azok egyébként világosak és érthetőek. A felperes által támadott szerződéses kikötés a biztosítási szerződés elsődleges tárgyának fogalma alá tartozik, ezért a tisztességtelensége csak abból a szempontból volt vizsgálható, hogy világos és érthető-e a megfogalmazás, a szerződés átláthatóan feltünteti-e azon mechanizmus konkrét működését, és a mechanizmus, valamint a többi feltételben előírt mechanizmus közötti viszonyt oly módon, hogy a fogyasztó pontos és érthető szempontok alapján értékelhesse a számára ebből eredő gazdasági következményeket (2015. április 23-i Jean-Claude Van Hove és CNP Assurances SA ítélet, C-96/14, EU:C:2015:262). A perbeli esetben a támadott kikötés, a biztosítási esemény meghatározása és a kizáró okok együtt eredményezik és jelentik a szerződés elsődleges tárgyát. A felperes e körben alaptalanul hivatkozott a biztosító tájékoztatási kötelezettségének elmaradására, mivel a terméktájékoztató 7. pontja erre kitért, és felsorolja a már fennálló betegséggel kapcsolatos halálesetet és egészségkárosodást mint a kockázatviselésből kizárt biztosítási eseményt. Ez alapján a biztosított megfelelően értékelhette és átláthatta, hogy a biztosító milyen esetben nem nyújt biztosítási szolgáltatást. A világos és tartalmában is érthető megfogalmazásra tekintettel a felperes által támadott rendelkezés tisztességtelensége – mivel a főszolgáltatást határozza meg – nem vizsgálható.

 

[28]  A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet részbeni hatályon kívül helyezését és arra tekintettel, hogy az ÁSZF2 6.2. (4) a) pontja elsődlegesen a rPtk. 567. § (1) bekezdése és 200. § (2) bekezdése alapján semmis, másodlagosan a rPtk. 209. § (1)-(2) bekezdése, valamint 209/A. § (2) bekezdése alapján tisztességtelen, az I. rendű alperes kötelezését kérte a rPtk. 536. § (1)-(2) bekezdése, valamint 540. § (3) bekezdése alapján biztosítási szolgáltatás jogcímén 15.322.563 forint és ennek 2013. október 20. napjától a rPtk. 301. § (1) bekezdése szerinti késedelmi kamata megfizetésére. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a rPtk. 536. § (1) bekezdésében, 200. § (1) bekezdésében, 567. § (1) bekezdésében, 540. § (1), (2) bekezdésében, 563. § (1), (2) bekezdésében, 209. § (1)-(5) bekezdésében, 209/A. § (1)-(2) bekezdésében, valamint a rPp. 206. § (1) bekezdésében, 220. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltakat.

 

[29]  Érvelése szerint a perben annak volt jelentősége, hogy végeredményüket tekintve a biztosítási feltételek a rPtk. biztosítási fejezetében foglaltakhoz képest eredményeznek-e a biztosítottra nézve hátrányosabb helyzetet. Az adott esetben a biztosított terhére jelentkező hátrány abban mutatkozik meg, hogy a rPtk. 563. § (1)-(2) bekezdésében foglalt ötéves időkorlát elenyészik a kizárási okként történő szabályozás miatt, és a meglévő betegség jogkövetkezményei határidő nélkülivé válnak. Ha a biztosítási esemény és a kizárási ok meghatározásának szabadságát olyan szélesen és korlátok nélkül kell értelmezni, miként azt a másodfokú bíróság tette, a biztosítók a kizárási ok fogalma alatt gyakorlatilag minden mentesülési okot és őket terhelő bizonyítási nehézséget kijátszhatnak, hiszen a „problémás eseteket” kizárási okként szabályozzák, ezáltal a biztosított hátrányára való eltérés tilalmát is megkerülik.

 

[30]  Az olyan általános tájékoztatás, amely csupán azt tartalmazza, hol nézheti meg a biztosított a rá vonatkozó legfontosabb rendelkezéseket, nem elégséges. Egyébként sem jelent megfelelő tájékoztatást a nagy terjedelmű terméktájékoztató és a biztosítási feltételek átadása. A tájékoztatás akkor lett volna egyértelmű, ha a biztosító leírta volna, hogy a meglévő vagy már három éve meglévő betegségek kizárják a biztosítási szolgáltatást. Egyértelműen jeleznie kellett volna, hogy ez esetben a biztosító nem teljesít akkor sem, ha a halál öt éven túl vagy akár a hitel futamidejének végéhez közeli időpontban következik be, és ebben az esetben a befizetett biztosítási díjak sem járnak vissza. Az I. rendű alperes által kidolgozott szerződéses konstrukció nehezen áttekinthető, amit az is igazol, hogy még a per folyamán sem volt egyértelmű, mely biztosítási feltételek vonatkoznak rá. Nem állítható, hogy a biztosítási feltételek a laikus magánszemély fogyasztó számára világosak és érthetőek lehettek. A terméktájékoztató 7. pontjában a biztosítási feltételek 6.1. és 6.2. pontjára történt utalás nem teszi világossá és érthetővé a biztosító főszolgáltatására vonatkozó rendelkezéseket. A felperes jogelődje az ÁSZF1-hez tartozó tájékoztató 9. pontja szerint járt el. Arról nem kapott tájékoztatást, hogy a csoportos biztosítás sem nyújt megfelelő fedezetet haláleset esetén, ezért még további életbiztosítások megkötése is indokolt lehet. Kirívóan okszerűtlen és a logika szabályait nélkülöző bírói mérlegelés az ÁSZF1-hez tartozó tájékoztató 9. pontjában, valamint az ÁSZF2-höz kapcsolódó tájékoztató 7. pontjában foglaltak értékelése. E tájékoztatás ugyanis nem volt alkalmas arra, hogy annak alapján a biztosított a főszolgáltatásra vonatkozó szabályokat megértse, és azok a számára egyértelműek, világosak lehessenek.

 

[31]  A szerződés rendeltetése az volt, hogy a biztosított halála esetén a meg nem fizetett hitelösszeg a biztosításból megtérüljön. Meg is térült volna, ha a meglévő betegség be nem jelentése a közlési kötelezettség megsértéseként került volna értékelésre. Kizárásként való szabályozása megbontotta a szerződésben megállapított jogosultságok és kötelezettségek egyensúlyát a biztosított hátrányára, hiszen időkorlát nélkül jelentkezett a meglévő betegség következménye. Azáltal, hogy a meglévő betegséget a biztosító objektív, időkorlát nélküli kizárási okként szabályozta, megkerülte a 10.000.000 forint alatti hiteleknél az egészségügyi nyilatkozat kitöltését, az orvosi vizsgálat elvégzését, magát a kockázat-elbírálást, illetve annak bizonyítását, hogy a be nem jelentett vagy elhallgatott ténynek volt-e szerepe a biztosítási esemény bekövetkezésében. Megkerülte továbbá a közlési kötelezettség teljesítésére vonatkozóan az életbiztosítások esetében előírt speciális időkorlátot, az öt évet. A kizárási okként történt szabályozás célja a bizonyítási nehézségektől, a bizonyítási kötelezettség terhétől, az előzetes kockázat-elbírálással kapcsolatos adminisztrációtól, orvosi vizsgálattól, annak nehézségeitől és költségeitől való szabadulás volt. Ez a magatartás pedig sérti a jóhiszeműség elvét, és megbontja a biztosított hátrányára a szerződésben megállapított jogosultságok, kötelezettségek egyensúlyát. A biztosítás feltételrendszere, illetve a csatlakozást megelőzően adott tájékoztatás hiányossága, elnagyoltsága elzárta a biztosítottat attól, hogy megfontolt döntést hozzon, megköti-e ezt a biztosítást vagy másikat köt.

 

[32]  A másodfokú bíróság nem tett eleget az indokolási kötelezettségének, mert a jogerős ítéletben nem tért ki arra az I. rendű alperesi hivatkozására, miszerint a biztosított kockázatot és a biztosító felelősségét egyértelműen meghatározó vagy körülhatároló feltételek nem vethetőek alá a tisztességes jelleg megítélésének, ha ezeket a korlátozásokat figyelembe veszik a fogyasztó által fizetendő biztosítási díj kiszámításánál (2015. április 23-i Jean-Claude Van Hove és CNP Assurances SA ítélet, C-96/14, EU:C:2015:262, 35. pont). Az ÁSZF2 6.2.(4) a) pontja szerinti kockázatkorlátozást a díjkalkuláció során az I. rendű alperes nem vette figyelembe. A perben díjszámítása, illetve a díjkalkuláció levezetésénél nem hivatkozott a arra, hogy értékelésre került valamilyen korlátozás vagy kizárás díjcsökkentő hatása.

 

[33]  Az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá, hogy még ha lett is volna kockázatkorlátozásra vagy kizárásra alapozott díjcsökkentő tényező, arról a fogyasztót előzetesen tájékoztatni kellett volna. A felperes édesanyja ennek ismeretében lett volna abban a helyzetben, hogy eldöntse, vállalja-e annak kockázatát, hogy megéri-e a kölcsönszerződés lejártát. Ha ezt a kockázatot a körülmények ismeretében nem vállalta volna, lehetősége lett volna más életbiztosítást kötni. A másodfokú bíróság nem adta indokát annak, hogy e szempontokat a jogvita elbírálása során miért nem vette figyelembe. A kifogásolt szerződési feltétel azért is tisztességtelen, mert a felperesi jogelőd figyelmét nem hívták fel arra, hogy magasabb díjért másfajta, a halál esetén kedvezőbb kockázatszűkítést tartalmazó biztosítás is köthető.

 

[34]  Az I. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság nem a rPp. 220. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltakat, hanem a rPtk. 209. § (5) bekezdésében foglalt anyagi jogi szabályt sérthette volna meg, ha figyelmen kívül hagyja a kereset elbírálásakor az Európai Bíróság hivatkozott ítéletének a Tanács fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 1993. április 5-i 93/13/EGK irányelve (a továbbiakban: fogyasztóvédelmi irányelv) tizenkilencedik preambulumbekezdésében foglaltakat. A másodfokú bíróság az ítéleti tényálláshoz kapcsolódóan indokolt és szükséges mértékben figyelembe vette az Európai Bíróság ítéletét. A jogerős ítélet a rPp. 206. § (1) bekezdésében foglaltakat sem sérti. Amennyiben a másodfokú bíróság sértett is eljárási szabályt, az az ügy érdemi elbírálására kihatással nem volt.

 

[35]  A közlési kötelezettséget a felperes a rPtk. 540. §-ában foglaltaktól eltérően, tágan értelmezi. A terméktájékoztató 7. pontjában foglalt figyelemfelhívást a rPtk. 540. §-a körében értékelte, ugyanakkor ez a rPtk. 205/B. §-ában foglalt rendelkezéshez kapcsolódó vizsgálatnak lehet a tárgya. A kialakult bírói gyakorlat az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó szemszögéből vizsgálja az általános szerződési feltételeket és azt, hogy az adott feltétel a szerződés tartalmává válik-e. A perbeli esetben a felperesi jogelőd a szerződéskötést megelőzően tudomást szerzett a figyelemfelhívásról, és azt elfogadta.

 

[36]  A másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes által sérelmezett kikötés a főszolgáltatás része, annak tisztességtelensége nem vizsgálható. A biztosító jogosult a szerződési feltételek kialakítására. Ha az adott kikötés mentesülési szabályként szerepelne az ÁSZF2-ben, a tisztességtelenségét ez esetben sem lehetne vizsgálni, mivel az Európai Bíróság hivatkozott ítélete e körben egy szabályösszességet értelmezett, amelynek része a mentesülés is.

 

[37]  A II. rendű alperes nem terjesztett elő felülvizsgálati ellenkérelmet.

 

[38]  A rPp. 272. § (2) bekezdése és 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között, az abban megjelölt jogszabálysértésre figyelemmel vizsgálhatja felül. A felperes felülvizsgálati kérelme a másodfokú bíróságnak azt az álláspontját támadta, miszerint az ÁSZF2 6.2. (4) a) pontjában foglaltak kikötése nem áll ellentétben az egyoldalú kógencia elvével, és a szerződéses kikötés tisztességtelen szerződési feltételnek sem minősíthető.

 

[39]  A Kúria a rPtk. 567. § (1) bekezdésével kapcsolatban arra mutat rá, hogy az egyoldalú kógencia a biztosított, illetőleg a kedvezményezett törvény által védeni kívánt érdekeit sértő hátrányos szerződési kikötéseket hivatott megakadályozni. A rPtk. biztosításra vonatkozó rendelkezései között ugyanakkor nincs olyan szabály, amely meghatározná, hogy a biztosító milyen eseményekkel kapcsolatban köteles kockázatot vállalni. A rPtk. 200. § (1) bekezdésében, valamint az 536. §-ában foglaltakból következően a felek határozzák meg a szerződésben azt az eseményt, amelynek bekövetkezése esetén a biztosító a szerződésben meghatározott biztosítási összeg megfizetését a biztosítási díj ellenében vállalja. A perbeli esetben az ÁSZF2 6.2. (4) a) pontja alkalmazásával az I. rendű alperes a biztosítási fedezet terjedelmét korlátozta. Eldönthette, hogy nem nyújt fedezetet az olyan halálesetre, amelynek e biztosítási feltételben körülírt betegség az oka. A rPtk. 540. §-a és az 563. §-a is az elvállalt kockázat szempontjából lényeges körülményekre vonatkozó törvényi rendelkezés. A kockázat el nem vállalása a biztosítás törvényi szabályozásával védeni kívánt érdeke hiányában nem lehet sérelmes a biztosított számára. A Kúria egyetért ezért a másodfokú bíróság azon álláspontjával, hogy a per tárgyát képező szerződéses kikötés jogszabályba ütközés okán nem érvénytelen.

 

[40]  A másodfokú bíróság a rPtk. 209. § (5) bekezdésére hivatkozással nem tartotta alkalmazhatónak a törvény tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezéseit a keresettel érintett szerződési feltételre. Az volt az álláspontja, hogy a felperes főszolgáltatást megállapító, világos és érthető szerződéses kikötést támadott.

 

[41] A Kúria elsőként arra utal, hogy a perbeli feltétel világossága és érthetősége annak ellenére vizsgálandó volt, hogy a biztosítási szerződésre a rPtk.-nak a jogerős ítéletben felhívott rendelkezését beiktató 2009. évi XXXI. törvénnyel történt módosítása előtti rendelkezését [209. § (4) bekezdés] kellett alkalmazni. A 2/2014. Polgári jogegységi határozat jelen ügyre is irányadó indokolása szerint a 2009. május 22-től hatályos módosítással az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Társulási Megállapodás, illetve az Európai Unióhoz való csatlakozás folytán már Magyarországon is irányadó fogyasztóvédelmi irányelv rendelkezései kerültek a rPtk.-ba átültetésre. A módosított szabályozás épp az irányelv rendelkezéseire tekintettel a rPtk. 209. § (4) bekezdéseként iktatta be azt a rendelkezést, amely szerint: „az általános szerződési feltétel és a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt feltétel tisztességtelenségét önmagában az is megalapozza, ha a feltétel nem világos vagy nem érthető”. Az Európai Unió Bírósága által a C-26/13. számú ítéletben kifejtettekből is következően a nemzeti bíróság a nemzeti jogrend valamennyi szabályát köteles figyelembe venni és amennyire csak lehetséges az adott területen alkalmazandó irányelv szövegének és céljának megfelelően értelmezni oly módon, hogy a fogyasztóvédelmi irányelv által követett céllal összhangban álló eredményre jusson kivéve, ha az contra legem jogértelmezéshez vezetne. Tekintve, hogy a magyar jog egyetlen 2009. május 22-e előtti szabályából sem vezethető le, hogy a nem megfelelően átültetett irányelv érthetőségre, világosságra vonatkozó szabályai nem alkalmazhatóak, ezért a fogyasztóvédelmi irányelv alapján kell a vonatkozó szabályokat értelmezni.

 

[42]  Az Európai Unió Bírósága több ítéletében, köztük a másodfokú bíróság által hivatkozott ítéletben (C-96/14.) is meghatározta, milyen szempontok szerint kell értelmezni a fogyasztóvédelmi irányelv rPtk.-ba átültetett 4. cikk (2) bekezdését. Az értelmezése szerint a feltétel világosan és érthetően akkor megfogalmazott, ha az nemcsak nyelvtani szempontból érthető, hanem a szerződés átláthatóan feltünteti azon mechanizmus konkrét működését is, amelyre az érintett feltétel utal, valamint az e mechanizmus és a többi feltételben előírt mechanizmus közötti viszonyt oly módon, hogy a fogyasztó pontos és érthető szempontok alapján értékelhesse a számára ebből eredő gazdasági következményeket. A másodfokú bíróság helyesen ítélte meg, hogy a perbeli szerződési feltétel esetében teljesülnek e követelmények. A szerződések komplex rendszeréből a terméktájékoztató 7. pontja kiemelte ezt a kikötést és pontosan, érthetően rávilágított arra, hogy a kockázatviselésből kizárt esemény a biztosítottnak a kockázatviselés kezdetét megelőzően már fennállt betegséggel kapcsolatos halálesete. Egy általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó számára az ÁSZF2 pontos, érthető szempontjai alapján értékelhető a biztosítási szerződés fedezeti jellege és az is, hogy a biztosító kockázatviselése mely eseményre nem terjed ki. Átlátható a 6.2. (4) a) pontban rögzített kikötés és a biztosító szolgáltatási kötelezettsége közötti összefüggés. Felismerhető, hogy ha a kikötésben meghatározott esemény következik be, a biztosító nem teljesít kifizetést a kedvezményezett hitelezőnek. Következtetni lehet a biztosítási fedezet korlátozásának a biztosítási szerződésen kívüli azon következményére is, hogy ebben az esetben a biztosítás nem mentesít a kölcsönszerződésből adódó fizetési kötelezettségek alól.

 

[43]  A felülvizsgálati kérelem nem tartalmazott arra vonatkozó érvelést, hogy a támadott szerződéses kikötés nem tartozik a biztosítási szerződés elsődleges tárgyának fogalma alá. A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet indokolását hiányosnak tartotta, mert a másodfokú bíróság nem tért ki az I. rendű alperesnek a fogyasztóvédelmi irányelv tizenkilencedik preambulumbekezdésével kapcsolatos hivatkozására. A felperes hivatkozásával ellentétben a másodfokú bíróság a szükséges mértékben megindokolta a döntését. Az ügy érdemi elbírálására a biztosított kockázatot és a biztosító felelősségét meghatározó feltételek tisztességtelen jellegének vizsgálhatósága nem hathatott ki, mert a rPtk. 209. § (4) bekezdése két esetet határoz meg, melyek közül ha egy is fennáll, a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók. A felperes által sérelmezett szerződéses kikötést a másodfokú bíróság – a felülvizsgálati kérelemmel nem érintetten – a biztosítási szerződés elsődleges tárgyát (a főszolgáltatást) megállapító kikötésnek minősítette. Vagyis nem a szolgáltatás/ellenszolgáltatás arányosságát vizsgálva találta az adott kikötést olyannak, mint amelyre a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók. E miatt a biztosító díjkalkulációjának – így annak, hogy a biztosítási díj a kölcsönszerződés szerint fennálló tőkekintlevőséghez arányosított összeg – nem volt jelentősége abból a szempontból, hogy a kikötés tisztességtelenségének vizsgálata kizárt-e vagy sem. A Kúria egyetért a jogerős ítélettel abban, hogy a perbeli szerződés együttes jogi és ténybeli összefüggéseire, természetére, általános rendszerére és kikötéseire tekintettel az ÁSZF2 6.2. (4) a) pontjában rögzített szerződési feltétel a biztosítási esemény meghatározásában betöltött szerepe miatt alapvető eleme a szerződéses konstrukciónak, s ekként főszolgáltatást állapít meg. A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott eljárásjogi szabálysértés mindezekre tekintettel nem adhatott alapot a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére.

 

[44]  A tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések a perbeli esetben nem voltak alkalmazhatók, így nem volt vizsgálható, hogy a sérelmezett szerződési feltétel a felperes által előadottak alapján tisztességtelennek minősül-e.

 

Kúria Pfv. V.21.682/2019/3.

Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.143/2018/5/II.

Fővárosi Törvényszék 26.G.44.037/2016/24.

 

Feldolgozta: Kiss Ferenc Kálmán *

 

 

 

2020/III/2

 

Tárgyszavak

ajtó kinyitása, veszélyes üzemi felelősség, vétkességi felelősség, gfb. fedezeti köre, gfb. határesetei, segédmotor

 

Az ajtó kinyitása a fokozott veszéllyel járó tevékenység körébe esik, így a rPtk. 345. § (1) bekezdése alapján az üzembentartó köteles az ebből eredő kárt megtéríteni. Ha az üzembentartó és a közvetlen károkozó személye elválik, akkor az üzembentartó a veszélyes üzemi felelősség, a közvetlen károkozó az általános deliktuális kárfelelősség alapján lehet felelős a károsulttal szemben a rPtk. 344. § (1) bekezdése alapján egyetemlegesen. A rPtk. 337. § (1) bekezdése szerint pedig egyetemleges kötelezettség esetén minden kötelezett az egész szolgáltatással tartozik.

Az ajtó kinyitása miatt az üzembentartóval szemben támasztott kártérítési igény ezért megalapozott, így a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás kiterjed annak kielégítésére a Gfbt. 12. §-a alapján.

 

rPtk. 339. §, rPtk. 344. § (1) bek., rPtk. 345. § (1) bek., rPtk. 559. § (1) bek., Gfbt. 12. §

 

 

[1]  A korábbi I. rendű alperes mint személytaxi vállalkozó vezette a korábbi II. rendű alperes tulajdonát képező személygépkocsit 2013. december 6. napján, amelynek a III. rendű alperesnél volt kötelező gépjármű-felelősségbiztosítása.

 

[2]  A taxi utasa a forgalom lassú haladása miatt jelezte a kiszállási szándékát, és a viteldíjat megfizette. A szám előtt a taxi forgalmi okból – anélkül, hogy a forgalomból kiállt volna – megállt, és az utas kiszállás céljából kellő körültekintés nélkül kinyitotta a jármű jobb oldali hátsó ajtaját. Az ajtó neki ütközött a taxi jobb oldala mellett szabályosan közlekedő, a taxit éppen kikerülő, a felperes által vezetett Aprilia Rally típusú segédmotoros kerékpárnak, amellyel a felperes így balesetet szenvedett.

 

[3]  A felperes keresetében vagyoni és nem vagyoni kártérítési igényt érvényesített a III. rendű alperessel szemben. Elsődlegesen a rPtk.) 345. § (1) bekezdésére, másodlagosan a rPtk. 339. §-ára, továbbá a r. Ptk. 536. § (1) bekezdésére és a (2) bekezdés c) pontjára, valamint Gfbt. 12. és 28. §-ára hivatkozott.

 

[4]  Indokolása szerint nem alkalmazható a veszélyes üzemek találkozására vonatkozó szabály, mert 50 cm³-nél kisebb hengerűrtartalmú segédmotoros kerékpárral közlekedett, így az nem minősül veszélyes üzemnek.

 

[5]  Az elsődleges keresetet arra alapította, hogy a III. rendű alperes felelőssége fennáll a veszélyes üzemi felelősség szabályai szerint. E felelősségi alakzat esetén nincs annak relevanciája, hogy a károkozó mozdulatsort ki hajtotta végre, ha az összefüggésben van a veszélyes üzem működésével. A III. rendű alperes csak akkor menthetné ki magát, ha bizonyítja, hogy a kárt elháríthatatlan külső ok okozta. A gépjármű ajtajának a kinyitása vitathatatlanul hozzátartozik a gépjármű működéséhez, így az mindenképpen belső oknak minősül.

 

[6]  Másodlagos keresetét arra alapította, hogy a biztosított taxisofőr az utastól a fuvardíjat már korábban átvette, így tisztában kellett lennie azzal, hogy az utas bármikor kiszállhat a gépjárműből. A taxisofőr nem a tőle elvárható magatartást tanúsította azzal, hogy megszegte a KRESZ 40. §-ában írtakat, mert nem húzódott ki a menetirány szerinti jobb oldalra, az út szélére, és nem jelezte a megállási szándékát.

 

[7]  A III. rendű alperes ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását. Indokolása szerint a kárt a gépjármű üzemeltetése során, de nem a biztosított, hanem az utas okozta, így a biztosító nem köteles a helytállásra.

 

[8]  Az elsőfokú bíróság kötelezte a III. rendű alperest, hogy a felperesnek kártérítést fizessen.

 

[9]  Indokolása szerint az út mellett szabályosan leálló gépjármű veszélyes üzemi jellege a gépjármű motorjának a kikapcsolásával szűnik meg. A tevékenység fokozottan veszélyes jellege akkor nem áll fenn, amikor a gépjárművet szabályszerűen leállítják, elvégzik a teljes üzemen kívüli állapot létrehozásához szükséges tevékenységeket, és megszűnik a gépkocsi emberi irányítás alatt tartása. A jelen ügyben a taxi nem állt ki a forgalomból, csupán a forgalom állt le, és a gépjármű utasa ezen forgalmi helyzetet kihasználva szállt ki a gépjárműből, miután a viteldíjat korábban kifizette. A motor leállítása nem történt meg, ezáltal a jármű fokozott védelmet igénylő veszélyessége nem szűnt meg. A biztosított felelősséggel tartozik az utas magatartásáért, mert a forgalomból nem állt ki, holott tisztában volt azzal, hogy az utas a gépjárművet el kívánja hagyni. E körben előzetesen egyeztettek, az utas a viteldíjat kifizette. A felperes által vezetett segédmotor a vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapján nem minősül fokozott veszéllyel járó tevékenységnek. Mindezek alapján döntött a kereset szerinti kártételek megalapozottságáról.

 

[10]  A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a marasztalás tőkeösszegét leszállította, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

 

[11]  Indokolása szerint a rPtk. 345. § (1) bekezdése a veszélyes üzem fogalmát nem határozza meg, nem sorolja fel annak eseteit, így a jogi minősítés során az adott eset összes körülményét kell mérlegelni. A gépjármű veszélyes üzemi jellege nem szűnt meg azzal, hogy a forgalom leállása miatt, de a továbbhaladás szándékával rövid időre megállt. A veszélyes üzemi tevékenység körébe beletartozik mind a személygépkocsi, mind az általa igénybe vett közút, valamint az adott időpontban fennálló közlekedési helyzet. Mivel csak a forgalom állt le, de a taxi a forgalomból nem állt ki, annak szabályszerű leállítása – a motor kikapcsolásával – nem történt meg, ezért a taxi a perbeli esetben veszélyes üzemnek minősült.

 

[12]  A fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatója akkor is felel, ha a kár bekövetkezésében nem terheli vétkesség, csak elháríthatatlan külső ok bizonyítása esetén mentesülhet a felelősség alól. A gépjármű ajtajának a kinyitása hozzátartozik a veszélyes üzem működéséhez, ezért a III. rendű alperes nem mentesülhet. A III. rendű alperes biztosítottját a rPtk. 345. § (1) bekezdése alapján kártérítési felelősség, a III. rendű alperest pedig a rPtk. 559. § (1) bekezdése alapján helytállási kötelezettség terheli. Erre tekintettel részletesen indokolta az egyes kártételekkel kapcsolatos – részben eltérő – álláspontját.

 

[13]  A III. rendű alperes felülvizsgálati kérelmének indokolása szerint a Gfbt. 12. §-a és a rPtk. 559. § (1) bekezdése alapján a biztosító a biztosított magatartásából eredő kár megtérítésére köteles. A biztosító helytállási kötelezettségéhez két együttes feltétel fennállása szükséges: a kárt a biztosított okozza, és azt a gépjármű üzemeltetése során okozzák. A Gfbt.3. § 4. pontja alapján a biztosított a gépjármű biztosítással rendelkező üzembentartója és a gépjárművet vezető személy. A perbeli esetben az utas nyitotta ki a gépjármű ajtaját. Az ajtónyitás a veszélyes üzemi minőség körébe tartozik, de különbséget kell tenni a között, hogy ki nyitja ki az ajtót. Mivel az utas nem minősül biztosítottnak, így az ő magatartásából fakadó károk megtérítésére a III. rendű alperes nem kötelezhető.

 

[14]  A perbeli esetben a kárfelelősség alapja nem a rPtk. 345. §-a. A segédmotoros kerékpár veszélyes üzemnek minősül, hiszen annak gépi ereje más járműhöz képest kisebb, de sebessége elérheti a 40-50 km/h-t is, így komoly veszélyt jelenthet más járművek és a gyalogosok közlekedésére. A jogerős ítélettel szemben így a kimentés alapja nem a rPtk. 345. § (1) bekezdése, hanem a rPtk. 346. § (1) bekezdése alapján a felróhatóság vizsgálata lenne, ha a kárt a biztosított okozta volna. Tekintettel azonban arra, hogy a károkozó a jármű utasa volt, aki a Gfbt. alapján nem biztosított, ezért a rPtk. 339. §-a alapján nem a III. rendű alperes, hanem a jármű utasa köteles helytállni az okozott kárért.

 

[15]  A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében indokolása szerint a III. rendű alperes helytállni tartozik a veszélyes üzemi felelősség szerint felelős üzembentartó helyett. A segédmotoros kerékpár nem minősül veszélyes üzemnek, mert a bírói gyakorlat 50 cm³-ig nem tekinti azokat veszélyes üzemnek, így nem irányadó a rPtk. 346. § (1) bekezdése. A felperes másodlagosan az általános kárfelelősségi alakzatra is hivatkozott, mert a gépjármű vezetője a KRESZ szabályait megszegve nem az elvárható gondossággal járt el az utas kiszállása körében, így vétkességi alapon is felelős lenne a károkozásért. A vezető előre tudott arról, hogy az utas nem a forgalomból való kiállás után fog kiszállni a gépjárműből, hanem úgy, hogy a gépjármű a forgalomban való résztvevőként a kocsisorban marad. A veszélyes üzemi felelősség körében nemcsak a biztosított által okozott károkat, hanem a gépjármű üzemeltetése során okozott károkat kell megtéríteni a Gfbt.12. §-a alapján. Az objektív felelősség körében annak viselője mindenért felel, ami a veszélyes üzem körébe tartozik. A kimentés pedig nem vezethetett eredményre, mert az ajtó kinyitása a gépjármű működési körén belül álló körülmény. Az objektív elháríthatatlanság sem áll fenn, hiszen a baleset elhárítható lett volna, ha a gépjármű vezetője a szabályokat betartva az út széléhez húzódik, és a járda mellett megállva engedi kiszállni az utast.

 

[16]  A rPp. 272. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelemben elő kell adni – a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett –, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. A rPp. 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3. pontjához fűzött indokolás szerint a felülvizsgálati kérelem központi eleme a megsértett jogszabályhely megjelölése és a jogszabálysértés körülírása, mert ezek határozzák meg a Kúria felülbírálati lehetőségének a tartalmi és perjogi kereteit.

 

[17]  A felülvizsgálat a fellebbezés alapján meghozott jogerős ítélet jogkérdésben állított hibájának az orvoslására szolgáló rendkívüli perorvoslat. A Kúria következetes gyakorlata szerint a felülvizsgálati eljárásnak nem lehet a tárgya olyan új körülmény, amelyre a fél korábban nem hivatkozott (EBH 2002.653.). A felülvizsgálati eljárás során azt kell vizsgálni, hogy a jogerős ítélet a meghozataláig rendelkezésre álló előadások alapján jogszerű-e (EBH 2009.1976.). Nem lehet a felülvizsgálati eljárás tárgya az olyan új jogi álláspont, amelyet az eljárt bíróságok – a fél ilyen tartalmú hivatkozása hiányában – nem vizsgáltak (EBH 2011.2399.). A korábban eljárt bíróságok nem követhettek el jogszabálysértést olyan kérdéssel kapcsolatban, amellyel erre irányuló kérelem hiányában nem foglalkozhattak (BH 2017.232.).

 

[18]  A III. rendű alperes felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy a felperes által vezetett segédmotoros kerékpár veszélyes üzemnek minősül, ezért a kimentést a jogerős ítéletben feltüntetett rPtk. 345. § (1) bekezdése helyett a rPtk. 346. § (1) bekezdése alapján kellett volna vizsgálni.

 

[19]  A felperes keresetlevelében kifejezetten hivatkozott arra, hogy a jelen ügyben nem alkalmazható a veszélyes üzemek találkozására vonatkozó szabály, mert a felperes 50 cm³-nél kisebb hengerűrtartalmú segédmotoros kerékpárral közlekedett, így az nem minősül veszélyes üzemnek. A III. rendű alperes az elsőfokú eljárás során nem hivatkozott arra, hogy a felperes által vezetett segédmotoros kerékpár veszélyes üzemnek minősülne. Az elsőfokú bíróság a felelősséget a rPtk. 345. § (1) bekezdése alapján vizsgálta, és ítéletében kifejezetten rámutatott arra, hogy a felperes által vezetett segédmotor vezetése nem minősül fokozott veszéllyel járó tevékenységnek. A III. rendű alperes fellebbezésében sem hivatkozott arra, hogy a felperes által vezetett segédmotoros kerékpár veszélyes üzemnek minősülne, ezért ebben a kérdésben a jogerős ítélet sem foglalt állást.

 

[20]  A III. rendű alperes korábbi hivatkozásának hiányában sem az első-, sem a másodfokú eljárásnak nem volt tárgya az a kérdés, hogy a felperes által vezetett segédmotoros kerékpár veszélyes üzemnek minősülne, ezért ezt a Kúria sem vizsgálhatta.

 

[21]  A Kúriának ezért abban a kérdésben kellett állást foglalnia, a jogerős ítélet sérti-e a Gfbt. 12. §-át azzal a döntéssel, hogy a biztosítás kiterjed az utas ajtónyitásából eredő kártérítési igény kielégítésére.

 

[22]  A Gfbt. 12. §-a szerint a biztosítás azoknak a megalapozott kártérítési igényeknek a kielégítésére terjed ki, amelyeket a biztosított személyekkel szemben támasztanak a gépjármű üzemeltetése során okozott károk miatt. A rPtk. 559. § (1) bekezdése szerint felelősségbiztosítási szerződés alapján a biztosított követelheti, hogy a biztosító mentesítse őt olyan kár megtérítése alól, amelyért jogszabály szerint felelős. A biztosítás ezért nem csak a biztosított által okozott károkra terjed ki, hanem mindazokra a kártérítési igényekre, amelyekért a biztosított jogszabály szerint felelős.

 

[23]  A perben a III. rendű alperes nem vitatta, hogy az ajtónyitás a veszélyes üzemi minőség körébe tartozik, így a kárt a gépjármű üzemeltetése során okozták. Kizárólag arra hivatkozott, hogy azt az utas és nem a biztosított okozta, ezért a biztosító nem köteles a kárigény kielégítésére. A Gfbt. 12. §-a és a rPtk. 559. § (1) bekezdése alapján így azt kellett vizsgálni, hogy a felperes kártérítési igénye megalapozott-e a biztosítottal szemben, a biztosított jogszabály szerint felelős-e a kárért.

 

[24]  A rPtk. 345. §-a a fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytató személy (üzembentartó) felelősségét szabályozza. Az üzembentartó érdekében történik a veszélyes tevékenység, ő az, aki a veszélyes üzemet fenntartja, tartósan üzemelteti, működteti, azzal rendelkezni jogosult. A fokozott veszéllyel járó tevékenység az üzembentartó felügyelete, irányítása, ellenőrzése mellett valósul meg, ő köteles a fokozott veszély elleni védekezésre.

 

[25]  Az üzembentartó nem feltétlenül azonos a közvetlen károkozóval. A veszélyes üzemi felelősség lényege, hogy az üzembentartó akkor is köteles a fokozott veszéllyel járó tevékenységből eredő kárt megtéríteni, ha azt ténylegesen nem ő okozta, mert a felelősség alapja az üzembentartói minőség. Ha az üzembentartó és a közvetlen károkozó személye elválik, akkor az üzembentartó a veszélyes üzemi felelősség, a közvetlen károkozó az általános deliktuális kárfelelősség alapján lehet felelős a károsulttal szemben a rPtk. 344. § (1) bekezdése alapján egyetemlegesen. A rPtk. 337. § (1) bekezdése szerint pedig egyetemleges kötelezettség esetén minden kötelezett az egész szolgáltatással tartozik.

 

[27]  A jelen ügyben nem volt vitás, hogy az ajtó kinyitása a fokozott veszéllyel járó tevékenység körébe esik, így a rPtk. 345. § (1) bekezdése alapján az üzembentartó köteles az ebből eredő kárt megtéríteni. Az ajtó kinyitása miatt az üzembentartóval szemben támasztott kártérítési igény ezért megalapozott, így a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás kiterjed annak kielégítésére a Gfbt. 12. §-a alapján.

 

[28]  A jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályt, ezért azt a Kúria hatályában fenntartotta.

 

Kúria Pfv.V.20.676/2019/4.

Fővárosi Törvényszék 56.Pf.635.099/2018/4.

Pesti Központi Kerületi Bíróság 25.P.94.245/2015/39.

 

Feldolgozta: Kiss Ferenc Kálmán *

 

 

 

Ez a webhely a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat (sütiket) használ. További információ

E honlap megfelelő működéséhez néha „sütiknek” nevezett adatfájlokat (angolul: cookie) kell elhelyeznünk számítógépén, ahogy azt más nagy webhelyek és internetszolgáltatók is teszik. A sütik kis szövegfájlok, melyeket a webhely az oldalaira látogató felhasználó számítógépén, illetve mobilkészülékén tárol el. Ezeket a sütiket nem kell feltétlenül engedélyeznie ahhoz, hogy a weboldal működjön, azonban lényegesen javítják a felhasználói élményt. Belátása szerint engedélyezheti a sütiket, de, ha nem teszi, lehetséges, hogy a weboldal egyes elemei nem fognak megfelelően működni. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban is. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha a "Rendben" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát. A honlap bezárása után törölheti a sütiket.

Bezárás