IV. évfolyam 1. szám
Könyvismertetés
Bárdos Péter: Hargitai László: Kommentár a CMR Egyezményhez[1]
[1] Több mint tíz éve annak, hogy a szerző tollából megjelent a „Nemzetközi árúfuvarozás – CMR” című könyv. Bár az azóta eltelt időben az Egyezmény maga lényegében nem változott, az élet számos új helyzettel szembesítette a jog alkalmazóit, a bíróság is fontos jogértelmezési és jogalakító munkát végzett és nem utolsó sorban hatályba lépett az új Ptk. Időszerűvé vált egy olyan kommentár összeállítása, amely bár érint elméleti kérdéseket, alapvetően a jog alkalmazói és a nemzetközi közúti fuvarozásban tevékenykedők számára nyújt hasznos ismereteket. A most megjelent könyv az Egyezmény egészét átfogja, folyóiratunk profiljából következően azonban számunkra a felelősségi kérdéseknek van különös jelentősége. Ezért itt most mi csak ezekre térünk ki, az egyéb részek méltatását átengedjük a fuvarjog szakértőinek.
[2] Felelősségi kérdésekkel a könyv II. és IV. fejezete foglalkozik abban a sorrendben, ahogy azok az Egyezményben megjelennek. Az I. fejezet a fuvarozót más személy magatartásáért terhelő felelősségre vonatkozó rendelkezéseket kommentálja, kitérve a gépkocsivezetők mint a fuvarfeladat teljesítésében kulcsszerepet játszó személyek, az irányítók (vezénylők, diszpécserek) és az egyéb személyek (pl. az őrzött parkoló őrszemélyzete, rakodók stb.) tevékenységére is, kiindulva az Egyezmény 3. cikkének rendelkezéséből, amely szerint e személyek magatartásáért alapvetően a fuvarozó tartozik felelősséggel, függetlenül attól, hogy milyen jogviszonyban veszi igénybe e személyeket. Ha a jogviszony megbízási jellegű, ez átvezethez a fuvarozási lánc témaköréhez, nevezetesen ahhoz a kérdéshez, hogy ha a küldemény továbbításában különböző fuvarozók (közútiak vagy nem közútiak) vesznek részt, ez hogyan érinti felelősségüket. Ezzel kapcsolatban vetődik fel a szállítmányozás és a fuvarozás közötti különbségtétel megnyugtatóan mind a mai napig le nem zárt kérdése, ami bizonyos esetekben felveti a Ptk. és az Egyezmény együttalkalmazásának problémáját.
[3] A IV. fejezet (A fuvarozó felelőssége) lényegében a fuvarozási szerződés hibás teljesítéséből (árukár, késedelem) eredő kontraktuális fuvarozói felelősség kérdéseivel foglalkozik. Kitér a felelősség természetéből (objektív, vétkességi) fakadó elméleti problémákra is. Az objektív illetve vétkességi jelleg megítélésénél a szerző abból indul ki, hogy azt elsősorban a mentesülési okok határozzák meg, ahol különös jelentősége van a 41. cikk rendelkezésének, mivel a kontraktuális kárfelelősség alóli mentesülés Ptk.-beli szabályaitól eltérő rendszerről van szó, amely a Ptk.-val szemben alkalmazandó. Elemzi a szerző a vis maior típusú mentesülési okokat, különös tekintettel az elháríthatatlanság fogalmának sajátos értelmezésére és részletesen foglalkozik az egyéb, speciális mentesülési okokkal – az irányadó ítéletek fényében.
[4] A könyv hasznos segítség nemcsak a fuvarjogászok, de a fuvarozási tevékenységet folytatók számára is.
[1] Hargitai László: Kommentár a CMR Egyezményhez. Kommentár a Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről szóló Egyezményhez. Wolters Kluwer, Budapest, 2020.