(+36)-1-212-8731 szerkesztoseg@kbj.hu

II. évfolyam 2. szám / 2020. június


 

Könyvismertetés


Takáts Péter *
Csc, c. egyetemi tanár (ELTE ÁJK)

Kézikönyv a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról[1]

 

I.

 

[1]  Társadalmi jelentőségéhez, továbbá a szerződések darabszáma és az éves díjvolumen szempontjából a biztosítás-gazdaságban betöltött kiemelkedő szerepéhez képest a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás a hazai jogi szakirodalomban korábban viszonylag kevés figyelmet kapott. Pataky Tibor PhD-disszertációja – amelyen ez a könyv alapul – a téma első átfogó monografikus feldolgozása volt Magyarországon, ezért a könyv mindenképpen hiánypótló és aktuális alkotás.

 

[2]  A szerző már a bevezető fejezetben tisztázza, hogy a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítást önmagában kívánja vizsgálni és elemezni. Ennek megfelelően nem él a téma kinyitása lehetőségével a tágabb összefüggések egyikének irányában sem. Az egyik lehetséges irány a biztosítási kötelezettség általános kérdései lehetett volna. Figyelemre méltó új európai tendencia ugyanis a „kötelező biztosítások” közös joganyagának kialakulása, amely Magyarországon még nem kapott kellő figyelmet: a hatályos Bit. (a 2014. évi LXXXVIII. törvény) csak egy-két, a biztosítási kötelezettségre vonatkozó általános szabályt tartalmaz (129.§). A másik irány a biztosítási jog – ezen belül a felelősségbiztosítási szerződés – általános szabályaival történő összevetés, az intézményi összefüggések kutatása lehetett volna. A szerző ebben az irányban csak annyiban megy el, amennyiben azt a 2009. évi LXII. törvény (Gfbt.) és a Ptk. közötti, esetenként koncepcionális eltérések elemzése igényli, vagy az a Gfbt. és mögöttes joga, a Ptk. intézményi kapcsolatából következik.

 

[3]  Pataky Tibor könyvének további jellemzője a gyakorlat-orientáltság és a feldolgozás minuciózus pontossága, ami a monográfiát kézikönyvként is használhatóvá teszi. A recenzens ez úton is dícséri a szerző jó stílusát, a források jó kezelését, a téma teljes hazai szakirodalmának feldolgozását.

 

II.

 

[4]  A könyv – a fejezetek tagolódásától függetlenül – lényegileg két részből áll. Az első a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás magyarországi szabályozását veszi célba (2. és 3. fejezetek), míg a második a nemzetközi összefüggéseket vizsgálja: a 4. fejezet témája az uniós jogharmonizáció története, az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata, valamint a harmonizált jog kapcsán felmerült vitás kérdések, az 5. fejezet a Zöldkártya-rendszer történetét és főbb szabályait mutatja be, a 6. fejezet pedig az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának égisze alatt kidolgozott, a közúti közlekedési balesetek áldozatai védelmét világméretekben megalapozni hivatott egyezmény-tervezetről szól. A feldolgozást a de lege ferenda javaslatok összefoglalása zárja (7. fejezet).

 

[5]  A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás magyarországi előzményeit, az 1959. évi bevezetését és a Gfbt. kiadásával zárult fejlődését, az egymást követő szabályozások vitatott kérdéseit és a bírói gyakorlat irányait tárgyalja a 2. fejezet.

 

[6]  A szerző – a történeti feldolgozás logikájának megfelelően – több esetben is arra kényszerül, hogy egyes intézményeket, dogmatikai, vagy éppen jogértelmezési problémákat annak a gépjármű-felelősségbiztosítási jogszabálynak az összefüggésében említsen és tárgyaljon, amelyben azok először megjelentek, függetlenül a téma jelentőségétől, vagy éppen áthúzódó hatásától. Ez a módszer jól működik pl. a gépjármű üzemeltetésével okozott kár esetében (p. 41 ff.), de hiányos és lezáratlan, esetleg több helyen előforduló, kereszthivatkozás nélküli okfejtésekre vezet az előzetes fedezetvállalás (p. 43-44), vagy éppen az érdekmúlás (p. 44-45) és a díjnemfizetés (p. 50-51, majd a következő fejezetben is: p. 87 ff.) körében. Ez utóbbiak a biztosítási szerződési jog általános – nem csak a gépjármű-felelősségbiztosításhoz kötődő – intézményei is, így az elemzésben talán indokolt lett volna a szakirodalom és a bírói gyakorlat szélesebb körben történő feldolgozása.

 

[7]  A szerző részletesen ismerteti a MÁV ÁBE csődjével összefüggésben felmerült problémákat, a joggyakorlat és a problémakört lezáró jogalkotás bemutatásával (p. 51 ff). Egyetértőleg idézi a Kúria azon döntését (BH 2013.93), hogy a hazai Nemzeti Irodaként eljáró MABISZ nem a károkozóval, hanem csak annak felelősségbiztosítójával kerül jogviszonyba, ezért a biztosított külföldi károkozásával összefüggésben általa megtérített költségeket vele szemben megtérítési igényként nem érvényesítheti. A szerző nem veti fel az alternatív megoldás lehetőségét, amennyiben a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításhoz kapcsolódó nemzetközi intézményi infrastruktúra – mivel az ahhoz történő csatlakozás a felelősségbiztosító részére kötelező – a gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés természetes alkotórésze lehet, így tartalmává válik a biztosítottal létrejövő jogviszonynak is.

 

[8]  A 3. fejezet tárgya a Gfbt. kritikai elemzése és a szerző által fontosnak látott továbbfejlesztési lehetőségeinek felvázolása. A szerző több témában is versenyt fut a jogalkotóval, amennyiben a jogosan szóvá tett problémát ez utóbbi időközben, a könyv nyomdába adását követően történt törvénymódosítással korrigálta – csak a szerző javaslatától eltérő módon (pl. a szerződéskötési kötelezettség alanyai, p. 81-82).

 

[9]  Közismert, hogy a Gfbt. mind szellemiségében, intézményi koncepciójában, mind egyes részletszabályaiban esetenként jelentős eltérést mutat a Ptk.-hoz képest. Ezt egyes intézmények tárgyalása kapcsán a szerző is megemlíti (pl. a gépjármű elidegenítése és a biztosítás megszűnésének kérdése, p. 82-84), továbbá kritikai éllel sorolja fel a Gfbt. és a Ptk. közötti párhuzamosságokat (p. 73-74). Nem említi ugyanakkor a könyv a Gfbt. és a Ptk. egymással ellentétes megoldását a díjnemfizetés esetében (p. 87-89). A recenzens úgy véli, hangsúlyosabban lett volna indokolt szóvá tenni általános jelleggel is a Gfbt-nek a Ptk. megoldásaihoz közelítő átfogó továbbfejlesztése szükségességét.

 

[10]  A 4. fejezet az Európai Unió jogfejlődésének és az Európai Bíróság gyakorlatának impozáns bemutatását követően a konszolidált irányelv továbbfejlesztésére is több javaslatot tesz (p. 163 ff). A szerző többek között felveti az általános korlátlan fedezet kérdését, amivel összefüggésben azonban maga is jelzi a biztosításmatematikai és viszontbiztosítási nehézségeket. A másik kiemelendő, érdekes téma a vontató és a vontatmány károkozásának kérdése, ahol az újabb magyarországi gyakorlat is az egyetemlegesség alapjára helyezkedik. Csak megjegyzi a recenzens, hogy ennek következménye a félpótkocsik és pótkocsik biztosítási díjának jelentős emelkedése lett, ami azonban a közúti vontatók felelősségbiztosítási díjszintjét nem érintette – a joggyakorlat változásával tehát a piacon burkolt díjszint-növekedés történt.

 

[11]  A fejezet röviden érinti a „29. európai jogrendként” aposztrofált (de a Brexit folytán most már csak 28.) opcionális biztosítási szerződési jogi szabályozás, a PEICL viszonyát is a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításhoz (p. 176 ff). Az anyagot kidolgozó munkabizottság eredetileg azt tervezte, hogy a szabályozásba bevonja a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás harmonizált polgári jogi szabályait is, annak érdekében, hogy a PEICL kikötésével lehetőség nyíljon egységes európai szerződési megoldásokra. Később ez a koncepció változott – a munkabizottság elnöke, alighanem az Európai Bizottság munkatársaival történt konzultációt követően, a témát a napirendről levette és a korábban kidolgozott szövegezés helyett a jelenlegi utaló szabállyal helyettesítette. Ez is jelzi, hogy – bár a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás joganyaga erőteljesen harmonizált – de további tartalmi egységesítésre aligha lehet számítani, a nemzeti rezsim hosszabb távon is fennmarad.

 

[12]  Az 5. fejezet az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága keretében létrejött Zöldkártya rendszer történetét, struktúráját és működését mutatja be, érdekesek és hasznosak továbbá a szerzőnek az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága keretében folyó jogharmonizációs munkát ismertető fejtegetései a közúti közlekedési balesetek áldozatai védelmét szolgáló egyezmény tervezetével kapcsolatban (6. fejezet). Erről a hazai szakirodalom nem tudósított korábban.

 

III.

 

[13]  Összefoglalóan az állapítható meg, hogy a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás hazai, uniós és nemzetközi szabályozását, illetve e szabályok gyakorlatát széles körűen bemutató könyv született, amelyet haszonnal forgathat a jogalkalmazó, a jogi képviselő, de – a jövőbe mutató javaslatok körében – a jogalkotó is. A könyvet részletes irodalomjegyzék, a felhasznált jogszabályok és a feldolgozott jogesetek listája egészíti ki.

 


[1] Pataky Tibor: A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás szabályozása és továbbfejlesztésének lehetőségei, Budapest, HVG–ORAC, 2019. 236 p.

Ez a webhely a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat (sütiket) használ. További információ

E honlap megfelelő működéséhez néha „sütiknek” nevezett adatfájlokat (angolul: cookie) kell elhelyeznünk számítógépén, ahogy azt más nagy webhelyek és internetszolgáltatók is teszik. A sütik kis szövegfájlok, melyeket a webhely az oldalaira látogató felhasználó számítógépén, illetve mobilkészülékén tárol el. Ezeket a sütiket nem kell feltétlenül engedélyeznie ahhoz, hogy a weboldal működjön, azonban lényegesen javítják a felhasználói élményt. Belátása szerint engedélyezheti a sütiket, de, ha nem teszi, lehetséges, hogy a weboldal egyes elemei nem fognak megfelelően működni. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban is. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha a "Rendben" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát. A honlap bezárása után törölheti a sütiket.

Bezárás