VIII. évfolyam 2. szám
Tanulmányok
Takáts Péter:*egyetemi tanár (ELTE ÁJK)
Gondolat-szilánkok a biztosítási szerződésről és szabályozásáról
A tanulmány a Ptk. biztosítási szerződési jogi szabályait elemzi a kapcsolódó fragmentált jogszabályi környezet (Bit., Gfbt.) és a bírói gyakorlat tükrében. A tanulmány a biztosítási fejezet néhány fontos rendelkezését vizsgálja a Ptk. és a Gfb. viszonyától, a kogencia-fogalom új megközelítésének, a biztosítási érdeknek, a biztosított kármegelőzési kötelezettségének vizsgálatán át, egészen a biztosító mentesülésének és az újabban ismét a szakmai figyelem fókuszába került súlyos gondatlanságnak a kérdéséig.
1. Fragmentált szabályozási struktúra
[1] A biztosítási szerződési jog forrásai – bár egymás közötti viszonyuk formailag rendezett – tartalmi oldalról ma sem alkotnak egységes rendszert, az ezredfordulón elindult polgári jogi kodifikáció eredeti ambíciója, hogy a Polgári Törvénykönyv integráljon minden, a biztosítási szerződésre vonatkozó szabályt, nem bizonyult megvalósíthatónak. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) XXII. Címe mellett tartalmaz a biztosítási szerződéssel kapcsolatos rendelkezéseket a 2014. évi LXXXVIII. törvény (Bit.), valamint külön törvény – a 2009. évi LXII. törvény (Gfbt.) – szabályozza a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítást. A törvények mellett meg kell említeni – mint szociológai értelemben vett jogforrást – a biztosítási ágazatot felügyelő hatóság – a Magyar Nemzeti Bank – állásfoglalásait is, amelyek révén a felügyelt intézmények, vagy a pénzügyi szektor valamelyik ágazatába belépni kívánó személyek részére a vonatkozó jogszabályokat orientálóan értelmezi, vagy valamely nem, vagy ellentmondóan szabályozott kérdésben a saját álláspontját ismerteti. Az állásfoglalás nem kötelező erejű, de az MNB szakmai pozíciója miatt a gyakorlatban normaszerűen viselkedik („soft law”).[1]
[2] Az, hogy valamely jogterületet egyidejűleg több jogforrás szabályoz, önmagában nem probléma – feltéve, hogy a szabályrendszer szemléleti és tartalmi szempontból is összehangolt. Ez azonban a biztosítási szerződési jog oldaláról nézve a hivatkozott három törvényről nem mindenben mondható el. Az természetes, hogy a közjogi Bit. és az egyik legfontosabb biztosítási kötelezettséget részleteiben is rendező Gfbt. normái szabály szerint kogensek, szemben a szerződési szabadságra épülő Ptk. diszpozitivitásával. A Gfbt. ugyanakkor nem egy esetben jogintézményi szinten is eltérő tartalmú szabályokkal operál, amivel a biztosítási szerződés szabályozását tulajdonképpen megkettőzi.[2] Az eltéréseket aligha lehet pusztán a két törvény megalkotása közötti időkülönbséggel magyarázni. A Gfbt. elfogadásakor szakmai körökben már mindenképp ismert volt az új polgári jogi kódex tervezete, amelynek első – végül hatályba nem lépett – verziója (a 2009. évi CXX. törvény) a biztosítási szerződést érdemben a későbbi Ptk-val azonos módon szabályozta. Elgondolkoztató, hogy a Gfbt. és a Ptk. közötti szerves kapcsolat, a dogmatikai összhang megteremtésére a későbbiekben sem történt érdemi kísérlet.[3] A két törvény viszonyát a jogalkotó formailag utóbb a Gfbt. módosításával egy utaló szabállyal rendezte, amely szerint “a szerződésre a Polgári Törvénykönyv rendelkezései akkor alkalmazhatók, ha e törvény eltérő rendelkezést nem tartalmaz” [Gfbt. 8.§ (5) bekezdése]. Ezzel együtt nem teljesen világos, hogy a Ptk. mely szabályai – és milyen mértékben – nyerhetnek alkalmazást a gépjármű-felelősségbiztosításban.
2. Milyen széles a Gfbt. 8.§ (5) bekezdésének hídja?
[3] Annak meghatározása, hogy a Gfbt. tárgyalt utaló szabályának hídjára a Ptk. mely rendelkezései férnek fel (és melyek nem), az „eltérő rendelkezés” fordulat értelmezése alapján történhet. A Gfbt. 8.§ (5) bekezdésének szövegezéséből következően a Ptk. a viszonyítási alap. A Gfbt. azon szabályai (mint „lex specialis”) előzhetik meg a Polgári Törvénykönyvet, amelyek tárgyköréről a Ptk. vagy eleve nem rendelkezik, vagy amelyek a Ptk. azonos tárgyú rendelkezéseitől érdemben különböznek. A Gfbt. értelmező rendelkezéseiben (3-3/A.§§) szereplő meghatározások is ebbe a körbe tartoznak.
[4] Nem ad azonban a Gfbt. utaló szabálya egyértelmű megoldást azokra az esetekre, amikor a Gfbt. és a Ptk. párhuzamossága csak részleges, mert a Gfbt. eltérő rendelkezése a Ptk. által szabályozott intézménynek csak egy, elkülöníthető aspektusára vonatkozik, de az intézményt a maga egészében nem meríti ki. Itt az a kérdés, hogy a Ptk. alkalmazhatóságát a Gfbt. részleges eltérése teljes egészében kizárhatja-e, vagy az adott jogintézmény az eltéréssel nem érintett kérdésekben az utaló szabály útján a gépjármű-felelősségbiztosításra mégis alkalmazást nyerhet. Az utóbbi értelmezést látszik alátámasztani a Gfbt. 6.§ (1) bekezdésének szövegezése: „A szerződés – a Polgári Törvénykönyv rendelkezései szerinti módokon túl – úgy is létrejön…”
[5] A helyesnek tűnő értelmezés alapján, legalábbis a gazdálkodó szervezetek biztosításai körében, ahol a Ptk. alapján a szerződési szabadság érvényesül, magánjogi oldalról nem lehet akadálya olyan jogintézmények megjelenítésének, amelyeket a Gfbt. nem szabályoz (pl. a tulajdonos gépjármű-finanszírozó által a lízingbe vevő biztosítottak javára kezdeményezett nyílt végű csoportos biztosítások). A Ptk. „beszivárgása” a gépjármű-felelősségbiztosítás rendszerébe előbb-utóbb a jelenleginél nagyobb piacosodáshoz vezethetne el. Ezt – és a biztosítók kísérletezési kedvét is – azonban a gyakorlatban kizárja a Gfbt. magánjogi szabályait is átszövő, a szerződések nyilvántartására vonatkozó merev közigazgatási jogi szabályrendszer (ideértve a BM központi gépjármű-nyilvántartási rendszerét is): hiába lehet egy megoldás jogszerű a polgári jog oldaláról, ha a szerződés maga nem rögzíthető a gépjárművek központi nyilvántartásában. A gépjármű-biztosítások területén megfigyelhető, a javítási költségek folyamatos növekedésével összefüggő kárinfláció sem kedvez új, adott esetben felügyeleti kockázatot is tartalmazó jogi megoldások keresésének. A Gfbt. 8.§ (5) bekezdésének első látásra széles hídján aligha lehetséges érdemleges közlekedés.
3. A biztosító tájékoztatási kötelezettségei a szerződéskötés előtt
[6] A biztosítási szerződés az általános szerződési feltételek útján megkötött szerződések talán legtipikusabb esete. A biztosítási szerződés létrejöttére a hatályos jogban a Ptk. Hatodik Könyvének V. Címében írt általános szabályok (XII. Fejezet), továbbá az általános szerződési feltételekkel történő szerződéskötés különös szabályai (XV. Fejezet) az irányadók. Az általános szerződési feltételek szerződéses tartalommá válása az azokat alkalmazó fél tájékoztatási kötelezettségeinek teljesítésén alapul [6:78.§ (1)-(3) bekezdés]. Az általános szerződési feltételt alkalmazó fél köteles lehetővé tenni, hogy a másik fél annak tartalmát a szerződéskötést megelőzően megismerje, ugyanakkor külön tájékoztatást kell adni a jogszabályoktól, vagy a szokásos szerződési gyakorlattól lényegesen, illetve a felek között korábban alkalmazott szerződési feltételtől eltérő feltételről (kivéve, ha az ilyen feltétel megfelel a felek között kialakult gyakorlatnak). A tájékoztatás elmaradása, vagy nem megfelelő teljesítése azzal a következménnyel jár, hogy az érintett feltétel nem válik a szerződés részévé.
[7] A Ptk. nem specifikálja sem a tájékoztatási kötelezettségek teljesítésének módját, sem pedig a jogszabálytól, vagy a szokásos szerződési gyakorlattól történő eltérés „lényeges” voltának kritériumait – ezek eldöntése a bírói gyakorlat feladata.[4]
[8] A Bit. Harmadik Része („A biztosítási termékek és azok terjesztése, az ügyfélforgalommal kapcsolatos szabályok”) ugyanakkor – az európai uniós jognak megfelelően – számos, a témához kapcsolódó részletes szabályt tartalmaz:
- a 121.§ (1) bekezdése meghatározza a biztosító általános szerződési feltételeinek kötelező tartalmi elemeit,
- a 152.§ (1) bekezdése a biztosítónak a szerződéskötést megelőző, az ügyfél részére teljesítendő tájékoztatási kötelezettségeiről rendelkezik,
- a 155.§ (1) bekezdése pedig a biztosító részére azt írja elő, hogy bizonyítható módon szerezze be az ügyfél arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy – egyebek között – a Bit. 152.§ (1) bekezdésében említett tájékoztatást megkapta.
[9] Az ügyféltájékoztatás tárgykörei között a biztosítási szerződési joghoz tartozó témák is vannak, a Bit. 152.§ (2) bekezdése pedig „figyelemfelhívásra alkalmas módon” rendeli annak teljesítését a biztosító mentesülésének eseteiről, a biztosítási szolgáltatás korlátozásának feltételeiről, a kizárt kockázatokról, továbbá „minden, a szokásos szerződési gyakorlattól, a szerződésre vonatkozó rendelkezésektől lényegesen, vagy valamely korábban a felek között alkalmazott kikötéstől eltérő feltételről” (külön is nevesítve a nem a magyar jogra, illetve fórumra mutató kikötéseket).
[10] A Ptk. 6:78.§ (2) bekezdésével fennálló nyilvánvaló párhuzam feloldása okán a Bit. 152.§ (4) bekezdése kimondja, hogy a Bit. 152.§ (2) bekezdésében meghatározott kötelezettség megsértése az ágazati törvényben írt – közjogi természetű – jogkövetkezményeket vonja maga után és „nem érinti az általános szerződési feltételek vagy azok egyes kikötései – a Ptk-ban meghatározottak szerinti – szerződéses tartalommá válását”. A közjogi törvényben írt kötelezettségek megszegésére vonatkozó lehetséges magánjogi szankció lehetőségének kizárása természetesen helyes, már csak amiatt is, hogy a Ptk. a fentebb hivatkozott szokatlan kikötésekre nézve külön tájékoztatást, a Bit. viszont figyelemfelhívásra alkalmas módon történő tájékoztatást vár el. A közjogi és a magánjogi jogkövetkezmények külön tartása ugyanakkor véleményünk szerint aligha elégséges – a Bit. részletes szabályai lehetőséget adnának a Ptk. 6:78.§ (2) bekezdésének tartalmi értelmezésére is a biztosítási szerződések körében.
[11] Látni kell, hogy a biztosítók általános szerződési feltételeiket – illetve valamennyi, a szerződéskötéssel kapcsolatban használt dokumentációt – a Bit. részletes előírásai (és nem a Ptk.) alapján készítik el és tőlük a felügyeleti szerv is az ezeknek történő megfelelést kérheti számon. Még ha ez nem is valószínű, de a jelenlegi jogi helyzetben előfordulhat, hogy az általános szerződési feltételek szokatlan kikötéseire vonatkozó, a Bit. szerint kompatibilis tájékoztatást a bíróság nem tart arra alkalmasnak, hogy annak alapján az érintett szerződéses rendelkezés a szerződés részévé váljék (és vice versa). Ezt elkerülendő vetjük fel, hogy a Kúria olyan iránymutatást adjon a gyakorlat számára, amely a Ptk. 6:78.§ (2) bekezdése alkalmazása során biztosítási szerződések esetében a Bit. XI. fejezetének 62. és 62/A. alcímeiben írt közjogi szabályokat az értelmezés során iránytűként vegye figyelembe.[5]
4. Biztosítási feltétel szituatív értelmezése?
[12] A Ptk. egyik lényeges újítása volt a korábbi joghoz képest a diszpozitivitás alapértelmezett megjelenítése, ami a gazdálkodó szervezetek biztosítási szerződéseiben lényegében teljes körű és a korábban általános szabályként szereplő egyoldalú kogencia a fogyasztói biztosításoknak a Ptk. 6:455. és 6:456.§-ában tételesen felsorolt esetekre szorult vissza. A Ptk. első tíz évének szerződési gyakorlatára visszatekintve némi csalódással állapítható meg, hogy a változtatástól remélt termékfejlesztési „boom” elmaradt,[6] a diszpozitivitást a biztosítók inkább saját szerződési pozícióik – nem egyszer „túltolt” – erősítésére, feltételeik hézagmentesítésére használták fel. Ez tükröződhet a tisztességtelennek nyilvánított általános szerződési feltételek kiterjedt bírói gyakorlatában is.[7]
[13] A szerződési feltételek defenzív, az esetleges réseket többszörösen lezáró megfogalmazására a legnagyobb figyelmet alighanem az all-risks típusú biztosítási feltételek szerkesztése során fordítják, amikor a biztosító általános helytállási kötelezettségét csak a fedezetből kizárt kockázatok tételes felsorolása korlátozza, tehát (a megnevezett kockázatokra vonatkozó biztosítással szemben) a fedezett kár válik alapértelmezetté – a biztosított elvileg csak azt tartoznék bizonyítani, hogy kár érte és a biztosítót terhelheti annak bizonyítása, hogy a kár oka a szerződésben tételesen felsorolt kizárt kockázatok valamelyike. Emiatt elvileg, ha, illetve annyiban, amennyiben a kár oka nem ismert, így nem bizonyítható, hogy azt kizárt kockázat okozta, a bizonyítatlanság a biztosító terhére esik. A gyakorlatban a biztosítók azzal törekednek az all-risks szerződési technika nagyobb kockázatát behatárolni, hogy a biztosítási esemény meghatározásakor a fedezetbe vett kár általános megjelölését korlátozó célzattal, szűkítő irányú értelmező rendelkezésekkel egészítik ki.
[14] Az ezzel összefüggő szerződésértelmezési kérdéseket egy nagy értékű árvízvédelmi projekttel kapcsolatos – peres útra végül nem került – eset elemzésével illusztráljuk. A biztosító all-risks építési-szerelési biztosítási feltételei vagyonbiztosítási fejezete a biztosítási esemény fogalmát a következőképpen határozta meg: „A biztosított vagyontárgyakban vagy azok részeiben a biztosítási időszak alatt előre nem látható, hirtelen és váratlan események miatt bekövetkező olyan kár, melynek oka nem esik a biztosítási feltételekben meghatározott kizárások alá és amely esetekre vonatkozóan a biztosító a biztosítási szerződésben (ajánlatban) foglaltak szerint nem zárta ki a kockázatviselési kötelezettségét és amely esemény javítást, vagy pótlást tesz szükségessé.”
[15] A vita a beruházás egyik projekteleme – egy árvízkapu – kapcsán alakult ki, amely a tervezett 2-3 cm-es süllyedéshez képest 10-13 cm-t süllyedt és a rendszeres mérési adatok szerint további süllyedés volt várható, több tízmillió forintos költségkihatással. A kivitelező kárbejelentését a biztosító azzal utasította el, hogy az árvízkapu lassú süllyedést szenvedett el, ami nem biztosítási esemény, mert nem felel meg a feltételekben írt „előre nem látható, hirtelen és váratlan” kár kritériumának. A biztosító arra is hivatkozott, hogy szakértői vizsgálattal nem lehetett megállapítani a kár okát, így azt sem, hogy történt-e tervezési, vagy kivitelezési hiba (a továbbiakban az eset bizonyítási kérdésekkel összefüggő szálát a kialakult bírói gyakorlatra tekintettel nem tárgyaljuk).[8]
[16] Előre kell bocsátani, hogy a biztosítás csak kivételesen nyújt fedezetet az olyan károkra, amelyek a folyamatosan fennálló, tartós kockázati kitettség (pl. folyamatos környezetterhelés, az építőipar esetében az építési forgalom által érintett ingatlanok rongálódása, vagy a foglalkozási ártalmak) következményei. Itt olyan esetekről van szó, amikor a későbbi kárhoz vezető folyamat a hosszabb időtartamú, s tipikusan olyan események sorozatából áll, amelyek önmagukban nem is feltétlenül vezetnének a káros eredményhez, csak együttesen, továbbá a káros behatás huzamos jellege folytán adott esetben a kár bekövetkezésének pontos ideje sem mindig megállapítható. A szóban forgó esetkör további jellemzője, hogy elvileg a folyamat során lenne lehetőség a biztosított részéről is a kockázat felismerésére és kiküszöbölésére, védekezésre.
[17] Az árvízkapu esetében azonban nem ilyen eseményről van szó. A műtárgy a technológia által igényelt időtartam alatt, tartós külső kockázati kitettség nélkül, a tervezett helyen készült el, a vártnál nagyobb süllyedés nem sorolható a folyamatos károsodás körébe. A biztosító a kárbejelentést azért utasította el, mert a műtárgy süllyedését – lassú történésként – nem tartotta a biztosítási esemény szempontjából “hirtelennek”, amelynek az általános nyelvhasználatban együttjárója a gyorsaság. Ha a biztosító érvelését elfogadjuk, az építési-szerelési tevékenység általában is hosszabb – ha úgy tetszik, lassabb – technológiai folyamatai az all-risks építési-szerelési biztosításból – mert a káresemény nem „hirtelen” történik – ki lennének zárva, éspedig anélkül, hogy ennek pontos határai megállapíthatóak lennének.
[18] A biztosító all-risks építési-szerelési biztosítási feltételei természetesen tartalmazzák a fedezetből kizárt kockázatok konkrét felsorolását és azok pontos meghatározásait. Ha a biztosító az építési-szerelési tevékenységgel összefüggésben felmerülő „lassú” káresemények kockázatát eleve nem kívánta volna vállalni, a „hirtelenségre” történő általános hivatkozás helyett az eseteket egyenként megnevezve a különös kizárások sorába kellett volna beépíteni. Ennek hiányában az általános szerződési feltétel tartalma aligha felelhet meg a világosság és érthetőség kritériumának, Hozzátesszük: ha a biztosító egyes, a konkrét projekttel összefüggő kockázatokat nem kívánt volna fedezetbe vonni, ezt az általános szerződési feltételek mellett a biztosítási szerződés egyedi záradékolása útján is megtehette volna.
[19] Úgy gondoljuk, hogy az általános szerződési feltételekben szereplő, külön nem definiált általános fogalmak értelmezése csak a konkrét szerződésben biztosított tevékenység koordinátarendszerében, szituatíve történhet.
[20] A mélyépítési technológia oldaláról a műtárgynak geológiai okokkal nem magyarázható, a helyesen alkalmazott mérnöki eljárással számítotthoz képesti nagyobb mértékű süllyedése ehhez képest lehet „hirtelen” esemény, amennyiben a műtárgy, miután a számított süllyedési szintet elérte, tovább süllyedt. Ahogy a „lassúság” és a „gyorsaság” is relatív fogalmak, a „hirtelenség” is az. Amennyiben az a fizikai és technológiai koordinátarendszer, amelyben valamely folyamat értelmezhető, időben szükségképpen hosszabb, úgy egy más szempontból „lassú” folyamat is történhet „hirtelen”, ha az előzmény nélküli, nem várt, az adott geológiai környezetben nem igazolható.
5. Kinek az érdeke?
5.1.
[21] A Ptk. 6:440. § a biztosítási szerződés általános érvényességi feltételének tekinti a biztosítási érdek fennállását. A biztosítás a tervezettől negatív irányban eltérő életfolyamatok korrekciójához kínál pénzbeli szolgáltatást, vagy további megtakarítások képzésével segíti elő ezek tervszerű megvalósulását, ezért a biztosítási szerződést csak az életfolyamatban valamely vagyoni vagy személyhez fűződő jogviszony alapján részes, érdekelt személy szemszögéből lehet értelmezni. A biztosítási érdek jelöli ki azt a személyt, aki a biztosítási szerződést megkötheti, vagy akinek javára más szerződő fél biztosítási szerződést köthet, továbbá a biztosított lesz a biztosítási szolgáltatás alapértelmezett jogosultja (akinek tehát a biztosítási esemény bekövetkezése esetén a biztosító teljesíteni köteles).
[22] A biztosítási érdeknek szerepe van – kárbiztosítások esetén – a biztosítási összeg meghatározásában, amennyiben szabály szerint a biztosított érdek értéke a túlbiztosítási tilalom küszöbe [Ptk. 6:458.§ (1) bekezdés], továbbá „lehetővé teszi azt, hogy az ugyanazon szubsztrátumra irányuló különböző vonatkozásokat, akkor is, ha azok különböző személyek részéről forognak fenn, egymástól függetlenül lehessen biztosítani”.[9]
[23] Ugyanazon biztosított vagyontárgy irányában nem ritkán jelentkezik egymás mellett több – a szituációtól függőben értelemszerűen akár különböző értékű – biztosítási érdek. Egyaránt érdekelt lehet a tulajdonos, a bérlő, a hitelező, akinek részére a vagyontárgyat hitelbiztosíték gyanánt kötötték le,[10] akár részben, akár egészen. Természetesen az egyes érdekpozíciókra külön-külön is lehet biztosítást kötni, de annak sincs akadálya, hogy valamennyi érdekelt egy kötvényben, mint társbiztosított (együttbiztosított, további biztosított) szerepeljen. Tekintettel a biztosítotti pozícióval járó szolgáltatási jogosultságra, ilyen esetben a biztosítási szerződésben, vagy annak mellékletében pontosan szabályozni kell, hogy biztosítási esemény alapján a biztosító a teljesítést a társbiztosítottak részére milyen sorrendben, illetve eljárásban tartozik felajánlani és kifizetést milyen feltételek esetén teljesíthet, továbbá az egyik társbiztosított szerződésszegő magatartása a többire kihat-e (és mennyiben), illetve a biztosító maga milyen további kötelezettséget vállal a biztosítási szerződésben inaktív társbiztosított – többnyire a hitelező bank – érdekeinek megóvására. A hazai bírói gyakorlat is kiemelte, hogy ha a vagyonbiztosítási szerződés több személyt jelöl meg biztosítottként, akkor annak van jelentősége, hogy a biztosítási esemény bekövetkezésekor melyik biztosított szenvedett el vagyoni érdeksérelmet.[11]
[24] Az, hogy a biztosító helytállási kötelezettsége a biztosítási érdekhez igazodik, az újabb bírói gyakorlatban is megerősítést nyert. A bírói gyakorlatban is rögzítették, hogy a korlátolt felelősségű társaság tagja nem minősül biztosított személynek a kft. által a társaság saját tulajdonú készleteire megkötött vagyonbiztosítás szempontjából, a társasági tagnak a saját üzletrészéhez fűződő vagyoni érdeke már nem bír jogi relevanciával – a biztosított az a személy (esetünkben a társaság), akinek a vagyontárgyhoz fűződő közvetlen vagyoni érdekét biztosították. A perbeli esetben egy esküvői ruhák készítésével és kölcsönzésével foglalkozó családi kft. készleteiben az egyik társasági tag hibájából keletkezett tűzkár, amelyet a biztosító a társaság részére térített, majd megtérítési igényt érvényesített a kárért felelős társasági taggal szemben, amelyet a Kúria döntése alaposnak ítélt.[12]
5.2.
[25] A biztosítási érdek meghatározása a biztosítottat jelöli ki – azt, aki ennek megóvására saját maga (vagy akinek javára bárki más) érvényesen biztosítási szerződést köthet. A Ptk. 6:440.§ a szerződő fél vonatkozásában semmilyen további feltételt nem határoz meg – nincs jogi jelentősége annak, hogy az érdekelt személy javára szerződést kötő más személy esetleg maga is érdekelt-e. A szerződő fél pozícióját illetően ezzel együtt mind az elméletben, mind a gyakorlatban megjelent olyan álláspont, mely a szerződő fél saját biztosítási érdekének akár dogmatikai oldalról, akár egyes jogintézményeknél jelentőséget tulajdonít.
[26] Tőkey Balázs különböztet a közvetlen és a közvetett biztosítási érdek között, közvetett érdeknek nevezve azt az esetet, amikor az érdekelt személy javára a szerződést más köti meg. „Ez utóbbi esetén elválik a biztosított személye és a szerződő fél, a biztosítás elsősorban a biztosított javára szól. De ez nem jelenti azt, hogy a szerződő fél a biztosítási esemény bekövetkezése szempontjából teljesen érdektelen lehet: ilyenkor a biztosított és a szerződő fél közötti jogviszony teremti meg a szerződő fél tekintetében a biztosítási érdeket (például a munkáltató a munkavállaló javára, vagy a szülő a gyermeke javára köt biztosítást)”.[13] A Tőkey által adott felosztás mindenesetre nem meríti ki a lehetséges szerződési helyzeteket, így adós marad annak magyarázatával, lehet-e a Ptk. 6:440.§ alapján érvényes az a biztosítás, amelyet a biztosított javára – Tőkey elnevezését használva – közvetett biztosítási érdekkel sem rendelkező személy köt meg.
[27] Nem lehet érvelni a közvetett biztosítási érdek relevanciája mellett azon az alapon sem, hogy az egyéni összegbiztosítások esetében – ha a szerződő fél nem a biztosított – a Ptk. 6:475.§ a szerződés létrejöttét és módosítását a biztosított hozzájárulásához köti, amellyel a biztosított lényegében a biztosítási érdek fennállását ismeri el. Az a körülmény, hogy hozzájárulás hiányában a biztosítási szerződés csak a kedvezményezett kijelölését tartalmazó részében semmis és kedvezményezettnek a biztosítottat, vagy örökösét kell tekinteni, nem magyarázható azzal, hogy a Ptk. „ezáltal vélelmezi azt is, hogy a szerződő fél részéről is fennáll a biztosítási érdek”.[14] Az egyéni összegbiztosítások lényege az, hogy a biztosított személyt érintő biztosítási eseményt követően a biztosító szolgáltatására más személy – a kedvezményezett – lehet jogosult, így nem a szerződő félnek, hanem a kockázatot hordozó biztosítottnak az érdekét veszi alapul a Ptk. akkor, amikor a biztosított hozzájárulásának hiányában a szerződő fél által eredetileg kijelölt személy helyett magát a biztosítottat, vagy – értelemszerűen az ő érdekkörébe tartozó – örökösét tekinti kedvezményezettnek.
5.3.
[28] A szerződő fél oldalán fennálló közvetett biztosítási érdek sajátos módon jelent meg a csoportos biztosításokkal kapcsolatos felügyeleti jogértelmezésben. Több állásfoglalásában mind a korábbi PSZÁF, mind az MNB következetesen arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szerződések érvényességéhez a csoportot szervező szerződő fél saját biztosítási érdeke is szükséges lenne. A közvetett biztosítási érdek fogalmát a csoportos biztosítások szervezése és a biztosításközvetítés egymás közötti (közjogi) elhatárolása egyik ismérveként határozták meg.[15]
[29] A PSZÁF 2004-ben kiadott állásfoglalása szerint – szemben a biztosításközvetítő jutalékérdekeltségével – a szerződő fél oldalán valós biztosítási érdek, azaz a biztosítási szerződéssel fedezett valamely kockázat mérsékléséhez, illetve fedezetéhez közvetlenül vagy közvetetten fűződő érdek áll fenn.[16] Az MNB 2015-ben kiadott állásfoglalásában ennél tovább lépett, amikor aláhúzta, hogy a biztosítási érdeknek a szerződő oldalán is kimutathatónak kell lennie, hiánya értelemszerűen a csoportos biztosítási szerződés érvénytelenségét eredményezi.[17] Az MNB 2022-ben közzétett újabb állásfoglalásában ezt az álláspontját fenntartotta a csoportos biztosítási termék alkusz általi terjesztésével kapcsolatban, hangsűlyozva, hogy az alkusz oldalán fennálló biztosítási érdek hiánya a szerződés semmisségéhez vezethet és ezáltal jelentős érdeksérelmet okozhat a biztosítottak azámára.[18]
[30] A hivatkozott felügyeleti álláspont a Ptk. 6:440.§ szövegéből nemcsak, hogy nem vezethető le, de a csoportot szervező szerződő fél saját biztosítási érdekének hiánya esetére fenyegető semmisség súlyosabb jogkövetkezmény, mint ami a csoportképző ismérv hiányához fűződik – ez utóbbi csak azt eredményezi, hogy a szerződés nem fog csoportos biztosítási szerződésnek minősülni és nem lesz alkalmazható rá a Ptk. 6:442.§. Látható ugyanakkor, hogy a felügyelet állásfoglalásainak nem a biztosítási érdek meghatározása volt a központi kérdése, a szerződő fél saját biztosítási érdeke a biztosításközvetítéstől történő elhatárolás egyik szempontjaként merült fel. Ezt látszik alátámasztani, hogy az MNB hasonló tárgyú, 2023-ban közzétett állásfoglalása,[19] mely az idevágó felügyeleti szempontrendszer mellett figyelembe veszi az Európai Bíróság ítéleteit,[20] továbbá az időközi jogszabály-módosításokat is, érzékelhetően visszafogottabban kezeli a szerződő fél saját biztosítási érdekének kérdését. Lehet, hogy a bővülő közjogi szabályrendszerrel utóbb már nem lesz szükség a nem Ptk-konform magánjogi lábra?
6. Kármegelőzési kötelezettség és a biztosító mentesülése az újabb bírói gyakorlatban
[31] Általános alapelv, hogy a biztosítás nem menti fel a biztosítottat a körültekintés alól. A biztosított gondossági kötelezettségein a biztosítás ténye nem változtat. A kár megelőzése érdekében az adott helyzetben általában elvárható magatartást köteles tanúsítani, ideértve a biztosítási szerződésben nemritkán részletesen előírt magatartási szabályok betartását is (például tűzvédelmi vagy mechanikai, illetve elektronikus vagyonvédelmi berendezések felszerelése és működtetése, rendszeres karbantartások, ellenőrzések elvégzése, meghatározott speciális szakképzettséggel rendelkező személyek foglalkoztatása). A biztosítási szerződésben meghatározott kármegelőzési szabályok betartása ugyanakkor szükséges, de önmagában nem feltétlenül elégséges kritérium – az általános elvárhatósági szabály figyelembevételével a biztosított ezen túlmenő kármegelőzési tevékenység kifejtésére is köteles lehet.
[32] A kármegelőzési kötelezettség megsértése a biztosított részéről szerződésszegés, amely – annyiban, amennyiben a biztosított kötelezettségsértése a biztosítási esemény bekövetkeztében felróhatóan közrehatott – a biztosító szolgáltatási kötelezettsége arányos csökkentését eredményezheti, a súlyosan gondatlan, vagy a szándékos magatartás pedig akár a biztosító szolgáltatási kötelezettségei alóli mentesüléséhez is vezethet. A Ptk. 6:464.§ (2) bekezdése azzal, hogy a mentesülési szabályt a 6:463.§ (1) bekezdésében írt kármegelőzési kötelezettséggel formailag is összekapcsolta, nem új jogtételt vezetett be, hanem a két jogintézmény szerves összefüggését hangsúlyozta.
[33] A biztosítottól elvárt gondossági mérce a gyakorlatban értelemszerűen relativizálódik. Más megítélés alá eshetnek – általában is – a lakossági (fogyasztói) és a vállalati biztosítások, de e két nagy csoporton belül is további differenciálás indokolt a biztosítottak tényleges adottságai, képességei, illetve akár a biztosított kockázat alapján. Újabban – a fogyasztói biztosítások vonatkozásában – már a biztosított enyhe gondatlanságának szankcionálása is megkérdőjeleződött, mondván, a biztosítási díj megfizetésével a biztosított a mindennapi életben gyakran előforduló kisebb-nagyobb figyelmetlenségek, hibák kockázatát mintegy megvásárolta, a fedezet nem csak a merőben baleseti károkra vonatkozik. A biztosító a kárfizetést részben, vagy egészen csak annyiban tagadhatja meg, amennyiben a szerződő fél, vagy a biztosított kármegelőzési kötelezettségét szándékosan, vagy a kár valószínű bekövetkezésének tudatában, súlyosan gondatlanul szegte meg.[21]
[34] A Ptk. 6:464.§ (1) bekezdésére figyelemmel biztosítási esemény bekövetkezése esetén sem köteles a biztosító a kárt megtéríteni, ha azt – a kármegelőzési és a kárenyhítési kötelezettség megszegését is ideértve – a szerződő fél, a biztosított, illetőleg más, velük egy tekintet alá eső személyek szándékosan vagy súlyosan gondatlanul okozták. Ami a szerződő féllel, illetve a biztosítottal egy tekintet alá eső személyeket illeti, a Kúria egy esetben megállapította, hogy a biztosító a törvényben meghatározotthoz képest tágabban nem állapíthatja meg azt a személyi kört, amelybe tartozók magatartása okot adhat a mentesülésére.[22] Az újabb bírói gyakorlat szemléjét az alábbiakban foglaljuk össze.
[35] A súlyos gondatlanság fogalmát a törvény nem határozza meg, az eset összes körülményét értékelve kell és lehet csak állást foglalni abban a vonatkozásban, hogy valakinek az eljárása súlyos gondatlanságnak minősíthető-e. „A súlyos gondatlanság általában akkor áll fenn, ha a gondosságnak olyan feltűnő elhanyagolása állapítható meg, amely már egészen közel áll a szándékossághoz. Általában véve a súlyosan gondatlan magatartásokat már a felelőtlenség, az esetleges hátrányos következményekkel kapcsolatos nagyfokú közömbösség jellemzi. Pusztán a vonatkozó előírások és szabályok megszegése, a tevékenységgel kapcsolatos óvatlanság és figyelmetlenség nem elegendő a gondatlanság súlyos voltának megállapításához.”[23] A Kúria gyakorlata szerint a súlyos gondatlansághoz nem elegendő óvatlanság vagy figyelmetlenség[24]. Súlyos gondatlanság akkor állapítható meg, ha a gondosság elhanyagolása olyan feltűnő mértékű, hogy súrolja a szándékosság, az eredmény kívánásának a határát, azt a felelőtlenség, az esetleges hátrányos következmények iránti nagyfokú közömbösség jellemzi.[25] A gondossági kötelezettség kirívó elhanyagolását, a megvalósult negatív következmények előreláthatóságát kell vizsgálni; ha az adott tényállás mellett számolni kellett a kár bekövetkezésének a kockázatával, és ennek ellenére tanúsítottak kirívóan felelőtlen magatartást, úgy súlyos gondatlanság áll fenn.[26]
[36] A biztosító kármegelőzési kötelezettség megszegésén alapuló mentesüléséhez szükséges, hogy a biztosított szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartása vagy mulasztása okozati összefüggésben legyen a biztosítási esemény bekövetkezésével, abban közrehasson. Közrehatás esetén sem minősül a kötelességszegés súlyosan gondatlannak akkor, ha a biztosított nem volt tisztában a bekövetkezett kár (a biztosítási esemény) reális veszélyével.[27]
[37] Az oksági összefüggés fennállása szempontjából mind a szándékosság, mind a súlyos gondatlanság esetében lényeges, amit egy korábbi ítélet egy halálos balesettel összefüggésben mondott ki: „a súlyos gondatlanságnak nem a közlekedési szabályszegés, hanem a halál tekintetében kell megvalósulnia”[28]. Általánosabban: a szándékosságnak vagy a súlyos gondatlanságnak nem a mögöttes (foglalkozási, közlekedési) szabályszegés, hanem a biztosítási esemény, azaz a kár bekövetkezése vonatkozásában kell fennállnia ahhoz, hogy alkalmas legyen a jogkövetkezmény kiváltására.[29]
[38] A Ptk. 6:464. § (1) bekezdése, mely a mentesülési okot a kár jogellenes, „szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartással” történő okozásaként határozza meg, nem értelmezhető kiterjesztően úgy, hogy a káresemény mint szándékolt, vagy legalábbis tudottan bekövetkezhető eredmény elemétől eltekintünk. Ezt erősítette meg a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa két határozatában is. A Kúria a bíróságokra nézve kötelező jogértelmezésként megállapítja, hogy a felek eltérő megállapodásának hiányában a biztosító helytállási kötelezettség alóli mentesüléséhez a szándékosságnak vagy a súlyos gondatlanságnak nem a mögöttes – foglalkozási, közlekedési – szabályszegés, hanem a biztosítási esemény, azaz a kár bekövetkezése vonatkozásában kell fennállnia ahhoz, hogy alkalmas legyen a mentesülés mint jogkövetkezmény kiváltására.[30] A bírói gyakorlat egyébként is hangsúlyozza: „a súlyos gondatlanság fogalmát a vagyonbiztosítás rendeltetéséből következően csak szigorúan szűk körben, nem kiterjesztően lehet értelmezni”.[31]
_________________
[1] Részletesen ld. az MNB Tájékoztatóját: www.mnb.hu/felugyelet/szabalyozas/allasfoglalasok/allasfoglalas-keressel-kapcsolatos-eljarasok-es-elvek.
[2] A párhuzamosság a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás piaci súlya miatt jelentős területet érint. A MABISZ 2024. évre vonatkozó adatai szerint a kgfb-szerződések száma 6,297,613 db, az összes díj 347,541 milliárd forint volt, ami a nem-élet biztosítási ág díjbevételének 35%-át tette ki. Ld. www.mabisz.hu/wp-content/uploads/2018/09/KESZ MABISZ Evkonyv-2025-hun.pdf. 15. old.
[3] A Gfbt. és a Ptk. közötti párhuzamosságok bírálatát a szakirodalomban ld. Pataky Tibor: A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás szabályozása és továbbfejlesztésének lehetőségei, HVG-ORAC, Budapest, 2019. 73-74. old.
[4] A gyakorlat ismertetését ld. Wellmann György (szerk.): Polgári jog. Kötelmi jog Első és Második Rész. A Ptk. magyarázata V/VI. 4. kiadás HVG-ORAC, Budapest, 2021. 186-188. old.
[5] Gondolatmenetünk tükröződik a Kúria azon ítéletében, amely szerint az általános szerződési feltételt alkalmazó fél a Ptk. 6:78.§ (1)-(3) bekezdéseiben írt követelményeket teljesíti, amennyiben a jogszabálytól lényegesen eltérő általános szerződési feltételeket ezen elnevezéssel az általános szerződési feltételek között külön fejezetben részletezve szerepelteti, erre a fél figyelmét írásban felhívja, az általános szerződési feltételeket igazoltan a fél rendelkezésére bocsátja és a fél ezeket a feltételeket kifejezetten elfogadja (Kúria Pfv. 21.182/2022/4. sz.).
[6] Részletesebben kifejtve ld. Takáts Péter: Biztosítási piac, szerződési szabályozás, realitások. Biztosítás és kockázat X. évf. (2023) 3-4. szám 56-64. old.
[7] A tisztességtelen szerződési feltételek bírói gyakorlatának kitűnő áttekintését adja Molnár István a www.unfaiterms.hu blogon, amely a biztosítás területén 53 ítéletet dolgoz fel. Az újabb gyakorlatban közérdekű perekben a Kúria Pfv.V.20.152/2020/7. sz. ítélete három, a Kúria Gfv.30.247/2021/9. sz. ítélete tíz, a Gfv.VI.30.043/2022/4. sz. ítélete négy, a Fővárosi Ítélőtábla Gf.40.166/2022/5. sz. ítélete négy, a Fővárosi Törvényszék 11 G.42.811/2022/12-1. sz. ítélete egy kikötést nyilvánított tisztességtelennek.
[8] Vö. Kúria Pfv.V.20.509/2018/7. sz. és Wellmann György (szerk.): A Ptk. magyarázata VI/VI. id.m. 633. old.
[9] Kuncz Ödön: A magyar kereskedelmi és váltójog vázlata, III/1. rész, A biztosítás, Budapest, 1930. 261. old.
[10] Megjegyezzük, hogy a magyar biztosítók a hitelező pénzintézetet jellemzően nem társbiztosítottként, hanem a követelés mindenkori összeghatáráig a biztosítékként lekötött vagyontárgyak biztosítási összege zálogjogosultjaként pozícionálják a biztosítási szerződésekben.
[11] Kúria Pfv. 20.097/2021/6. sz.
[12] Kúria Pfv.I.21.282/2021/5. sz.
[13] Fuglinszky Ádám–Tőkey Balázs: Szerződési jog. Különös rész, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2018. 700-701. old.
[14] Fuglinszky Ádám–Tőkey Balázs: id.m. 701. old.
[15] A felügyeleti gyakorlat részletes elemzését ld. Sárosi Fanni: A csoportos biztosítások közjogi és magánjogi vonatkozásai. Szakdolgozat. ELTE ÁJK Jogi Továbbképző Intézet, Budapest, 2023.
[16] Csoportos biztosítási szerződések szerződő félként történő megkötésének elhatárolása a biztosításközvetítéstől – https//alk.mnb.hu/data/cms12103130/biztk19.pdf
[17] A biztosításközvetítés, illetve biztosítottak csoportos biztosításhoz csatlakoztatása elhatárolásának szempontjai – https//alk.mnb.hu/data/cms2434071/tmp82F.tmp(11584505).pdf
[18] Csoportos biztosítási termék alkusz általi terjesztése – https://alk.mnb.hu/data/cms2599111/44756_7_2022.pdf
[19] Csoportos balesetbiztosítási termék független biztosításközvetítő általi értékesítése – 24134_3_2023_Allasfoglalas_Internetre.pdf (mnb.hu)
[20] Ld. Az Európai Unió Bíróságának ítéleteit a C-143/20. és C-213/20. sz. egyesített ügyekben – https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=254582&pageIndex=0&doclang=HU&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=768294 továbbá a C-633/20. sz. ítéletet – https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:62020CJ0633&from=EN#t-ECR_62020CJ0633_HU_01-E0001
[21] PEICL Article 4:103 – Principles of European Insurance Contract Law (PEICL) Edited by Jürgen Basedow-John Birds- Malcolm Clarke-Herman Cousy-Helmut Heiss-Leander Loacker, 2nd Expanded Edition, Verlag Dr. Otto Schmidt, Köln, 2014. 193-198. old. A PEICL a finn és a német biztosítási szerződési törvények mintájára készült.
[22] Kúria Pfv.20313/2020/6.
[23] Baranya Megyei Bíróság 2.Pf.20.164/2001.
[24] Kúria Pfv.V.20.760/2019/4., BH 2021.40.
[25] Kúria Pfv.V.21.994/2018/4., BH 2021.39.
[26] Kúria Pfv.V.20.313/2020/6., BH 2021.311.
[27] Kúria Pfv.20.399/2022/5
[28] Fővárosi Törvényszék P.24.626/2008/28.
[29] Kúria Pfv.V.21.402/2019/8
[30] Jpe.I.60.009/2022/10. és Jpe.I.60.003/2023/1
[31] Fővárosi Ítélőtábla Pf.20.410/2014/8.