VI. évfolyam 3. szám
Fórum
A BH2021.283.-ban olvasható az alábbi kikötés (az ügyben egyébként ennek jelentése, esetleges tisztességtelensége stb. nem képezte a jogvita tárgyát):
„A KSZSZ I. pontja szerint biztosítási esemény és a biztosító biztosítási díj fizetése ellenében megtéríti a károsultnak a biztosított által, közöttük lévő szerződés teljesítése – szolgáltatás – körében okozott károkat, amennyiben azokat a biztosított ellenőrzési körén belül, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és elvárható volt, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa.”
Ez a kikötés finoman szólva is problémásnak tűnik, mert a 6:142. § három konjunktív, a kimentéshez szükséges feltételét a biztosító úgy variálja, hogy csak akkor fizet, ha abból kettő nem teljesül (ellenőrzési körön kívüliség és elháríthatatlanság), a harmadik (előreláthatatlanság) viszont igen. Ezzel szemben az lenne a logikus, hogy:
– ha mindhárom kimentési feltétel teljesül, akkor a biztosító értelemszerűen nem fizet, mert a biztosított sem felel a károsult felé, mivel a három konjunktív feltétel egyidejű teljesülése miatt sikeresen ki tudja menti magát;
– ha viszont a három feltétel közül bármelyik (akár egy vagy több is) nem teljesül, akkor pedig a biztosító fizet, hiszen ez a felelősségbiztosítás funkciója, legfeljebb bizonyos szélsőséges esetben (pl. szándékos károkozás) mentesül, és persze arra is van lehetősége, hogy meghatározott eseteket konkrétan kizárjon a biztosított kockázatból.
A biztosító által választott megoldás azért is problémás, mert azok a károkozások, amelyek esetén a biztosítónak tipikusan helyt kellene állnia a biztosított helyett, jellemzően előreláthatóak, viszont ez a kikötés éppen ezeket az eseteket nem tekinti biztosítási eseménynek, ezáltal lényegében teljesen kiüresedik a biztosítási fedezet. A másik kérdés az, hogy ha a biztosítási eseménynek a feltétele, hogy a biztosított az elvárható kármegelőzési, illetve kárelhárítási kötelezettségét megszegje (hiszen lényegében ezzel azonos jelentésű az, hogy „elvárható volt, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa”), akkor ettől függetlenül hivatkozhat-e a biztosító a kármegelőzési/kárelhárítási kötelezettség megszegésére, ami egyébként a mentesüléséhez vezet (ennek az általános kárbiztosítási szabálynak a felelősségbiztosításokra való alkalmazása szerintem egyébként is kérdéses).
Végül még az is felmerül, hogy ha ennek a kikötésnek esetleges tisztességtelensége mennyiben vizsgálható a 6:102. § (3) bekezdése alapján. Erre egyébként van lehetőség, mert a kikötés ugyan önmagában érthető, de egy felelősségbiztosítási szerződés részeként már nem, valamint ez nem a főszolgáltatást állapítja meg, mert azt szűken kellene értelmezni az irányelv szövegére tekintettel, ami a Ptk.-val szemben nem a főszolgáltatást, hanem „a szerződés elsődleges tárgyának a meghatározását” említi.
Közreadja: Tőkey Balázs
„A KSZSZ I. pontja szerint biztosítási esemény és a biztosító biztosítási díj fizetése ellenében megtéríti a károsultnak a biztosított által, közöttük lévő szerződés teljesítése – szolgáltatás – körében okozott károkat, amennyiben azokat a biztosított ellenőrzési körén belül, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és elvárható volt, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa.”
Ez a kikötés finoman szólva is problémásnak tűnik, mert a 6:142. § három konjunktív, a kimentéshez szükséges feltételét a biztosító úgy variálja, hogy csak akkor fizet, ha abból kettő nem teljesül (ellenőrzési körön kívüliség és elháríthatatlanság), a harmadik (előreláthatatlanság) viszont igen. Ezzel szemben az lenne a logikus, hogy:
– ha mindhárom kimentési feltétel teljesül, akkor a biztosító értelemszerűen nem fizet, mert a biztosított sem felel a károsult felé, mivel a három konjunktív feltétel egyidejű teljesülése miatt sikeresen ki tudja menti magát;
– ha viszont a három feltétel közül bármelyik (akár egy vagy több is) nem teljesül, akkor pedig a biztosító fizet, hiszen ez a felelősségbiztosítás funkciója, legfeljebb bizonyos szélsőséges esetben (pl. szándékos károkozás) mentesül, és persze arra is van lehetősége, hogy meghatározott eseteket konkrétan kizárjon a biztosított kockázatból.
A biztosító által választott megoldás azért is problémás, mert azok a károkozások, amelyek esetén a biztosítónak tipikusan helyt kellene állnia a biztosított helyett, jellemzően előreláthatóak, viszont ez a kikötés éppen ezeket az eseteket nem tekinti biztosítási eseménynek, ezáltal lényegében teljesen kiüresedik a biztosítási fedezet. A másik kérdés az, hogy ha a biztosítási eseménynek a feltétele, hogy a biztosított az elvárható kármegelőzési, illetve kárelhárítási kötelezettségét megszegje (hiszen lényegében ezzel azonos jelentésű az, hogy „elvárható volt, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa”), akkor ettől függetlenül hivatkozhat-e a biztosító a kármegelőzési/kárelhárítási kötelezettség megszegésére, ami egyébként a mentesüléséhez vezet (ennek az általános kárbiztosítási szabálynak a felelősségbiztosításokra való alkalmazása szerintem egyébként is kérdéses).
Végül még az is felmerül, hogy ha ennek a kikötésnek esetleges tisztességtelensége mennyiben vizsgálható a 6:102. § (3) bekezdése alapján. Erre egyébként van lehetőség, mert a kikötés ugyan önmagában érthető, de egy felelősségbiztosítási szerződés részeként már nem, valamint ez nem a főszolgáltatást állapítja meg, mert azt szűken kellene értelmezni az irányelv szövegére tekintettel, ami a Ptk.-val szemben nem a főszolgáltatást, hanem „a szerződés elsődleges tárgyának a meghatározását” említi.
Közreadja: Tőkey Balázs