Az alapügy tényállása szerint 2016. június 6-án Romániában az 1–E60 főúton 602 kilométer és 300 méternél, Bihar megyében, Nagyvárad város közelében, Örvénd község területén egy személygépjármű vezetője, R. R. M. által okozott közlekedési baleset következett be, amelynek során a négy felperes, akik utasként a gépjárműben tartózkodtak, testi sérüléseket szenvedett. A baleset időpontjában érvényes gépjármű-tulajdonosi felelősségbiztosítási szerződés állt fenn, amelyet a gépjármű vezetője kötött az UNIQA Towarzystwo Ubezpieczen SА (Lengyel Köztársaság) biztosítótársasággal.

A felperesek és a károkozó bolgár állampolgárok. A keresetlevélben és a kiegészítő keresetlevélben a felperesek jelezték, hogy 2016. június 6-án gépjárművel a Lengyel Köztársaságba utaztak, ahol a balesetet megelőző tíz évben éltek és dolgoztak. A biztosítási kötvényben a biztosított vezető (a károkozó) egy, a Lengyel Köztársaságban, Radom városban található címet adott meg. A közlekedési baleset időpontjában a károkozó állandó lakcíme Várna városában (Bulgária) volt található.

A közlekedési baleset időpontjában a felperesek állandó lakcíme a Bolgár Köztársaságban volt, a kereset benyújtásának időpontjában és jelenleg pedig Várnában található.

A felperesek a bihari bíróság (Románia) előtt a 2016. június 6-i közlekedési baleset következtében elszenvedett nem vagyoni kár megtérítése iránti követeléseket érvényesítettek az UNIQA Towarzystwo Ubezpieczen SA-val mint a károkozó R. M. felelősségbiztosítójával szemben, ennek nyomán indult a 387/111/2019. sz. polgári ügy. A 2020. október 6-án Biharban, Romániában tartott nyilvános tárgyalást követően hozott 117/C/2020. sz. polgári ítéletből kitűnik, hogy a felperesek elálltak keresetüktől.

2021. június 4-én a felperesek keresetet indítottak az Okrazhen sad Varna (várnai regionális bíróság) előtt az UNIQA Towarzystwo Ubezpieczen SA lengyel biztosítótársaság ellen a közlekedési balesettel okozott nem vagyoni károk tekintetében a biztosító által fizetendő – S. S. S. részére 250 000 leva (BGN), G. S. S. részére 200 000 BGN, E. D. S. részére 250 000 BGN és Z. S. R. részére 200 000 BGN összegű – kártérítés iránt, ennek nyomán indult a 344/2021. sz. polgári eljárás.

Az alperes arra hivatkozik, hogy a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról („Róma II.”) szóló, 2007. július 11-i 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében a román anyagi jog alkalmazandó. Az alperes kifogást emelt az érvényesített követelések megalapozottságával szemben a romániai Marea Adunare Naţională (nagy nemzetgyűlés) által elfogadott, 1958. április 21-i 167. sz. rendelet (közzétéve a hivatalos lap 1960. július 15-i 11. számában) szerinti elévülés (biztosítási követelések esetén: 2 év, általában: 3 év), valamint a károkozó vétkes jogellenes magatartásának hiánya miatt, továbbá a követelt kártérítések összegére tekintettel.

Az Okrazhen sad Varna (várnai regionális bíróság) 344/2021. sz. kereskedelmi ügyben 2022. július 1-jén hozott 264. sz. ítéletével az alperes UNIQA Towarzystwo Ubezpieczen SA-t kötelezték arra, hogy a felperesek részére nem vagyoni károk (fájdalom és szenvedés) megtérítéseként fizesse meg a következő összegeket: S. S. S. részére 100 000 BGN, G. S. S. részére 64 000 BGN, E. D. S. és Z. S. R.1 részére 96 000 BGN, a főkövetelésnek a 2021. május 15-től a teljes megfizetésig számított törvényes kamataival együtt. A bíróság a kereseteket az ezt meghaladó részükben elutasította.

Az Okrazhen sad Varna (várnai regionális bíróság) a bolgár anyagi jogot alkalmazta, és a Kodeks za zastrahovane (biztosítási törvénykönyv) – Zakon za zadulzheniata i dogovorite (a kötelmekről és a szerződésekről szóló törvény) 45. és 86. cikkével összefüggésben értelmezett – 432. cikke alapján helyt adott e kereseteknek. Úgy ítélte meg, hogy a kötelezettségekről és a szerződésekről szóló törvény 110. cikkében előírt ötéves elévülési idő a 2016. június 6-i közlekedési balesetre és a 2021. június 4-i keresetindításra tekintettel még nem járt le.

A felperesek fellebbezést nyújtottak be az Okrazhen sad Varna (várnai regionális bíróság) ezen ítélete ellen a keresetet elutasító részét illetően, az alperes biztosítótársaság pedig a keresetnek helyt adó részét illetően. A kereskedelmi fellebbezési ügy 685/2022. számon indult az Apelativen sad Varna (várnai fellebbviteli bíróság) előtt. 2024. június 24-i 186. sz. végzésével az Apelativen sad Varna (várnai fellebbviteli bíróság) hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet, és a kereseti kérelmeket mint megalapozatlanokat teljes egészében elutasította.

Az Apelativen sad Varna (várnai fellebbviteli bíróság) a [„Róma II” rendelet] 4. cikke (1) bekezdésének megfelelően a román anyagi jogot alkalmazta. Az Apelativen sad Varna (várnai fellebbviteli bíróság) által a 685/2022. sz. kereskedelmi ügyben 2023. március 13-án hozott 191. sz. végzésben a bíróság azzal érvelt, hogy a román anyagi jogot kell alkalmazni, mivel a felperesek testi sérüléseit olyan közlekedési baleset okozta, amely Románia felségterületén következett be, a biztosítónak, amelynek felelősségét érvényesíteni kívánják, székhelye és üzleti címe Varsóban, a [Lengyel] Köztársaságban található, a károsult személyek szokásos tartózkodási helye pedig a Bolgár Köztársaságban található.

A fellebbviteli bíróság a követeléseket jogilag a 864/2007 rendeletnek a Legea nr. 136/1995 privind asigurările și reasigurările în România (a romániai biztosításokról és viszontbiztosításokról szóló 136/1995. sz. törvény) 57. cikkének (1) bekezdésével [és] a román Codul civil (polgári törvénykönyv) 1357. cikkével összefüggésben értelmezett 18. cikke alá sorolta be. Azon következtetés levonása érdekében, hogy a benyújtott keresetek megalapozatlanok, a fellebbviteli bíróság a román polgári törvénykönyv 2517. cikkében foglalt hároméves elévülési idő lejártát vette figyelembe, amely elévülési idő nem szakadt meg.

A felperesek a fellebbezés tárgyában hozott ezen ítélettel szemben felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be, amelynek alapján a Varhoven kasatsionen sad (legfelsőbb semmítőszék, a továbbiakban: VKS) előtt megindult a 2553/2024. sz. kereskedelmi ügy. A felülvizsgálati kérelemben a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő felek azt az álláspontot képviselik, hogy a fellebbviteli bíróság tévesen állapította meg, hogy a 864/2007 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének megfelelően a román anyagi jogot kell alkalmazni, mivel nem tett különbséget a károkozásért felelősnek tekintett személy (a károkozó, a gépjármű vezetője, a közlekedési balesetért felelős személy) és annak biztosítója között, és nem vette figyelembe, hogy az alkalmazandó anyagi jog meghatározása szempontjából a károsultak, valamint a károkozásért felelősnek tekintett személy – a károkozó – szokásos tartózkodási helye, nem pedig a biztosító székhelye és üzleti címe irányadó. A felülvizsgálati kérelmet előterjesztő felek úgy vélik, hogy a bolgár anyagi jogot és a bolgár jogban előírt elévülési időt kell alkalmazni, mivel a felperesek és a károkozó szokásos tartózkodási helye a Bolgár Köztársaságban található.

A VKS a 2553/2024. sz. kereskedelmi ügyben 2025. szeptember 26-án hozott 2726. sz. végzésével engedélyezte a fellebbezés tárgyában hozott ítélet elleni felülvizsgálati kérelmet a következő vitatott jogkérdésre vonatkozóan: „Közlekedési baleset károsultjai által a kárt közvetlenül okozó személy felelősségbiztosítója ellen indított kereset esetén úgy kell-e értelmezni a 864/2007/EK rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében használt, »a károkozásért felelősnek tekintett személy« kifejezést, hogy a biztosító, és nem a károkozó (a gépjármű vezetője, a közlekedési balesetért felelős személy) az a személy, akit a károkozásért felelősnek tekintenek?”

A felülvizsgálati eljárás keretében eljáró bolgár legfelsőbb semmítőszék az alábbi kérdések terjesztette az Európai Unió Bírósága elé:

Milyen jelentést kell tulajdonítani a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról („Róma II.”) szóló, 2007. július 11-i 864/2007/EK tanácsi rendelet¹ 4. cikkének (2) bekezdésében szereplő, „a károkozásért felelősnek tekintett személy” kifejezésnek?

Értelmezhető-e úgy ez a kifejezés, hogy az a károsultak általi közvetlen keresetindítás esetén a gépjármű tulajdonosának felelősségbiztosítóját is, vagy csupán a gépjármű használóit foglalja magában?

Közlekedési baleset károsultjai által a kárt közvetlenül okozó személy felelősségbiztosítója ellen indított kereset esetén úgy kell-e értelmezni a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról („Róma II.”) szóló, 2007. július 11-i 864/2007/EK tanácsi rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében használt, „a károkozásért felelősnek tekintett személy” kifejezést, hogy a biztosító, és nem a károkozó (a gépjármű vezetője, a közlekedési balesetért felelős személy) az a személy, akit a károkozásért felelősnek kell tekinteni?

Az Európai Unió Bíróságának a honlapján jelenleg csak a bolgár bíróság előzetes döntéshozatali eljárás iránti határozata található meg.^[1]

[1] Forrás: https://juris.curia.europa.eu/juris/showPdf.jsf?text=&docid=311814&pageIndex=0&doclang=HU&mode=req&dir=&occ=first&part=1&cid=2825271; letöltve: 2026. június 17.

Ezen ügy tényállása alapján 2019. február 22-én két személygépkocsi részvételével közlekedési baleset történt a Németországi Szövetségi Köztársaságban; a Kreispolizeibehörde Olpe, Verkehrskommissariat Attendorn (olpei járási rendőrség, attendorni közlekedésrendészet, Németország) jegyzőkönyvet vett fel erről. A közlekedési baleset következtében elhunyt T. M. A., a Németországban nyilvántartásba vett Audi A4 személygépkocsi vétkes vezetője és az utasok, a vezető fiútestvére, I. M. A., és D. V. A másik személygépkocsi (BMW 320 X-Drive) vezetője, D. K., megsérült. A felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél, M. Ya. A. (károsult), akinek lakóhelye Kazanlakban (Bulgária) van, a károkozó T. M. A. és I. M. A. (áldozat) apja; mindhárman bolgár állampolgárok.

A közlekedési baleset időpontjában érvényes gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés állt fenn, amelyet a károkozó a Westfälische Provinzial Versicherung AG biztosítóval, egy Münsterben (Németország) székhellyel (központi ügyvezetéssel) rendelkező társasággal az Audi A4 személygépkocsira kötött. A 2020. január 14-én érvényesített igény alapján a biztosító megfizette M. Ya. A.-nak a 7000 euró „nem vitatott összeget”.

Az alkalmazandó jog tárgyában vita merült fel. A biztosító a „Róma II” rendelet 4. cikkének (1) bekezdésére hivatkozott, és úgy vélte, hogy a jelen esetben a német jogot kell alkalmazni. M. Ya. A. vitatta ezt, mivel úgy vélte, hogy az említett rendelet 4. cikkének (2) bekezdése alapján a bolgár jogot kell alkalmazni, mert mind a károkozó, mind az áldozat túlnyomórészt Bulgáriában tartózkodott.

Az „Avus Bulgaria – regulirane na shteti” EOOD (Szófia) kárrendezési megbízott által képviselt M. Ya. A. keresetet indított az Okrazhen sad Stara Zagora (Stara Zagora-i regionális bíróság, Bulgária) előtt a Westfälische Provinzial Versicherung AG-val szemben. M. Ya. A. 136 500 leva (BGN) (hozzávetőleg 69 781,34 euró) összegű kártérítés és a 2020. január 14-től (azon naptól, amelyen kárrendezési megbízottján keresztül tájékoztatták az alperest a közlekedési balesetről) a kártérítés teljes összegben történő megfizetéséig számított törvényes kamatok megfizetését kéri a felelősségbiztosítás alapján az általa elszenvedett nem vagyoni károk, konkrétan fiának, I. M. A.-nak a közlekedési balesetben bekövetkezett halála miatt átélt fájdalom és az ebből eredő szenvedés miatt.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a német jogot kell alkalmazni. Az említett bíróság a „Róma II” rendelet 4. cikke (1) bekezdésének alkalmazása és annak megállapítása révén jutott erre a következtetésre, hogy a közvetlen kár – az áldozat, I. M. A. halála – Németországban következett be. A „Róma II” rendelet 4. cikkének (2) bekezdése nem alkalmazható, mivel a károsult, M. Ya. A. és a károkozó, Т. М. А. szokásos tartózkodási helye nem egyaránt a Bolgár Köztársaságban volt. Az elsőfokú bíróság mindazonáltal nem vette figyelembe az I. M. A. tartózkodási helyére vonatkozóan előterjesztett bizonyítékokat. Az említett bíróság által alkalmazandóként meghatározott német jog szerint a hasonló esetekben fizetett kártérítések átlagos összege 10 000 euró. Az elsőfokú bíróság ezért megfelelőnek ítélte a biztosító által fizetett 7000 euró összegű kártérítést, és a keresetet az ezt meghaladó összegű kártérítés megfizetésére irányuló részében elutasította.

A fellebbviteli bíróság (az Apelativen sad Plovdiv [plovdivi fellebbviteli bíróság, Bulgária]) helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.

M. Ya. A. felülvizsgálati kérelmet terjesztett a Varhoven kasatsionen sad (legfelsőbb semmítőszék) elé, amelyben – egyéb anyagi és eljárásjogi jogsértések mellett – az alapügyre alkalmazandó jog téves meghatározását kifogásolja. Az a következtetés, hogy az alkalmazandó jogot a „Róma II” rendelet 4. cikkének (2) bekezdése szerinti kivétel alapján kell meghatározni, azon alapul, hogy a károkozó, Т. M. А. és az áldozat, I. M. А. szokásos tartózkodási helye Bulgáriában volt, amit M. Ya. A. véleménye szerint bizonyít az említett két személy bejelentett lakcíme. A Varhoven kasatsionen sad (legfelsőbb semmítőszék) a 440/13.02.2026. sz. végzésével engedélyezte a felülvizsgálati kérelmet egy – az anyagi jognak a jogvitára alkalmazandó jog meghatározása tekintetében történő téves alkalmazását illetően a felülvizsgálati kérelemben felhozott érvekkel összefüggésben értelmezett – eljárási kérdés tekintetében.

A felülvizsgálati eljárás során eljáró bolgár legfelsőbb semmítőszék a következő kérdések terjesztette az Európai Unió Bírósága elé előzetes döntéshozatali eljárás keretében:

Mellőzni kell-e a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló, 2007. július 11-i 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet („Róma II.”) 4. cikkének az e rendelet 4. cikkének (1) bekezdése szerinti, a jogellenes károkozásból eredő kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogra vonatkozó általános szabály alól kivételt előíró (2) bekezdésének alkalmazását a kárt elszenvedő személy által valamely hozzátartozójának halála miatt keletkezett nem vagyoni kár megtérítése iránt közvetlenül a gépjármű-felelősségbiztosítóval szemben indított kereset esetén, ha a biztosítási szerződésre a kár bekövetkezésének helye szerinti ország jogát kell alkalmazni, és ezen ország joga szabályozza a közúti közlekedés biztonságát balesetek esetén?

A kárt elszenvedő személy által valamely hozzátartozójának halála miatt keletkezett nem vagyoni kár megtérítése iránt közvetlenül a gépjármű-felelősségbiztosítóval szemben indított kereset esetén lehetővé tesz-e a 864/2007/EK rendelet 4. cikkének (3) bekezdése az azon ország e rendelet 4. cikkének (2) bekezdése alapján alkalmazandó jogától való eltérést, amelyben a károkozásért felelősnek tekintett személy és a kárt elszenvedő személy szokásos tartózkodási helye található, ha szorosabb kapcsolat áll fenn egy másik ország jogával azért, mert a biztosítási szerződést e másik országban székhellyel rendelkező biztosítóval kötötték meg valamely, e másik országban nyilvántartásba vett jármű tárgyában, és a közlekedési baleset e másik országban történt? E szorosabb kapcsolat nyilvánvaló-e a 864/2007/EK rendelet 4. cikkének (3) bekezdése értelmében véve, ha a körülmények alapján egyértelmű, hogy a biztosítási szerződésre és a közúti közlekedés biztonságára ugyanazon ország jogát kell alkalmazni, ez pedig azon ország joga, amelyben a kár bekövetkezett?

Hogyan kell értelmezni a 864/2007/EK rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében használt „a kárt elszenvedő személy” fogalmát, amely személynek a kár bekövetkezésének időpontjában fennálló szokásos tartózkodási helye adott esetben jelentőséggel bírhat az alkalmazandó jog meghatározása szempontjából, ha e rendelkezést alkalmazni kell a kárt elszenvedő személy által valamely hozzátartozójának halála miatt keletkezett nem vagyoni kár megtérítése iránt közvetlenül a gépjármű-felelősségbiztosítóval szemben indított kereset esetén: a kárt

elszenvedő személynek vagy az áldozatnak (a közlekedési balesetben elhunyt személynek) a kár bekövetkezésének időpontjában fennálló szokásos tartózkodási helyét kell-e alapul venni?

Az Európai Unió Bíróságának a honlapján egyelőre csak a bolgár bíróság előzetes döntéshozatali eljárás iránti végzése lelhető fel.^[1]

[1] Forrás: https://juris.curia.europa.eu/juris/showPdf.jsf?text=&docid=311812&pageIndex=0&doclang=HU&mode=req&dir=&occ=first&part=1&cid=2827031 ; letöltve: 2026. június 17.