VIII. évfolyam 2. szám

Közlemények, hírek, események

A sérelemdíj gyakorlata

Mivel a nem vagyoni sérelmek kezelésére kialakított speciális magyar megoldás, a sérelemdíj egyre fontosabb szerepet játszik a bírói gyakorlatban, szerkesztőségünk úgy döntött, hogy folyóiratunk „Fórum” rovatán belül a jövőben egy külön „alrovatot” szentel a témának. Most és ezt követő számainkban bemutatunk egy-egy kérdést a sérelemdíj gazdag anyagából remélve, hogy ezek olvasóinkat hozzászólásra, véleményük szakmai közönséggel való megosztására fogják ösztönözni.

Az elsőként felvetett kérdés a következő. A bírói mérlegelésnek a sérelemdíj követelések megítélésénél kiemelt, a sérelemdíj mértéke tekintetében pedig döntő szerepe van. A bírói gyakorlat hármas követelményt alakított ki: a bíró a mérlegelés során vegye figyelembe az eset összes, releváns körülményét, a mérlegelés legyen okszerű és a döntés illeszkedjen bele a bírósági gyakorlatban kialakult trendbe. A bíróság egyelőre anélkül igyekszik a nehéz feladatot teljesíteni, hogy a dogmatikai alapok kellően tisztázottak lennének.

Felvetésünk a következő. A sérelemdíj valójában a személyiségi jog megsértése folytán a károsult életminőségében bekövetkezett romlás ellentételezése, még ha ismeretes is olyan ítélet, amely ezt megkérdőjelezi arra hivatkozással, hogy a Ptk. az „életminőség romlása” kifejezést nem ismeri. A testi épség, egészség sérelmét  (jellemzően baleset, orvosi mulasztás) okozó magatartások esetén az életminőség romlásának jellemzően három fő mozzanata van: a károsító esemény bekövetkeztéhez közvetlenül kapcsolódó hátrány, azaz pl. a baleseti sokk, a sérülések súlyossága, az azonnali orvosi beavatkozások ( műtétek) jellege, az ezutáni gyógyulási folyamat jellemzői ( további orvosi beavatkozások, fájdalmak, pszichikai problémák, gyógytartam ) és a kialakult végállapottal összefüggő szenvedés ( pl. állandó fájdalmak, mozgáskorlátozottság) és egyéb hátrányok. A bírói gyakorlatban az esetek ilyen struktúrában való vizsgálatára általában nem kerül sor (bár ez a más esetekkel való összehasonlítást is lényegesen megkönnyítené), és ezért valójában sok esetben a mérlegelés logikája sem követhető.

Kérdésünk:

Olvasóink véleménye szerint a konkrét esetben szükséges-e az életminőség romlást a fenti struktúrában elemezni vagy ajánlható-e más módszer?

Várjuk Olvasóink hozzászólásait a szerkesztoseg@kbj.hu e-mail címre.