A káregyezség és a járadékmegváltás néhány kérdése I. | Kártérítési és Biztosítási Jog folyóirat

VI. évfolyam 3. szám

Tanulmányok

Kiss Ferenc Kálmán: A káregyezség és a járadékmegváltás néhány kérdése I¹

Tartalom

Miféle egyezségek vannak?
A járadékmegváltás másik szokásos elnevezésével, tőkésítés; mi is az?
Miféle tőkésítési szerződések vannak még?
Hazai előzmények
A jelenbe érve
Járadék vagy tőkésítés
A tőkésítéssel kapcsolatos értelmezési problémák, a tőkésítésre vonatkozó feltételi és jogszabályi rendelkezések
A tőkésítés előnye–hátránya
„Elherdálás”

II.

Mit tud a közjog? – a szabályozás és annak kritikája
A tájékoztatás ügye
Kell-e ügyvéd és mire jó?
Különleges esetek
Dilemmák, javaslatok
Összefoglaló tézisek

Mottó:

„A tőkésítés jogmentes környezetben zajlik”.

„A tőkésítés a kártérítési jog legnehezebb területei közé tartozik”.[1]

„A kikalkulált összeg 20-25 %-át ajánlják a biztosítók megváltási összegként.[2]

A cikk apropója

40 éve jelent meg Benedek Károlynak a baleseti járadék tőkésítéséről szóló cikke.[3]

Elöljáróban

[1] A szóhasználatunkban káregyezségnek nevezett jogügylet, – akárcsak az egyezség – gyakorlati fontossága ellenére mind az irodalomban, mind a joggyakorlatban kevéssé tárgyalt jelensége a polgári jognak.

Kis dolgozatunkban így – elfogult csőlátással – csupán a kártérítésben és a biztosításban felmerült egyezségi kérdések tárgyalására szorítkozunk.

[2] Azt már most is megállapíthatjuk, hogy a káregyezség az egyezség legsajátabb alakja, hiszen aligha van olyan jogi helyzet, amely ennyire egyezség után kiáltana annak megoldása során! Az ún. felelősségi károknál a felelősség kérdése az esetek egy részében nem teljesen tisztázott, az önhibáról, annak mértékéről, stb. nem is szólva. Még inkább áll ez az összegszerűség kérdésére; valójában legtöbbször egyik érdekelt sem tudja pontosan mi a kár és mennyi. Az általános kártérítés és a sérelemdíj intézménye alkalmazásának szükségessége pedig még inkább előtérbe helyezi a kölcsönös alkufolyamatokat, az egymásnak engedés lehetőségét, stb.

[3] A deliktuális kártérítési jogviszony véletlen keletkezése, a károsult egyedi helyzete, körülményei hozzák magukkal azt, hogy a felek között számos körülmény vitás, bizonytalan, ismeretlen, bár utóbb ismertté válhat. Ugyanez áll a károkozás körülményeire, a felelősségre, a közrehatás mértékére is, A kár mértéke pedig sokszor csak becsléssel, mérlegeléssel állapítható meg.

[4] Ezek a sajátosságok már önmagukban indokolttá tehetik azt, hogy a felek más kötelmi jogi eszközt, közelebbről a szerződés jogintézményét igénybe véve állapodjanak meg egymással a kártérítés teljesítésére nézve. Nincs akadálya tehát a deliktuális jogviszony szerződéssel, illetve egyezséggel történő szabályozásának.

[5] Előrebocsátjuk még, hogy a témaválasztás időbeli kereteit is szorosra vettük; a Ptk.-t megelőző állapotokat azonban röviden bemutatjuk annál is inkább, mert a korábbi keretek közt ma is helye van az egyezséggel kapcsolatos jogtételek (továbbfejlesztett) alkalmazásának.

A munka során különféle tényálláscsoportokkal foglalkozunk, különös hangsúlyt helyezve a biztosítókkal létrejött egyezségi megállapodásokra.

[5] Rendszertanilag persze az lenne helyénvaló, ha először azt vizsgálnánk, hogy a deliktuális jogviszonyok hogyan fordulnak át egyezségbe.

Az együttes kezelés talán azért is megbocsátható, mert a káregyezségek igen jelentős része a biztosító közbejöttével jön létre.

A káregyezség sajátossága – az egyezség általános ismérvein túlmenően –, hogy adott esetben jövőbeli helyzetekre, igényekre is reflektál. A gyakorlat külön jogügyletfajtát, a külföldi gyakorlatban is ismert tőkésítési megállapodást dolgozott ki e célra. Erre szolgál a tőkésítési megállapodás, a járadékmegváltás, ami nem más, mint a kártérítési jogviszony részben vagy egészben egyezséggel történő módosítása, a jövőbeli kötelezettségek mostani tőkeösszeggel történő ellentételezése.

[6] Egyebek közt elemzésre kerül az is, hogy a kártérítés egyik módjaként lehet-e tőkésíteni, melyek a megállapodás fő elemei és problémái, a közjogi szabályozás kérdései és buktatói, az ügylet előnyei-hátrányai, a jogosultak létfenntartásának biztosításának garanciái.

[7] Az elemzés ezt követően kitér arra, hogy mi az egyezség sorsa, ha a jogviszonyok tovább bonyolódnak, ha pl. a károkozók egyetemleges felelőssége folytán az egyikük által kötött egyezség alapján a többiekkel szemben érvényesítenek követelést a károkozók belső viszonyában, leginkább persze úgy, hogy a direkt vagy felelősségbiztosítók érvényesítenek (megtérítési) követelést.

[8] A biztosítási jogviszonyok sajátosságaira tekintettel foglalkozni kell azzal a helyzettel is, amikor a gfb. biztosító köt egyezséget a károsulttal, majd ezt követően saját biztosítottjával szemben érvényesít megtérítési követelést a Gfbt. alapján, illetve amikor a Kártalanítási Számla kezelője, a Mabisz teszi a kárkifizetés után ugyanezt a biztosítást nem kötő károkozóval.

[9] Számba vesszük végül azokat az eseteket, amikor társadalombiztosítók tőkésítik a károkozóval és/vagy a felelősségbiztosítóval szembeni járadékköveteléseiket.

A munka rövid összegzéssel és javaslatok felvetésével zárul.

Miféle egyezségek vannak?

[10] Az egyezség a polgári jog bevett intézménye, szokásosan a kötelmet, leginkább szerződést módosító (nováló?) ügyletnek minősítik. Nevesített esetei is vannak pl. – osztályos egyezség, csődegyezség.

[11] Az általunk káregyezségnek nevezett ügylet a kárkötelem alanyainak megállapodása. Ennek alfaja a (felelősség) biztosítós (kár) egyezség, alanya a károsult és a felelősségbiztosító, esetenként a károkozó. Erről, azaz a (felelősség) biztosítós káregyezség annak külön törvényi esetéről rendelkezik a Ptk. 6:474. §-ának a biztosított és a károsult egyezségének hatályára vonatkozó, a 6:455. § g. pontja alapján fogyasztói felelősségbiztosítási szerződés esetében egyoldalúan kógens szabálya.

[12] (Dolgozatunk csupán kitér a pl. casco kár, háztartási ingóságkár kapcsán kötött biztosítós káregyezségre; ha ui. – mint Marton írja, a kárbiztosítás szerződéses kárkötelem.[4] –, akkor az is igaz, hogy egy bonyolultabb kárbiztosítási szerződés teljesítése körében kötött egyezség sok tekintetben hasonlít a kártérítést érintő megállapodásra (vö. jogalapi és összegszerűségi bizonytalanságok), az azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy az egyezség kiindulópontja (biztosítási) szerződés.

[13] A vagyonbiztosítási szerződés alapján a biztosító és a biztosított között a felajánlott kártérítési összegre létrejött megállapodás polgári jogi egyezségnek minősül. A szerződéses jogviszonyt lezáró egyezség megtámadhatóságát a törvény korlátozza, BDT2006. 1464.)

A járadékmegváltás, másik szokásos elnevezésével, tőkésítés; mi is az?

[14] Első megközelítésben: feltételtől függően vagy élethossziglan fennálló havi pénz- azaz baleseti járadék fizetési kötelezettség egyösszegű teljesítés ellenében történő megszüntetése jogszabály vagy a felek megállapodása alapján. A járadékmegváltás az összes többi egyezségnek minősülő jogügylet egyik sajátos fajtája. A döntő sajátosság nem a bizonytalan követelésekben való megállapodás, hanem a jövőbeli bizonytalan követelések mai kielégítése.

(A meghatározásból az is kitűnik, hogy nem minden tőkésítés-járadékmegváltás káregyezség, hiszen tartásdíj vagy más kötelem is rendeződhet így.)

[15] A jogi megközelítés bírósági nézőpontja szerint a Ptk. 6:527. §, 6:528. §, (rPtk. 355. § (3) bekezdése, 356-357.§-ai szerinti kártérítési járadék egyösszegű megváltásának nincsenek jogszabályi alapjai, a tételes joganyag nem ad iránymutatást a megváltás összegszerű meghatározásának szempontrendszeréről.

„A magánjogban általánosságban érvényesülő diszpozitivitás (hézagpótlás, eltérési lehetőség) megengedi, hogy valamely jogviszony alanyai a jogviszonyukra vonatkozó, feltétlen érvényesülést nem kívánó jogszabályi rendelkezésektől eltérjenek, közös megállapodással, szerződés keretében. BDT 2011/2515

A tőkésítés, a legszűkebb értelemben véve a Bit. 185. § (1) törvényes definíciója szerinti szerződéses ügyletet takarja, e szerint ugyanis járadékfizetési kötelezettségből adódó követelések esetében a biztosító egyösszegű – biztosításmatematikai eszközökkel meghatározott – fizetést (a továbbiakban: megváltás) teljesít.

[16] Ez a meghatározás értelemszerűen azonban csak a Bit. hatálya alá tartozó ügyleteket érintheti, a tőkésítési megállapodások köre azonban a valóságban jóval bővebb, ha arra gondolunk, hogy nemcsak felelősségbiztosítók szerződhetnek ilyen módon a károsultakkal, hanem bármiféle károkozók is, nem is beszélve azokról a másfajta ügyletekről, ahol szintén tőkésítésre kerülhet sor, akár tartási kötelezettség, akár életjáradéki szerződés vagy más jogügylet kapcsán.

[17] Jogszerű, a gyakorlatban követett eljárás az is, ha a tőkésítés alkalmával esedékessé váló összeget a felek más természetű tartozás – élet/járadékbiztosítási szerződés díjának – elszámolására veszik tekintetbe.

[18] A tőkésítési ügyletek szerződéses megállapodások. Lehetnek azonban olyan esetek is, amikor pl. munkajogi, társadalombiztosítási jogviszony, megtérítési igény kapcsán jogszabály határozza meg, szabja meg, írja elő a tőkésítést, illetve annak feltételeit.

Bár a tőkésítés általában individuális jogügylet, nem ritka az sem, hogy pl. társadalombiztosítási megtérítési követeléseket, amelyek között értelemszerűen járadékkifizetések is vannak, a károsultak nagy csoportjára nézve egy összegben elégítenek ki az adott piac szereplői. Ilyennek tekinthető a hazai gépjármű-felelősségbiztosítók és a nyugdíj- és az egészségbiztosítási szervek közti megállapodások is.

Miféle tőkésítési szerződések vannak még?

[19] Az elhatárolást más irányból is el kell végeznünk. A szakmai szóhasználatban „fordított járadékbiztosításnak” is emlegetett járadékmegváltás, tőkésítés az előbbinek nem inverze, a járadékbiztosítás ugyanis olyan biztosítási szerződés, amelynél fogva a biztosító meghatározott egyösszegű, azonnal esedékes biztosítási díj megfizetése ellenében vállalja a biztosított számára rendszerint élethossziglan tartó havi járadék folyósítását. Ebben az esetben tehát csupán egy jogügylet van, míg a tőkésítés esetében szükségképp kettő, a kiindulópont ugyanis rendszerint egy már meglevő kárkötelem és persze előbbinek a biztosított és a biztosító, míg utóbbinak a károsult és a felelősségbiztosító az alanya. Ennél fontosabb, hogy a járadékbiztosítási szerződés esetében más tényezők befolyásolják a fizetendő járadék összegét.

[20] A teljesség kedvéért említeni kell a bankjáradékot is, abban az esetben azonban értelemszerűen nincs biztosítási kockázat, a járadékbiztosításnál a járadék akkor is jár, ha másnap meghal a járadékos, viszont csak addig fizeti azt a bank, ameddig azt a befizetett tőke engedi. Megemlítjük ehelyütt még azt a gyakorlatban előforduló esetet is, amikor a károsult a tőkeösszeget felhasználva köt járadékbiztosítást a tőkésítési megállapodást kötő biztosítóval. Általában nem kifogásolható, hogy a felek egyik jogviszonyukra tekintettel egy másikat keletkeztessenek vagy rendezzenek.

[21] A biztosítási üzemtanon belül az utóbbihoz leginkább a felelősségbiztosítási szerződés azon szabálya hasonlít, amelynek alapján a biztosító a károkozó biztosított helyett vállalja a járadékfizetést a kártérítési szabályok szerint, de csak meghatározott összegben és időtartamon belül. (A Bit. téves szóhasználattal e szabályokat nevezi tőkésítési szabályoknak, amikor elrendeli azoknak a feltételek közti szerepeltetését; a Bit. 121. § (1) g) pontban (a korábbi Bitek (1995. évi XCVI. tv. 48. § (1) h), a 2003. évi LX. Tv. 96. § (1) g) ugyanígy rendelkezett).

[22] A felelősségbiztosító szolgáltatása tehát kétirányú, de egymással összefügg; egyrészt a szerződésben kikötött összeg erejéig áll helyt a biztosított járadékfizetési kötelezettségéért, másrészt e kereteken belül fizet járadékot a károsultnak és köt vele esetleg tőkésítési megállapodást.

Hazai előzmények

[23] A második világháború előtti gyakorlatot nem igen foglalkoztatta a tőkésítési megállapodás kérdése. A Kúria egy eléje került ilyen ügyben azonban leszögezte: a peres felek közötti megállapodás csak és kizárólag a felperes részéről megvalósuló tévedés eredményeképpen jöhetett ilyen tartalommal létre, és itt figyelembe kell venni, hogy a felperes egyszerűbb képességű és alacsonyabb műveltségű asszony volt, aki nem tudta alappal felmérni azt, hogy a jog szerint milyen összegű járadékmegváltásban részesülhetne.[5]

[24] Az előzményekhez tartozik még, hogy a rPtk. évtizedeiben a tőkésítés gyakorlatát – szűk körben – a nemzetközi gépjármű-biztosítási megállapodás, az ún. Zöld Kártya rendszer – de a mindenkori deviza szűke is – kikényszerítette, hiszen a magyar autósok által nyugaton okozott balesetek kapcsán tőkésített járadékot a monopolbiztosító teljesíteni volt köteles. Ezt a deviza ráfordítást kompenzálta, hogy a nyugati turista által magyar károsultnak okozott balesetért fizetett járadékot tőkésíteni lehetett, miközben a hasonló igényeket a tőkefelhalmozás jelszavával elutasították.

[25] Az elutasítás ideológiai hátterét Eörsi álláspontja is jelzi: „…. A magyar gyakorlatban nem fordul elő megélhetést célzó járadék tőkésítése és egy összegben való megítélése; ez az eljárás a járadékról való rendeltetésellenes rendelkezést jelentene: megélhetés biztosítása helyett társadalmi rendszerünkkel összhangban nem álló tőkeképzésre vezethetne és ezért … nem érdemel jogi védelmet”.[6]

[26] A Ptk. előtti joggyakorlat is evidensnek vélte, hogy a járadék – követelés egyösszegű egyezséggel rendezhető, hiszen – úgymond – egyezséggel bármilyen jogcímből eredő követelés esetében is ez a helyzet, noha a rPtk. 240. § (3) bekezdése csupán az egyezséggel történő szerződésmódosításról szólt valójában.

[27] Benedek minősítése szerint (vö. id. mű) a tőkésítési megállapodás végeredményben a kár rendezését tartalmazó szerződés, így tehát arra a szerződés szabályait kell alkalmazni.

Nem látja akadályát annak sem, hogy a felek a kártérítés kérdésében keletkezett vitájukat per nélkül, egyezséggel rendezzék. Ennek feltétele, hogy az megfeleljen a rPtk. 240. § (3)-(Ptk. 6:27. § (1) bekezdésében írott feltételeknek.

Ezek után szerzőnk szerint is önként értetődik, hogy az ilyen jogügyletre nézve is alkalmazhatók a megtámadási szabályok a Ptk.-ban írott különféle jogcímeknek megfelelően (rPtk. 210. §)-(Ptk. 6:90-6:93. §§). Különösen a kölcsönös téves feltevés (rPtk. 210. § 3. bek., Ptk. 6:90. (2)) kerülhet e helyütt szóba.

[28] A jogértelmezés szempontjából legsúlyosabb kérdés az, vajon erre a megállapodásra nézve is alkalmazást nyerhet-e a rPtk. 241. §-a, Ptk.6:192. – vagyis mi az a körülmény, amely a tőkésítési megállapodás megkötését követően állt be, s ami miatt a bíróság, mivel a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti, módosíthatja azt. A szerző szerint az alkalmazásnak nincs akadálya, mert ezt azokra a szerződésekre is vonatkoztatni lehet, amelyek nemcsak létrehozzák a felek tartós jogviszonyát, hanem az eredeti szerződést bármilyen vonatkozásban módosítják. Ilyen módosítás a kártérítés módjának megváltoztatása, járadék helyett egy összegben való megállapítása. Az előre nem látott, lényeges érdeksérelemnek minősülő módosító körülmény szerződésmódosítást indukálhat. Ilyen lehet az egészségi állapot romlása, a munkaképesség jelentős további csökkenése, amivel az orvos sem számolhatott előre, de a gazdasági helyzetben is beállhat nem várható változás.

A szerződés módosulása azonban a másik félre nézve is tartalmaz bizonyos kockázatot.

[29] Szerződésmódosításra tehát mindkét fél érdekében csak kivételesen, nyomós okból kerülhet sor, de – olvashatjuk – a bírósági szerződésmódosítástól azonban nem lehet teljesen elzárkózni, különösen arra a veszélyre tekintettel, hogy a károsult érdekével ellentétesen alacsonyabb összeget fogad el kártérítésképpen, mint amennyi őt tényleg megillette volna.

[30] Egészében véve azonban leszögezhető, hogy ha a szerződésben kikötik azt, hogy a jogosult a körülmények változása miatt új igényt nem érvényesíthet, nem kérheti a kártérítési összeg felemelését, mert a tőkésítésnél a változások lehetőségével is számoltak. Mindez azonban csak akkor vihető végbe érvényesen, ha együttműködési kötelezettségéből adódó, a kötelezettet a szerződés megkötése előtt a jogosult irányába terhelő felvilágosítási kötelezettségnek eleget tesz. Ez kiterjed arra, milyen járadékra lenne a károsultnak igénye, milyen számítási móddal és milyen szempontok mérlegelésével került sor az összeg megállapítására.

A jelenbe érve

[31] A Ptk. 6:192. § a bírósági szerződésmódosításhoz három új feltételt szab (a körülmények megváltozásának lehetősége a szerződés megkötésének időpontjában nem volt előrelátható; a körülmények megváltozását nem valamelyik fél idézte elő; és a körülmények változása nem tartozik az ő rendes üzleti kockázata körébe). Benedek álláspontja most is helytálló.

[32] A káregyezség jogi alapja az állandó bírói gyakorlat, amely szerint minden kötelem, így tehát a deliktuális is, egyezség tárgya lehet.

[33] A károkozás kártérítési jogviszonyt hoz létre a károsult és a kárért felelős személy között, amelyben a jogszabály által meghatározott szolgáltatásként a károk megtérítése követelhető. Nincs akadálya annak, hogy a felek a szerződésen kívüli károkozásból eredő jogviszonyukat egyezségi megállapodással módosítsák, és a módosítással rendezzék a köztük lévő vitás kérdéseket. Egyezség esetén a kártérítési jogviszony módosul, és az egyezségben meghatározott fizetési kötelezettségen felül kártérítés iránti igény már nem érvényesíthető. BDT2023. 4611.

[34] Ezt az állandó bírói gyakorlatot erősítette meg a Ptk. a 6:27. § (1) bek., amely szerint a felek a kötelemből eredő vitás vagy bizonytalan kérdéseket egyezséggel rendezhetik; kötelem károkozásból is keletkezhet, mert az is kötelemkeletkeztető ténynek minősül, Ptk. 6:2. §.

[35] A tőkésítési megállapodás jogi sorsa szempontjából lényeges továbbá, hogy a bírói gyakorlat fényében eldöntött kérdésnek tekinthető az is, hogy jövőbeli követelés – így a jövőben esedékessé váló járadékkövetelés is – egyezség tárgya lehet. A jövőbeni követelés is a jogosult vagyonának a része, azzal rendelkezhet, a rendelkezési joga az egyezség megkötésére is kiterjed. Ezt támasztja alá a jövőbeli követelés engedményezhetőségét megengedő bírói gyakorlat (BH 1999.77., BH 2004.410.), a rPp. 122. §-ának (2) bekezdésében, (a Pp. 172. § (2) bekezdésében) foglalt, egyes jövőben esedékes követelések perbeli érvényesíthetőségét megengedő szabálya, illetve a Pp. 130. §-a (1) bekezdése f) pontjának az idő előtti követelés a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli jogkövetkezményét – és nem alaptalanság miatt a kereset elutasítását – rendelő előírása ( a Kúria Pfv.20124/2016/5. számú precedensképes határozata).

Járadék vagy kártérítés

[36] A Ptk. sem változtatott a rPtk. teremtette jogi helyzeten, vagyis azon, hogy kártérítésként járadékot is meg lehet állapítani. A vélemény az, hogy a jogalkotó e helyütt a kártérítés módjaként határozta meg az egyösszegű, illetőleg a havonta visszatérőleg teljesítendő járadékfizetési kötelezettséget, mindezt az „is” szócskára alapozva.

„A korábbi Ptk.-hoz hasonlóan az új kódex is a bíróság mérlegelésére bízza, hogy alkalmaz-e járadékot vagy sem” írja Fuglinszky.[7]

[37] Az utóbbi évtizedek gyakorlata azonban azt mutatja, hogy a bíróságok e törvényhely alapján nem érezték felhatalmazva magukat arra, hogy akár saját elhatározásból járadék helyett tőkeösszeget állapítsanak meg. Igaz, nem is nagyon volt olyan kereseti kérelem, amely ilyen elhatározásra késztethette volna őket, ugyanis ha alaposabban megvizsgáljuk milyen lehetősége van a bíróságnak bármiféle jövőbeli prognózisra, méghozzá évtizedekre előre, leszögezhetjük, hogy ugyancsak kevés, hiszen speciális szakértelemmel rendelkező személyek sem képesek jövőbeli gazdasági körülmények, jövedelemviszonyok ilyesfajta előrejelzésére. A bíróságoktól tehát nem lehet várni azt, hogy tőkésítési megállapodás és a felek egybehangzó nyilatkozatai nélkül maguk tőkésítsenek.

[38] Ilyen megállapításra azonban tudomásunk szerint mindeddig nem került sor, egyrészt azért, mert – néhány ritka és alaptalannak bizonyult követeléstől eltekintve – a károsultak nem tettek ilyen indítványt, másrészt, mert a bíróság – noha elvileg nincs és korábban sem volt a kártérítés valamely módjához kötve – maga is egyösszegű marasztalással élhetett volna. A bíróságok azonban érthető okokból óvakodnak attól, hogy a felek helyett valójában maguk váltsák meg a járadékot.

[39] Ez a helyzet elsőre sérelmesnek tűnik annak a károsultnak a nézőpontjából, aki saját érdekeit nézve tőkésített összeghez szeretne – lehetőleg azonnal – jutni. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy – legalábbis a felelősségbiztosítók esetében – egyes, valamilyen szempontból erősen aggályos vagy előnytelen jellegű esetek kivételével a tőkésítést maguk a biztosítók is szorgalmazzák.

[40] Ebben a helyzetben így nem tehetünk mást, mint tudomásul vesszük azt, hogy a tőkésítésre nincs alanyi jog, s miután a bíróság maga nem tőkésít, a károsult első látásra jogvédelem nélkül marad egy olyan ügylet tekintetében, amelynek utólagos felülvizsgálatára – egyébként helyesen – gyakorlatilag nincs mód. Ez persze az egyezség természetéből eleve következik, a felek erőegyensúlyának aránytalanságát azonban mégsem lehet eleve tudomásul venni.

[41] Úgy tűnik tehát, hogy hazánkban nem lenne szükség a német BGB választási jogot ugyan nem engedő, de fontos esetben a kötelezettet tőkésítésre szorító szabályára.

A német jogban ugyanis a BGB más helyzetet teremt: A 843.§ (3) szerint a sérült fontos okból járadék helyett tőkeösszeg megállapítását is követelheti. A kérdést az ottani jogirodalom alaposan körüljárta, a vizsgálódásnak azonban nincs túl sok gyakorlati jelentősége, mert épp a gyakorlat az, amely a járadék ügyében, rendszerint mindkét fél kezdeményezésére – mondhatni 90%-os gyakorisággal – járadékmegváltással intézi a kárügyet. Elenyésző lehet azoknak az ügyeknek a száma, ahol a fontos ok bizonyítása hiányában nem kerül sor ilyenre.

[42] A tőkésítés németországi gyakorlatára számottevő hatással volt a Szövetségi Felsőbíróság (GH)1981-ben közzétett határozata [8], amely bizonyos értelemben iránymutatónak tekinthető. Így leszögezte, hogy ha a károsult járadék helyett a megítélt tőkeösszeget kapta meg, az a ZPO 323 §-ának megfelelően nem változtatható meg, ha a számítás szempontjából mértékadó körülményekben jelentős változás történt, valamint alapelveket alkotott a megítélt tőkeösszeg nagyságára és kiszámítására vonatkozóan, különösen a jövőbeli gazdasági változások tekintetében (pl. „dinamikus járadék”).

[43] A közlekedési baleset során rendkívül súlyos, maradandó károsodást szenvedett károsult, egyebek közt jövőbeli kára tekintetében is kérte az alperes helytállási kötelezettségének megállapítását. A felülvizsgálat során csupán a keresetveszteség volt az eljárás tárgya. Az elsőfokú bíróság a BGB 843. § (3) bek. alapján jelentős tőkeösszeget állapított meg neki a keresetveszteséget tőkésítve. A károsult a hivatalnoki besorolásba tartozott, magas rangú tisztviselőként a javadalmazási szabályok alapján meg lehetett állapítani, hogy idős korára mennyi lett volna az évi átlagjövedelme. A felek egyhangúan nyilatkoztak a biztosításmatematikailag megállapítható tőkésítési tényező alapján a tőkeösszegről. A bíróság további várható előmeneteli növekményt nem tartott valószínűnek.

[44] A goslari közlekedési jogi konferenciákon 1981-ben, 2005-ben és 2019-ben is megfogalmazódtak járadéktőkésítéssel kapcsolatos ajánlások.(9)[9]

A szabály módosítását indokolatlannak tartó korábbi egységes álláspont mellett 2019-ben a kisebbség már azon a véleményen volt, hogy szükséges a változtatás, azaz megadni a járadék és a tőkésítés közötti választás jogát a károsultnak, mert szükségesnek tartják a tőkésítés bírósági kontrollját.[10]

[45] Az osztrák jog tovább „finomít”: a vasutak és gépjárművek üzemeltetésével okozott károkért fennálló felelősségről szóló osztrák törvény, az EKHG 14 § (3) szerint a kártérítésre jogosult fontos okokból járadék helyett tőkésítési megállapodást követelhet, ha az egyszeri fizetés a kártérítésre kötelezettől gazdasági értelemben elvárható.

(Ez a jogszabályi rendelkezés kivételesnek tekinthető a tekintetben, hogy a tőkésítés feltételéül az adós teljesítőképességének figyelembevételét is előírja. Valószínűleg a gyakorlatban ritkán előforduló esetről lehet szó, hiszen a tőkésítés túlnyomó részt a tőkeerős felelősségbiztosítók üzlete, nekik pedig az ilyen követelésekre amúgy is tartalékot kell képezniük.

Mi mennyi?

[46] Az MNB laikus számára nehezen kihüvelyezhető útmutatása azt vetíti előre, milyennek kellene lennie egy tőkésítési megállapodás számszaki alapjainak:

„a tőkésítéskor alkalmazott diszkontfaktornak igazodni kell egy kockázatmentes befektetés várható hozamához. Ehhez az MNB követendő gyakorlatnak tartja, hogy a tőkésítési összeg számszerűsítése során alkalmazott diszkontfaktorok meghatározásához használt hozamgörbe ne haladja meg a járadékszolgáltatás pénznemére vonatkozó, az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatói nyugdíj-hatóság (EIOPA) által meghatározott és legutóbb közzétett kockázatmentes hozamgörbét mint felső korlátot”.[11]

[47] Az 1981. évi 19. goslari konferencia ajánlása számunkra érthetőbben fogalmaz és figyelemmel van a tőkésítési ügylet sajátosságaira, a jövőbeli változások előrejelzésének fontosságára:

„3. Az egyezséggel létrejött vagy a bírósági úton történő tőkésítésnél biztosításmatematikai szempontból mindenekelőtt a következő tényezőket kell figyelembe venni:

– a kártérítésként fizetett járadék nagysága,

– a futamidő (a halálozási táblából kiindulva, valamint figyelembe véve az újraházasodási és a rokkanttá válási valószínűséget, a tartásra jogosult korai elhalálozásának kockázatát, az esetleges meghosszabbodott szakmai aktivitást, különösen önállóknál és hasonlóknál),

– a számításszerű kamatláb – a fizetési mód

4. A járadék nagyságának megállapításánál jelentősége van:

– az aktuális összegnek

– a jövőbeli személyhez fűződő változásoknak (szakmai előmenetel vagy visszasorolás vagy nyugdíjba vonuláskori életkor és hasonlók).

2. Az egyezség vagy bírósági eljárás során történt tőkésítésnél a futamidő mellett (mint a halálozási helyzet javulása, a nyugdíjba vonuláskori életkor, különösen az önállóknál és a fiatal károsultaknál) a személyhez kötött jövőbeli változásokat (mint a munkabéremelés, szakmai előmenetel vagy visszasorolás), a munkahelymegtartás és a csőd kockázata, előzménybetegségek és a gazdasági körülményeket (mint a tőke kezelési költsége, a tőke hozamának adója, a nemzetgazdasági helyzet alakulása) is figyelembe kell venni. A tőkésítési megállapodásnál mégis alapvetően a felek megállapodására marad, hogy a tőke összegét milyen számítási paraméterek szerint számolják ki.

[48] A munkacsoport kártételek szerinti, az adott esetre vonatkozó dinamizációt ajánl, feltéve, hogy ezt eddig a jövőbeli változások előrejelzésekor még nem vették figyelembe.

A tőkésítés előnye–hátránya

Azaz, mi az előnye – hátránya a tőkésítésnek a károsultra, ill. a biztosítóra nézve?

Előnyök

[49] A tőkésítés előnye a károsult szempontjából, hogy nem kell az üggyel többé foglalkoznia, biztosítóval, ügyvéddel tárgyalnia. Ami a károsultat illeti, inkább az a vélekedés, hogy számára a járadékfolyósítás előnyösebb, leginkább azért, mert ez nem teremt végleges helyzetet, és így mód van a most már a Ptk. 6:530. §-a által is kifejezetten szabályozott korrekcióra, azaz a járadék felemelésére. Fuglinszky szerint azonban „A járadék nagy előnye az egyösszegű kártérítéshez képest, hogy mértéke utóbb, a körülmények megváltozása esetén korrigálható”.[12]

[50] Szó van arról is, hogy évtizedekre előre senki nem képes az akkori általános jövedelmi-, költség- stb. viszonyokat, a pénzpiac, a kamatok, az infláció alakulását, stb., illetve a károsult akkori állapotát számba venni.

[51] Az előnyök közé sorolható továbbá, hogy az egyben kapott jelentős összeg a baleset folytán mindenképpen megváltozott körülmények közé került károsult számára az újrakezdés lehetőségét teremti meg. Észszerű befektetési döntések meghozatalával pedig maga is gondoskodni tud az értékállandóság fennmaradásáról. Ebből a szempontból néhány évtized során ugyancsak megváltozott a befektetési környezet. A rPtk. idejének jó részében nagy foglalkozási csoportok fix fizetésével, előmeneteli rendszerével, az OTP betétre járó 5%-os kamattal, társadalmi-vagyoni nivellálódással lehetett számolni a járadékalap és a megváltás kapcsán. Ma pedig a károsultak már korábban is heterogén véletlenszerű, csecsemőt-aggastyánt egyaránt felölelő csoportja sokféle pályaívvel, kilátással divergál, míg a másik oldalon a befektetési lehetőségek széles, határokon átívelő skáláját látjuk.

[52] A biztosító esetében az előnyök között szokásosan említésre kerül az az üzemgazdasági igény, hogy a jövőbeli bizonytalan jelentős követelésekkel fenyegető kárügyek mielőbbi végleges rendezése kívánatos.

Hátránya

[53] A járadék felemelésének lehetősége csak elsőre látszik előnyösnek a károsult számára, korántsem biztos ugyanis, hogy annak feltételei minden esetben adottak (pl. az adott munkaerőpiacon, a hasonló munkát végzők esetében nem került sor bérrendezésre, az infláció minimálisra zsugorodott, stb.). Ennél gyakorlatiasabb az a felvetés, hogy a károsultak többsége nem is alkalmas járadéka karbantartására, a korábban figyelembe vett körülmények rendszeres követésére, értékelő elemzésére, továbbá igénye megalapozásához az esetek nagyobbik részében ajánlatos ügyvédet fogadnia.

Elherdálás, eltékozlás.

[54] A „társadalmi rendszerrel összhangban nem álló tőkeképzés” korábbi ideológiai ellenzésén túl a tőkésítéssel kapcsolatos régről való, részben szakmán belüli ellenérzés az a (nem teljesen önzetlen) biztosítói aggodalom, hogy a károsult (vagy kapzsi hozzátartozói) a kapott milliókat elkótyavetyélik s a megállapodás teljesítése ellenére létfenntartásuk veszélybe kerülvén, ismét igénnyel lépnek fel. Az aggodalom nem alaptalan. Napihír volt, hogy kártérítésül kapott 164 milliós vagyonából szülei! forgatták ki a munkahelyi balesetben nyaktól lefelé lebénult nagykorú fiatalembert.[13]

Az aggodalmat a károsulti képviseletet ellátó hazai ügyvédi[14] és – némileg meglepő módon a német kártérítési jogi szakma napjainkban is osztja.[15]

[55] A probléma azonban még a deliktuális felelősség jogában sem igazán tőkésítésspecifikus, hiszen a nem ritkán több tíz milliós összegű sérelemdíj sorsa is aggodalmat kelthet.

Az MNB körlevele mindenesetre javasolta a biztosítónak, hogy kellő körültekintéssel járjon el a járadék egyösszegű megváltásának kezdeményezésekor, és a rendelkezésére álló információk alapján mérlegelje, hogy a megváltás a járadékos további életvitelét nem veszélyezteti-e.[16]

A közreműködők és a (polgári) jog eszközei, lehetőségei mindenesetre szűkre szabottak; a szakszerűségen, lelkiismeretes odafigyelésen kívül korlátozott jogi eszköztár áll rendelkezésre csupán. Így pl. a Ptk. 2:15. § (1) e) pontja szerint a kiskorú törvényes képviselője jognyilatkozatának jóváhagyásához a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet 26/B.§ 3. bek.) a gyámhivatal jóváhagyása szükséges, ha a szülői rendelkezéssel érintett vagyon értéke a szociális vetítési alap összegének negyvenötszörösét meghaladja.

____________________________________

[1] Bachmeier: Personenschaden – Vergleich, Kapitalisierung und der Weg zur Anwaltshaftung SVR 2019 10

[2] Dr. Németh Mariann Közlekedési balesetek kárrendezése Gyakorlati útmutató Hungarovox kiadó Bp. 2016,163 o.147-149.o”

[3] Benedek Károly A baleseti járadék tőkésítése, Biztosítási Szemle 1984/5-6, 102-104. o..,

[4] (”Kártérítési kötelmek változatos kauzákból keletkezhetnek, u. m.: a.) szerződésből-akár úgy, hogy a szerződésnek fő (esetleg egyetlen) tárgya a kártérítés, aminek tipikus példája a kárbiztosítási szerződés”majd így folytatja:”amivel azonban a most tárgyalt szempontból teljesen egyenértékű egy már megtörtént (esetleg megtörténhető) kár megtérítésének egyéb egyezményes átvállalása akár az okozó részéről(tartozáselismerés,egyezség, mint nováló szerződés…. (kiem. tőlem,Kiss F.) Marton ezek szerint-a mai magyar jogi helyzettől eltérően-de pl. az osztrák joggal egyezően az egyezségnek nováló hatást tulajdonított.” (dr. Marton Géza Kártérítés, in Dr. Szladits Károly, Magyar magánjog III, Kötelmi jog általános része,359. o.). Grill Károly Könyvkiadóvállalata

[5] . „a felperes az alperes vasúti üzemében súlyos balesetet szenvedett, melynek következtében egyik lábát elveszítette. Alperes elismerte kártérítési felelősségét, és okiratban vállalta, hogy egy összegben megfizet felperesnek 500 pengőt, ill. felperes jogosult lesz élete végéig havi 70 pengő járadékra 1928. június 1. napjától kezdődően, és a nélkülözhetetlen műlábat is megkapja alperestől. Alperes 1929. szeptember 17.-ig teljesítette a havi járadékokat, ekkor a felek egy újabb megállapodást kötöttek, amelyben az alperes megváltotta a havi járadékfizetési kötelezettségét, egy összegben, 3000 pengővel, és a felperes cserébe mind az akkor fennálló, mind a jövőben esetlegesen keletkező összes igényéről alperessel szemben lemondott.
Később felperes utóbbi megállapodást tévedésre való hivatkozással támadta meg, amelyet
végső soron a felülvizsgálati bíróságként eljáró Kúria megalapozottnak talált, annak ellenére,
hogy a jogerős ítélet felperes keresetét elutasította. A felperes 1929 szeptemberében, tehát
amikor a második megállapodás köttetett, mindössze még csak 26 éves volt, és lehetett –fiatal életkorára tekintettel – azzal számolni, hogy több évtizedig fog élni, ebből következően
a járadék iránti igénye is ilyen hosszú ideig állt volna fenn. A 3000 pengő azonban a
felperesnek járó járadék körülbelül 3 és fél évi mértékének felel meg, amely rendkívül
aránytalan ahhoz képest, hogy milyen járadék-összegre számíthatott volna élete végéig.
A Kúria szerint a peres felek közötti megállapodás csak és kizárólag a felperes részéről
megvalósuló tévedés eredményeképpen jöhetett ilyen tartalommal létre, és itt figyelembe kell
venni, hogy a felperes egyszerűbb képességű és alacsonyabb műveltségű asszony volt, aki
nem tudta alappal felmérni azt, hogy a jog szerint milyen összegű járadék-megváltásban
részesülhetne. P. VII. 2044/1932., 1933. máj. 24., in :Uj Döntvénytár 1934, 347-348., 565. sz. alatt jelölt jogeset.),idézi:A tévedés a szerződések körében doktori értekezés, Menyhárt Ádám SZE-ÁJK Győr 2012 198.o.,980. lábj.

[6] Eörsi Gyula A polgári jogi kártérítési felelősség kézikönyve, KJK 1966. Budapest, 369.p. ,189.o.

[7] Fuglinszky Ádám Kártérítési jog HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest 2015 791 o.

[8] . Kivételes az a helyzet, amikor bíróság kerül abba a helyzetbe, hogy a tőkésítés alapvető jogtételeit megfogalmazza. Erre tekintettel „szemezgetünk” a határozatból:

A BGH leszögezte:

A másodfokú bíróság tévesen hagyta figyelmen kívül az egyezségkötéskor várható jövedelemalakulást..

– A BGB. 843. § (1) bek. szerint a főszabály az, hogy a károsult, ha és amennyiben a károkozó által okozott, kártérítésre kötelező személyi sérülés következtében keresőképtelenné válik, a keresetvesztesége kiegyenlítésére szolgáló pénzbeli járadékra tarthat igényt. Ha a károsult a sérülése nélkül elérhető munkajövedelemtől vagy fizetéstől elesett, minden esetben meg kell téríteni részére azt az összeget, amit a károsodását előidéző esemény nélkül elért volna. Ennek biztosítása érdekében a járadéknak „dinamikusnak” kell lennie, azaz az elméleti számítás alapjául szolgáló mindenkori bér – illetve jövedelem szinvonalhoz kell igazodnia.

Annak a tőkeösszegnek, amit a bíróság a BGB 843.§ (3) bek. szerint a károsultnak bizonyos feltételek mellett nyújtani tud, a keresetveszteséget a károsult egész jövőjére nézve kell megváltani egy egyszeri összeg megfizetésével.

– Kiszámításának a következő elméleti modell az alapja: a jogosultnak azt a tőkeösszeget kell megkapnia, amely az ő egyedi viszonyai között – a járadék várható futamideje alatt, e tőke kamataival együtt, elegendő az őt megillető járadék folyósítására.

Az egyes számítási tényezőket az eset sajátosságaihoz igazodóan kell megbecsülni, ehhez az elsőfokú bíróságnak szükségképpen a károsult életkörülményeinek jövőbeli változására és a gazdasági adatokra vonatkozó jóslásokba kell bocsátkoznia.

A dolog természetéből következik, hogy az ilyen prognózisoknál, annál nagyobb a bizonytalanság, minél hosszabb időtartamokra kell vonatkoztatni azokat.

Mégis a mellette és az ellene szóló érvek mérlegelésével fel kell vállalni a prognózist. A tévedés kockázata minden tőkésítési összeg kiszámításakor fennáll; nemcsak az egyezség útján megállapított tőkeösszegek összehasonlításában rejlik benne, hanem a bíróság által megállapítandó tőkésítésben is.

– Aki folyamatos járadékfizetés helyett tőkésítést követel, tudatosan vállalja ezt kockázatot, mert attól előnyöket remél.

A tőkésítés lényegében benne van az, hogy bár bíróság rendeli, az egyezség elemeit tartalmazza. Aki a rendszeres járadékfolyósítás helyett a tőkésítést választja, számításba veszi annak a kockázatát, hogy a kiszámítás szempontjából mértékadó tényezők becsléseken és bizonytalan prognózisokon alapulnak, éppen ezért eltekint a törvény attól, hogy a kötelezett indítványára ráerőszakolja a tőkésítést a járadékjogosultra. Aki ennek ellenére a tőkésítés mellett dönt, ezt akkor teszi, ha ez az ilyesfajta kockázatok mérlegelésekor ez bármely okból mégis előnyösebbnek tűnik.

Ez az alapja annak, hogy lemond személyes és gazdasági viszonyai jövőbeli alakulása figyelembevételéről.

– Szükség van a jövőbeli kamatváltozások előrejelzésére is; a gazdasági körülmények és a gazdaságpolitika megváltozása hosszú távon lefelé vagy felfelé nyomhatja a kamatszintet. Ez a „dinamika” nem utolsósorban láthatóan bizonyos korrelációban van az általános ár- és bérszínvonallal is úgy, hogy az alkalmazandó kamatszint a „dinamikus járadék” egy részében csapódik le. Mindazonáltal jogvita esetén az elsőfokú bíróságnak még volt elegendő alapja az becsléshez. Ahhoz azonban, hogy értékelését elfogadhatóvá tegye, ki kell mutatnia, hogy hol és miképp vette figyelembe az egyes körülményeket.

A járadékdinamika figyelembevételével szemben nem minden további nélkül szólnak olyan megfontolások is, hogy a sérült tőkésítéssel jobb helyzetbe kerülne, mert a tőkét vagyoni értékekbe fektetheti és így elkerülheti a pénz elértéktelenedését. Hogy ennek eredményeképpen tényleg jobban járna – e, az kérdéses lehet. A tőkésítés arra szolgál, hogy a károsult a tőkéből és annak hozamaiból hozzájuthasson az őt különben megillető keresetveszteségi járadékhoz; ez ezen az alapon számítással állapítható meg. A károkozónak nincs köze ahhoz, hogy a károsult a tőkeösszeget így vagy másképp használja fel. A felhasználási célnak csak abból a szempontjából van jelentősége, hogy a bíró a jogosultnak kivételes módon egyáltalán megítélhet-e járadék helyett tőkésítést.

Ezek az előrejelzések persze az ilyen típusú hosszú időtartamoknál majdnem spekulációk. A fellebbezési bíróság maga is abból indul ki, hogy az eddigi tapasztalatok alapján legalább a nominálbérek és jövedelmek folyamatos emelkedésével lehet számolni, ami aztán kétségtelenül a kamatszínt emelkedését hozza magával úgy, hogy a kamatláb 5-5,5 % nál magasabb lenne. E növekedés mértéke azonban számos gazdasági tényezőtől függ, amelyek a következő évtizedek politikai változásaitól függően, továbbá a mindenkor helyesnek tartott gazdaságpolitika szerint jelentősen változhatnak. Hogy a bérek és jövedelmek reális növekedése a további gazdasági növekedés alapján elvárható-e, vagy fordítva, reális jövedelemveszteség jöhet-e, ma kevésbé lehet megbízhatóan megmondani, mint bármikor.

Minden ilyen aggály ellenére a bérek és jövedelmek jövőbeli változása a tőkésítés meghatározásakor mégsem maradhat teljesen figyelmen kívül. Az elsőfokú bíróság feladatai közé tartozik, hogy a ZPO 287.§ keretein belül a becslés során minden mértékadó körülményt figyelembe vegyen. Emellett mindig rá van utalva a többé-kevésbé bizonytalan prognózisokra és újból és újból meg kell elégednie a puszta valószínűségekkel.

A BGH 1981január 8.- i ítélete, ügysz. VI. ZR 128/79

[9] ajánlás 1981

V. Munkacsoport

„A kártérítési járadékok tőkésítése”

1. A munkacsoport nem lát okot arra, hogy javasolja a BGB. 843.§ (3.) megváltoztatását amely szerint a sérült a járadék helyett csak abban az esetben kérheti a tőkében megváltást ha ennek alapos oka van.

2.Ha tőkésítésben állapodtak meg vagy azt megítélték, az a ZPO (a ném. Pp.) 323. §-ának megfelelően többé nem változtatható meg abban az esetben sem, ha az kiszámítása szempontjából mértékadó körülményekben lényeges változások következtek be.

3. Az egyezséggel létrejött vagy a bírósági úton történő tőkésítésnél biztosításmatematikai szempontból mindenekelőtt a következő tényezőket kell figyelembe venni:

– a kártérítésként fizetett járadék nagysága,

– a futamidő (a halálozási táblából kiindulva, valamint figyelembe véve az újra-házasodási és a rokkanttá válás valószínűséget, a tartásra jogosult korai elhalálozásának kockázatát, az esetleges meghosszabbodott szakmai aktivitást, különösen önállóknál és hasonlóknál),

– a számításszerű kamatláb – a fizetési mód

4. A járadék nagyságának megállapításánál jelentősége van:

– az aktuális összegnek

– a jövőbeli személyhez fűződő változásoknak (szakmai előmenetel vagy visszasorolás vagy nyugdíjba vonuláskori életkor és hasonlók).

5. Amiatt, hogy a ZPO (a ném. Pp.) 323. §-t nem lehet alkalmazni, elsősorban a kár szempontjából mértékadó bevételi színvonal nagyságának jövőbeli alakulását kell tekintetbe venni. Ez idő szerint hosszú távú prognózisok nem lehetségesek, mert erre az utóbbi évtizedek gazdasági fejlődése, mint egyedüli mérték, alkalmatlan. Ezért alku kérdése, hogy a dinamika hogyan, milyen mértékben vehető figyelembe. Ez áll az első fokú bíróságot a ZPO (a ném. Pp.) a magyar Pp. 279. § hoz hasonló) 287. § a alapján terhelő mérlegelésre is.

6.A bírósági eljárástól eltérően, az egyezséggel létrejövő tőkésítésnél az egyezséget kötő felek gazdasági érdekeit (pl. a felelősségbiztosító konkrét befektetési lehetőségeit, adminisztrációs költségeit) megfelelő módon figyelembe kell venni.

Forrás: Az 1981. évi 19. Német Közlekedésjogi Napok határozatai: https://deutscherverkehrsgerichtstag.de/media/Editoren/Empfehlungen/1981_empfehlungen_19_vgt.pdfEntschließungen

ajánlás 2005

III. Munkacsoport:

„Tőkésítési megállapodás személyi sérüléses károknál”

1. A munkacsoport nem látja szükségesnek a BGB 843.§ (3) bek. megváltoztatását.

2. A tőkésítési megállapodásnál továbbra is elsősorban a felek megállapodása irányadó, hogy a tőkeösszeget milyen számítási paraméterekkel számolják ki.

3. A tőkésítési megállapodás rendszerint a károsult minden a vagyoni és nem vagyoni károk megtérítésére irányuló várható kárigényének kielégítésére vonatkozik.

a) Ha meghatározott igényeket nem foglalnak bele a megállapodásba, hanem fenntartják egy későbbi szabályozásra, ezeket olyan pontosan kell meghatározni, amennyire csak lehetséges.

b) A rövid elévülési időre tekintettel fenntartott igényekre nézve ajánlatos az elévülési határidő meghosszabbítására nézve kifejezetten határozottan megállapodni.

c) A tőkésítési megállapodásba a törvény erejénél fogva harmadik személyre történő jogátszállásra nézve fenntartást kell belevenni..

4. A károsult ügyvédjének tájékoztatnia kell megbízóját az egyezség megkötése előtt annak tartalmáról, valamint a tervezett tőkésítési megállapodás és az alternatív járadékfizetés előnyeiről és hátrányairól.

Forrás:A 2005. évi 43. Német Közlekedésjogi Napok határozatai

https://deutscherverkehrsgerichtstag.de/media/Editoren/Empfehlungen/2005_empfehlungen_43_vgt.pdf

ajánlás 2019

A konferencia állásfoglalásaiból 2019 IV. Munkacsoport A személyi sérüléses károk egyezséggel történő rendezése

1.A munkacsoport szűk többséggel azon a véleményen van, hogy a BGB (a német Ptk.) 843. § (3) bekezdésének megváltoztatására – azaz a járadék és a tőkésítés közötti választás jogának a a károsultnak történő megadására – nincs szükség, mert az a működő jogi gyakorlatból indul ki.

Ezzel szemben a munkacsoporton belül egy kisebb csoport azon a véleményen van, hogy szükséges a változtatás, mert szükségesnek tartják a tőkésítés bírósági kontrollját.

2.Az egyezség vagy bírósági eljárás során történt tőkésítésnél a futamidő mellett (mint a halálozási helyzet javulása, a nyugdíjba vonuláskori életkor, különösen az önállóknál és a fiatal károsultaknál) a személyhez kötött jövőbeli változásokat (mint a munkabéremelés, szakmai előmenetel vagy visszasorolás), a munkahelymegtartás és a csőd kockázata, előzménybetegségek és a gazdasági körülményeket (mint a tőke kezelési költsége, a tőke hozamának adója, a nemzetgazdasági helyzet alakulása) is figyelembe kell venni. A tőkésítési megállapodásnál mégis alapvetően a felek megállapodására marad, hogy a tőke összegét milyen számítási paraméterek szerint számolják ki.

A munkacsoport kártételek szerinti, az adott esetre vonatkozó dinamizációt ajánl, feltéve, hogy ezt eddig a jövőbeli változások előrejelzésekor még nem vették figyelembe.

Szűk többséggel azt ajánlják, hogy a károsult számára a felelősségbiztosítás költségére tegyék lehetővé, hogy a tőkésítési összeget független szakértő számítsa ki.

3.A tőkésítésre kalkulált tőkeösszegnek a bírói gyakorlat értelmében elegendőnek kell lenni ahhoz, hogy a károsult abba a helyzetbe kerüljön, hogy a tőkecsökkenés és a kamatok hozama a járadékot fedezze.

A munkacsoport azon a véleményen van, hogy a jelenlegi alacsony kamatfázisú időszakban a BGH (a német Szövetségi Felsőbíróság) által az akkori alacsony kamatfázisú időszakban, 1981-ben elfogadott 5%-os kamat túl magas.

A munkacsoport többsége orientációs segédletül legfeljebb 3%-os kamatlábat ajánl alapul venni a tőkésítésnél a futamidőhöz képest és az egyedi eset figyelembevételével.

4.Amennyiben gyermekbalesetnél konkrét támpontok állnak rendelkezésre a nagy összegű tőke nem rendeltetésszerű felhasználására, a gyermek érdekében vagy járadékfizetésben kell megállapodni, vagy a tőkésítési összeget biztonságos módon befektetni.

Forrás: A 2019. évi 57. Német Közlekedésjogi Napok határozatai

https://deutscherverkehrsgerichtstag.de/media/Editoren/Empfehlungen/2019_empfehlungen_57_vgt.pdf

közzétéve: KBJ I. évfolyam 1. szám / 2019. szeptember

[10] vö. 9. sz. lábj.

[11] Vezetői körlevél a Magyar Nemzeti Bank elvárásairól a nem-életbiztosítási járadékok megváltásával kapcsolatosan, Pénzügyi Szervezetek Felügyeletéért és Fogyasztóvédelemért Felelős Alelnök Iktatószám: 351423-21/2021

[12] Fuglinszky id. mű, uo.

[13] Egy férfi a volt feleségével csupán öt hónap alatt aljas módon elherdálta egy munkahelyi balesetben nyaktól lefelé lebénult nagykorú nevelt fia kártérítésül kapott, közel 164 millió forintját. A károsult ágyhoz kötve él, a nap 24 órájában biztosítani kell az ellátását, a gondozását. Mindezt az a pénz fedezte volna élete végéig, de az összegből nem maradt semmi. A Blikk 2024. okt. 16.-i cikke, sz.:Lovas Bálint

[14] A járadék megváltása tekintélyes összeget jelent: a károsultak sokszor soha nem láttak ennyi pénzt egyszerre, könnyű „megszédülni”, vágyni az összeg mielőbbi birtoklására. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy ez az összeg a jövőbeni megélhetés, a megfelelő egészségügyi ellátás, a méltó öregedés fedezete, amelynek elfogadásáról, felhasználásáról komoly megfontolás után kell dönteni! Dr. Németh Mariann Közlekedési balesetek kárrendezése Gyakorlati útmutató Hungarovox kiadó Bp. 2016,163 o.147-149.o.

[15] „Amennyiben gyermekbalesetnél konkrét támpontok állnak rendelkezésre a nagy összegű tőke nem rendeltetésszerű felhasználására, a gyermek érdekében vagy járadékfizetésben kell megállapodni, vagy a tőkésítési összeget biztonságos módon befektetni” KBJ I. évfolyam 1.szám / 2019. szeptember A konferencia állásfoglalásaiból 2019 IV. Munkacsoport A személyi sérüléses károk egyezséggel történő rendezése

[16] Vezetői körlevél a Magyar Nemzeti Bank elvárásairól, vö. 11. sz. lábj.