III. évfolyam 1. szám
Tanulmányok
Bata Zoltán*A szerző ügyvéd
A kizárás jogszerűsége kötelező szakmai felelősségbiztosítási szerződésben**A tanulmány alapja a Kúria Pfv.V.21.577/2019 sz. ítélete. Az ehhez tartozó I. és II. fokú határozatokat folyóiratunk II.évfolyam 1. számában a Nem publikált határozatok rovatban 2020/I/2 sz. alatt közöltük.
I. Bevezetés
[1] A biztosítási szakma képviselőihez hasonlóan a közelmúltig jómagam is evidenciaként kezeltem azt, hogy bármely biztosítási feltételben – kivéve, amelynek tartalmát jogszabály állapítja meg – a biztosítók bizonyos biztosításszakmai alapelvek alapján szabadon határozhatják meg azt, hogy mely kockázatokat vállalnak át a biztosítottól, és ennek megfelelően szabadon definiálhatják a biztosítási esemény fogalmát és alkalmazhatnak különböző kockázatkizárásokat és -korlátozásokat. Egy közelmúltban befejeződött, a Kúriát is megjárt perben azonban kénytelen voltam szembesülni azzal, hogy ez nem minden bíróság számára egyértelmű. Bár végső soron a felülvizsgálati eljárásban hatályában fenntartott másodfokú ítélet a fenti álláspontot tette magáévá, azonban az ügy tanulságait érdemes részletesebben elemezni, hiszen annak a jövőre nézve elvi jelentősége lehet.
II. Tényállás
[2] A Felperes mint letevő és a II.r. alperes mint ügyvéd között 2007. október 18-án létrejött letéti szerződés alapján a felperes 29.000.000 Ft-ot letétbe helyezett egy későbbi időpontban megvalósítandó ingatlanberuházás fedezeti igazolásaként. A letéti szerződésben a felek rögzítették, hogy a letét összege a letevő által adott, két tanú előtt aláírt meghatalmazás alapján a meghatalmazott részére kifizethető. Felperes 2007. november 14. napján megkísérelte felvenni a befizetett letét összegét, de a II.r. alperes arról tájékoztatta, hogy az összeget meghatalmazás alapján 2007. november 5. napján kifizette a II.r. alperes testvérének. Az általa felmutatott meghatalmazáson nem a felperes aláírása szerepelt, azt helyette testvére írta alá.
[3] A Felperes a II.r. alperessel szemben az illetékes Ügyvédi Kamara előtt panasszal élt, illetve a 29.000.000 Ft és járulékai megfizetése iránt pert indított. Az Ügyvédi Kamara a 2011. június 12. napján hozott határozatában a II.r. alperest vétkesnek nyilvánította és megállapította, hogy elkövette az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 37. § a) pontjába ütköző egy rendbeli szándékos fegyelmi vétséget, amelyért vele szemben pénzbírság fegyelmi büntetést szabott ki.
[4] A Felperes testvérével szemben a Pest Megyei Bíróság előtt fizetési meghagyás kibocsátását kezdeményezte 29.000.000 Ft és járulékai megfizetésére, a fizetési meghagyás ellentmondás hiányában jogerőre emelkedett.
[5] A Budapest Környéki Törvényszék, illetőleg a Fővárosi Ítélőtábla ítéletében megállapította, hogy a II.r. alperes a 29.000.000 Ft és járulékai megfizetésére a jogerős fizetési meghagyással kötelezettel egyetemlegesen köteles.
[6] A II.r. alperessel és a Felperes testvérével szemben indított végrehajtási eljárások eredménytelenek voltak.
[7] Az I.r. alperes a II.r. alperes felelősségbiztosítója. A jogosulatlan letétkifizetés időpontjában a II.r. alperesnek érvényes és hatályos felelősségbiztosítása volt káreseményenként 15.000.000 Ft biztosítási összeg erejéig. A felek közötti biztosítási szerződésre irányadó, 2006. július 1-jén hatályos „Biztosítási feltétel” megnevezésű általános szerződési feltételek II. pontja szerint biztosítási esemény a biztosított ellen érvényesített kár, amelyet a biztosított vagy alkalmazottja jogellenesen, az ügyvédi tevékenységre (Ügyvédi törvény 5. § (1) bekezdés a)-d) pontja) vonatkozó szabályok megsértésével – ideértve a jogszabály, valamint a bírói gyakorlat ismeretének hiányát is (műhiba), e minőségében okozott. A 3.1.6. pont szerint nem téríti meg a biztosító azt a kárt, amely a letétként vagy egyéb jogcímen átadott, illetve átutalt összeggel való elszámolás elmaradása miatt keletkezik, kivéve ha a biztosított az átvett összeggel azért nem tud elszámolni, mert azt tévedésből, megtévesztésből vagy felróható módon (figyelmetlenség) jogosulatlanul fizette ki – a jogügyletben résztvevő másik fél részére.
[8] Az I.r. alperes a felperes kárigényét elutasította arra hivatkozással, hogy a biztosítási feltételek 3.1.6. pontja értelmében kizárt kockázat a letétként átadott összeggel való elszámolás elmaradása miatt keletkező kár, továbbá felrótta a felperesnek, hogy nem kísérelte meg a kárenyhítési kötelezettség keretében a kárigény érvényesítését a közvetlen károkozóval szemben. Az alperes Panaszbizottsága a fenti döntést helybenhagyta. Határozata indokolásában a 3.1.6. pont értelmezése körében rámutatott arra, hogy a hamis meghatalmazást benyújtó személy nem válik a jogügylet részesévé, mert jogügylet alatt a letéti szerződést kell érteni.
III. Pertörténet
A kereset és az alperesi védekezés
[9] A Felperes elsődleges keresetében annak megállapítását kérte, hogy az I.r. alperes köteles helytállni a II.r. alperes által a felperesnek okozott kárért 15.000.000 Ft összeg erejéig. Kérte továbbá, hogy a bíróság kötelezze I.r. alperest 15.000.000 Ft után 2008. január 25-től a kifizetés napjáig a Ptk. 301. § (1) bekezdése szerinti mértékű kamata megfizetésére.
[10] Másodlagos keresetében felperes kérte, hogy a bíróság állapítsa meg az I. és II.r. alperesek között létrejött biztosítási szerződés részét képező, 2006. július 1-jén hatályos „Biztosítási feltétel” megnevezésű általános szerződési feltételek alábbi, dőlt betűvel szedett pontjának érvénytelenségét elsődlegesen jogszabályba ütközés, másodlagosan tisztességtelenség okán:
[Nem téríti meg a Biztosító azt a kárt,]
„3.1.6. amely a letétként vagy egyéb jogcímen átadott, illetve átutalt összeggel való elszámolás elmaradása miatt keletkezik, kivéve ha a biztosított az átvett összeggel azért nem tud elszámolni, mert azt tévedésből, megtévesztésből vagy felróható módon (figyelmetlenség) jogosulatlanul fizette ki – a jogügyletben részt vevő másik fél részére.”
[11] Keresete jogi alapjaként a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban régi Ptk.) 200. § (2) bekezdését, a régi Ptk. 559. § (1) bekezdését, a régi Ptk. 567. § (1) bekezdését, az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: régi Ügyvédi tv.) 10. § (2) bekezdését, az Alkotmány 13. §-át, továbbá a Ptk. 209. §-át jelölte meg.
[12] Felperes álláspontja szerint az I.r. alperes helytállási kötelezettsége azért áll fenn, mert a 3.1.6. pont szerinti kockázatkizárás elsődlegesen jogszabályba ütközik és a régi Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján semmis, másodlagosan pedig tisztességtelen.
[13] A jogszabályba ütközés körében a felperes a régi Ptk. 559. § (3) bekezdésére hivatkozással állította, hogy a biztosítót a károsulttal szemben a biztosított szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartása nem mentesíti. Ezen törvényi rendelkezés alapján nincs olyan indok vagy körülmény, amelyre hivatkozással a biztosító jogszerűen tagadhatná meg a kártérítés kifizetését, illetve mentesülhetne a helytállási kötelezettsége alól. Hivatkozott továbbá a régi Ptk. 567. § (1) bekezdésére, mely szerint a biztosításra irányadó törvényi rendelkezésektől a biztosítási szabályzat és a felek szerződése a biztosított, illetőleg a kedvezményezett hátrányára a törvény kifejezett engedélye nélkül nem térhet el. A régi Ügyvédi tv.10. § (2) bekezdésére hivatkozással állította, hogy a kötelező jelleggel megkötött ügyvédi felelősségbiztosításnak az ügyvéd által ténylegesen végzett valamennyi ügyvédi tevékenységre ki kell terjednie. Erre tekintettel az I.r. alperes helytállni tartozik a II.r. alperes által okozott kárért. Nem vitatta, hogy a biztosító bizonyos káreseményekért történő helytállási kötelezettségét a Ptk. 567. § (1) bekezdés szerinti rendkívüli körülmények esetén kizárhatja, de ezen rendelkezés a perbeli esetre nem lehet irányadó. Rendkívüli eseményeknek ugyanis a bírói gyakorlat a működési körön kívül eső olyan eseményeket tekint, amelyekkel a biztosító a szerződéskötéskor nem számolhatott.
[14] Az I.r. alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és felperes perköltségben történő marasztalását kérte.
A jogszabályba ütközéssel kapcsolatos alperesi álláspont szerint a keresettel támadott szerződéses feltétel sem a biztosítottak, sem a potenciális károsultak tulajdonhoz fűződő jogát nem sérti, senkinek a tulajdonhoz fűződő jogát nem vonja el, nem korlátozza vagy csorbítja. Csupán a biztosított ügyvéd károkozó magatartásai közül bizonyos speciális magatartások vagy mulasztások esetén a biztosító helytállási kötelezettségét zárja ki azzal, hogy azt a fedezeti körből kiveszi. A régi Ügyvédi tv.10. § (2) bekezdésére hivatkozással állította, hogy az nem tartalmaz olyan értelmű kötelezést, miszerint az annak alapján megkötött felelősségbiztosításnak korlátozás nélkül fedezetet kell nyújtania minden károkozásra és ilyen kötelezettség egyéb jogszabályi rendelkezésből sem vezethető le. A régi Ptk. 567. § (1) bekezdés második mondatára hivatkozva kifejtette, hogy a biztosító szabályzata kimondhatja, hogy ha a biztosítási esemény meghatározott rendkívüli körülményekkel kapcsolatosan következik be, a biztosító nem köteles teljesíteni, mely törvényi rendelkezés alapján a biztosító jogszerűen alkalmazhat kizárásokat a szerződéses feltételeiben. Ha viszont a biztosító által alkalmazott kizárás valamely jól körülhatárolható tevékenységi körhöz kapcsolódik – mint a perbeli esetben a letét kezeléséhez – akkor a kizáró rendelkezés jogszerű akkor is, ha egyébként a konkrét károkozó magatartás szándékos vagy súlyosan gondatlan volt.
[15] A tisztességtelenségre alapított kereset körében az alperes arra hivatkozott, hogy a perbeli szakmai felelősségbiztosítási szerződés nem tekinthető fogyasztói szerződésnek, ezért annak rendelkezéseit csupán a szerződő fél támadhatja meg, így a felperes a kereset előterjesztésére perbeli legitimációval nem rendelkezik. Érdemben arra hivatkozott, hogy a támadott szerződéses rendelkezés nem tisztességtelen, mert egyfelől a kizárás alkalmazása nem indokolatlan, hanem a biztosítási szakma által elfogadott standard rendelkezés. Másrészről egyoldalúnak sem tekinthető, mert a díjkalkuláció során figyelembe vette ezen kizárást, vagyis a kizárás nélkül a biztosítási díj összege lényegesen magasabb lenne.
2. Az elsőfokú ítélet
[16] Elsőfokú ítéletében a bíróság megállapította, hogy az I.r. alperes köteles helytállni a II.r. alperesnek a felperessel szemben fennálló fizetési kötelezettség összegéből 15.000.000 (tizenötmillió) Ft, továbbá ezen összeg után 2008. január 25-től a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamat erejéig. A bíróság ezt meghaladóan felperes keresetét elutasította.
[17] Az ítélet indoklásában az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a bíróságnak abban a jogkérdésben kellett döntenie, hogy az I.r. alperes jogszabályba ütköző módon zárta-e ki a letét összegével való elszámolás elmaradása miatti kártérítési kötelezettségét a perbeli esetre vonatkozóan.
[18] A felelősségbiztosítás lényege az, hogy a biztosító vállalja a biztosítottat ért olyan károk megtérítését, amelyek a biztosítottat amiatt terhelik, hogy valamely esemény folytán köteles valamely harmadik személyt ért károkat megtéríteni. A felelősségbiztosításnál végeredményben valamely harmadik személy káráról van szó, amelynek megtérítése alól mentesíti a károkozót a felelősségbiztosítási szerződés. Ilyenkor a biztosítási esemény az, hogy beáll a biztosított jogszabályon alapuló kártérítési kötelezettsége. A károsultak védelme érdekében a jogalkotó számos tevékenység végzésével kapcsolatban előírja, hogy az csak felelősségbiztosítás megkötése esetén végezhető, ilyennek minősül az ügyvédi tevékenység is.
[19] A régi Ptk. 559. § (1) bekezdése szerint felelősségbiztosítási szerződés alapján a biztosított követelheti, hogy a biztosító a szerződésben megállapított mértékben mentesítse őt olyan kár megtérítése alól, amelyért jogszabály szerint felelős. A régi Ptk. 559. § (1) bekezdésének megfogalmazása szerint a biztosító felelőssége a „szerződésben megállapított mértékben” áll fenn. Ez azt jelenti, hogy a biztosító kártérítési felelőssége nem a biztosított által okozott kárhoz, hanem a biztosítási szerződés tartalmához igazodik, vagyis a biztosítónak nincs teljes kártérítési felelőssége. A biztosítási szerződésre is irányadó a régi Ptk. 200. § (1) bekezdésének azon rendelkezése, mely szerint a szerződés tartalmát a felek szabadon állapítják meg a Ptk. 567. § (1) bekezdés szerinti azon korlátozás mellett, hogy biztosítási fejezetben írt rendelkezésektől a biztosítási szabályzat és a felek szerződése a biztosított, illetőleg a kedvezményezett hátrányára a törvény kifejezett engedélye nélkül nem térhet el. Ezen, egyoldalúan kógens rendelkezés mellett a szerződéses szabadság további korlátját képezi a régi Ügyvédi tv. 5. § (1) bekezdése, amely meghatározza az ügyvéd tevékenységi körébe tartozó feladatokat. Eszerint az ügyvéd a) képviseli az ügyfelét, b) büntetőügyben védelmet lát el, c) jogi tanácsot ad, d) szerződést, beadványt, más iratot készít, és e) mindezen feladatokkal összefüggésben pénz és értéktárgy letéti kezelését végzi. A letéti kezelés szabályait a régi Ügyvédi tv. 30. §-a állapítja meg meghatározva azt, hogy az ügyvéd milyen célra és hogyan fogadhat el letétet, továbbá miként kell azt kezelnie. Mindezek alapján megállapítható, hogy a letétkezelés az ügyvédi hivatás gyakorlásával szükségképpen együtt járó tevékenység. A régi Ügyvédi tv. 10. § (2) bekezdése értelmében az ügyvéd az ügyvédi tevékenysége körében okozott kár megtérítésére, sérelemdíj megfizetésére köteles felelősségbiztosítási szerződést kötni és azt az ügyvédi tevékenysége alatt fenntartani. Ebből egyrészt az következik, hogy az ügyvédi hivatás gyakorlásának feltétele a tevékenységi felelősségbiztosítás megkötése, másrészt viszont ezen felelősségbiztosításnak ki kell terjednie az ügyvédi hivatás gyakorlásával felmerülő, a régi Ügyvédi tv. 5. § (1) bekezdésben felsorolt valamennyi tevékenységre. Felelősségbiztosítás nélkül az 5. § (1) bekezdésében felsorolt ügyvédi tevékenység egyáltalán nem végezhető, ezért a jogszabály által kötelezően előírt felelősségbiztosításnak az ügyvédi tevékenység teljes körére ki kell terjednie, így a letétkezeléssel kapcsolatos ügyvédi károkozás valamennyi esetére is. A régi Ptk. 567. § (1) bekezdés azon rendelkezése, miszerint a biztosítónak a „szerződésben meghatározott mértékben” kell mentesítenie a biztosítottat az okozott kár megtérítése alól, kötelező felelősségbiztosítás esetén nem értelmezhető akként, hogy a mérték nulla forint is lehet, vagyis az ügyvédi tevékenységbe beletartozó valamely kockázat teljesen kizárható lenne. Ezzel ellentétes értelmezés kiüresítené a régi Ügyvédi tv. 10. § (2) bekezdés tartalmát és a jogalkotó azon célját, hogy az ügyvédi tevékenységgel okozott kárra az ügyvédi szolgáltatást igénybe vevő személy bizonyos mértékig biztosítva legyen.
[20] A bíróság nem osztotta az alperes azon jogi álláspontját, miszerint a perbeli kockázat kizárására a régi Ptk. 567. § (1) bekezdésének második mondata teremt lehetőséget. A Ptk. 567. § (1) bekezdése szerint a jelen fejezet rendelkezéseitől a biztosítási szabályzat és a felek szerződése a biztosított, illetőleg a kedvezményezett hátrányára a törvény kifejezett engedélye nélkül nem térhet el. A szabályzat azonban kimondhatja, hogy ha a biztosítási esemény meghatározott rendkívüli körülményekkel kapcsolatosan következik be, a biztosító nem köteles teljesíteni. A régi Ptk. ezen rendelkezése rendszertanilag a biztosításra vonatkozó törvényi rendelkezések „vegyes szabályai” között helyezkedik el, vagyis ezen rendelkezést valamennyi biztosítástípus esetén alkalmazni kell. A „meghatározott rendkívüli körülményeket” a jogszabály nem nevesíti, de annak megfogalmazásából arra lehet következtetni, hogy azoknak a felek működési körén kívül eső, vis maior jellegű körülményeknek kell lenniük, mint például árvíz, földrengés stb. A biztosított szándékos károkozó magatartása ebbe a körbe azért sem sorolható, mert ezen körülmény nem a biztosító mentesüléséhez, hanem a régi Ptk. 559. § (3) bekezdése szerinti megtérítési igényhez vezet. Ez egyben azt is jelenti, hogy a biztosítónak szándékos biztosítotti károkozás esetén a károsult felé helyt kell állnia, de lehetőséget kap arra, hogy az ilyen károkat a biztosítottól követelhesse, vagyis végső soron a biztosítás az ilyen károkozásra a biztosított felé nem terjed ki. Ugyanakkor a biztosító a helytállási kötelezettségét a károsult felé a régi Ptk. 567. § (1) bekezdés első mondata alapján nem zárhatja ki, de azt a régi Ptk. 559. § (1) bekezdése értelmében összegszerűen korlátozhatja.
[21] Fentiek alapján a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az I.r. alperes a Biztosítási Feltétel 3.1.6. pontjában jogszabályba – a régi Ügyvédi tv. 10. § (2) bekezdésébe, a régi Ügyvédi tv. 5. § (1) bekezdés d) pontjába, a régi Ptk. 559. § (1) és (3) bekezdésébe, továbbá a régi Ptk. 567. § (1) bekezdésébe – ütköző módon zárta ki a felelősségét az ügyvéd letétkezeléssel okozott kárának a megtérítési kötelezettsége alól.
3. Fellebbezés és fellebbezési ellenkérelem
[22] Az ítélet ellen az I. rendű alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben kérte annak megváltoztatását és a kereset elutasítását.
Fellebbezése indoklásában kifejtette, hogy téves az elsőfokú bíróság azon álláspontja, hogy a szerződés 3.1.6. pontja jogszabályba ütközés okán semmis. Indokolatlanul kiterjesztően értelmezte a régi Ügyvédi tv. 10. § (2) bekezdését, amikor azt állapította meg, hogy az ügyvéd tevékenységi körébe tartozó károkozó magatartások közül a biztosító semmilyen magatartási formát nem zárhat ki. Semmilyen jogszabályi rendelkezés, így a régi Ügyvédi tv. 10. § (2) bekezdése sem kötelezi a biztosítókat, illetőleg a biztosított ügyvédeket arra, hogy olyan felelősségbiztosítást kössenek, amely semmiféle kockázatkizárást vagy -korlátozást nem tartalmaz. A biztosítási esemény fogalmának meghatározása a felek szerződési szabadsága körébe tartozik, melynek alátámasztásaként hivatkozott számos felelősségbiztosítással kapcsolatos jogszabályra és arra, hogy a 44/2015. (III. 12.) Korm. rend. kifejezetten megengedi ezt.
[23] A kérdéses rendelkezés nem is zárja ki a letétkezelést a fedezetből, csak korlátozza azt. A leggyakrabban előforduló ügyvédi műhiba biztosítva van, tehát téves az az ítéleti megállapítás, hogy a kérdéses kizárás kiüresíti a régi Ügyvédi tv. 10. § (2) bekezdését.
[24] Tévesen értelmezte az elsőfokú bíróság a régi Ptk. 559. § (1) bekezdését is, mivel a helytállási kötelezettséggel kapcsolatos kizárások és korlátozások nem csupán összegszerűek lehetnek. A régi Ptk. 559. § (3) bekezdése pedig csak azt mondja ki, hogy önmagában a szándékos károkozás vagy súlyos gondatlanság nem mentesíti a biztosítót a helytállási kötelezettség alól, azonban abból sem következik annak tilalma, hogy a biztosító bizonyos kockázatokat kizárjon a fedezeti körből.
[25] Tévedett az elsőfokú ítélet a régi Ptk. 567. § (1) bekezdésének értelmezésében is, mivel a felperes a biztosítási szerződésben nem minősül sem biztosítottnak, sem szerződőnek, sem kedvezményezettnek, így reá nézve az egyoldalú kógencia nem értelmezhető. Továbbá mivel a régi Ptk. nem tiltja a biztosító helytállási kötelezettségének korlátozását, illetőleg kizárását, azt nem is lehet megszegni még az egyoldalú kógencia érvényesülése esetén sem.
[26] A felperes fellebbezési ellenkérelmében kérte az elsőfokú ítélet helybenhagyását annak helyes ténybeli és jogi indokai alapján.
4. A másodfokú ítélet
[27] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezését megváltoztatta és a keresetet teljes egészében elutasította.
Nem osztotta az elsőfokú bíróság azon álláspontját, mely szerint az I. rendű alperes jogszabályba ütköző módon zárta ki az adott esetre a helytállási kötelezettségét. Az elsőfokú ítélet helyesen ismertette a felelősségbiztosítási szerződés lényegét és helyesen utalt a régi Ptk. 200. § (1) bekezdésére, mely szerint a szerződések tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A szerződéses szabadság azt jelenti, hogy a felek szabadon határozzák meg, hogy szerződést kívánnak-e kötni, szabadon választják meg szerződéses partnerüket, nincs típuskényszer és a törvényes korlátok között szabadon határozzák meg a szerződések tartalmát. Arra is helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy a régi Ügyvédi tv. korlátozza a szerződéses szabadságot, ezt a korlátot azonban nem a törvény általa idézett 5. §-nak (1) bekezdése jelenti, amely az ügyvédi tevékenység körébe tartozó feladatokat sorolja fel, hanem a szintén idézett 10. § (2) bekezdése, amely az ügyvéd számára kötelezővé teszi a felelősségbiztosítási szerződés megkötését az ügyvédi tevékenysége körében okozott kár megtérítésére és sérelemdíj megfizetésére. Mindebből valóban az következik, hogy az ügyvédi hivatás gyakorlásának feltétele a felelősségbiztosítás megkötése, az viszont nem, hogy a régi Ügyvédi tv. az ügyvédi tevékenységek 5. §-a szerinti felsorolásával a felelősségbiztosítási szerződés tartalmát is meghatározná. Éppen ellenkezőleg, a régi Ügyvédi tv. rendelkezései a felelősségbiztosítási jogviszony tartalmára vonatkozó szabályozást nem írnak elő, kifejezetten erre irányuló jogszabályi rendelkezés hiányában pedig a szerződéses jogviszony tartalmát a felek szerződése határozza meg a Ptk. 200. § (1) bekezdése értelmében.
[28] A régi Ptk. 559. § (1) bekezdésében írt kötelezettség – a biztosító a szerződésben meghatározott mértékben köteles mentesíteni a biztosítottat – helyes értelmezése szerint valóban egy meghatározott keretösszeg erejéig fennálló helytállási kötelezettséget jelent, azonban ez a rendelkezés független attól, hogy az ügyvéd és a biztosító közötti megállapodás mely tevékenységre, károkozó magatartásra terjed ki.
[29] Mindebből következően fogalmilag kizárt, hogy az adott kikötés – amely meghatározott tevékenységet kizár a kockázati körből – a Ptk. 559. § (1) bekezdésével ellentétes legyen. Megjegyzi e körben azt is az ítélőtábla, hogy a jogalkotói cél kétségtelenül az, hogy az ügyvédi tevékenységgel okozott kár megtérítésére megfelelő fedezet legyen, az ezzel összefüggő kötelezettség azonban az ügyvédet és nem a biztosítót terheli, ezért nem értékelhető az utóbbi terhére, ha az ügyvéd nem valamennyi tevékenységére kiterjedő biztosítást köt.
[30] Helytállóan rögzítette az elsőfokú bíróság azt is, hogy a régi Ptk. 567. § (1) bekezdése meghatározott rendkívüli eseményekhez köti a biztosító mentesülését. Nincs azonban olyan szabály a biztosításra vonatkozó rendelkezések között, ami meghatározná, hogy a biztosító milyen eseményekkel kapcsolatban köteles kockázatot vállalni. A régi Ptk. 200. § (1) bekezdéséből és az 536. §-ában foglalt rendelkezések egybevetéséből az következik, hogy a szerződést kötő felek határozzák meg azt az eseményt, amelynek bekövetkezése esetére a biztosító a szerződés szerinti biztosítási összeg megfizetését meghatározott díj ellenében vállalja. Ezen nem változtat az, hogy a régi Ptk. 536. § (2) bekezdése a legalapvetőbb biztosítási eseményeket kiemeli.
[31] Az I. rendű alperes helyesen hivatkozott a fenti körben arra, hogy a felek szerződéses szabadságából következően a biztosítási szerződésben szabadon határozhatják meg a biztosítási események körét egyrészről a biztosítási esemény meghatározásával, másrészről kizárások alkalmazásával. Az I. rendű alperesnek tehát joga van arra, hogy a biztosítási szerződésben a kockázatviselésének körét és mértékét, továbbá a biztosítási díjat a biztosítási események átlagosan bekövetkező és így valószínűleg várható alakulásának alapulvételével maga állapítsa meg. Ebből pedig okszerűen az is következik, hogy a biztosító kockázatviselése a szerződésben meghatározottnál szélesebb körre nem terjedhet ki.
5. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[32] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítéletet helybenhagyó határozat hozatalát kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a régi Ügyvédi tv. 5. § (1) bekezdésében, 10. § (2) bekezdésében, a régi Ptk. 559. § (1) és (3) bekezdésében, 567. § (1) bekezdésében, 200. § (1) bekezdésében, a régi Pp. 213. § (1) bekezdésében és az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében foglaltakat.
[33] Álláspontja szerint a perbeli esetben a felek a régi Ügyvédi tv. 10. § (2) bekezdésének kötelező előírása miatt nem állapíthatták meg szabadon szerződésük tartalmát. A Magyar Ügyvédi Kamara 1/2000. (V.22.) számú iránymutatásának 2. pontjára figyelemmel a másodfokú ítéletben foglaltakkal ellentétben van típuskényszer. Az ügyvédek csak az I. rendű alperessel vagy az ő biztosítási szabályzatával lényegében megegyező szabályzatot alkalmazó biztosítóval köthettek felelősségbiztosítási szerződést. Az ügyvédi tevékenységek felsorolásával az Ügyvédi tv. 5. §-a a felelősségbiztosítási szerződés tartalmát is meghatározza. Az I. rendű alperes szabályzatának II. fejezete (Biztosítási esemény) kifejezetten hivatkozik az Ügyvédi tv. 5. § (1) bekezdés a)-d) pontjaira és az 5. § (3) bekezdés d) pontjára. A szabályzatban a biztosítási események egyoldalú meghatározása és szűkítése azt eredményezi, hogy nem valósul meg maradéktalanul a jogalkotói cél, hiszen egyes károsító ügyvédi tevékenységek mögött nincs biztosítási fedezet, így a károsultak jogai csorbulnak.
[34] Véleménye szerint aggályos és komoly kétséget vet fel az I. rendű alperes biztosítási szabályzata, mivel elsőként megfogalmazza a biztosítási eseményt, majd felsorolja a kizárt kockázatokat. A letéti összeggel való elszámolás elmaradása tipikusan ügyvédi letétkezelői minőségben okozott kár, így biztosítási esemény az I. rendű alperes szabályzatában foglaltak szerint. E cselekményeknek a biztosítási szabályzat III. 3.1.6. pontjával való kizárása ellentétes a biztosítási szerződésben foglaltakkal.
[35] A régi Ptk. 559. § (3) bekezdése alapján nincs olyan indok vagy körülmény, amelyre hivatkozással az I. rendű alperes jogszerűen tagadhatná meg a kifizetést, illetve mentesülhetne a helytállási kötelezettsége alól. Ez a jogszabályi előírás nem mentesülési okot, csupán regressz okot jelent a biztosító részére. A kereset a régi Ptk. 559. § (3) bekezdésén is alapult, ennek ellenére arról a jogerős ítélet nem tett említést. A másodfokú bíróság ezzel megsértette a régi Pp. 213. § (1) bekezdésében írtakat.
[36] Amennyiben az I. rendű alperes olyan szabályzatot dolgozott ki, amely lehetővé teszi, hogy az ügyvédi tevékenységbe tartozó valamely kockázat kizárható, ez a magatartás a régi Ptk. 559. § (1) bekezdésébe ütközik és a régi Ügyvédi tv. 10. § (2) bekezdésében foglalt előírás kiüresítéséhez vezet.
[37] Az I. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Rámutatott arra, hogy a jogerős ítélet indokolásából kikövetkeztethetően az elsőfokú bíróság nem találta megalapozottnak az Alkotmány 13. §-ára történt felperesi hivatkozást. A felülvizsgálat erre vonatkozóan a régi Pp. 271. § (1) bekezdés a) pontja alapján kizárt.
[38] Kifejtette, hogy a biztosítási esemény fogalmának meghatározása a felek szerződési szabadsága körébe tartozik. A piaci alapon működő biztosítók a kockázatok felmérését követően csak a biztosításmatematikai módszerekkel kalkulálható kockázatokat vállalják/vállalhatják át az ügyfeleiktől, és az ebbe a körbe nem eső kockázatokat kizárják. A másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az ügyvédi kötelező szakmai felelősségbiztosítás vonatkozásában semmilyen jogszabályi rendelkezés nem tiltja, hogy a biztosító szakmai alapon bizonyos kockázatokat kizárjon a fedezeti körből, sőt azt kifejezetten megengedi.
[39] A perbeli biztosítási feltételek 3.1.6. pontjában rögzített kizárás annak helyes értelmezése szerint még a letétkezeléssel okozott károkat sem zárja ki teljes egészében a fedezetből, hiszen a letéttel kapcsolatban leggyakrabban előforduló ügyvédi műhibát kifejezetten biztosítási eseményként kezeli. A szakmai hibával össze nem függő magatartások kizárásának lehetőségét szakmai indokok támasztják alá, hiszen a kizárt magatartások nagy része valamely csalárd vagy legalábbis gyanús ügyletet takar, amely erkölcsi okból, illetőleg kalkulálhatatlansága miatt nem biztosítható. A perbeli esetben a kizárás a letétkezeléssel kapcsolatos klasszikus szakmai szabályszegésre szűkíti le a fedezetet.
[40] Az alperesi álláspont szerint a kizárások a biztosítási esemény meghatározása körébe tartoznak. Ha valamely esemény kizárás hatálya alá tartozik, akkor a biztosítási esemény fogalmilag nem következik be, így nem jöhet szóba a régi Ptk. 559. § (1) bekezdésében foglaltak alkalmazása. A régi Ptk. 559. § (3) bekezdésében meghatározott tilalommal akkor lenne ellentétes a biztosítási feltétel, ha az általánosságban valamennyi szándékos vagy súlyosan gondatlan károkozáshoz a biztosító mentesülését fűzné jogkövetkezményként oly módon, hogy az elhatároló ismérv maga a szándékosság, illetve a súlyos gondatlanság lenne.
6. A Kúria ítélete
[41] A Kúria a jogerős másodfokú ítéletet hatályában fenntartotta. A Kúria egyetértett abban a másodfokú bírósággal, hogy az ÁSZF 3.1.6. pontja nem tér el a régi Ptk. biztosításra vonatkozó rendelkezéseitől és a régi Ügyvédi tv.-be sem ütközik. A régi Ptk. 200. § (1) bekezdésében és a régi Ptk. 536. §-ában foglalt rendelkezésekből következően az ügyvédi felelősségbiztosítási szerződésben szabadon határozhatják meg a felek azt az eseményt, amelynek bekövetkezése esetére a biztosító a szerződésben meghatározott biztosítási összeg megfizetését vállalja. A biztosításra vonatkozó rendelkezések között a régi Ptk.-nak nincs olyan szabálya, amely meghatározná, milyen esetekkel kapcsolatban köteles a biztosító kockázatot vállalni. A régi Ügyvédi tv. az ügyvédek számára előírja a biztosítási kötelezettséget, a szakmai felelősségbiztosítás szabályait ugyanakkor nem határozza meg. 5. §-ában az ügyvéd tevékenységét, 10. §-ában pedig az ügyvéd anyagi felelősségét szabályozza. Azt az elvárást, hogy legyen fedezet az okozott kár megtérítésére, az ügyvéddel és nem annak biztosítójával szemben támasztja. Az alperes által alkalmazott kizárás a felperes álláspontjával ellentétben nem üresíti ki a régi Ügyvédi tv. 10. § (2) bekezdésében rögzített biztosítási kötelezettséget, mert a tipikusan szakmai műhibára visszavezethető kár megtérítése alól letétkezelés esetén is mentesíti a biztosított ügyvédet.
[42] Az alperes ÁSZF-jének a fedezet terjedelmét szűkítő kikötései nem lerontják, hanem kiegészítik a biztosítási esemény meghatározását, ily módon az ÁSZF II. és III. fejezetében rögzítettek nem egymással ellentétes kikötések. A kockázat szűkítése magának a biztosítási eseménynek a meghatározása, ezért nem tartozik a régi Ptk. 567. § (1) bekezdésében szabályozott körbe. E jogszabályi rendelkezés a biztosítási eseményhez kapcsolódó rendkívüli körülmények esetére ad lehetőséget arra, hogy a biztosító mentesüljön a teljesítési kötelezettsége alól, biztosítási esemény hiányában viszont a biztosítónak nincs teljesítési kötelezettsége.
[43] A régi Ptk. 559. § (1) bekezdése a felperes hivatkozásával ellentétben nem a fedezet terjedelmét, hanem a biztosító mentesítési kötelezettségének mértékét szabályozza. Arról rendelkezik, hogy a biztosító csak a szerződésben meghatározott mértékben, tehát meghatározott keretösszeg erejéig mentesíti a biztosítottat az általa harmadik személynek okozott kár megtérítése alól. A felperes által támadott ÁSZF kikötés nem ütközhet ebbe a jogszabályi rendelkezésbe, mivel az más vonatkozásban szabályozza a szerződő felek jogait és kötelezettségeit. A kikötésben a biztosító nem biztosítási eseményt megvalósító szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartással okozott károkért zárta ki a fizetési kötelezettségét, ily módon nem tért el a régi Ptk. 559. § (3) bekezdésében foglaltaktól.
IV. A döntés értékelése
[44] Könnyű lenne a fentebb ismertetett ügyet sommásan akként elintézni, hogy az Ítélőtábla és a Kúria ítéletével helyreállt a világ rendje, és az elsőfokú bíróság nyilvánvalóan téves jogi álláspontját e két bírói fórum megfelelően kiigazította. Ugyanakkor mint a jogviták többségében a jogkérdés megítélése ennél sokkal bonyolultabb, és a legkevésbé sem fehér vagy fekete. Ha részleteiben és figyelmesen elemezzük a szóban forgó bírói döntéseket, akkor megállapíthatjuk, hogy az elsőfokú bíróság annak ellenére, hogy végső soron véleményünk szerint is téves jogi következtetésre jutott, alapvetően helyeselhető és támogatható alapelvből indult ki akkor, amikor leszögezte, hogy jogszabály által kötelezően megkötendő felelősségbiztosítás esetén a biztosító nem alkalmazhat olyan feltételeket – ideértve a biztosítási esemény definícóját és az alkalmazott kizárásokat – amely kiüresíti a jogalkotó azon nyilvánvaló célját, miszerint az ilyen kötelező biztosításoknak fedezetet kell nyújtaniuk a károsultak számára a biztosítottak károkozásaival szemben. Emlékezhetünk arra, hogy amikor a magyar jogrendszerben a rendszerváltást követően első ízben jelentek meg jogszabályi rendelkezések bizonyos szakmák kötelezően megkötendő felelősségbiztosításairól, akkor nem egyszer találkozhattunk olyan biztosítási feltételekkel, amelyek minimális díj ellenében a biztosítási esemény fogalmát és a kizárásokat oly módon határozták meg, hogy a gyakorlatban a biztosító helytállási kötelezettsége soha nem merülhetett fel. Az ilyen jellegű biztosítási feltételek alkalmazásával magunk sem tudunk egyetérteni, sőt hovatovább azokat a jogszabály megkerülésére, kijátszására irányuló törekvésnek tekintjük.
[45] Ugyanakkor láthatjuk, hogy az elsőfokú bíróság ebből a helytálló kiindulópontból arra a helytelen következtetésre jutott, hogy a biztosító gyakorlatilag semmilyen kizárást nem alkalmazhat feltételeiben, mert a fedezet legkisebb korlátozása is a jogalkotói szándék kiüresítéséhez vezethet. Eszerint az álláspont szerint a biztosítási feltétel akkor és csak akkor nem ütközik jogszabályba, ha az az adott szakmára vonatkozó tevékenységi körben okozott károk teljes egészére korlátozás nélkül fedezetet nyújt. Az elsőfokú bíróság kizárólag a helytállási kötelezettség összegszerű korlátozását tartotta jogszerűnek.
[46] A másodfokú bíróság és a Kúria álláspontunk szerint helyesen – egyetértve ugyan a fedezet kiüresítésének tilalmával – megállapította, hogy a perbeli kizárással az alperes nem ezt tette, hanem csupán a károkozó magatartások egy szűk körét zárta ki a fedezetből. Érdemben magunk is ezzel az állásponttal értünk egyet, azonban maradt hiányérzetünk az Ítélőtábla és a Kúria egyébként érdemben helyes döntésével kapcsolatban is.
[47] A hatályában fenntartott jogerős ítélet a szerződéses szabadság alapelvére hivatkozva szögezi le elvi éllel azt, hogy a biztosító feltételeiben még kötelező felelősségbiztosítás esetén is jogszerűen alkalmazhat kizárásokat és korlátozásokat. Ugyanakkor hiányoljuk a döntések indoklásából annak részletesebb elemzését, hogy ez a szerződéses szabadság meddig terjedhet. Mik azok a szempontok, amelyek alapján megállapítható, hogy az adott fedezetkorlátozásokat tartalmazó rendelkezések még beleférnek-e a szerződéses szabadság alapelvébe, vagy már súrolják vagy elérik a fedezet általunk is megengedhetetlennek tartott kiüresítésének határait. Erre annál is inkább szükség lett volna, mert ezen elvi jelentőségű megállapítás nem csupán a perbeli ügyvédi szakmai felelősségbiztosításra, hanem valamennyi – így különösen a jogszabály alapján kötelező – biztosításra is irányadó.
[48] Álláspontunk szerint a magyar jogrendszerben nem található olyan értelmű jogszabályi kötelezés, miszerint az annak alapján megkötött felelősségbiztosításnak korlátozás nélkül fedezetet kell nyújtania minden károkozásra. A biztosítók különböző szakmai szempontok alapján minden biztosítási fajta esetében igen széles körben alkalmaznak kockázatkizáró rendelkezéseket. Így van ez az ügyvédek kötelező szakmai felelősségbiztosítása, de más kötelező szakmai felelősségbiztosítás tekintetében is. Semmilyen jogszabályi rendelkezés – így a felperes és az elsőfokú ítélet által hivatkozott régi Ügyvédi tv. 10. § (2) bekezdés sem – kötelezi sem a biztosítókat sem a biztosított ügyvédeket arra, hogy olyan felelősségbiztosítási szerződést kössenek, amely semmiféle kockázat kizárást vagy korlátozást nem tartalmaz. A biztosítási esemény fogalmának meghatározása a felek szerződési szabadsága körébe tartozik.
[49] Ez a biztosítók általános szerződési feltételeiben szerződéstechnikailag egyfelől pozitív módon – a biztosítási események definíciójának rögzítése útján – másrészt negatív módon – a kizárások felsorolásával – történik. Ezen két rendelkezéscsoport összevetése adja meg azon biztosítási események körét, amelyek bekövetkezése esetén a biztosító helytállásra köteles. A piaci alapon működő biztosítók által nyújtott felelősségbiztosítások esetében általánosságban igaz, hogy a felelősségbiztosító a biztosított valamely szerződésben rögzített károkozó magatartása folytán keletkezett kártérítési felelősség anyagi terhét vállalja át a károkozó biztosítottól, de csak a biztosítási szerződésben meghatározott korlátozásokkal. Ennek oka, hogy a piaci biztosítók a kockázatok felmérését követően csak az általuk biztosításmatematikai módszerekkel kalkulálható kockázatokat vállalják/vállalhatják át ügyfeleiktől, és az ebbe a körbe nem eső kockázatokat kizárják. Ezek a megállapítások akkor is helytállóak, ha a felelősségbiztosítás megkötését jogszabály kötelezővé teszi.
[50] A jogalkotó számos, az ügyvédi tevékenységhez hasonló szellemi tevékenység esetében teszi kötelezővé szakmai felelősségbiztosítás megkötését. Ezen jogszabályi rendelkezések a következők:
[51] a) 2007. évi LXXV tv. a Magyar Könyvvizsgáló Kamaráról, a könyvvizsgálói tevékenységről, valamint a könyvvizsgálói közfelügyeletről 11. § (1) bekezdés e) pontja:
A kamarába – kérelem alapján – tagként fel kell venni azt a természetes személyt, aki megfelel a következő feltételeknek:
– a 22/A. §-ban foglaltak kivételével – a kamara alapszabályában meghatározott mértékű, Magyarország területén végzett jogszabályi kötelezettségen alapuló könyvvizsgálói tevékenységre vonatkozó könyvvizsgálói felelősségbiztosítással rendelkezik,
[52] b) 1994. évi LIII. tv. a bírósági végrehajtásról 236. § (2) bekezdés:
A kártérítés, illetve a sérelemdíj fedezetére a végrehajtó köteles legalább harmincmillió forint értékű felelősségbiztosítást kötni és azt a működése alatt fenntartani.
[53] c) 1997. évi CLIV. tv. az egészségügyről 108. § (2) bekezdés:
A működési engedély csak abban az esetben adható ki, ha a kérelmezőnek az egészségügyi szolgáltatás során okozott kár megtérítésére van felelősségbiztosítása. A felelősségbiztosítási szerződés megszűnése esetén a biztosító ennek tényét haladéktalanul köteles bejelenteni az engedélyező szervnek, amely a működési engedélyt visszavonja, amennyiben az egészségügyi szolgáltató nem rendelkezik más biztosítónál felelősségbiztosítással.
[54] d) 2014. évi LXXXVIII tv. a biztosítási tevékenységről 391. § (6) bekezdés:
A többes ügynök köteles tevékenységének felelősségbiztosítására mindenkor legalább
a) biztosítási eseményenkénti 1 250 000 euró, és évente együttesen legalább 1 850 000 euró összegű, az Európai Unió egész területére kiterjedő hatályú felelősségbiztosítással, vagy
b) 1 850 000 euró vagyoni biztosítékkalm rendelkezni.
(7) bekezdés:
A többes ügynök szakmai felelősségbiztosításának és vagyoni biztosítékának a többes ügynöki tevékenységgel összefüggésben okozott, de a felelősségbiztosítási szerződés vagy a vagyoni biztosítékra vonatkozó szerződés megszűnését követő öt éven belül bekövetkezett és bejelentett károkra és sérelemdíj iránti igényekre is ki kell terjednie.
(8) bekezdés:
A felelősségbiztosítási szerződés minimális tartalmi követelményeit a Kormány rendeletben állapítja meg.
[55] 403. § (1) bekezdés:
Az alkusz köteles tevékenységének felelősségbiztosítására mindenkor legalább
a) biztosítási eseményenkénti 1 250 000 euró, és évente együttesen legalább 1 850 000 euró összegű, az Európai Unió egész területére kiterjedő hatályú felelősségbiztosítással, vagy
b) 1 850 000 euró vagyoni biztosítékkal rendelkezni.
(2) bekezdés:
Az alkusz szakmai felelősségbiztosításának és vagyoni biztosítékának az alkuszi tevékenységgel összefüggésben okozott, de a felelősségbiztosítási szerződés vagy a vagyoni biztosítékra vonatkozó szerződés megszűnését követő öt éven belül bekövetkezett és bejelentett károkra és sérelemdíj iránti igényekre is ki kell terjednie.
(3) bekezdés:
A felelősségbiztosítási szerződés minimális tartalmi követelményeit a Kormány rendeletben állapítja meg.
[56] 44/2015 (III.12.) Korm. rendelet a többes ügynöki és az alkuszi felelősségbiztosítási szerződés minimális tartalmi követelményeiről 6. § h) pont:
Ha a biztosító biztosítási fedezetet igazoló dokumentumot állít ki, annak legalább a következő adatokat kell tartalmaznia:
a biztosító szolgáltatása korlátozásának esetei, az alkalmazott kizárások.
7. §:
A biztosító nem zárhatja ki az elmaradt hasznot.
[57] e) 2013. évi CCXXXVII. törvény a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról 21. § (3) bekezdés b) pont:
Független közvetítő, valamint jelzáloghitel közvetítői tevékenységet végző függő közvetítő – ide nem értve a hitelintézetet – csak olyan jogi személy, egyéni cég és egyéni vállalkozó lehet, akinek mindenkor rendelkezésére áll a tevékenységéből eredő károk biztosításához szükséges felelősségbiztosítás.
(4) bekezdés:
A közvetítő tevékenységéből eredő károk biztosításához szükséges felelősségbiztosítás összege jelzáloghitel-közvetítői tevékenységet nem végző
a) többes kiemelt közvetítőnél és többes ügynöknél mindenkor legalább káreseményenként ötmillió forint, illetve évente együttesen legalább ötvenmillió forint,
b) alkusznál mindenkor legalább káreseményenként tízmillió forint, illetve évente együttesen legalább százmillió forint.
A Cstv. 27/C. § (2) bekezdésének b) pontjában foglaltakra tekintettel a felszámoló szervezetnek folyamatosan rendelkeznie kell legalább 30 millió forint biztosítékkal, amely – a felszámoló szervezet választása szerint – magyarországi székhelyű vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más államban letelepedett biztosítóval kötött felelősségbiztosítás lehet.
[59] g) 1991. évi XLI törvény a közjegyzőkről 10. § (2) bekezdés:
A kártérítés, illetve a sérelemdíj fedezetére legalább százmillió forint értékű felelősségbiztosítást kell kötni és azt a közjegyzői működés tartama alatt fenn kell tartani.
(3) bekezdés:
A felelősségbiztosítást annak kötelező értékéig a közjegyző – helyettesítés esetén a közjegyzőhelyettes, a nyugalmazott közjegyző vagy a nyugalmazott bíró – javára és érdekében a Magyar Országos Közjegyzői Kamara köti meg; a kiegészítő felelősségbiztosítás megkötésére a közjegyző jogosult.
[60] h) 1995. évi XXXII. törvény a szabadalmi ügyvivőkről 2. § (3) bekezdés a) pont:
A Kamarába való felvételhez rendelkezni kell Magyarország területére kiterjedő hatályú szabadalmi ügyvivői felelősségbiztosítással, kivéve, ha a szabadalmi ügyvivő kizárólag a 6. § (2) bekezdése szerinti gazdálkodó szervezetnél működik.
[61] i) 2012. évi CXXVII. törvény a Magyar Állatorvosi Kamaráról, valamint az állatorvosi szolgáltatói tevékenység végzéséről 34. § (1) bekezdés c) pont:
Állat-egészségügyi szolgáltatónál állatorvosi tevékenységet, illetve az abban való közreműködést az az állatorvos végezhet, aki rendelkezik a személyére, mint biztosítottra az állatorvosi tevékenységére vonatkozó érvényes szakmai felelősségbiztosítással.
[62] Ahogy az a fentebb idézett jogszabályi rendelkezésekből látszik, a jogalkotó – kevés kivételtől eltekintve – túl azon, hogy a szakmai felelősségbiztosítás megkötését kötelezővé teszi az adott tevékenység végzésének előfeltételeként, nem határozza meg a felelősségbiztosítási fedezet részletes feltételeit. Ennyiben a szabályozás valamennyi kötelező szakmai felelősségbiztosítás vonatkozásában azonos vagy hasonló az ügyvédi szakmai felelősségbiztosítás jogi hátterével.
[63] Az egyetlen olyan jogszabályi rendelkezés, amely részletezi a jogalkotó által elvárt biztosítási fedezet terjedelmét – nevezetesen a 44/2015. Korm. rendelet 6. és 7. §-a – nemcsak, hogy nem tiltja azt, hogy a felelősségbiztosító bizonyos kockázatokat kizárjon a fedezetből, hanem azt egyenesen megengedi. Ez a következtetés vonható le a 6. § h) pontjából, mely szerint a felelősségbiztosítónak a biztosítási fedezetről kiállított igazolásának tartalmazni kell a szolgáltatás korlátozásának eseteit és az alkalmazott kizárásokat. Ebből logikusan következik az, hogy a felelősségbiztosító alkalmazhat korlátozásokat és kizárásokat, hiszen ha ez tilalmazott lenne, akkor nem lenne értelme olyan jogi kötelezésnek, mely szerint azokat a fenti igazolásnak tartalmaznia kell. Ugyancsak a kizárások és korlátozások alkalmazhatóságát támasztja alá a 7. §, amely tilalmazza az elmaradt haszon kizárását, amelyből az a következtetés vonható le, hogy ezen túlmenően más kockázati körök kizárása nem tilos. Láthatjuk tehát, hogy ahol a jogalkotó részletszabályokat határozott meg a kötelező felelősségbiztosítás tartalmi követelményei tekintetében, úgy az ismertetett per elsőfokú bíróságával ellentétes – és álláspontunk szerint helyes – jogi álláspontra helyezkedve nem kívánta meg a teljes és korlátozásmentes felelősségátvállalást a felelősségbiztosítóktól, hanem elfogadta azt a fentebb hivatkozott szakmai álláspontot, miszerint a kockázat felmérése és kalkulációja alapján léteznek biztosíthatatlan kockázati körök, és a biztosító jogosult ezekre nézve helytállási kötelezettségét kizárni vagy korlátozni. Álláspontunk szerint abból a tényből, hogy több más szakmai felelősségbiztosítás – így az ügyvédi felelősségbiztosítás – tekintetében nem léteznek ilyen részletszabályok, sokkal inkább jogalkotói hiányosságra lehet következtetni, semmint arra, hogy a jogalkotó célja ezekben az esetekben a felelősségbiztosító feltétlen és korlátozás nélküli helytállási kötelezettségének kötelezővé tétele lett volna.
[64] A fentiek alapján tehát – egyetértve az Ítélőtábla és a Kúria álláspontjával – általánosságban és elvi szinten megállapítható, hogy a kötelező szakmai felelősségbiztosítás vonatkozásában semmilyen jogszabályi rendelkezés nem tiltja, hogy a biztosító szakmai alapon bizonyos kockázatokat kizárjon a fedezeti körből, sőt azt kifejezetten megengedi. Ezt egyfelől a felek szerződéses szabadsága támasztja alá, amely alapján a biztosítási szerződésben szabadon határozhatják meg a biztosítási események körét egyik oldalról a biztosítási esemény fogalmának meghatározásával, másik oldalról a kizárások alkalmazásával. Másfelől elvitathatatlan joga, sőt az általa képviselt kockázatközösség érdekei alapján hovatovább kötelessége is a felelősségbiztosítónak, hogy a biztosítási szakmai alapelvek alapján kalkulálhatatlan és emiatt biztosíthatatlan kockázatokat a fedezetből kizárja. Végezetül azon kevés szakmai felelősségbiztosítás vonatkozásában, ahol a jogalkotó részletszabályokat alkotott meg, ezen rendelkezések kifejezetten megengedik a biztosítók részére kizárások alkalmazását.
[65] Ezt az álláspontot tette magáévá a biztosítók felügyeletét ellátó MNB is, amikor az Alapvető jogok biztosa AJB-3514/2012 számú jelentése 11. oldal első bekezdésében az alábbi véleményét rögzítette:
„A Felügyelet álláspontja szerint a biztosítási fedezetből való kizárások/korlátozások az ügyvédi felelősségbiztosítás esetén is szükségszerűek, akkor is, ha az Ütv. 10. § (2) bekezdésének felelősségbiztosításra vonatkozó szűkszavú rendelkezései a biztosítás piaci alapon való működési elvének jellemzőjére kifejezetten nem reflektálnak, a kizárások és korlátozások lehetőségére nem utalnak.”
[66] Összefoglalva tehát véleményünk szerint az Ítélőtábla és a Kúria egyébként érdemben helyes ítéletéből mindenképpen hiányzik annak elvi szintű meghatározása, hogy a biztosítók a szerződéses szabadság keretein belül milyen szempontok figyelembevételével és milyen mértékben alkalmazhatnak fedezetkizárásokat és -szűkítéseket úgy, hogy azzal megfeleljenek a jogalkotó az adott felelősségbiztosítás megkötését kötelezővé tevő céljának, nevezetesen a károsultak védelmének. Álláspontunk szerint a fedezet meghatározása ezekben az esetekben kizárólag biztosításszakmai alapokon nyugodhat. Azon alapelv és jogalkotói célok szem előtt tartásával, miszerint a kötelező szakmai felelősségbiztosításnak fedezetet kell nyújtania az adott hivatás gyakorlója által elkövetett szakmai hibákból és mulasztásokból adódó károkra, álláspontunk szerint a fedezetből csak a nem kifejezett és klasszikus szakmai „műhibák”, a biztosításmatematikai alapon kalkulálhatatlan vagy erkölcsi szempontból vállalhatatlan (csalárd magatartások, bűncselekmények stb.) kockázatok zárhatók ki jogszerűen.
[67] Mindazonáltal a fenti jogszabályelemzés alapján jól látható, hogy a jogalkotó az esetek túlnyomó többségében megelégedett azzal, hogy a biztosítás megkötésének kötelezettségét előírta, esetleg még a biztosítási összeg legkisebb mértékét meghatározta, azonban egy kivételtől eltekintve a felelősségbiztosítás feltételrendszerével kapcsolatos legminimálisabb elvárásokat sem határozta meg. Álláspontunk szerint mindenképpen kívánatos lenne a kötelező biztosítások tekintetében legalább a legalapvetőbb biztosítási feltételeket jogszabályi szinten szabályozni. Jogrendszerünkben arra is találunk példát – a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény – hogy az alkalmazandó biztosítási feltételeket a törvényalkotó részletekbe menően meghatározza, vagyis az általunk kívánatosnak tartott jogi szabályozás megalkotása egyáltalán nem tűnik lehetetlen küldetésnek. Addig is, amíg ez a kívánatos jogi környezet megalkotásra nem kerül, a bírói gyakorlatra hárul annak meghatározása, hogy adott esetben egy jogszabály által kötelezően megkötendő biztosítás feltételeiben a biztosító jogszerűen határozta-e meg a fedezeti kört.
V. A döntés értékelése a jogszabályváltozások tükrében
[68] A jogeset ismertetése kapcsán látható, hogy a károkozás időpontjára tekintettel a per eldöntése során még a régi Ügyvédi törvényt és a régi Ptk-t kellett alkalmazni. Emiatt indokoltnak tartjuk megvizsgálni az esetet az időközben hatályba lépett 2017. évi LXXVIII. tv. (a továbbiakban: Ügyvédi tv.) és a 2013. évi V. tv. (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezéseinek figyelembevételével is. Választ keresünk arra, hogy vajon ugyanilyen tényállás mellett a megváltozott jogszabályi környezetben milyen döntés lenne indokolt. Az irányadó jelenleg hatályos törvényi rendelkezéseket az alábbiak szerint idézzük:
[69] Ügyvédi törvény
2. § (1) bekezdés
Ügyvédi tevékenység:
a) a jogi képviselet ellátása,
b) a büntetőeljárásban védelem ellátása,
c) a jogi tanácsadás,
d) az okiratszerkesztés,
e) az okirat ellenjegyzése,
f) az a)-e) pont szerinti ügyvédi tevékenységgel összefüggésben a szerkesztett okiratok és mellékleteik elektronikus okirati formába alakítása,
g) az a)-f) pont szerinti ügyvédi tevékenységgel összefüggésben letét kezelése.
3. § (1) bekezdés
Az ügyvédi tevékenység gyakorlása keretében kiegészítő jelleggel folytatható:
a) szabadalmi ügyvivői tevékenység,
b) adótanácsadás,
c) társadalombiztosítási tanácsadás,
d) biztosítási tanácsadás,
e) munkaügyi tanácsadás,
f) bírósági, hatósági, illetve más közhatalmi eljáráson kívüli képviselet ellátása,
g) pénzügyi és egyéb üzletviteli tanácsadás,
h) felelős akkreditált közbeszerzési szaktanácsadói tevékenység,
i) bizalmi vagyonkezelési tevékenység,
j) ingatlanközvetítői tevékenység,
k) társasházi közös képviselői tevékenység,
l) nem az ügyvédi tevékenység gyakorlója által készített papíralapú dokumentum elektronikus okirati formába alakítása, valamint
m) közvetítői eljárásban és büntetőügyekben folytatott közvetítői tevékenység.
14. § (1) bekezdés
A kamarai jogtanácsos és a jogi előadó tevékenysége kivételével, a 2. § szerinti ügyvédi tevékenységgel és a 3. § (1) bekezdés a)–f) és m) pontjaiban meghatározott kiegészítő jellegű ügyvédi tevékenységgel okozott kár megtérítését, valamint személyiségi jogsértés miatt járó sérelemdíj megfizetésének a fedezetét felelősségbiztosítással kell biztosítani.
(2) bekezdés
Az ügyvédi tevékenységből eredő károk, valamint sérelemdíj biztosításához szükséges felelősségbiztosítás káreseményenként számított legalacsonyabb összege tizenötmillió forint.
(3)bekezdés
A Magyar Ügyvédi Kamara szabályzatában
a) egyes ügyvédi tevékenységek folytatásához a (2) bekezdésben meghatározottnál magasabb összegű felelősségbiztosítás meglétét is előírhatja, valamint
b) meghatározza az ügyvédi felelősségbiztosítás évenként számított legalacsonyabb összegét, valamint törvényben nem szabályozott követelményeit.
[70] Ptk.
6:455. § [A fogyasztói biztosítási szerződés egyoldalúan kógens szabályai]
Ha a szerződő fél fogyasztó, a szerződés csak a szerződő fél, a biztosított és a kedvezményezett javára térhet el e cím olyan rendelkezésétől, amely
a) a biztosító ráutaló magatartásával történő szerződéskötésre;
b) a biztosítási kockázat jelentős növekedésére;
c) a díjfizetés elmaradásának következményeire;
d) a fedezetfeltöltésre;
e) a kármegelőzési és a kárenyhítési kötelezettségre;
f) a közlésre, a változásbejelentésre és a biztosítási esemény bekövetkezésének bejelentésére vonatkozó kötelezettségre;
g) a biztosított és a károsult egyezségére;
h) a szerződés megszűnése esetén fennálló díjfizetési kötelezettségre;
i) a biztosító szolgáltatási kötelezettsége alóli mentesülésére;
j) a megtérítési igényre
vonatkozik.
Ptk. 6:470. § [Felelősségbiztosítási szerződés]
(1) Felelősségbiztosítási szerződés alapján a biztosított követelheti, hogy a biztosító a szerződésben megállapított módon és mértékben mentesítse őt olyan kár megtérítése, illetve sérelemdíj megfizetése alól, amelyre jogszabály értelmében köteles.
(2) A biztosítás kiterjed az eljárási költségekre, ha e költségek a biztosító útmutatásai alapján vagy előzetes jóváhagyásával merültek fel. A biztosított kérésére a biztosítónak a költségeket meg kell előlegeznie.
(3) A biztosítónak a károkozó biztosított jogi képviseleti költségeit és a kamatokat akkor is meg kell térítenie, ha ezek a kártérítési összeggel együtt a biztosítási összeget meghaladják.
[71] Láthatjuk, hogy az Ügyvédi törvény sem az ügyvédek tevékenységi körének meghatározásában, sem a felelősségbiztosítás tekintetében nem hozott olyan változást, amely a perbeli eset megítélését alapvetően befolyásolná. Az új Ügyvédi törvény sem tartalmaz – a minimális biztosítási összeg meghatározásán túlmenően – részletszabályokat a biztosítás feltételei vonatkozásában, így továbbra sincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely szerint a felelősségbiztosítónak korlátozások és kizárások alkalmazása nélkül teljes körű fedezetet kellene nyújtania az ügyvéd által elkövetett bármely károkozásra.
[72] Az új Ptk. ezzel szemben hozott néhány lényeges változást, amely befolyásolja a hasonló esetek megítélését. Mindenekelőtt rá kell mutatni arra, hogy a Ptk. a régi Ptk. egyoldalú kógenciáját csak a fogyasztói biztosítási szerződéseknél tartotta fenn, és ott is csak bizonyos rendelkezésekre korlátozva. Azt teljes biztonsággal ki lehet jelenteni, hogy a kötelező szakmai felelősségbiztosítások egyike sem minősül fogyasztói szerződésnek, hiszen azt a biztosított minden esetben szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körén belül köti meg. Ebből következően jelenleg már fel sem merülhet az, hogy egy kötelező szakmai felelősségbiztosítás bármely rendelkezése a Ptk. egyoldalúan kógens szabályába ütközne.
[73] A másik fontos változás, hogy az új Ptk. már nem tilalmazza a szándékosan vagy súlyos gondatlansággal okozott károk kizárását, így ezen rendelkezés megsértése sem merülhet fel.
[74] A további rendelkezések lényegi vonásaikban megegyeznek az ismertetett perben alkalmazott jogszabályokkal, így az azzal kapcsolatban tett észrevételeinket és megállapításainkat a jövőre nézve is irányadónak tartjuk.