IV. évfolyam 3. szám

Szemelvények az ítélkezési gyakorlatból – Máshol nem publikált határozatok

A Máshol nem publikált határozatok rovat a megelőző időszakban keletkezett – a lapszám megjelenésekor máshol szerkesztetten még nem közölt – figyelemre méltó jogerős döntésekből válogat. Az egyes döntések ismertetése a tényállás és az eljáró bíróságok ítéleteinek alapjául szolgáló jogi érvelés minél teljesebb körű bemutatásával, valamint a hivatkozott jogszabályhelyek felsorolásával és kulcsszavak hozzárendelésével történik.

Kártalanítási Számla, megtérítési igény, forgalomból kivont jármű, nem biztosított jármű

A forgalomból kivont, nem biztosított jármű vezetőjének tudomása, e tudomás bizonyítása.

A Gfbt. 36. § (8) bek. szerinti öt esetkör önálló tényállásnak minősül, nem konjunktívak, nem együttesen értelmezendők. Az a) pont szerint a Kártalanítási Számla eredményes megtérítési igénye érdekében a gépjármű vezetőjének arról kell tudnia, hogy a járművön nincs biztosítási fedezet. A b) pont szerint a forgalomból kivont jármű vezetőjét megtérítési kötelezettség terheli, ha forgalomból kivont járművel okozta a kárt. Ez esetben tehát nem tényállási elem, hogy károkozó tudatállapota kiterjedt-e a forgalomból való kivonásra, ennek nincs jelentősége.

Gfbt. 4. § (1) bek., 33. §, 35. § (1) bek., 36. § (8) bek. a), b) pont, rPtk. 339. § (1) bek., 346. § (1) bek., 326/2011. (XII. 28.) Korm. sz. r. 104. § (4) bek.

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

2013. november 19. napján 15 óra 30 perckor az alperes az általa vezetett és a Kft. által üzemben tartott gépkocsival közlekedési balesetet okozott, amikor a budapesti rakparton közlekedett, haladása során áttért a menetirány szerinti bal oldali sávba és összeütközött a szemből közlekedő motorkerékpárral, amely az ütközéstől a szalagkorlátnak csapódva állt meg. A baleset következtében a motorkerékpár vezetőjének vagyoni és nem vagyoni kára keletkezett.

Az alperes által vezetett gépjárművet 2013. június 25. napjától lefoglalás miatt ideiglenesen kivonták a forgalomból. A tulajdonos, üzembentartó a gépjárműre kötelező felelősségbiztosítással nem rendelkezett, az díj nem fizetés miatt 2013. augusztus 31. napján megszűnt. A Kft. felszámolás folytán megszűnt. A Mabisz felperes a károsult részére vagyoni és nem vagyoni kár címén fizetést teljesített. A felperes a kifizetett kár megfizetésére szólította fel az alperest.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest az általa kifizetett kár megfizetésére. Megtérítési igényét a rPtk. 339. § (1), 346. § (1) bek.-ére, továbbá a Gfbt. 4. § (1), 35. § (1) bek.-ére, 33. §-ára, a 36. § (8) bek. a) és b) pontjára alapította. A felperes az alperes vétkessége és kártérítési felelőssége körében hivatkozott a jogerős büntető ítéletre, ami az alperes bűnösségét megállapította közúti baleset okozásának vétségében. A jogerős ítélet alapján az alperes minősült károkozónak.

Előadta, hogy téves a bizonyítási teher kiosztása, miszerint őt terhelné az alperes tudatállapotának bizonyítása a gépjárműnek a forgalomból történő kivonását illetően. Sérelmezte az elsőfokú bíróság által kiosztott bizonyítási terhet, mert az alperes forgalomból kivont járművet vezetett. A gépjármű ideiglenes forgalomból való kivonása alatt történő károkozásra nincs olyan biztosítás, ami fedezetet nyújtana, így az ideiglenesen forgalomból kivont gépjármű vezetője helytállással tartozik mindazon károkért, amelyet ezen időszak alatt a gépjárművel okoztak.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. A jogalap körében előadta, hogy a felperes által megjelölt Gfbt. 36. § (8) bekezdés a) és b) pontja alapján szükséges vizsgálni az alperes tudatállapotát, de azt is, hogy a felperes konkrétan melyik pontra alapítja az igényét. Előadta, nem volt tudomása arról, hogy a gépjárművet a forgalomból kivonták, a gépjárművel való közlekedés során a forgalmi engedély az alperes mint gépjárművezető birtokában volt. Arról sem volt tudomása, hogy a gépjárműre nem volt kötelező felelősségbiztosítás. A gépjárművet azzal a tudattal vezette, hogy azon a biztosítási fedezet fennáll, figyelemmel arra, hogy a forgalmi engedélyben ennek befizetését igazoló csekkszelvényt látott. Állította, hogy a gépjárműnek sem tulajdonosa, sem üzembentartója nem volt, ennél fogva a kötelező felelősségbiztosítás megkötése nem volt kötelezettsége.

Az első- és másodfokú ítélet

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.  Megállapította, hogy az alperes által vezetett gépjármű üzembentartója a Kft. volt, és az üzembentartó kötelezettsége volt a gépjárműre felelősségbiztosítást kötni, és azt díjfizetéssel hatályban tartani. A felek egyező előadása volt, hogy a Kft. felszámolás folytán megszűnt.

A felperes igazolta, hogy a gépjármű felelősségbiztosítási fedezettel nem rendelkezett, az a baleset időpontjában már megszűnt, az alperes tehát ennek hiányában közlekedett. A gépjárművet végrehajtási eljárásban a jegyzőkönyvvel lefoglalták. A NAV a foglalási jegyzőkönyvvel szintén a gépjármű lefoglalásáról rendelkezett. A gépjármű forgalomból történő ideiglenes kivonása hivatalból megtörtént.

A felperes a megtérítési igényét a Gfbt. 36. § (8) bekezdés a) és b) pontjára alapította. Az elsőfokú bíróság a rPp. 164. § (1) bekezdése alapján tájékoztatta a feleket a bizonyítási kötelezettségről, egyebek mellett arról, hogy a felperesnek kell bizonyítania, hogy az alperes a gépjármű felelősségbiztosítási fedezetének hiányáról és a gépjármű forgalomból történt kivonásának a tényéről tudva vezette a gépjárművet. A kereset megalapozása körében felhívást bocsátott ki. A felhívásra a felperes nyilatkozatot az alperes tudatállapotára vonatkozó tényelőadás és bizonyítási indítványok, valamint az a bizonyítás körében az ítélethozatalig sem tett. A jogalap körében – az alperesnek az eljárás során tett következetes vitatásával szemben – arra hivatkozott, hogy az alperes a biztosítási fedezet hiányát és a forgalomból történő kivonást elismerte, és előadta, hogy a forgalomból történő kivonás ténye objektív feltétel az alperes megtérítési kötelezettsége tekintetében.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes nem teljesítette a bizonyítási kötelezettségét a tekintetben, hogy az alperes felelősségbiztosítási fedezet hiányának és a forgalomból történt kivonásának ténye tudatában vezette a gépjárművet. Erre figyelemmel a felperes követelésének jogalapja bizonyítatlan maradt.

A másodfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy alperes által gépjárművel okozott balesetből eredő károkért az alperesnek megtérítési kötelezettsége áll fenn a felperes irányában. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást a keresetnek és ellenkérelemnek rPp. 215. §-a szerinti korlátai között teljes körűen feltárta, helyesen állapította meg, a jogvita elbírálása szempontjából irányadó jogszabályi rendelkezéseket helytállóan hívta fel, azonban azokat tévesen értelmezte és alkalmazta, és helytelen jogalapi álláspontja folytán megalapozatlan döntést hozott.

A bíróságnak abban kellett állást foglalnia, hogy a kereset jogalapjaként megjelölt Gfbt. 36. § (8) bekezdés b) pontja esetén a felperest a rPp. 164. § (1) bekezdése alapján milyen terjedelmű bizonyítás terheli, e rendelkezés tekintetében relevanciája van-e az alperesi tudatállapotnak, vagyis annak, hogy tudott-e arról a nem vitás körülményről, miszerint a káresemény időpontjában a gépjármű a forgalomból ideiglenesen ki volt vonva.

A jogszabályi rendelkezés nyelvtani és logikai értelmezése alapján az elsőfokú bíróság a Gfbt. 36. § (8) bekezdés b) pontját tévesen értelmezte és alkalmazta, tévesen terhelte a felperesre annak bizonyítását, hogy az alperesnek tudomása volt a káresemény időpontjában a gépjármű forgalomból ideiglenesen kivont állapotáról. A Gfbt. 36. § (8) bekezdés b) pontja tekintetében az alperes tudatállapotának vizsgálata szükségtelen, a forgalomból történő kivonás ténye objektív feltétel, a jogszabály önmagában ezen tényhez fűzi a helytállási kötelezettséget mind az üzembentartó, mind a vezető esetében. A Gfbt. 36. § (8) bekezdés a) pontjában megfogalmazott kitétel kiterjesztő értelmezése a b) pontra jogellenes, és a jogalkotó szándékával, valamint a jogszabály szövegével és tartalmával is ellentétes.

Az alperes helytállási kötelezettsége önmagában a perbeli gépjármű forgalomból történő ideiglenes kivonásának tényéhez fűződik, és e tekintetben a káreseménykori alperesi tudatállapotnak nincs jelentősége. Az alperes megtérítési kötelezettsége a felperes irányába a balesetből eredő károkért az elsőfokú bíróság által helytállóan felhívott jogszabályi rendelkezések alapján fennáll.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

Az alperes felülvizsgálati kérelme szerint a jogerős ítélet nem felel meg a Gfbt. 36. § (8) bekezdés a) pontjának. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a fedezet hiányáról tudnia kell a gépjármű vezetőjének, vagyis hogy a helytállási kötelezettsége törvényi rendelkezés alapján fennálljon, szükséges, hogy a vezető tudatállapota kiterjedjen erre a tényre. A jogszabály világosan fogalmaz, a másodfokú bíróság jogértelmezése téves. Az alperes sem tulajdonosa, sem üzembentartója nem volt soha a gépjárműnek, ezért nem rendelkezett arról információval, hogy a gépjárműnek nincsen érvényes kötelező felelősségbiztosítása, és arról sem tudott, hogy a gépjárművet a forgalomból kivonták.

A közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 326/2011. (XII. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 104. § (4) bekezdése a jármű üzembentartóját vagy tulajdonosát kötelezi arra, hogy a forgalomból kivont gépjármű forgalmi engedélyét és rendszámtábláját a hatóság részére átadja. Az alperes elvárható magatartása a gépjármű átvételekor annyi volt, hogy ellenőrizze a biztosítási csekkek meglétét és a forgalmi engedély érvényességét, ebből pedig csak annyit tudott megállapítani, hogy nem ütközik jogszabályba a gépjármű használata.

Egy gépjármű forgalomból történő kivonásának ténye kétféleképpen állapítható meg. Egyrészt a forgalmi rendszám és engedély hiányából, azonban előfordulhat, hogy ezek a kivonás ellenére – jogszabálysértő módon – mégis a jármű üzembentartójánál vagy tulajdonosánál maradnak. A másik lehetőség informálódni a közlekedési igazgatási hatóságtól. Álláspontja szerint életszerűtlen, hogy a gépjárművet esetileg vezető személy minden egyes alkalommal ennek utánajárjon, ilyen követelményt nem is állít semmilyen jogszabályi rendelkezés a gépjárművezető elé.

A Gfbt. 36. § (8) bekezdés b) pontjában foglaltaknál – egyezően az elsőfokú ítélettel – ugyancsak megkerülhetetlen a tudatállapot vizsgálata. Az elsőfokú bíróság e körben a bizonyítást lefolytatta, több alkalommal is felhívta a felperest a bizonyítandó tényekre, ennek azonban nem tett eleget. A jogszabály egyértelműen úgy fogalmaz, hogy a felperes a gépjármű üzembentartójával vagy azzal a személlyel szemben támaszthat követelést, aki az üzembentartó engedélye nélkül vagy a biztosítási fedezet hiányának tudatában vezette a gépjárművet. Míg az üzembentartó esetében a felelősség abszolút, arra kimentési lehetőség nincs, amennyiben a gépjármű nem rendelkezett felelősségbiztosítással, addig bármilyen más, az üzembentartótól különböző személy esetében a törvény többletfeltételeket állít, és kizárólag abban az esetben lehet a felelősségét megállapítani, hogyha a felperes bizonyítani tudja, hogy a kötelezett a gépjárművet az üzembentartó engedélye nélkül vagy a biztosítási fedezet hiányának tudatában vezette. Az a perben fel sem merült, hogy az alperes az üzembentartó engedélye nélkül vezette volna a járművet, azt pedig felperes többszöri felhívásra sem tudta bizonyítani, hogy az alperes tudott arról, hogy a gépjárművön nincs biztosítás.

Nem helytálló a másodfokú bíróság indokolásának azon eleme, hogy az alperes tudatállapotának vizsgálata szükségtelen, mert a forgalomból történő kivonás ténye objektív feltétel, és a jogszabály önmagában ehhez a tényhez fűzi a helytállási kötelezettséget mind az üzembentartó, mind a vezető tekintetében. A felperesi – és az azt elfogadó másodfokú bíróság általi – jogértelmezés az, amely kiterjesztően értelmezi a jogszabályt, és ellentétes a jogalkotó szándékával, valamint a jogszabály szövegével és tartalmával.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében előadta, az alperes nem vitatta, hogy a gépjárművet a káresemény idején ő vezette, a rendelkezésre álló büntetőeljárás irataira tekintettel a perben tényként volt megállapítható, hogy az alperes az általa vezetett gépjárművel okozta a közlekedési balesetet, és azzal okozati összefüggésben a károsult kárát, hogy az alperes által vezetett gépjármű a baleset idején nem rendelkezett kötelező felelősségbiztosítással, a gépjárműre korábban kötött biztosítási szerződés 2013. augusztus 31. napján díj nem fizetés okán megszűnt, hogy az alperes által vezetett gépjárművet a végrehajtó lefoglalta, miként a NAV is rendelkezett a lefoglalásáról, hogy a gépjárművet 2013. június 25. napjával a forgalomból kivonták. Mindezek alapján ezzel a járművel a kivonás időtartama alatt a közúti forgalomban nem lehetett részt venni [R. 100. § (5) bekezdés].

A bírósági végrehajtó lefoglalása alapján a jármű forgalomból történő ideiglenes kivonása hivatalból történik. Ennek során a R. 103. § (1) bekezdése alapján annak forgalmi engedélyét és hatósági jelzését be kell vonni. AVht. 103. § (8) bekezdése alapján a bíróság engedélyezheti a lefoglalt gépkocsi használatát a jogszabályi feltételek szerint. Ilyenre az alperes nem hivatkozott. Az alperes tehát a gépjárművet nem használhatta volna közúti forgalomban.

A felperes az őt terhelő helytállási kötelezettségének eleget tett, és megtérítette a gépjárművel a károsultnak okozott kárt. A bíróságoknak arról kellett állást foglalniuk, hogy a felperes által a keresete jogalapjaként megjelölt Gfbt. 36. § (8) bekezdés b) pontja alkalmazása során van-e relevanciája a gépjármű forgalomból történt kivonására kiterjedő alperesi tudatállapotnak. A jogszabályi rendelkezés nyelvtani és logikai értelmezése alapján a jogerős ítélet helyesen mondta ki, hogy e törvényi rendelkezés alkalmazása során szükségtelen az alperes tudatállapotának vizsgálata, a forgalomból történő kivonás ténye objektív feltétel, a jogszabály önmagában ehhez a tényhez fűzi a helytállási kötelezettséget mind az üzembentartó, mind a vezető tekintetében. Az alperes helytállási kötelezettsége önmagában a gépjármű forgalomból történő ideiglenes kivonásának tényéhez fűződik, és e tekintetben a káreseménykori alperesi tudatállapotnak nincs jelentősége. Az alperes megtérítési kötelezettsége fennáll.

A másodfokú bíróságnak a Gfbt. 36. § (8) bekezdés a) pontjában foglaltakat nem kellett vizsgálnia, a felülvizsgálati kérelemnek e rendelkezéssel kapcsolatos hivatkozása téves, e törvényhely kiterjesztő értelmezése jogellenes, a jogalkotó szándékával és a jogszabály szövegével és tartalmával ellentétes.

A gépjármű forgalomból való kivonása objektív feltétel, a forgalomból kivonás idejére a biztosítás nem nyújt fedezetet, a jármű használata pedig tiltott. Amennyiben a járművet ezen időszak alatt használták, és ezzel kárt okoztak, a járművet használó vezető egyetemlegesen az üzembentartóval helytállásra köteles a felperes felé.

A Kúria döntése és jogi indokai

A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A káresemény idején hatályos Gfbt. 36. § (8) bekezdése szerint a 34. §-ban meghatározottaktól függetlenül a Kártalanítási Számla kezelője a károsult követelésének kielégítésével kapcsolatban felmerült összes ráfordítása és – átalányösszegben is megállapítható – költsége megtérítését követelheti: a) egyetemlegesen a biztosítási fedezettel nem rendelkező üzembentartótól és attól a vezetőtől, aki a gépjárművet az üzembentartó engedélye nélkül vagy a biztosítási fedezet hiányának tudatában vezette; b) egyetemlegesen a forgalomba nem helyezett vagy a forgalomból kivont gépjármű üzembentartójától és vezetőjétől; c) az ismeretlen üzembentartó gépjárművének vezetőjétől; d) az ismeretlen gépjármű vezetőjétől, amennyiben ennek személye ismert és a károkozásért felelős; e) az üzembentartótól, ha a káresemény a 26. §-ban meghatározott szünetelés ideje alatt következik be.

A Gfbt. 36. § (8) bekezdése szerinti öt esetkör önálló tényállásnak minősül, nem konjunktívak, nem együttesen értelmezendők. Az a) pont szerint az eredményes megtérítési igény érdekében a gépjármű vezetőjének arról kell tudnia, hogy a járművön nincs biztosítás fedezet. A b) pont szerint a forgalomból kivont jármű vezetőjét megtérítési kötelezettség terheli, ha forgalomból kivont járművel okozta a kárt. Ez esetben tehát nem tényállási elem, hogy károkozó tudatállapota kiterjedt-e a forgalomból való kivonásra, ennek nincs jelentősége.

A felperes keresete elbírálásakor a Gfbt. 36. § (8) bekezdés a) pontja nem volt alkalmazandó, így azt a jogerős ítélet meg sem sérthette. A b) pont alkalmazása körében pedig annak és csak annak volt jelentősége, hogy a gépjárművet a forgalomból kivonták – mely tény a perben bizonyított volt –, és ez esetben az alperest, mint aki a forgalomból kivont gépjárművet vezette, megtérítési kötelezettség terheli.

A jogerős közbenső ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem volt jogszabálysértő, azt a Kúria hatályában fenntartotta.

Kúria Pfv.20.786/2021/8.sz. számú precedensképes határozata
 

Feldolgozta: Kiss Ferenc Kálmán ügyvéd