Az alapügy tényállása értelmében a felperes szlovák gazdasági társaság és életbiztosítási szolgáltatásokat nyújtó biztosító. A felperes a letelepedés szabadsága alapján a Cseh Köztársaság területén Prágában rendelkezik fiókteleppel. Az alperes a Cseh Köztársaságnak mint az Európai Unió fogadó tagállamának a felügyeleti hatósága. Az alperes három közigazgatási szabálysértés tekintetében állapította meg a felperes felelősségét, ami miatt vele szemben 1 000 000 CZK bírságot szabott ki. Az első közigazgatási szabálysértés a lakossági befektetési csomagtermékekkel, illetve biztosítási alapú befektetési termékekkel kapcsolatos kiemelt információkat tartalmazó dokumentumokról szóló 1286/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: PRIIP-rendelet) 6. cikkének (1) bekezdésében, 8. cikke (3) bekezdése c) pontjának ii., iii. és iv. alpontjában, valamint 8. cikke (3) bekezdésének f) pontjában foglalt kötelezettségek megsértésében állt, és azt a nemzeti Zákon č. 256/2004 Sb., o podnikání na kapitálovém trhu (a gazdasági tevékenység tőkepiacon történő folytatásáról szóló 256/2004. sz. törvény; a továbbiakban: ZPKT) 179. §-ának (1) bekezdése alapján bírálták el. Az alperes szerint a felperes különösen azt nem biztosította, hogy a termékekkel kapcsolatos kiemelt információkat tartalmazó dokumentumaiban (úgynevezett KID – Key Information Documents) foglalt információk pontosak, helytállóak és egyértelműek legyenek, összhangban álljanak a kötelező erejű szerződéses dokumentumokkal, és ne legyenek megtévesztőek, továbbá, hogy a kiemelt információkat tartalmazó dokumentumok a közvetlenül alkalmazandó uniós jog által megkövetelt minőségű és terjedelmű információkat tartalmazzák. A második és a harmadik közigazgatási szabálysértés a biztosítási értékesítésről szóló (EU) 2016/97 európai parlamenti és tanácsi irányelvet (a továbbiakban: IDD-irányelv) átültető Zákon č. 170/2018 Sb., o distribuci pojištění a zajištěníből (a biztosítási és a viszontbiztosítási értékesítésről szóló 170/2018. sz. törvény; a továbbiakban: ZDPZ) eredő kötelezettségek megsértésében állt. A második közigazgatási szabálysértést a ZDPZ 110. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján bírálták el, és abban állt, hogy a felperes megsértette a biztosítókat terhelő azon kötelezettséget, hogy a nevében eljáró független megbízottak tekintetében az eljárás ellenőrzésére, így az ezen törvény 48. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglalt rendelkezések betartásának ellenőrzésére vonatkozó szabályokat vezessen be, tartson fenn és alkalmazzon. A harmadik közigazgatási szabálysértést a ZDPZ 114. §-a (1) bekezdésének 1. pontja alapján bírálták el, és abban állt, hogy a felperes megsértette arra vonatkozó kötelezettségét, hogy az e törvény 78. §-ában meghatározott tőkebiztosítási szerződés megkötését megelőzően az ügyfél részére tanácsadást biztosítson. A közigazgatási eljárás során az alperes a Zákon č. 277/2009 Sb., o pojišťovnictví (a biztosítókról szóló 277/2009. sz. törvény; a továbbiakban: ZPoj) 110. §-ára hivatkozva – amely rendelkezés a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról szóló 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: „Szolvencia II” irányelv) 155. cikkét ültette át, és amely két rendelkezés álláspontja szerint a más tagállam biztosítóinak következetes felügyeletét szabályozza – cáfolta a felperes azzal kapcsolatos kifogását, hogy az alperes nem rendelkezik hatáskörrel a szabálysértési eljárás lefolytatására. A felperes szerint az alperes mint a fogadó állam felügyeleti hatósága nem tartotta be a fent említett törvényi és az irányelvi rendelkezéseket, nem tájékoztatta a székhely szerinti állam felügyeleti hatóságát a fogadó tagállamban elkövetett állítólagos jogsértésről, és nem várta meg, hogy ez utóbbi felügyeleti hatóság a felperes által előidézett szabálytalan helyzet orvoslása érdekében helyénvaló intézkedéseket hozzon. A felperes szerint az alperes ezért nem volt jogosult a felperessel szembeni szankció kiszabására irányuló eljárást önállóan lefolytatni. Az alperes ezzel szemben úgy véli, hogy a felügyeletre vonatkozó, ZPKT-ben és ZDPZ-ben foglalt rendelkezések (a „Szolvencia II” irányelvtől eltérő uniós jogszabályon alapuló) külön szabályozást képeznek, és ezért függetlenek a ZPoj felügyeletre vonatkozó rendelkezéseitől. Az alperes szerint a ZPKT és a ZDPZ különös rendelkezései elsőbbséget élveznek a ZPoj rendelkezéseivel szemben. Az alperes álláspontja szerint a felperes a ZPKT-ből és a ZDPZ-ből eredő kötelezettségeket sértette meg, ami miatt közvetlenül szankcionálták, nem pedig az ZPoj-ból eredő kötelezettségeket. A Městský soud v Praze (prágai városi bíróság) a címben hivatkozott, megtámadott ítéletben szintén nem tartotta megalapozottnak ezt a kifogást, és elutasította a benyújtott keresetet. A Městský soud (városi bíróság) megerősítette az alperes azon következtetését, miszerint az ügyre nem azokat a általános biztosítási feltételeket szabályozó ZPoj-t kellett volna alkalmazni, amelyeket a felperes nem sértett meg, hanem kizárólag a biztosítók által nyújtott azon szolgáltatások speciális szegmensét szabályozó ZPKT-t és a ZDPZ-t, amelyeket a felperes által elkövetett közigazgatási jogsértések érintettek. A Nejvyšší správní soud (legfelsőbb közigazgatási bíróság) a Městský soud v Praze (prágai városi bíróság) megtámadott ítéletének bírósági felülvizsgálata során köteles megvizsgálni a felperesnek (jelenleg felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél a legfelsőbb közigazgatási bíróság előtti eljárásban) azt a felülvizsgálati kérelemben foglalt jogalapját, miszerint a ZPoj „Szolvencia II” irányelv 115. cikkén alapuló 110. §-át a biztosítási ágazatot érintő valamennyi felügyeleti tevékenységre alkalmazni kell. A felperes szerint általánosságban mind a ZPoj 110. §-a, mind pedig a „Szolvencia II” irányelv 115. cikke a kötelezettségek nemteljesítésére/jogi előírások be nem tartására vonatkozik, és ezért nem korlátozódik a ZPoj-ban, illetve a „Szolvencia II” irányelvnek megfelelően jogszabályi rendelkezésekben előírt kötelezettségek megszegésére. Noha a felperest a ZPKT és a ZDPZ megsértése miatt szankcionálták, továbbra is a biztosítási üzleti tevékenységgel kapcsolatos kötelezettségek megsértéséről volt szó. A felperes álláspontja szerint sem a PRIIP-rendelet (és az ahhoz nemzeti szinten kapcsolódó ZPKT), sem pedig az IDD-irányelv (és a ZDPZ azt átültető nemzeti rendelkezése) nem tekinthető a biztosítási ágazatra vonatkozó alapvető ágazati szabályozástól független szabályozásnak, hanem olyan kiegészítő szabályozásnak minősül, amely elválaszthatatlanul kapcsolódik a („Szolvencia II” irányelvet átültető) ZPoj-nak a jelen ügyben alkalmazandó rendelkezéseihez. A felperes szerint a ZPoj 110. §-a alkalmazásának elmulasztása az alperes részéről a közigazgatási határozatának jogellenességéhez vezetett.

A cseh legfelsőbb közigazgatási bíróság a következő kérdések megválaszolását kéri az Európai Unió Bíróságától előzetes döntéshozatali eljárás keretében:

Úgy kell-e értelmezni a 2009/138/EK irányelv („Szolvencia II”) 155. cikkét, hogy annak hatálya az olyan esetekre is kiterjed, amelyekben a fogadó állam felügyeleti hatósága ellenőrzi, hogy másik tagállam biztosítója megfelel-e az 1286/2014 rendeletben (PRIIP) és/vagy a 2016/97 irányelvben (IDD) előírt kötelezettségeknek?

Igenlő válasz esetén a „Szolvencia II” irányelv 155. cikkéből következik-e a székhely szerinti állam felügyeleti hatóságának elsődleges hatásköre és a fogadó állam felügyeleti hatóságának azon kötelezettsége, hogy első körben az irányelv e cikkének (5) és (6) bekezdése szerinti közigazgatási szankciók kiszabása esetében is ki kell merítenie a szabálytalan helyzet orvoslására irányuló, az irányelv e cikkének (1), (2) és (3) bekezdésében előírt intézkedésekről való tájékoztatással és meghozatalukkal kapcsolatos eljárásokat?

A főtanácsnoki indítvány ismertetésére 2025. június 5-én került sor. A főtanácsnok a következő válaszok adását indítványozta:

1)      A biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról szóló, 2009. november 25‑i 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (Szolvencia II) 155. cikkét

a következőképpen kell értelmezni:

az olyan helyzetben is alkalmazandó, amikor a fogadó állam felügyeleti hatósága ellenőrzi, hogy másik tagállam biztosítója megfelel‑e a lakossági befektetési csomagtermékekkel, illetve biztosítási alapú befektetési termékekkel kapcsolatos kiemelt információkat tartalmazó dokumentumokról (PRIIP) szóló, 2014. november 26‑i 1286/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben és/vagy a biztosítási értékesítésről szóló, 2016. január 20‑i (EU) 2016/97 európai parlamenti és tanácsi irányelvben előírt kötelezettségeknek.

2)      A „Szolvencia II” irányelv 155. cikkét

a következőképpen kell értelmezni:

a fogadó tagállam felügyeleti hatóságainak első körben az irányelv e cikkének (5) és (6) bekezdése értelmében vett közigazgatási szankciók PRIIP‑rendeletben és/vagy 2016/97 irányelvben előírt kötelezettségek e tagállam területén történő megsértése miatti kiszabása esetében sem kell kimeríteniük a szabálytalan helyzet orvoslására irányuló, az irányelv e cikkének (1), (2) és (3) bekezdésében előírt intézkedésekről való tájékoztatással és meghozatalukkal kapcsolatos eljárásokat.[1]

[1] Forrás: https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=300980&pageIndex=0&doclang=HU&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=1184707; letöltve: 2025. június 8.