A súlyos gondatlanság a jogalkalmazók és a jogközönség súlyos gondja | Kártérítési és Biztosítási Jog folyóirat

VII. évfolyam 1-2. szám

Tanulmányok

Hargitai László: A súlyos gondatlanság a jogalkalmazók és a jogközönség súlyos gondja

1. A kárfelelősségről – nem bevezetésként

[1] Kereng egy ún. városi legenda arról, hogy a vasúti sínek építése során alkalmazott nyomtáv, a két ló által vontatott kocsi kerekeinek távolsága, azaz a római utakba vájt kerék-nyomtáv szerint alakult. Bár ez igen tetszetős megközelítés, a vasúti közlekedés történetében sokféle eltérő nyomtáv volt, sőt még jelenleg is vannak eltérő nyomtávok. Mindazonáltal a gondolat, miszerint „már a rómaiak is” – aligha elvetendő kiindulópont.

„Kártérítő felelősséggel az ókor jelentősebb jogrendszereiben is találkozhatunk, de rendszerbe foglaltan kiépült felelősségi rendet elsőként a római jog produkált.

A római jogból legszembetűnőbb annak a tételnek az igazsága, hogy a kártérítés a magánjog büntetőjoga. A római jog felelősségi rendszerében a bűncselekmény és a kártérítés egy tőről: a delictumból fakad.”[1]

[2] Elkerülendő, hogy a szekér megelőzze a lovat, a súlyos gondatlansággal kapcsolatos jogalkalmazási – esetleg jogalkotási – kérdésekben való elmélyedés előtt arra a vitára kell utalni, amin joghallgatók generációi nőttek fel: a kártérítési felelősség objektív vagy vétkességi alapú?

[3] Az objektív felelősségi rendről a jelen cikk írójának az 1987-ben bemutatatott Robotzsaru c. filmből az a jelenet jut eszébe, amikor a tervezőt arról faggatják, hogy mit érez a robotzsaru, amikor kiiktat egy bűnözőt. A válasz: semmit. A mesterséges intelligencia térhódítása egyébként is óvatosságra int az olyan szabályok tekintetében, amelyek az objektív felelősség alapján lényegében automatizálható kártelepítési mechanizmusok alapjául szolgálhatnának.

Mindazonáltal a vétkességi elv érvényesülésének korlátozása is szükséges a károsultak védelme érdekében. Jóllehet reális probléma, hogy egyáltalán milyen körben beszélhetünk morális értelemben vétkességről napjaink viszonyai között:

„Végül a harmadik probléma lényege, hogy minél bonyolultabbá válik az élet társadalmi és technikai vonatkozásában, annál nagyobb az előbbi értelemben felfogott vétkességgel összefüggésbe nem hozható (más szóval nem önhibás) károkozások száma, amelyek ilyen módon egyszerűen kívül esnek a felelősségi rendszeren. A KAFKA kastélyban bolyongó modern ember, aki többé nem ismeri ki magát a körülmények, a tárgyak, a viszonyok hihetetlenül bonyolult szövevényében, aligha tartható hibásnak azért, ha csetlés-botlásával előbb-utóbb kárt okoz.”[2]

[4] Témánk szempontjából tovább kell itt lépni a polgári jogi kártérítési felelősség alapjaitól, bármennyire is érdekes lenne elidőzni a régi Ptk. 339. § szerint létrehozott középutas megoldáson, vagy az új Ptk. 6:520. §-án, ami szerint minden károkozás jogellenes az ott felsorolt kivételekkel. Itt lett kodifikálva Dr. Lábady Tamás jogtörténeti jelentőségű álláspontja, miszerint a károkozás ipso facto jogellenes. A témánk szempontjából a polgári jogi kártérítési felelősségen belül az az elhatárolás érdekes, hogy a kárt szándékos vagy gondatlan, azon belül pedig súlyosan gondatlan magatartással okozták. A Ptk. használja ezeknek a magatartásoknak az ilyenként való megnevezését, de sem a szándékosságot, sem a gondatlanságot, sem a súlyos gondatlanságot nem definiálja, jóllehet ezekhez a magatartásokhoz számos jogkövetkezményt rendel.

[5] A római gyökerekhez (culpa) visszanyúló megközelítésben így kénytelenek vagyunk a büntetőjog egyébként zárt, de iránymutató rendszerére, illetve a Btk.-ra tekinteni:

„A szándékosság

7.§ Szándékosan követi el a bűncselekményt, aki cselekményének következményeit kívánja, vagy e következményekbe belenyugszik.

A gondatlanság

8.§ Gondatlanságból követi el a bűncselekményt, aki előre látja cselekményének lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában, vagy cselekménye lehetséges következményeit azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja.”

[6] A Ptk.-ban a fent idézett Btk. rendelkezéseknek az a tükörképe nem található, melyben a „követi el a bűncselekményt” szövegrész helyett „okozza a kárt” szövegrész lenne. Ennek magyarázatára alulírott szerző nem vállalkozik.

A fenti Btk. idézetekből is érzékelhető szubjektív oldal a kérdéses számunkra, de a polgári jogi kártérítési felelősség szempontjából.

„A szubjektív oldal a szándékosság és a gondatlanság. A magtartás veszélyességének tudata mellett a következmények akarása esetében a „szándékosság” megállapítható. Ha nem ismeri fel magatartásának következményeit, noha kellő gondosság mellett fel kellett volna ismernie: a „gondatlanság” esete forog fenn.”[3]

A fenti gondatlanságfogalommal elérkeztünk a jelen cikk érdemi részéhez, minthogy a gondatlanságon belüli alakzatok jelentik a cikk témáját közelebbről.

2. A fuvarjogban a súlyos gondatlanság kérdése sok évtizede komoly jogértelmezési és jogalkalmazási feladatot jelent.

[7] Közelebbről az a kérdés, hogy a szándékossággal egyenértékű súlyos gondatlanság mint felelősségi alakzat, miként helyezhető el a magyar polgári jogi kártérítési felelősségi alakzatok között.

[8] A fuvarjogban talán leggyakrabban alkalmazott, 1971. évi 3. sz. tvr.-rel kihirdetett CMR Egyezmény alábbi rendelkezése utal erre a felelősségi alakzatra.

29.Cikk 1. A fuvarozó nem hivatkozhat e fejezetnek azokra a rendelkezéseire, amelyek felelősségét kizárják vagy korlátozzák, illetve, amelyek a bizonyítási terhet elhárítják, ha a kárt az ő szándékossága vagy őt terhelő olyan súlyos gondatlanság okozta, amely az ügyben eljáró bíróság által alkalmazott jog szerint a szándékossággal egyenértékűnek minősül.

[9] Ugyanezt a megoldást követi az 1936. évi XXVIII. törvénycikk a nemzetközi légi fuvarozásra vonatkozó 1929. évi varsói nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről:

25.Cikk. (1) A fuvarozónak nincs joga ahhoz, hogy a jelen Egyezménynek azokra a rendelkezéseire hivatkozhassék, amelyek felelősségét kizárják vagy korlátozzák, ha a károkozás az ő részéről szándékos vagy olyan hibájából ered, amely a perbíróság törvénye értelmében a szándékossággal egy tekintet alá esik.

[10] Mindkét egyezmény a szándékos, vagy a szándékossággal egyenértékű, illetve egy tekintet alá eső magatartáshoz fűzi a felelősséget kizáró vagy korlátozó rendelkezésekre való hivatkozás jogának elvesztését. A továbbiakban konkrétan csak a CMR Egyezményre következnek megállapítások.

[11] A jogalkalmazás sok évtizede kereste a megoldást a szándékossággal egyenértékű, illetve egy tekintet alá eső magatartás jogkövetkezményeinek alkalmazása során. A jogalkalmazó számára az okozott és okozhat ma is gondot, hogy a Ptk. ezt a speciális felelősségi alakzatot – a szándékossággal egyenértékű súlyos gondatlanságot – nem ismerte, és ma sem ismeri.

[12] Kitekintve a következőket lehet találni:

Gross Negligence

A severe degree of negligence taken as reckless disregard.

Blatant indifference to one’s legal duty, other’s safety, or their rights are examples.

Súlyos gondatlanság

Súlyos fokú hanyagság, amelyet meggondolatlan figyelmen kívül hagyásnak tekintenek.

Példa erre az ember törvényes kötelessége, mások biztonsága vagy jogai iránti kirívó közömbösség.[4]

However, the English High Court in De Beers UK Limited (Formerly: The Diamond Trading Company Limited) v Atos Origin It Services UK Limited [2010] EWHC 3276 (TCC) (De Beers) provides guidance as to what constitutes wilful misconduct, and how it is distinguishable from concepts like deliberate default.

In De Beers, the Court took the view that:

Wilful misconduct refers to conduct by a person “who knows that he is committing, and intends to commit a breach of duty, or is reckless in the sense of not caring whether or not he commits a breach of duty”.

[13] A De Beers UK Limited (korábban: The Diamond Trading Company Limited) kontra Atos Origin It Services UK Limited [2010] EWHC 3276 (TCC) (De Beers) angol Legfelsőbb Bírósága azonban útmutatást ad arra vonatkozóan, hogy mi minősül szándékos kötelességszegésnek, és hogyan különböztethető meg az olyan fogalmaktól, mint a szándékos mulasztás.

A De Beers-ügyben a Bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy:

A szándékos kötelességszegés olyan személy magatartására vonatkozik, „aki tudja, hogy kötelességszegést követ el, és azt szándékozik elkövetni, vagy meggondolatlan abban az értelemben, hogy nem törődik azzal, hogy kötelezettségszegést követ-e el vagy sem”.[5]

[14] Jól látható, hogy a fuvarjogi jogforrásokban szereplő szándékossággal egyenértékű súlyos gondatlanság (gross negligence vagy wilful misconduct) nem kis fejtörést okoz külföldön is.

[15] A jelen cikk szerzőjében felmerült, hogy kisegítő megfontolásként lehet dolus eventualis büntetőjogi fogalomra gondolni – mikor az elkövető cselekményinek lehetséges következményeibe belenyugszik – de maradjon ez itt csak egy felvetés, mert a szándékossággal egyenértékű súlyos gondatlanság problémájának megoldása nem ebben az irányban mutatkozik.

[16] Ugyanakkor látható, hogy ez nem csak akkor okoz gondot, amikor a bíróságnak a fenti egyezményekbe foglalt rendelkezéseket kell alkalmaznia, hanem akkor is, amikor a Ptk. 6:464. § (1) bekezdését, ami szerint:

(1) A biztosító mentesül szolgáltatási kötelezettsége alól, ha bizonyítja, hogy a kárt jogellenesen, szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartással
a) a szerződő fél vagy a biztosított;
b) a velük közös háztartásban élő hozzátartozójuk, üzletvezetésre jogosult tagjuk vagy az általános szerződési feltételben meghatározott munkakört betöltő alkalmazottjuk, tagjuk vagy megbízottjuk; vagy
c) a biztosított jogi személynek az általános szerződési feltételben meghatározott vezető beosztású tisztségviselője vagy a biztosított vagyontárgy kezelésére jogosított tagja, munkavállalója vagy megbízottja okozta.

[17] Felperesi oldalon gyakran előfordul az a csapda helyzet, hogy a súlyos gondatlanságra sikerrel hivatkozik a károsult felperes a súly szerinti felelősségi korlátból adódó problémájának a kezelésére. Ilyenkor ugyanis mintegy „túlgyőzheti” magát, és a biztosító mentesülése folytán kitéve lesz az alperes fizetőképességének/fizetésképtelenségének.

3. A Kúria Jpe.I.60.009/2022/10. számú, jogegységi hatályú határozata sok évtized után egyfajta elmozdulást hozott.

[18] Nevezetesen, a súlyos gondatlanság kérdését új megvilágításba helyezte, és úgy a fenti egyezmények szerinti fuvarozói felelősség, mint a Ptk. szerinti fuvarozói felelősség és a biztosítónak a biztosított súlyos gondatlansága esetén bekövetkező mentesülése tekintetében fogódzót adott az eljáró bíróságoknak Magyarországon.

[19] Jóllehet a Kúria egy biztosítói helytállási kötelezettség tekintetében adott kötelező jogértelmezést a súlyos gondatlanságról, az tovább fog gyűrűzni a fuvarozói felelősséggel kapcsolatos jogértelmezésre is a fuvarozó súlyos gondatlansága, szándékossággal egyenértékű súlyos gondatlansága tekintetében. Ez valóságos fordulópont, ez tette aktuálissá a jelen cikk megírását.

[20] „A Kúria a bíróságokra nézve kötelező jogértelmezésként megállapítja, hogy a felek eltérő megállapodásának hiányában a biztosító helytállási kötelezettség alóli mentesüléséhez a szándékosságnak vagy a súlyos gondatlanságnak nem a mögöttes – foglalkozási, közlekedési – szabályszegés, hanem a biztosítási esemény, azaz a kár bekövetkezése vonatkozásában kell fennállnia ahhoz, hogy alkalmas legyen a mentesülés mint jogkövetkezmény kiváltására.

[4] 2017. január 17-én a felperes raktárban a társbiztosított targoncavezetője által manuálisan irányított targonca a két állványsor közötti szűk folyosós területen hátramenetben egy raklapnak ütközött és azt nekitolta az állványsor egyik lábának. Ennek következtében az állványzat eldőlt, és ledöntött több állványsort is, melynek eredményeként a felperes raktárban tárolt árukészlete részben megsemmisült, részben forgalomba hozatalra alkalmatlanná vált.

[56] A fentiekkel szemben az alperes helytállási kötelezettség alóli mentesüléséhez a szándékosságnak vagy a súlyos gondatlanságnak nem a mögöttes (foglalkozási, közlekedési) szabályszegés, hanem a biztosítási esemény, azaz a kár bekövetkezése vonatkozásában kell fennállnia ahhoz, hogy alkalmas legyen a jogkövetkezmény kiváltására (Kúria Pfv.V.21.402/2019/8.). A konkrét esetben önmagában a foglalkozási szabályszegés ilyen következtetés levonására nem adhat alapot. Az alperesnek olyan további tényeket kellett volna bizonyítania, amelyek a társbiztosított alkalmazottja magatartásának közvetlenül az eredmény (azaz a kár) előidézése tekintetében súlyosan gondatlan minősítését megalapozzák (Kúria Pfv.V.21.402/2019/8.).

[57] Ahogy azt a Kúria a következetes, a felperes által is hivatkozott gyakorlatában hangsúlyozza: a súlyos gondatlanság általában akkor állapítható meg, ha a gondosság olyan feltűnő elhanyagolása áll fenn, ami már egészen közel áll a szándékossághoz. A súlyos gondatlanságnak emellett csak akkor van jelentősége, ha az a károsodás előidézésére irányul (Kúria Pfv.III.21.464/2013/12.). Ez az adott esetben a gondosság olyan szintű elhanyagolásában jelentkezett volna, amelyből következően a társbiztosított alkalmazottja szinte a kár mint eredmény bekövetkezését kívánta. Ez a konkrét esetben a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján biztosan nem állapítható meg.”

[21] Itt még „csak” a biztosító helytállási kötelezettsége szempontjából érdekes ez az idézet az alábbi Ptk. szabály vonatkozásában:

„Ptk. 6:464. § [Mentesülés a szolgáltatási kötelezettség alól]

(1) A biztosító mentesül szolgáltatási kötelezettsége alól, ha bizonyítja, hogy a kárt jogellenesen, szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartással

a) a szerződő fél vagy a biztosított;

b) a velük közös háztartásban élő hozzátartozójuk, üzletvezetésre jogosult tagjuk vagy az általános szerződési feltételben meghatározott munkakört betöltő alkalmazottjuk, tagjuk vagy megbízottjuk; vagy

c) a biztosított jogi személynek az általános szerződési feltételben meghatározott vezető beosztású tisztségviselője vagy a biztosított vagyontárgy kezelésére jogosított tagja, munkavállalója vagy megbízottja okozta.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezést a kármegelőzési és a kárenyhítési kötelezettség megszegésére is alkalmazni kell.”

[22] A fuvarkárokkal kapcsolatban a fuvarozókkal szembeni perekben is jelentősen ki fog hatni a Kúria döntése.

Nézzük meg azt, hogy milyen rétegei vannak ennek a kötelező jogértelmezésnek a súlyos gondatlanság megállapíthatósága szempontjából:

A) Nem elég a mögöttes foglalkozási/közlekedési szabályszegés tekintetében a szándékosság, hanem a szándékosságnak a kár bekövetkezése vonatkozásában kell fennállnia.

B) Olyan további tényeket kell bizonyítani, amelyek az adott személy magatartásának közvetlenül az eredmény (azaz a kár) előidézése tekintetében súlyosan gondatlan minősítését megalapozzák.

C) A súlyos gondatlanság általában akkor állapítható meg, ha a gondosság olyan feltűnő elhanyagolása áll fenn, ami már egészen közel áll a szándékossághoz.

D) Adott esetben ez a gondosság olyan szintű elhanyagolásában jelentkezik, amelyből következően az adott személy szinte a kár mint eredmény bekövetkezését kívánta.

[23] Ad A) A CMR Egyezmény szerinti nemzetközi közúti árufuvarozói felelősség, és az ahhoz igazodó biztosítói helytállási kötelezettség szempontjából foglalkozási/közlekedési szabályszegés tekintetében többféle magatartás értékelése jön szóba.

[24] A gépkocsivezetőnek szükség szerint közre kell abban működnie, hogy a rakományt a raktérben hogyan helyezik el, és az egyes árudarabokat adott esetben rögzítenie is kell. A közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeiről szóló 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet 82/A. §-a szabályozza, hogy a rakományrögzítésnek mely követelményeknek kell megfelelnie. Ez tehát egy foglalkozási/közlekedési szabály, aminek a be nem tartása vezethet például a fuvarozói felelősség körébe tartozó árukárhoz. Természetesen a KRESZ, vagy a más országban hasonló céllal megalkotott, magára a közlekedésre vonatkozó szabályanyag is a témánk szempontjából releváns a gépkocsivezető magatartása tekintetében. E körben is megvalósulhat szabályszegés.

A gépjármű fel lehet szerelve daruval. A 47/1999. (VIII. 4.) GM rendelet szól az Emelőgép Biztonsági Szabályzat kiadásáról. A 8.1.1. pont szerint „Az emelőgépet csak a használati utasításban meghatározott módon és célra szabad használni.” Megvalósulhat tehát egy olyan foglalkozási szabályszegés, hogy az emelőgépet kezelő személy a rakomány daruzása során kárt okoz a használati utasítás megszegésével.

[25] Ad B) A kárügyekkel kapcsolatos jogi képviseleti munka szempontjából komoly kihívás, ha olyan további tényeket kell bizonyítani, amelyek az adott személy magatartásának közvetlenül az eredmény (azaz a kár) előidézése tekintetében súlyosan gondatlan minősítését megalapozzák. Az Ad A) alatt írtakat továbbgondolva, arról lehet szó, hogy az oksági kapcsolatot kell bizonyítani az adott személy magatartása és a kár között. Pontosabban azt, hogy az adott magatartás (mulasztás) adekvát, sőt szükségképpeni kauzalitásban van a kárral. Nem elég a káros eredmény bekövetkezésének lehetősége mint okozat.

[26] Ad C) Az, hogy a súlyos gondatlanság általában akkor állapítható meg, ha a gondosság olyan feltűnő elhanyagolása áll fenn, ami már egészen közel áll a szándékossághoz, a jelen cikk szerzőjének gondolatmenetét visszavezeti a cikk 1. pontjában a Btk. 7. § második fordulatához, az elkövető következményekbe való belenyugvásához mint quasi analógiákhoz.

Itt már szintet lép a Kúria, mert – legalábbis e cikk szerzőjének véleménye szerint – egy új polgári jogi felelősségi alakzatot kreál. Nevezetesen, a súlyos gondatlanságot mint szándékossághoz közel álló felelősségi alakzatot hozza létre. Ha efelől kétség mutatkozna, ezt a kétséget a következő réteg feltárása eloszlatja.

[27] Ad D) Vagyis,

azon túl, hogy nem elég közlekedési/foglalkozási szabályok megszegése, hanem
a közvetlenül a kárral kell szükségszerű kauzalitásban lennie a magatartásnak, sőt
annak egészen közel kel lennie a szándékossághoz,
még az is kell, hogy a károkozó a gondosságot olyan szinten hanyagolja el, amelyből következően az adott személy szinte a kár mint eredmény bekövetkezését kívánja.

Nos, ekkor áll fen a Kúria kötelező jogértelmezése szerint a súlyos gondatlanság.

4. A Kúria Jpe.I.60.009/2022/10. számú, jogegységi hatályú határozatának hatásairól

[28] Az egyik hatás, hogy a biztosítók a Ptk. 6:464. § (1) bekezdés szerinti mentesülése szűkebb körben valósulhat meg, sőt akár el is enyészhet, ha a szabályzatokban, feltételekben a súlyos gondatlanság esetkörét nem bástyázzák körül megfelelő definíciókkal. Ez nem újdonság, eddig is voltak ilyen meghatározások, és hasznosak voltak, hiszen a veszélyközösség homogenitását szolgálták annak érdekében, hogy a biztosítási tevékenység – homogén veszélyközösség tagjai között a kockázat díj formájában való szétporlasztása – folytatható legyen. A feladat most az – ugyanebből a célból – az, hogy ezekben a definíciókban a Kúria kötelező jogértelmezése szerinti a súlyos gondatlanság kúriai fogalmi elemei tükröződjenek. Nem lesz egyszerű feladat, de meg kell próbálni a fenti cél érdekében.

[29] A másik hatás a fuvarjogi jogviszonyok károsultjait érinti. A CMR Egyezmény úgy az elévülési idő szempontjából, mint az u.n. súlykorlát szempontjából jelentőséget tulajdonít a fuvarozó súlyos gondatlanságának. Nevezetesen:

32. Cikk 1. A jelen Egyezmény hatálya alá eső fuvarozáson alapuló igények egy év alatt évülnek el. Szándékosság, vagy olyan súlyos gondatlanság esetében azonban, amely az ügyben eljáró bíróság által alkalmazott jog szerint szándékossággal egyenértékűnek minősül, az elévülési idő három év.
29. Cikk 1. A fuvarozó nem hivatkozhat e fejezetnek azokra a rendelkezéseire, amelyek felelősségét kizárják vagy korlátozzák, illetve, amelyek a bizonyítási terhet elhárítják, ha a kárt az ő szándékossága vagy őt terhelő olyan súlyos gondatlanság okozta, amely az ügyben eljáró bíróság által alkalmazott jog szerint a szándékossággal egyenértékűnek minősül. 2. Ugyanezeket a rendelkezéseket kell alkalmazni, ha a szándékosságot vagy súlyos gondatlanságot a fuvarozó alkalmazottja, vagy bármely más olyan személy követte el, akinek szolgálatát a fuvarozás teljesítése céljából igénybe veszi, ha ezek az alkalmazottak vagy egyéb személyek feladatkörükön belül jártak el. Ebben az esetben azonban ezek az alkalmazottak vagy egyéb személyek sem hivatkozhatnak – személyes felelősségük tekintetében – e fejezetnek az 1. pontban hivatkozott rendelkezéseire.

[30] Nehéz lesz a károsultaknak az egyébként egy éves elévülési idő helyett úgymond súlyos gondatlanság esetén hároméves elévülési időre hivatkozni, hasonlóképpen a teljes árukár szerinti igényt érvényesíteni a 8,33 SDR/kg limit szerint érvényesíthető összeg helyett.

[31] Végül, de nem utolsó sorban, felmerül a kérdés, hogy miként érinti ez az új jogi helyzet a nemzetközi fuvarozást végző cégeket? Ők adott esetben Magyarországon folyamatba tett per esetén ugyan számíthatnak arra, hogy a Kúria itt tárgyalt kötelező jogértelmezése szerint fogja az eljáró bíróság a fuvarozó magatartását minősíteni, de perelhetőek külföldön is. Például a német bíróságok már évtizedek óta sokkal gyakrabban hoznak döntést, a CMR egyezmény limitjeit a 29. Cikk alapján áttörve.

[32] Az idő majd eldönti, hogy a régi kérdésre – mit kezdjünk a szándékossággal egyenértékű súlyos gondatlanság hiányával a magyar jogban – jó válasz született-e.

______________________________________

[1] Dr. Petrik Ferenc: Kártérítési jog HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. 2002. 14. o. 2. fejezet 1. bek.

[2] Dr. Bárdos Péter: Kárfelelősség a Polgári Törvénykönyv rendszerében HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. 2001. 158. o. 2. bek.

[3] Dr. Petrik Ferenc: Kártérítési jog HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. 2002. 48. oldal 4. fejezet 4. bek.