IV. évfolyam 2. szám
Szemelvények az ítélkezési gyakorlatból – Máshol nem publikált határozatok
A Máshol nem publikált határozatok rovat a megelőző időszakban keletkezett – a lapszám megjelenésekor máshol szerkesztetten még nem közölt – figyelemre méltó jogerős döntésekből válogat. Az egyes döntések ismertetése a tényállás és az eljáró bíróságok ítéleteinek alapjául szolgáló jogi érvelés minél teljesebb körű bemutatásával, valamint a hivatkozott jogszabályhelyek felsorolásával és kulcsszavak hozzárendelésével történik.
2022/II/1
Tárgyszavak
tisztességtelen általános szerződési feltételek, érvénytelenség, biztosítási szerződés, biztosítási ajánlat, fogyasztó tájékoztatása, ügyfél nyilatkozat
A Ptk.-tól és a korábbi szerződési gyakorlattól eltérő ÁSZF feltételek összegzése és a szerződő félnek ezek megismeréséről és kifejezett elfogadásáról szóló nyilatkozata nem minősül általános szerződési feltételnek, hanem az ÁSZF általános és különös feltételeiben elhelyezett szerződési feltételek szerződési tartalommá válásának előfeltétele. Jogi hatását és tartalmát tekintve nem minősül szerződéskötési nyilatkozatnak.
A felperesi kereset tárgyát képező nyilatkozatok nem szerződésből eredő jogokat és kötelezettségeket állapítanak meg, hanem szerződési tartalommá tesznek a biztosító által alkalmazni kívánt általános szerződési feltételeket. A nyilatkozatokat ugyan a biztosító több szerződés megkötése céljából fogalmazta meg, de nem a biztosítási jogviszony tartalmaként. A Ptk. 6:78. §-ában foglaltak teljesülésének hiánya nem a szerződés tartalmából következő joghatásnak, hanem az általános szerződési feltételekkel való szerződéskötésnek a hibája, ezért nem lehet az érvénytelenség a jogkövetkezménye. A szerződéskötési eljárás jogi értelemben nem lehet tisztességtelen.
Ptk.6:78. §, 6:102. § (1) bek., 6:103. § (3) bek., 6:105. § (1) bek. a) pont, (2) bek., 6:77. § (1) bek., Bit.152. § (2), (4) bek.,166/D. § (1) bek.
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
A biztosító alperes élet- és személybiztosítás biztosítási termékre a Polgári Törvénykönyvtől és a korábbi szerződési gyakorlattól eltérő ÁSZF feltételek felsorolását tartalmazó általános szerződési feltételeket és ügyfél tájékoztatókat, Ajánlat és nyilatkozatok elnevezésű nyomtatványokat, továbbá a digitálisan aláírt, a biztosítási ügynöki tableten kötött szerződés esetén használatos nyilatkozatokat alkalmazza.
A nyilatkozatok tartalmazzák a szerződő fél azon kijelentését, miszerint a szerződésre vonatkozó, a szerződési feltételek részét képező, „Eltérés a Polgári Törvénykönyvtől és a korábbi szerződési gyakorlattól” című szabályokat, különösen azt a rendelkezést, hogy a biztosítási szerződésből eredő igények az általános 5 éves elévülési idő helyett 1, illetve 2 év alatt évülnek el, megismerte és azokat kifejezetten elfogadja.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
A felperes a Ptk. 6:102. § (1) bekezdésére és 6:105. § (2) bekezdésére alapított keresetében annak megállapítását kérte, hogy a fenti tényállásban ismertetett általános szerződési feltételek, továbbá az alperes meghatározott általános szerződési feltételeinek az általánosnál rövidebb elévülési időt, valamint a biztosítási esemény igazolásához és a biztosítási szolgáltatás kifizetéséhez az ügyféltől kérhető iratok körét meghatározó feltételei tisztességtelenek, így azok az alperessel szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal érvénytelenek. Kérte továbbá, hogy a bíróság kötelezze az alperest, hozzon nyilvánosságra a saját költségére a bíróság által meghatározott szövegű, az érvénytelenség megállapítására vonatkozó közleményt. A keresetindítási jogát a Ptk. 6:105. § (1) bekezdés a) pontjára alapította. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az első- és másodfokú ítélet
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a keresettel érintett, a biztosítási esemény igazolásához és a biztosítási szolgáltatás kifizetéséhez az ügyféltől kérhető iratok körét meghatározó általános szerződési feltételek az alperessel szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal érvénytelenek azzal, hogy az érvénytelenség megállapítása nem érinti azokat a szerződéseket, amelyeket a megtámadásig, 2018. december 27-ig már teljesítettek. Kötelezte az alperest az ítéletben megszövegezett közlemény közzétételére. A keresetet ezt meghaladóan elutasította.
A felperes fellebbezése, az alperes fellebbezése és csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta és megállapította, hogy a keresettel érintett, az elévülést 1, illetve 2 évre lerövidítő általános szerződési feltételek is tisztességtelenek, így az alperessel szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal érvénytelenek. Kötelezte az alperest a jogerős ítéletben megszövegezett közlemény közzétételére. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az indokolásában foglaltak szerint a Polgári Törvénykönyvtől és a korábbi szerződési gyakorlattól eltérő szabályokat rögzítő általános szerződési feltételek, valamint a megismerésükre és elfogadásukra vonatkozó nyilatkozatok tisztességtelenségének megállapítására irányuló keresetet illetően elsődlegesen annak tulajdonított jelentőséget, hogy a felperes csak az általános szerződési feltételként a fogyasztói szerződés részévé váló tisztességtelen feltétel érvénytelenségének megállapítását kérheti.
A másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy a jogerős ítélet tényállásában ismertetett blankettaszerződéseknek a Polgári Törvénykönyvtől és a korábbi szerződési gyakorlattól eltérő szabályok megismerésére és elfogadására vonatkozó része fogalmilag nem általános szerződési feltétel, hanem a fogyasztó egyoldalú nyilatkozata arról, hogy a nyilatkozatában meghatározott általános szerződési feltételnek minősülő szerződési feltételeket megismerte és elfogadta. Az általános szerződési feltételeknek a Polgári Törvénykönyvtől és a korábbi szerződési gyakorlattól eltérő feltételekről szóló része pedig azokat az egyébként az általános és különös feltételekben elhelyezett rendelkezéseket tartalmazza a figyelemfelhívás körében összegyűjtve, amelyek a Ptk. rendelkezéseitől és a korábbi szerződéses gyakorlattól lényegesen eltérnek. Az itt felsorolt rendelkezések nem a felek szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit szabályozzák, és csupán az alperessel szerződő fél kifejezett elfogadása alapján válnak a szerződés részévé.
A Kúria Pfv.V.20.152/2020/7. számú ítéletére hivatkozással a másodfokú bíróság kifejtette, hogy a Ptk.-tól eltérő kikötéseket összegző szerződési feltétel jogi hatását tekintve nem szerződéskötési nyilatkozat, nem a szerződéskötési mechanizmust szabályozza, nem a fogyasztó tájékoztatásának tartalmát, módját határozza meg. A felperes által kifogásolt tájékoztatásban az alperes általános és különös feltételek meghatározott feltételeire utal. Az, hogy ez a tájékoztatás megfelel-e a Ptk. 6:78. § (1)-(2) bekezdésében foglaltaknak, nem a kikötés érvényességére van hatással, hanem arra, hogy a szerződéses tartalommá válik-e az általános szerződési feltétel. A másodfokú bíróság a Ptk. 6:78. § (3) bekezdésére hivatkozással rámutatott, hogy a felperes által sérelmezett szerződési feltétel nem teszi az ÁSZF rendelkezéseit a nélkül a szerződés részévé, hogy azokról a fogyasztót tájékoztatni kellene, és annak elfogadásáról nyilatkoznia kellene. A szerződéskötési eljárás pedig jogi értelemben nem lehet tisztességtelen. Mindezek alapján a másodfokú bíróság eltérő indokolással értett egyet az elsőfokú bíróság keresetet elutasító döntésével.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
A felperes felülvizsgálati kérelmében a Polgári Törvénykönyvtől és a szokásos gyakorlattól eltérő szabályokat rögzítő általános szerződési feltételek, valamint a megismerésükre és elfogadásukra vonatkozó nyilatkozatok tisztességtelenségének megállapítására irányuló keresetet elutasító részében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetnek helyt adó határozat hozatalát kérte. Kérte továbbá elrendelni, hogy a kikötések alkalmazója gondoskodjon a saját költségére a kikötések érvénytelenségének megállapítására vonatkozó, a Kúria által megállapított szövegű közlemény közzétételéről. Rámutatott arra, hogy mivel a másodfokú bíróság megállapította az elévülési időt 1, illetve 2 évre rövidítő kikötések tisztességtelenségét, így a felülvizsgálati kérelem tárgyát képező, eredetileg az egyértelműség hiánya miatt is kifogásolt kikötések ebből az okból is értelmezhetetlenek és ellentmondásosak.
A felperes álláspontja szerint a Kúria Pfv.V.20.152/2020/7. számú ítéletének tény- és jogkérdése nem azonos a perbelivel. A jelen perben ugyanis a felperes a Ptk. rendelkezéseitől eltérő feltételekről szóló általános szerződési feltételeket a Ptk. 6:102. § (2) bekezdésében foglaltak figyelmen kívül hagyása miatt tartotta jogszabálysértőnek és a Ptk. 6:102. § (1) bekezdésébe ütközőnek. A jelen perbeli feltételek tartalmukból következően, a Kúria által elbíráltaktól eltérő okokból tisztességtelenek. A felperes érvelése értelmében a jogerős ítélet sérti a Ptk. 6: 102. § (1) bekezdését, 6:103. § (1)-(2) bekezdését, 6:105. § (1) bekezdését és a Pp. 279. § (1) bekezdését. A másodfokú bíróság tévesen mérlegelte a rendelkezésre álló peradatokat és a támadott kikötések kapcsán téves következtetésre jutott, amikor úgy foglalt állást, hogy azok nem sértik a fogyasztó érdekeit. A felperes hivatkozása szerint a jogerős ítélet abban a részében is jogszabálysértő, továbbá eltér a Kúriának a Bírósági Határozatok Gyűjteményében Pfv.V.21.437/2018/5. számon közzétett határozatától (különösen annak [52]-[53], [55]-[56], valamint [62]-[65] bekezdéseitől), hogy a Ptk. 6:105. § (1) bekezdése alapján közérdekű kereset a perbeli kikötések tisztességtelenségének megállapítása iránt nem indítható, ezért a kereset elutasításának ebből az okból van helye.
A felperes kiemelte, hogy a per tárgyát képező fogyasztói nyilatkozatok, mint az alperes által előre egyoldalúan meghatározott szerződési feltételek tisztességtelen voltát önmagában az megalapozza a Ptk. 6:103. § (2) bekezdés utolsó fordulata alapján, hogy tartalmuk nem egyértelmű. Azért tisztességtelenek és érvénytelenek tehát, mert nem állapítható meg egyértelműen, hogy a fogyasztó pontosan minek a teljeskörű megismeréséről és elfogadásáról nyilatkozik. Előadta, hogy ezzel egyező jogi érvelést tartalmaz a Kúria Pfv.V.21.437/2018/5.sz, a Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.622/2017/8/I., 14.Gf.40.254/2018/5/II., 27.Gf.40.398/2015/7., 14.Gf.40.241/2018/3/II. sz. ítélete is. A felperes érvelése szerint a jelen perben is a fogyasztókkal történő szerződéskötések céljából meghatározott, kidolgozott és nyilvánosan megismerhetővé tett kikötéseket támadott. A perbeli kikötések tisztességtelensége attól függetlenül vizsgálható, hogy azok egyedi szerződés részét képezik-e vagy sem. A közérdekű kereset absztrakt jellege miatt nincs jelentősége, hogy egyedi konkrét esetben részévé vált-e vagy sem a perbeli szerződési feltétel a fogyasztóval kötött szerződésnek. Ugyanakkor nem lehet eltekinteni a Ptk. 6:102. § (2) bekezdésében írtaktól.
Az általános szerződési feltételek fogalmának értelmezése kapcsán a felperes hivatkozott a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK tanácsi irányelv (a továbbiakban: Irányelv) értelmezésére és alkalmazására vonatkozó iránymutatásról közzétett Bizottsági Közlemény (2019/C 323/04) 1.2.2. pontjára. Rámutatott, hogy a jelen esetben az ÁSZF támadott pontja az ÁSZF-en belül került elhelyezésre, kifejezetten hozzájárul a felek jogainak és kötelezettségeinek meghatározásához, hiszen külön blankettán nyilatkozni kell az elfogadásáról, tehát az kétséget kizáró módon szerződési feltételnek minősül. A felperes hangsúlyozta, hogy a szerződéskötési folyamat, az egyes szerződéses feltételek fogyasztó és vállalkozó közötti egyedi megtárgyalása és az egyes feltételek megtárgyaltsága közérdekű perben nem vizsgálható. Az általános szerződési feltételek (köztük a figyelemfelhívás és az ahhoz kapcsolódó külön okiratban megfogalmazott elfogadó nyilatkozat) azonban nem e folyamat során kerül kialakításra, hanem még azt megelőzően. Szemben tehát az egyedi megtárgyaltsággal, az ÁSZF-ben foglalt figyelemfelhívás és a blankettaként meghatározott elfogadás a Bizottsági Közleményből és az implementált hazai jogszabályokból is következően szerződési feltételként vizsgálható. A Ptk. 6:105. § (1) bekezdés a) pontja generálisan hatalmazza fel az felperest a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződés részévé váló tisztességtelen általános szerződési feltétel érvénytelenségének megállapítása iránt közérdekű kereset indítására, ezért az felperes kereshetőségi joga e tekintetben fennáll.
A felperes szerint a kereshetőségi jogát a Ptk. 6:77. § (1) bekezdése mellett a Ptk. 6:103. § (1) bekezdése is megalapozza. Ez alapján a Ptk. 6:105. § (1) bekezdését és a 6:102. § (2) bekezdését kell alkalmazni a vállalkozás által előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételre is. A Ptk. a fogyasztói szerződések tisztességtelen szerződési feltételeit két szerződési konstrukcióban szabályozza: az egyik, ha a vállalkozás általános szerződési feltétellel szerződik. A másik, ha a vállalkozás a fogyasztóval egyedileg meg nem tárgyalt feltétellel szerződik. A felperes álláspontja szerint a felperes mindkét esetben jogosult kérni a tisztességtelen kikötés érvénytelenségének megállapítását a bíróságtól. A felperes hivatkozott a 14.Gf.40.154/2018/5/II. számú ítélőtáblai döntés indokolására, amely szerint alaptalan az a hivatkozás, hogy az egyoldalú nyilatkozatokból jogok és kötelezettségek nem keletkeznek, hiszen a biztosító utóbb ezzel igazolja a jogszabályban előírt kötelezettsége teljesítését, a fogyasztó pedig a nyilatkozat aláírásával elismeri, hogy a biztosító teljesítette a kötelezettségét és ezzel azt is, hogy megkapta a szerződéskötést megelőzően a biztosítási szerződéssel és a feltételeivel kapcsolatos legfontosabb információkat. A Bit. a Ptk.-hoz képest nemcsak a szerződési feltételek megismerhetőségét és elfogadását, hanem a fogyasztó igazolt módon való tájékoztatását is előírja a biztosító számára. A nyilatkozat célja, hogy az alperes bizonyítható módon beszerezze a fogyasztó tájékoztatásra vonatkozó nyilatkozatait. Ezért képezheti tisztességtelenségi vizsgálat tárgyát, hogy a fogyasztó milyen tartalommal tesz elismerő nyilatkozatot. Az alperes által meghatározott formában a fogyasztó tájékoztatása nem megfelelő, a tájékoztatás tényleges, pontos tartalma nem állapítható meg. A tisztességtelenséget pedig önmagában az is megalapozza, ha a feltétel nem egyértelmű.
A felperes utalt a Legfelsőbb Bíróság Pfv.VIII.22.152/2010/10. számú ítéletére, amely az alperes tájékoztatási kötelezettsége vonatkozásában tekinthető irányadónak, továbbá az EBH2016.G.1. számon közzétett eseti döntésre, a Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.556/2014/7/II. számú határozatára, a BDT2019. 4045 számú eseti döntésre. Mindezekből álláspontja szerint az is következik, hogy az felperesi keresetindítási jogosultság azon az alapon nem szűkíthető, hogy valamely kikötés nem vált a szerződés részévé, mert az ehhez szükséges feltételek vizsgálata közérdekű perben nem lehetséges. Ha az állapítható meg, hogy a külön tájékoztatás az ÁSZF-ben történik, úgy az közérdekű per tárgyává tehető. Az ezzel ellenkező értelmezés ugyanis egy speciális körben a törvény ellenére kizárja a közérdekű perindítást. A felperes kiemelte továbbá, hogy a Ptk. rendelkezéseitől, illetve a korábbi szerződési gyakorlattól eltérő szerződési feltételeknek az alperesi ÁSZF-ben történő szabályozása nem felel meg a Ptk. külön tájékoztatási kötelezettséget előíró rendelkezésének. A nyilatkozatok pedig nem alkalmasak tájékoztatási kötelezettség megtörténtének bizonyítására, mivel az eltérő feltételekkel kapcsolatos fogyasztói nyilatkozat nem tartalmazza tételesen az eltéréseket. A per tárgyát képező általános szerződési feltételek Ptk. 6:102. § (1) bekezdése szerinti tisztességtelensége erre figyelemmel azon az alapon is megállapítható, hogy a szerződési feltétel a szerződéskötésre vonatkozó, a Ptk.-ban szereplő diszpozitív szabályoktól, az abban foglalt szerződéskötési mechanizmustól indokolatlanul és egyoldalúan a jóhiszeműség és tisztesség követelményeinek megsértésével a szerződési feltétel alkalmazójával, szerződő fél hátrányára tér el.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Rámutatott arra, hogy a Ptk. 6:103. § (1) bekezdését az alapeljárásban a felperes nem jelölte meg érvényesíteni kívánt jogként. Ez a hivatkozás először a fellebbezési ellenkérelmében merült fel, amely nem felelt meg a Pp. által elvárt kifejezett jogállítási kötelezettségnek. A felülvizsgálati eljárásban nincs helye keresetváltoztatásnak [Pp. 413. § (2) bekezdés]. A felperes hivatkozása ezért nem vehető figyelembe.
A felperes kereshetőségi jogával kapcsolatban az alperes utalt a Kúria Gfv.VII.30.077/2013/3., Pfv.V.20.152/2020/7., Pfv.V.21.270/2017/9., Gfv.VII.30.063/2018/9. számú, a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.431/2010/7. számú ítéletére és a Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.549/2017. számú ügyben hozott határozatára. Hangsúlyozta, hogy a Ptk. 6:78. § (2) bekezdésének hatálya alá eső kikötés alkalmazója nem zárható el annak lehetőségétől, hogy igazolja a megfelelő ügyfél-tájékoztatás megtörténtét. Egy ilyen bizonyítás azonban szétfeszíti a közérdekű kereset alapján induló perek kereteit. Mindez azt igazolja, hogy ha a tisztességtelenség megállapításának előkérdése a támadott ügyleti feltétel szerződéses tartalommá válása, úgy a szerződéses tartalommá válás módja tisztességtelenségének megállapítása iránti az felperes nem rendelkezik kereshetőségi joggal.
Az alperes előadta továbbá, hogy a jelen per tényállása eltérő a Kúria Pfv.V.21.437/2018/5. számú ítéletének tényállásától. Abban az ügyben az ÁSZF 12. pontja tartalmazza az ügyfélnek azt a nyilatkozatát, amely szerint nem tart igényt az ÁSZF teljes szövegének rendelkezésre bocsátására, így az ÁSZF tényleges tartalma nem derül ki a nyilatkozatból vagy magából az előfizetői szerződés további részéből. A Bit. 166/D. § (1) bekezdésére is figyelemmel kialakított alperesi szerződéskötési gyakorlat szerint viszont az ügyfélnek a szerződéskötési folyamat során legkésőbb az ajánlat megtétele előtti napon meg kell kapnia a biztosításközvetítőtől a szerződéses dokumentumokat.
Az alperes arra is utalt, hogy a jelen perre a Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.254/2018/5/II. és a Legfelsőbb Bíróság Pfv.VIII.22.152/2010/10. sz. ítélete sem alkalmazható. Az EBH2016. G.1. sz. döntésre történő felperesi hivatkozás nem mutat tartalmi egyezőséget a jelen per tényállásával. A BDT2019. 4045 számú döntés pedig nem abban a jogkérdésben foglalt állást, amely a jelen felülvizsgálati kérelem során elsődleges jelentőségű. A jelen perben a jogkérdés az, hogy a szerződő felek számára jogokat és kötelezettségeket meg nem határozó, azaz általános szerződési feltételnek nem tekinthető rendelkezésekre nézve indíthat-e az felperes közérdekű pert. Az alperes szerint a Ptk.-tól és a szerződéses gyakorlattól való összes eltérés egyenként történő feltüntetése, az ügyfél által egyenként történő elfogadása az egyébként is részletes és hosszadalmas szerződéskötési folyamatot mind a biztosító, mind az ügyfelek oldaláról ellehetetlenítené.
A Kúria döntése és jogi indokai
A felperes a felülvizsgálati kérelmét megalapozó jogszabálysértést abban határozta meg, hogy a másodfokú bíróság nem tekintette általános szerződési feltételnek az ÁSZF-nek a Polgári Törvénykönyvtől és a korábbi szerződési gyakorlattól eltérő szabályokat ismertető részét, és az alperessel szerződő feleknek e szabályok megismerésére és kifejezett elfogadására vonatkozó nyilatkozatát sem, ezért a közérdekű kereset alapján nem állapította meg azok tisztességtelenségét. A felperes állította, hogy a felülvizsgálati kérelemmel érintett jogkérdésben a jogerős ítélet eltér a Kúria Pfv.V.21.437/2018/5. számon közzétett határozatától.
Az ügyazonosság kérdését vizsgálva a Kúria azt állapította meg, hogy a felperes által hivatkozott határozat a jelen ügytől eltérő anyagi jogi hátterű és tényállású ügyben született. Abban az ügyben a bíróság a jelen ügy tárgyát képező szerződéstől eltérő típusú, a közjogilag szabályozott előfizetői szerződés részét képező egyedi előfizetői szerződés mintájában rögzített előfizetői nyilatkozatot vizsgálta, és az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény 127. § (1) bekezdése szerinti egyedi előfizetői szerződés mintáját az elektronikus hírközlési előfizetői szerződések részletes szabályairól szóló 2/2015. (III. 30.) NMHH rendelet 11. § (4) bekezdésében foglaltakra tekintettel minősítette általános szerződési feltételnek. A Kúria Pfv.V.21.437/2018/5. számon közzétett határozata ezért a jelen ügyben nem irányadó. A Kúria a Pfv.V.20.152/2020. számú ügyben sem állapított meg ügyazonosságot. Ha ebben az ügyben és a Pfv.V.21.437/2018. számú ügyben azonos lett volna a jogkérdés, jogegységi eljárás lefolytatását kezdeményezte volna.
A felperes felülvizsgálati kérelmében érintett jogkérdés szempontjából releváns tényállástól a Kúrián Pfv.V.20.152/2020. és Pfv.V.21.270/2017. számon folyamatban volt ügyek tényállása nem tér el. A jogkérdésben ezekben az ügyben elfoglalt jogi álláspontját a Kúria a jelen ügyre nézve is irányadónak tartja. A másodfokú bíróság helytállóan mutatott rá, hogy a felperes álláspontjával ellentétben a Polgári Törvénykönyvtől és a korábbi szerződési gyakorlattól eltérő kikötések összegzése fogalmilag nem általános szerződési feltétel, hanem az ÁSZF általános és különös feltételeiben elhelyezett szerződési feltételek szerződési tartalommá válásának előfeltétele. A jogi hatását és tartalmát tekintve nem minősül szerződéskötési nyilatkozatnak. Az alperessel szerződni kívánó felek nem ennek mint általános szerződési feltételnek, hanem az ÁSZF általános és különös feltételei között elhelyezett, a felek jogait és kötelezettségeit meghatározó feltételek elfogadásáról nyilatkoznak, amelyek fogalmilag is általános szerződési feltételek. Az, hogy a fogyasztó tájékoztatása és nyilatkozata megfelel-e a Ptk. 6:78. § (2)-(3) bekezdésében foglaltaknak, nem a kikötés érvényességére van hatással, hanem arra, hogy szerződéses tartalommá válik-e az általános szerződési feltétel. A biztosítási szerződések területén a Ptk. 6:78. §-ának előírásait kiegészítő speciális tájékoztatási követelményeket tartalmazó szabályok megsértése nem érinti az általános szerződési feltételek vagy azok egyes kikötései – a Ptk.-ban meghatározottak szerinti – szerződéses tartalommá válását. A Bit. 152. § (2) bekezdésében meghatározott kötelezettség megsértése az e törvényben meghatározott jogkövetkezményeket vonja maga után [Bit. 152. § (4) bekezdés]. A Polgári Törvénykönyvtől és a korábbi szerződési gyakorlattól eltérő ÁSZF feltételek nem válhatnak úgy a szerződés részévé, hogy azokról a fogyasztót ne kellene tájékoztatni és annak ne kellene nyilatkoznia az elfogadásról, így a tájékoztatásnak nincs a Ptk.-ban rögzített diszpozitív szabályokon alapuló szerződéskötési mechanizmustól eltérő hatása.
A felperesi kereset tárgyát képező nyilatkozatok nem szerződésből eredő jogokat és kötelezettségeket állapítanak meg, hanem szerződési tartalommá tesznek a biztosító által alkalmazni kívánt általános szerződési feltételeket. A nyilatkozatokat ugyan a biztosító több szerződés megkötése céljából fogalmazta meg, de nem a biztosítási jogviszony tartalmaként. A Ptk. 6:78. §-ában foglaltak teljesülésének hiánya nem a szerződés tartalmából következő joghatásnak, hanem az általános szerződési feltételekkel való szerződéskötésnek a hibája, ezért nem lehet az érvénytelenség a jogkövetkezménye. A szerződéskötési eljárás jogi értelemben nem lehet tisztességtelen. Az, hogy a kereshetőségi jogot a Ptk. 6:103. § (1) bekezdése megalapozhatja, a jelen ügyben nem merülhetett fel, mivel a felperes általános szerződési feltételek tisztességtelenségének a megállapítása iránt indította a pert, és maga is a Ptk. 6:105. § (1) bekezdés a) pontjára alapította a keresetindítási jogát. A Ptk. 6:102. § (1) bekezdése alapján a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben a fogyasztó hátrányára jelentős egyenlőtlenséget előidéző feltétel (szerződési tartalom) minősülhet tisztességtelennek. A szerződési feltétel tisztességtelenségének jogkövetkezménye pedig a Ptk. 6:103. § (3) bekezdése szerint az érvénytelenség (semmisség). Közérdekű kereset a Ptk. 6:105. § (1) bekezdése alapján az érvénytelenség megállapítására indítható. A Polgári Törvénykönyvtől és a korábbi szerződési gyakorlattól eltérő ÁSZF feltételek összegzése és a szerződő félnek ezek megismeréséről és kifejezett elfogadásáról szóló nyilatkozata nem minősül általános szerződési feltételnek, akként érvénytelen sem lehet. A felperes érvénytelenségi keresetét elutasító jogerős ítélet mindezekre tekintettel a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott okból nem jogszabálysértő.
A Kúria ezért a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Kúria Pfv.20629/2021/4. számú precedensképes határozata
Feldolgozta: Kiss Ferenc Kálmán ügyvéd
2022/II/2
Tárgyszavak
biztosítási esemény, biztosítási érdek, biztosítási fedezet, biztosítási szerződés, bizonyítási teher, kizárás
A felek a biztosítási szerződésben úgy is rendelkezhetnek, hogy a károsító esemény meghatározott feltételekkel történő megvalósulása esetén a biztosító nem nyújt fedezetet, így nem köteles biztosítási összeg megfizetésére (kizárás).
A fedezet terjedelmét ilyen módon szűkítő kikötés a biztosítási esemény meghatározását egészíti ki.
A kizárás a biztosítási szerződésnek a biztosítási esemény meghatározását kiegészítő olyan rendelkezése, amely szerint a károsító esemény meghatározott feltételekkel történő megvalósulásakor a biztosító nem nyújt fedezetet, így nem köteles biztosítási összeg megfizetésére. A biztosítási szerződésben meghatározott biztosítási (károsító) esemény bekövetkezésével kapcsolatos tények állítása a biztosítási összeget igénylő fél, míg a teljesítési kötelezettséget kizáró tények állítása a biztosító érdeke. Nem magát a biztosítási esemény bekövetkezését vagy a kizárási okot – mint végső soron anyagi jogkérdéseket – kell bizonyítani, hanem az ezek alapjául állított konkrét történeti tényeket.
Mindig az adott biztosítási szerződés által meghatározott biztosítási jogviszony és a felek jogvitában tett tényállításai alapján kell állást foglalni a bizonyítási érdekről és a bizonyítási teherről.
A rPtk. alkalmazása körében is irányadó a biztosítási esemény és a kizárás viszonyával, valamint azokkal összefüggésben a bizonyítási érdekkel [rPp. 164. § (1) bekezdés] és a bizonyítási teherrel [rPp. 3. § (3) bekezdés] kapcsolatos, a Ptk. szabályozásán alapuló kúriai gyakorlat {Kúria Pfv.I.21.222/2020/9. [32]-[34]; Kúria Pfv.I.21.240/2021/4. [43], megjelent: BH2022. 73.}.
rPtk. 536. § (1) bek., 553. § (1) bek., 544. §, rPp. 3. § (3) bek., 164. § (1) bek., 206. § (1) bek., 221. § (1) bek.
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
A felperes későbbi tagjai 2000 óta működtettek maguk építette ajándékboltot a helyi parkolóban úgy, hogy a területet évente megkötött közterület-használati szerződéssel bérelték az önkormányzattól. Az alperessel tűzkárra is kiterjedő vállalkozói vagyonbiztosítási szerződést kötöttek. 2004-ben az ajándékbolt leégett. Az alperes által kifizetett biztosítási összegből új építményt építettek, és arra újabb vagyonbiztosítási szerződést kötöttek. A felperest 2011 áprilisában alapították, ezt követően az ajándékboltot ő üzemeltette. A felperes szerződő félként és biztosítottként határozatlan tartamú vállalkozói vagyonbiztosítási szerződést (a továbbiakban: biztosítási szerződés) kötött az alperessel egyebek mellett tűz- és elemi károk biztosítására.
A biztosítási szerződés részét képező általános vagyonbiztosítási feltételek (a továbbiakban: ÁVF) szerint a biztosító kockázatviselése azokra a biztosítási eseményekre terjed ki, amelyeket a szerződés vagy a különös feltételek meghatároznak, és amelyeknek a bekövetkezése esetére a biztosító a biztosítási összeg vagy annak egy része megfizetésére vállalt kötelezettséget. Amennyiben a szerződő (biztosított) a biztosítási esemény bekövetkezésének bejelentésére, a felvilágosítás megadására, ezek biztosító általi ellenőrzésének lehetővé tételére, a biztosító szerződésben vállalt szolgáltatási kötelezettsége teljesítéséhez szükséges dokumentumok szolgáltatására vonatkozó kötelezettségét nem teljesíti, és emiatt lényeges körülmények kideríthetetlenekké válnak, a biztosító kötelezettsége nem áll be. A biztosító mentesül fizetési kötelezettsége alól, amennyiben bizonyítja, hogy a kárt jogellenesen a biztosított vezetői, a biztosított vagyontárgyak kezelésével együtt járó tevékenységet végző tagjai vagy szervei szándékosan vagy súlyosan gondatlanul okozták.
A biztosítási szerződés részét képező vállalkozások vagyonbiztosítási feltételei (a továbbiakban: VVF) szerint a biztosító nem nyújt kártalanítást olyan károkra, veszteségekre, költségekre vagy kiadásokra, amelyek nem véletlen, váratlan, előre nem látható, balesetszerű módon következtek be. Biztosítási eseménynek minősülnek a következőkben felsorolt események, ha azok bekövetkezése esetén a biztosított vagyontárgyak károsodnak. A tűz – mint biztosítási esemény – alatt olyan tűzeset értendő, amikor az égési folyamat (együttesen jelentkező hő-, láng-, fény- és füsthatás kíséretében lezajló oxidációs folyamat) nem rendeltetésszerű tűztérben keletkezik – vagy ott keletkezik, de azt elhagyja – és önerőből tovább terjedni képes. Nem minősülnek biztosítási eseménynek a felsorolt okok miatt bekövetkezett károk.
Az ajándékboltban 2013. február 18-án tűz ütött ki. Az teljesen leégett, valamint az abban található eszközök és az ott tárolt tárgyak is megsemmisültek. A felperes tagja ellen csalás vétség kísérlete miatt indított nyomozást megszüntették, mert a rendelkezésre álló adatok alapján a bűncselekmény elkövetését nem lehetett kétséget kizáróan bizonyítani.
Az alperes elutasította a felperes biztosítási összeg iránti igényét, mert egyrészt ideiglenes építményt nem lehetett biztosítani, másrészt a beszerzett szakvélemény szerint a biztosított gyújtotta a tüzet.
A kereset és a védekezés
A felperes keresetében 8.074.277 forint biztosítási összeg és kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Indokolása szerint a biztosítási szerződés érvényes, a biztosítási esemény bekövetkezett, mentesülési ok nem áll fenn, ezért az alperes köteles a teljesítésre.
Az alperes kérte a kereset elutasítását. Indokolása szerint az építmény ideiglenes jellegű, ezért nem biztosított, és így nem biztosítottak az abban elhelyezett ingóságok sem. A felperes nem bizonyította a véletlen, váratlan, előre nem látható, balesetszerű tűzbiztosítási esemény bekövetkezését [VVF., rPtk.) 536. § (1) bekezdés, 553. § (1) bekezdés]. A rendelkezésre álló adatok – különösen a rendőrségi iratanyag – számos ellentmondást és ellenőrizhetetlen körülményt tartalmaznak, amelyek kifejezetten megkérdőjelezik a felperes által adott felvilágosítások valóságtartalmát, így lényeges körülmények kideríthetetlenek még a nyomozóhatóság számára is (ÁVF, rPtk. 544. §). A kárt a felperes tagja szándékosan okozta, így mentesül fizetési kötelezettsége alól (ÁVF r Ptk. 556. §). A felperes valótlan válaszokat tartalmazó biztosítási ajánlatot írt alá, ezzel megsértette közlési kötelezettségét, felismerhette az üzletkötő tévedését, így a biztosítási szerződés érvénytelen a rPtk. 540. § (1) bekezdése és a 210. § (1) bekezdése alapján.
Az első- és a másodfokú ítéletek, valamint a Kúria végzése
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest 5.626.251 forint és 2013. február 18-tól járó kamata megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Indokolása szerint a felperes nem tévesztette meg az alperest; ha tévedésben volt, úgy azt maga okozta, ezért a biztosítási szerződés érvényes. Az épület nem pavilonnak minősült, ezért arra kiterjedt a biztosítási szerződés. A csatolt iratok alapján nem találta bizonyítottnak, hogy a tüzet a felperes szándékosan okozta, így az alperes nem mentesül. Az összegszerűség körében a kirendelt szakértő szakvéleménye alapján az építmény kárkori forgalmi értéke bruttó összegének a megfizetésére kötelezte az alperest. Az ingóságokkal kapcsolatban arra a következtetésre jutott, hogy a fagylalt és a mirelit áru, az ajándéktárgyak nagy része, valamint a mikró, az olajsütő és a bojler nem lehetett az épületben.
Az alperes fellebbezése folytán eljáró másodokú bíróság 2.Gf.75.934/2018/6-II. számú ítéletével (a továbbiakban: első jogerős ítélet) az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Indokolása szerint az alperes a biztosítási szerződés megkötésekor az építmény jellegét és működését érintő lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, ezért a biztosítási szerződés érvénytelen, így az alperes nem kötelezhető annak teljesítésére.
A Kúria Pfv.V.21.400/2019/7. számú végzésével (a továbbiakban: Kúria végzése) az első jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Indokolása szerint nem állapítható meg, hogy az alperes tévedését a felperes okozta vagy felismerhette, így a megtámadás együttes feltételei nem állnak fenn, ezért a biztosítási szerződés nem érvénytelen. A másodfokú bíróság eltérő jogi álláspontja miatt nem bírálta el teljeskörűen az alperes fellebbezését, ezért a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a másodfokú bíróságot az alperes fellebbezésének elbírálása végett új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárásban a másodfokú bíróság jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatta meg – nem fellebbezett rendelkezését nem érintve –, hogy az alperest terhelő marasztalás tőkeösszegét 4.904.477 forintra, a késedelmi kamatszámítás kezdő időpontját 2013. április 3-ra mérsékelte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Indokolása szerint az elsőfokú bíróság ítéletének a keresetet részben elutasító rendelkezése fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett. Az elsőfokú bíróság a bizonyítással kapcsolatban helyesen alkalmazta a rPp. 164. § (1) bekezdését, arról a feleket a rPp. 3. § (3) bekezdése alapján megfelelően tájékoztatta. A tényállást döntően helytállóan állapította meg, azt ugyanakkor a másodfokú bíróság részben pontosította, részben kiegészítette. A Kúria végzésére figyelemmel egyetértett az elsőfokú bíróság jogi következtetésével abban, hogy a biztosítási szerződés érvényes, mert a megtámadás együttes feltételei nem állnak fenn. Erre tekintettel a VVF alapján az épület biztosított volt. A tűzeset a VVF értelmében biztosítási eseménynek minősül, az nem vitatottan bekövetkezett. Az alperes az épület bruttó forgalmi értékének megfelelő biztosítási összeg megfizetésére köteles, amit azonban csökkenteni kell az önrész mértékével. Irrelevánsnak ítélte, hogy a felperesnek el kellett volna bontania az épületet, mert az alperesnek a biztosítási esemény bekövetkezésekor áll be a biztosítási összeg teljesítésére vonatkozó kötelezettsége. A rPp. 235. § (1) bekezdése alapján figyelmen kívül hagyta az alperesnek a szakvéleménnyel kapcsolatos fellebbezési előadását. Helyesnek ítélte a fagylaltra és a mirelit árukészletre vonatkozó döntést, mert azok már nem lehettek az épületben. Az alperes a berendezésekkel összefüggésben felhívás ellenére sem pontosította fellebbezését, azokra nem tett részletes tényállítást, ezért a fellebbezést alaptalannak ítélte. A felperes keresetváltoztatását is figyelembe véve az elsőfokú bíróság ítéletét a kamatfizetés kezdő időpontja tekintetében is megváltoztatta.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
Az alperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és új határozat hozatalával a kereset elutasítását. A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős ítélet sérti a rPtk. 536. § (1), az 553. § (1) bekezdését és az 544. §-át, valamint a rPp. 3. § (3) a 164. § (1), a 206. § (1) és a 221. § (1) bekezdését. Álláspontja szerint a jogerős ítélet indokolása hiányos a megjelölt anyagi jogszabályhelyekkel kapcsolatban. Az elsőfokú bíróság a jogalap körében hiányosan rögzítette védekezését és így hiányosan indokolt, amit a másodfokú bíróság elfogadott. A másodfokú bíróság a megjelölt anyagi jogszabályokkal ellentétesen, valamint azokat el sem bírálva hozta meg ítéletét a biztosítási esemény bekövetkeztével, továbbá a felvilágosítások hiányával és emiatt lényeges körülmények kideríthetetlenségével összefüggésben, megsértve a bizonyítási teherre és az indokolási kötelezettségre vonatkozó jogszabályokat is. A másodfokú bíróság a feltárt tényeknek a bizonyítékokkal ellentétes, okszerűtlen értékelésével, az indokolást mellőzve jutott arra a helytelen jogi következtetésre, hogy teljesítési kötelezettség terheli.
Az első- és a másodfokú eljárás során védekezését, annak tényalapját és bizonyítékait részletesen előadta, így hivatkozott a nyomozati iratokra és a tanúvallomásokra is. Ezek szerint felmerül a szándékos gyújtogatás lehetősége. A helyszínen nem találták meg az ajándéktárgyak és a háztartási berendezések maradványát. A felperes tagjának érdekében állhatott az épület megsemmisítése, poligráfos vizsgálatot pedig nem tudtak elvégezni. A rendőrségre érkezett névtelen bejelentés szerint a felperes tagja gázolajos palackkal felgyújtotta az épületet. A névtelen bejelentés akkor még csak szűk körben ismert tényeket tartalmazott, az abban foglaltak közül egyesek utóbb igaznak bizonyultak. A tanúvallomások szerint az árut és a berendezési tárgyakat mindig az épületben hagyták, ehhez képest a tűzesetet megelőzően az épületet kiürítették és az ingóságokat más ingatlanokban helyezték el. A felperes tagjai tudták, hogy ha a területre tervezett ingatlanfejlesztés megvalósul, úgy azt a továbbiakban nem használhatják.
A biztosítási esemény hiányával kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a VVF kizárja a biztosító kockázatviseléséből az olyan károkat, amelyek nem véletlen, váratlan, előre nem látható, balesetszerű módon következtek be. A tűzkár önmagában még nem biztosítási esemény. Ehhez szükséges az is, hogy a biztosított szempontjából a tűz véletlen, váratlan, előre nem látható, balesetszerű esemény legyen, amit a felperesnek kellett volna bizonyítania, de azt nem teljesítette. E kérdéssel a bíróságok nem foglalkoztak, a jogerős ítélet azzal kapcsolatban nem tartalmaz indokolást. A rendelkezésre álló adatok szerint a felperes tagjai készültek a káreseményre, arra volt indítékuk, céljuk, alkalmuk és lehetőségük is. Önmagában az, hogy a nyomozás során az alapos gyanút nem sikerült kétséget kizáróan bizonyítani és ezért elmaradt a vádemelés, még nem teszi bizonyítottá a biztosítási eseményt. Védekezését a bíróságok a mentesülés kérdésével azonosították, de ő nem erre hivatkozott, hanem a biztosítási esemény fogalmi körébe tartozó kizárásra. A bírói gyakorlat, így a Kúria Pfv.V.20.509/2018/7. számú határozata szerint a kizárás a biztosítási esemény fogalmába tartozó elem, ezért annak bizonyítása a biztosítottat terheli. A Kúria éles határvonalat húzott a mentesülés és a kizárás közé. A felperesnek kell bizonyítania, hogy a kizárás tényálláselemei nem valósultak meg, a tűzkár váratlanul, véletlenszerűen, előre nem láthatóan, balesetszerűen következett be.
A lényeges körülmények kideríthetetlensége körében arra hivatkozott, hogy az ÁVF a rPtk. 544. §-ával összhangban szabályozza a biztosított felvilágosításadási kötelezettségét és a mulasztás jogkövetkezményét. A perben azzal is védekezett, hogy a felperesi oldal szereplői önmagukkal és egymással, valamint a kihallgatott tanúkkal ellentmondó nyilatkozatot tettek, így nemcsak neki, hanem a hatósági jogkörrel rendelkező rendőrségnek is kideríthetetlen volt, hogy a felperes felvilágosításai közül melyek igazak. Az általa hivatkozott közzétett határozat szerint a károsult szavahihetőségének perdöntő jelentősége van. Felülvizsgálati kérelmében megjelölte az álláspontja szerint kideríthetetlen lényeges körülményeket. A bírósági gyakorlat szerint a tájékoztatási és felvilágosítási kötelezettség megsértése esetén nem áll be a biztosító szolgáltatási kötelezettsége. Ennek ellenére az első- és a másodfokú bíróság ítélete nem tért ki erre a védekezésre. Mindezek alapján arra hivatkozott, hogy a felperes a biztosítási esemény bekövetkezése körében nem tett eleget bizonyítási kötelezettségének, valamint lényeges körülmények kideríthetetlensége miatt nem állt be szolgáltatási kötelezettsége, ezért kérte a kereset elutasítását.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában fenntartását. Indokolása szerint a biztosítási esemény bekövetkezése körében a bizonyítási teher az alperes oldalán van, így neki kell bizonyítania, hogy a káresemény nem véletlen, váratlan, illetve előre látható volt. A rendőrségi eljárásban nem tudták kétséget kizáróan megállapítani a szándékos károkozást és a tűz keletkezésének körülményeit. Az alperes így nem tudta bizonyítani, hogy a biztosítási esemény neki felróható. Nincs olyan dokumentum, amely kétséget kizáróan bizonyítaná a káresemény szándékos előidézését, az alperes csak feltételezésekbe bocsátkozik.
A Kúria döntése és jogi indokai
Az alperes a jogerős ítéletet két okból támadta: egyrészt a biztosítási esemény bekövetkezését a felperes nem bizonyította, másrészt lényeges körülmények kideríthetetlensége miatt kötelezettsége nem állt be. Mindkét hivatkozásával összefüggésben állította a jogerős ítélet indokolásának tartalmi hiányosságát.
A biztosítási esemény bekövetkezésével összefüggésben az alperes és fellebbezésében is hivatkozott arra, a felperes nem bizonyította a véletlen, váratlan, előre nem látható, balesetszerű tűzbiztosítási esemény bekövetkezését, a VVF ugyanis kizárja a biztosító kockázatviseléséből az olyan károkat, amelyek nem ilyen módon következtek be. A jogerős ítélet a biztosítási eseménnyel kapcsolatban annyit tartalmaz, hogy a tűzeset a VVF értelmében biztosítási eseménynek minősül és az nem vitatottan bekövetkezett. A másodfokú bíróság a VVF szerinti kizárások megvalósulását így nem vizsgálta.
A vagyonbiztosítás tartalma szerint kárbiztosítás: a biztosítási esemény bekövetkezésével a biztosított vagyonában kár keletkezik, és a biztosító emiatt köteles a biztosítási összeget a biztosítottnak megfizetni. A vagyonbiztosítás ezért a károkkal szemben védi a biztosítottat. Ezzel a biztosítással a vagyontárgyhoz fűződő vagyoni érdek részesül védelemben az esetlegesen bekövetkező károsító, gazdaságilag hátrányos események hatása ellen, ez a biztosítási érdek. A vagyonbiztosítási szerződés tárgya nem maga a vagyontárgy, hanem az a vagyoni érdek, ami a biztosított részéről a vagyontárgy irányában fennáll {Kúria Pfv.I.20.097/2021/6. [37]}. A biztosító a biztosítási szerződésben meghatározott jövőbeni esemény – a biztosítási esemény – bekövetkezése esetén köteles a biztosítási összeg megfizetésére [rPtk. 536. § (1) 553. § (1) bekezdés]. A rPtk. 536. § (2) bekezdése példálózó módon megjelöli a lehetséges biztosítási eseményeket – ezek között a károsító eseményt is –, de mindig a biztosítási szerződésben kell meghatározni a biztosító fizetési kötelezettségét kiváltó biztosítási eseményt. Erre figyelemmel a rPtk. alkalmazása körében is irányadó a biztosítási esemény és a kizárás viszonyával, valamint azokkal összefüggésben a bizonyítási érdekkel [rPp. 164. § (1) bekezdés] és a bizonyítási teherrel [rPp. 3. § (3) bekezdés] kapcsolatos, a Ptk. szabályozásán alapuló kúriai gyakorlat {Kúria Pfv.I.21.222/2020/9. [32]-[34]; Kúria Pfv.I.21.240/2021/4. [43], megjelent: BH2022. 73.}.
Vagyonbiztosítási szerződésnél (kárbiztosításnál) a károsító esemény minősül biztosítási eseménynek [régi Ptk. 536. § (2) bekezdés a) pont]. A felek azonban a biztosítási szerződésben úgy is rendelkezhetnek, hogy a károsító esemény meghatározott feltételekkel történő megvalósulása esetén a biztosító nem nyújt fedezetet, így nem köteles biztosítási összeg megfizetésére (kizárás). A fedezet terjedelmét ilyen módon szűkítő kikötés a biztosítási esemény meghatározását egészíti ki. A rBit 96. § (1) bekezdés a) pontja a biztosítási szerződés tartalmi elemei között maga is megkülönbözteti a biztosítási esemény meghatározását és a kizárásokat. A biztosítási eseményben való megállapodás a biztosítási szerződés lényeges tartalmi eleme [rPtk. 536. § (1),205. § (2) bekezdés], enélkül a szerződés nem jön létre, míg a kizárás alkalmazása csak lehetőség a felek számára. A rPtk. a biztosítási esemény tág – kizárások nélküli – fogalmát alkalmazza: a károsító esemény a biztosítási esemény [rPtk. 536. § (2) bekezdés a) pont], vagyonbiztosítási szerződést az köthet, aki érdekelt a biztosítási (károsító) esemény elkerülésében, a vagyontárgy megóvásában (rPtk. 548. §), és ezt a szerződésben meghatározott biztosítási (károsító) eseményt kell bejelenteni (régi Ptk. 544. §). E szabályozásból következően a biztosítási szerződésben meghatározott biztosítási (károsító) esemény bekövetkezésével kapcsolatos tények állítása a biztosítási összeget igénylő fél, míg a teljesítési kötelezettséget kizáró tények állítása a biztosító érdeke.
A felülvizsgálati kérelemben megsértettként állított bizonyítási érdek [rPp. 164. § (1) bekezdés] és bizonyítási teher [rPp. 3. § (3) bekezdés] szabályozása abból ered, hogy a felperesnek a keresetlevélben, az alperesnek az ellenkérelemben kell előadnia az érvényesíteni kívánt jogot, illetve az érdemi védekezést megalapozó tényeket. Bizonyítani a per eldöntéséhez szükséges (releváns) tényeket kell [rPp. 163. § (1) bekezdés]. A bizonyítás tárgya a fél által állított – és az ellenfél által vitatott – olyan konkrét történeti tény, amelynek valósága esetén a kereset vagy a védekezés alapos. Ebből következően biztosítási összeg megfizetése iránti perben nem magát a biztosítási esemény bekövetkezését vagy a kizárási okot – mint végső soron anyagi jogkérdéseket – kell bizonyítani, hanem az ezek alapjául állított konkrét történeti tényeket. A fentiek alapján mindig az adott biztosítási szerződés által meghatározott biztosítási jogviszony és a felek jogvitában tett tényállításai alapján kell állást foglalni a bizonyítási érdekről és a bizonyítási teherről.
A jelen ügyben az ÁVF és a VVF a biztosítási esemény általános meghatározását tartalmazza, biztosítási eseményként magát a károsító eseményt szabályozza. Biztosítási eseménynek minősül a tűz, ha annak bekövetkezése esetén a biztosított vagyontárgyak károsodnak. A biztosítási szerződés meghatározza, hogy mi minősül tűzbiztosítási eseménynek, valamint, hogy milyen okok miatt bekövetkezett károk nem minősülnek annak .A tűz bekövetkezését az alperes nem vitatta, így azt nem kellett bizonyítani. Az alperes érdemi védekezését a VVF-ben szabályozott kizárásra alapította állítva, hogy a kár nem véletlen, váratlan, előre nem látható, balesetszerű módon következett be. A perben az alperes érdeke e szerződéses rendelkezés alkalmazása, ezért az alperesnek kellett konkrét történeti tényeket állítania és bizonyítania azzal kapcsolatban, hogy a kár nem véletlen, váratlan, előre nem látható, balesetszerű módon következett be. Az elsőfokú bíróság ennek megfelelően a bizonyítási érdekkel és a bizonyítási teherrel kapcsolatban helyesen tájékoztatta a feleket arról, hogy a biztosítási esemény bekövetkezését a felperesnek, a kizárási ok fennállását az alperesnek kell bizonyítania. Ezt a jogerős ítélet is helyesnek ítélte, így az nem sérti a rPp. 164. § (1) és a 3. § (3) bekezdését.
A Kúria fenti határozatain kívüli bírói gyakorlat sem támasztja alá a felülvizsgálati kérelemben előadott, ettől eltérő álláspontot. A Kúria Pfv.V.21.362/2020/4. számú határozatának [64] bekezdésében általánosságban úgy foglalt állást, hogy a kizárási ok bizonyítása a biztosítót terheli. Az alperes által hivatkozott Pfv.V.20.509/2018/7. számú kúriai határozat [26] bekezdése általánosságban szintén azt tartalmazza, hogy a biztosítási esemény bekövetkezésének bizonyítása a biztosítottat, míg a mentesülési vagy a kizárási ok bizonyítása a biztosítót terheli. E határozatában a Kúria arról döntött, hogy a bizonyítási teher általános szabálya a konkrét perbeli biztosítási jogviszonyban miként érvényesül. Ennek során figyelemmel volt a vizsgált konkrét biztosítási szerződés szabályozási módjára és tartalmára. A kizárási okot megalapozó tény (a tűzveszélyes anyag tárolása) abban a perben megállapítható volt, a felperes ezért ezzel szemben bizonyíthatta, hogy nem ő tárolta az ingatlanon a tűzveszélyes anyagot.
Az alperes ellenkérelmében és fellebbezésében a VVF mellett kifejezetten hivatkozott arra, hogy a kár nem véletlen, váratlan, előre nem látható, balesetszerű módon következett be. Okiratok és tanúvallomások alapján állította, hogy szándékos gyújtogatás történt, és a körülmények alapján ez a felperes tagjának az érdekében állt. A jogerős ítélet a kizárást megalapozó, hivatkozott tények ellenére nem tartalmazza e bizonyítékok megjelölését, az azok mérlegelésénél irányadónak vett körülményeket, az esetleges bizonyítatlanság okait, a bizonyítékértékelés alapján a kizárás körében megállapított tényeket, a kizárás elbírálásával kapcsolatban alkalmazott jogszabályokat és az azokból levont anyagi jogi következtetést. Az alperes a jogalap körében előadott védekezését az új eljárásban is kifejezetten fenntartotta (2.Gf.75.361/2020/8.). A másodfokú bíróság a kizárással kapcsolatban mégsem adta elő az indokolás szükséges tartalmi elemeit, így a jogerős ítélet sérti a rPp. 221. § (1) bekezdését. E tartalmi hiányosság miatt a kizárással összefüggésben állított további eljárási jogszabálysértés [rPp. 206. § (1) bekezdés] és az anyagi jogszabálysértések érdemben nem bírálhatók el.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében másrészt arra hivatkozott, hogy a biztosított felvilágosításadási kötelezettségének megsértése miatt lényeges körülmények kideríthetetlenekké váltak, így kötelezettsége nem állt be. Az alperes ellenkérelmében és fellebbezésében az ÁVF és a rPtk. 544. §-a alapján hivatkozott arra, hogy a peradatok – különösen a rendőrségi iratanyag – számos ellentmondást és ellenőrizhetetlen körülményt tartalmaznak, amelyek kifejezetten megkérdőjelezik a felperes által adott felvilágosítások valóságtartalmát. A jogerős ítélet ugyanakkor ezzel összefüggésben sem tartalmazza a rPp. 221. § (1) bekezdésében előírtakat. A jogerős ítélet az alperes jogalappal kapcsolatos – fellebbezésben is előadott – védekezése körében egyáltalán nem tünteti fel az azokra vonatkozó, jelentőséggel bíró tartalmi elemeket, pedig az alperes fellebbezésében kizárásra, mentesülésre és kötelezettsége be nem állására is hivatkozott.
A Kúria végzésével az első jogerős ítéletet azért helyezte hatályon kívül, mert a másodfokú bíróság eltérő jogi álláspontja folytán nem bírálta el teljes körűen az alperes fellebbezését. Ez a most felülvizsgált jogerős ítélettel sem történt meg. A jogerős ítélet tartalmi hiányossága miatt sérti a rPp. 221. § (1) bekezdését, amely egyúttal alkalmatlanná teszi az érdemi döntés felülvizsgálatára. A Kúria ezért a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az ügyben eljárt másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárásban a másodfokú bíróságnak az alperes jogalappal kapcsolatos fellebbezését is teljes körűen el kell bírálnia: vizsgálnia kell a kizárással és a felvilágosítás adási kötelezettség megsértésével összefüggésben előadottakat. E körben a bizonyítékokat összességében kell értékelnie, ezek alapján meg kell állapítania a védekezés elbírálásához szükséges tényállást, alkalmaznia kell az irányadó jogszabályokat és szerződéses rendelkezéseket; mindezeket a jogerős ítélet indokolásának tartalmaznia kell.
Kúria Pfv.20442/2021/7. számú precedensképes határozata
Feldolgozta: Kiss Ferenc Kálmán ügyvéd