VI. évfolyam 1. szám
Szerkesztők fóruma
[1] Lapunk három évvel ezelőtt, a III. évfolyam 1. számában a biztosítási jogviszonyokkal összefüggésben már foglalkozott az elévülés Ptk.-beli szabályaival. A szerkesztőség úgy látja, hogy az időközi fejlemények, de Ptk. elévülési gyakorlata alakulása bő tíz évének áttekintése-értékelése általában véve is hasznos lehet olvasóinknak. Ehhez az ő segítségükre-észrevételeikre számítunk, következő számunkban közzé is kívánjuk tenni azokat. Felvetéseink ezúttal nemcsak biztosítási, hanem a deliktuális felelősségi jogviszonyokkal összefüggésben felmerülő elévülési kérdéseket is felölelik.
[2] Bevezetőben arra utalunk, hogy a biztosítási szerződések körében fontos újabb momentum, hogy a bíróság szerint érvényes a feltételeknek az elévülés írásbeli felszólítással történő megszakításának eseteit szabályozó kikötése és megállapítást nyert az is, hogy bizonyos esetekben nem tisztességtelen az egyéves elévülési idő kikötése.
[3] A kártérítési, de a felelősségbiztosítást is érintő körben is felmerül, hogy alapos lehet-e – egyebek közt a károsult súlyos sérüléseire, folyamatos kezeléseire stb. is tekintettel – az elévülés nyugvására hivatkozni. A Ptk. 6:24. § (1) szerint ui., ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az elévülés nyugszik.
[4] Értelmezhető-e úgy ez a szabály, hogy a folyamatos kárrendezés, egyezkedési folyamat, mint olyan „nyugtatja”, az elévülést, azután végül, ha van egyezség, elismerés, az megszakítást jelent, ha meg végül is nincs, akkor addig nyugodott az elévülés.
[5] Mérvadó a BH 2023.9.222, amely szerint az elévülés nyugvását kizárólag olyan körülmény okozhatja, amely ténylegesen megakadályozta a felet a követelés érvényesítésében és a fél oldalán a követelés érvényesítésével kapcsolatban önhiba nem állapítható meg.
„Az elévülés nyugvása megállapítására csak egészen kivételes, rendkívüli okok alapján kerülhet sor. Az elévülés nyugvását eredményező menthető ok közelebbi jogszabályi meghatározásának hiányában minden esetben egyedi mérlegelést igényel annak megítélése, hogy egy adott körülmény alkalmas-e az említett joghatás kiváltására. Az ehhez szükséges szempontokat a bírói gyakorlat alakította ki. E szerint az említett feltétel akkor áll fenn, ha a jogosult akár objektív, akár szubjektív okból el van zárva attól, hogy a követelését érvényesítse” (Mfv. VIII. 10.172/2022/3., Pfv.III.21.484/2021/6., Pfv.IV.21.043/2019.). [58] Mfv. VIII.10.036/2023/4.
[6] A Kúria legújabb határozata (BH 2024.1.9) az eddigi gyakorlaton változtatni látszik: „a károsult a biztosító általi károsodási folyamatban a felek közötti egyeztetések folyamatossága mellett alappal feltételezheti kárigényének peren kívüli rendezését, ez olyan menthető oknak minősül, amely elévülési szempontból az elévülés nyugvását eredményezi” szögezi le.
[7] Kérdések (a szerkesztő bizottság tagjaihoz és az olvasókhoz egyaránt):
- Milyen tapasztalatok vannak az elévülési szabályok biztosítási, kártérítési ügyekben – perben, peren kívül történő alkalmazása terén, szükséges-e és miképp a jogszabály, a (bírói) gyakorlat változtatása?
- A biztosítási és kártérítési jogviszonyokra milyen hatással járt, hogy a Ptk. a követelés teljesítésére irányuló felszólítást mellőzte a megszakítási okok közül?
- Megoldást jelentene-e a fogyasztói biztosítási szerződések esetében speciális, hároméves elévülési idő törvényi bevezetése?
- Megoldást jelent-e, bevált-e az elévülési kifogásról való lemondás lehetősége?
- Megoldást jelent-e (esetleg csak a kötelező biztosítások esetében) olyan külön szabály törvényi bevezetése, amely szerint az igény elutasításáig az elévülés nyugszik?
A Szerkesztőség