II. évfolyam 2. szám / 2020. június
Tanulmányok
László György:*ügyvéd
Szakkérdés bírói mérlegelési körbe vonása
[1] Az alábbi konkrét rPp. alapján lefolytatott kötelező gépjármű felelősség biztosítási hátterű kártérítési per elemzése kapcsán egyebek mellett arra próbálok rámutatni, hogy a bizonyítási eljárások során minden esetben az eljárásban a döntéshez szükséges tényállás felderítése szempontjából kell arról dönteni, hogy az adott tény bizonyítása melyik fél bizonyítási terhe (érdeke), a felek mely bizonyítási indítványának adjon helyt a bíróság, ezek közül melyik kérdés minősül olyan szakkérdésnek, amelynek megítéléshez különleges szakértelem szükséges, és milyen esetben indokolt az indítvány mellőzése mellett az adott kérdés bírói mérlegelési körbe vonása.
I. Tényállás
[2] Az I. rendű felperes (károsult) a tulajdonát képező személygépkocsival egy település külterületén, a közúton haladva összeütközött a jobb oldali bekötő útról balra nagyívben elé kanyarodó II. rendű felperes (károkozó) által vezetett másik gépjárművel. Mindkét gépjárműben jelentős kár keletkezett.
[3] Az I. rendű felperes a II. rendű felperes kötelező gépjármű felelősségbiztosítására, míg a II. rendű felperes saját casco biztosítására kérte a gépkocsikban keletkezett kárt, melyet mindkét felperes ugyanazon biztosítónál kívánt érvényesíteni.
[4] A biztosító (alperes) a két gépkocsi kárfelmérése, valamint az általa felkért külső szakértő bevonásával készített a baleseti helyszíni vizsgálat alapján a baleseti mechanizmus leírt módja és a két gépkocsi kárkép közötti összefüggést nem látta bizonyítottnak, ezért mindkét kárigényt elutasította.
[5] Erre tekintettel a károsult és a károkozó közös keresetet nyújtott be a biztosítóval szemben a keletkezett kárnak a megtérítése iránt.
[6] Az alperes a felperesi keresetre benyújtott ellenkérelmében a jogalap tekintetében előadta, hogy a felperesek járműveinek ütközését kizárni nem lehetett, de a vizsgálat során feltárt körülményekből arra lehet következtetni, hogy az esemény nem a bejelentésben leírt baleseti szituáció szerint következett be.
[7] Ebben az ismertetésben az eljáró bíróságok ítéleteinek egyetlen egy aspektusát, a per lényegét adó műszaki szakkérdés bírói mérlegelési körbevonását kívánom bemutatni, mert úgy gondolom a három fokon elbírált ügyben vitaható döntés született.
II. Az I. fokú eljárás – az I. és a II. fokú ítéletek
[8] Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás során meghallgatta az I. és II. rendű felpereseket, akik egybehangzó vallomást tettek, ugyanakkor vallomásukat a per során kirendelt szakértő megállapítására figyelemmel módosították. Meghallgatta továbbá a felperesek által indítványozott tanúkat, akik – az alperesi biztosító megítélése szerint – részben egymásnak ellentmondóan nyilatkoztak, részben vallomásuk alapján az volt megállapítható, hogy a baleset bekövetkezését egyikük sem látta, így annak mechanizmusára hiteles nyilatkozatot tenni nem tudtak.
[9] A bíróság szakértői bizonyítást is elrendelt felperesek indítványára, melyet alperes sem ellenzett. A kirendelt igazságügyi gépjármű szakértő helyszíni szemlét tartott, ennek alapján készítette el a szakvéleményét, amelyben végső soron megállapította, hogy a perbeli gépkocsik sérülése a bejelentett forgalmi helyzetben nem következhetett be.
[10] A felperesek maguk sem érezték úgy, hogy a perbeli bizonyítás addigi eredményei és különösen a szakértői vélemény megállapításai alátámasztanák állításaikat, ezért indítványt tettek másik szakértő kirendelésére, de ezt az I. fokú bíróság elutasította az alábbi ítéleti indoklással:
„Miután a perbeli baleset a peres felek által előadottak szerinti bekövetkezte bizonyítást nyert, ezáltal a bíróság, mint szükségtelent és az eljárás további elhúzódását indokolatlanul eredményező új szakértő kirendelésére irányuló bizonyítási indítványát a felpereseknek elutasította.”
[11] Az I. fokú bíróság az indítványt azért ítélte szükségtelennek, mert „A bíróság minden kétséget kizáróan megállapíthatónak ítélte, hogy a perbeli baleset a peres felek által előadott módon bekövetkezett”.
[12] Amennyiben az I. fokú bíróság helyt adott volna felperesek másik igazságügyi szakértő kirendelésére vonatkozó indítványának, akkor ennek révén a baleseti mechanizmus többrétű feltárása segítségével egy, a perbelinél részletesebb és pontosabb tényállás lett volna megállapítható az alábbi módon:
– az új szakértő megerősíthette, vagy kizárhatta volna az alapszakértő által a baleseti mechanizmussal kapcsolatos alapszakértői aggályokat,
– lehetőség nyílott volna arra is, hogy amennyiben a két szakértő megállapításai között az ügy érdemi eldöntését befolyásoló ellentét feszülne, úgy a szakértőket ennek feloldása érdekében írásban, illetve a tárgyaláson együttes meghallgatásuk révén nyilatkoztassa,
– ha pedig a szakvélemények közötti ellentmondás ekként se lett volna feloldható, akkor egy harmadik szakértő kirendelésére is sor kerülhetett volna, vagy
– a bíróság a két szakértői vélemény összevetése alapján saját meggyőződése alapján is eldönthette volna az ügyet.
[13] Az I. fokú bíróság az alperest a felperesi követelések szerint marasztalta az alábbi indokok alapján:
„A bíróságnak az alperes mechanizmusra hivatkozással történő jogalapi vitatása folytán elsődlegesen abban kellett állást foglalnia, hogy a perbeli járművek sérülései a felperesek által bejelentett baleseti körülmények között következtek-e be. Ebben a körben a bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat mérlegelési körébe vonta és azokat egyenként illetőleg egymáshoz viszonyított összességében értékelve megállapította, hogy a perbeli baleset a részes felek által előadott módon való bekövetkezte bizonyítást nyert, mely balesetben a kárbejelentő lapokon szereplő sérülései keletkeztek a felperesi járműveknek…..„A bíróság minden kétséget kizáróan megállapíthatónak ítélte, hogy a perbeli baleset a peres felek által előadott módon bekövetkezett, hiszen nem várható el egy baleseti szituáció által kiváltott stressz hatást eredményező állapot körülményeinek a balesetet követő pontos rekonstruálása, nevezetesen a baleset előtti haladási sebesség, illetőleg az ütközési pozíció, az azt megelőző fékezés mértékének, illetőleg nemlétének pontos rekonstruálása.”
[14] Az alperes az I. fokú ítélet ellen fellebbezéssel élt, melyet a II. fokú bíróság elutasított és az I. fokú ítéletet helybenhagyta. A II. fokú bíróság alapvetően azzal utasította el a fellebbezést, hogy nem találta megalapozottnak az alperes azon fellebbezési érvét, mely szerint „a bíróság ne mérgelhetné a szakértői véleményt. Az elsőfokú bíróság nem szakmai kérdésben foglalt állást, amikor a vélemény egyes részeit nem tekintette irányadónak, hanem azt a következetes ítéleti gyakorlatot követte, amikor a bizonyítékokat összességében és összefüggéseiben, okszerűen és ellentmondástól mentesen mérlegelte és megalapozott marasztaló döntést hozott.”
III. Alperes felülvizsgálati kérelme és a Kúria ítélete
[15] Alperes a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelemmel élt – a vizsgált szempontból – a következő indokokkal: a[z eljáró I. és II. fokú bíróságok a szakértői bizonyítás körében nem tulajdonítottak jelentőséget annak, hogy a kirendelt igazságügyi szakértő mindvégig határozottan akként foglalt állást, „hogy a járművek bejelentés, bemutatás szerint történő ütközés utáni mozgása és tényleges sérülési mértéke kialakulása a bejelentett jármű sebességekkel, tehát a bejelentett forgalmi helyzetben nem történhetett meg.” Az eljáró bíróságok a szakértői véleményt csak annyiban vették figyelembe, amennyiben az ütközés tényét nem lehet kizárni, de abból a szempontból nem, hogy a szakvélemény szerint a baleset a leírt módon nem következhetett be, mert ez esetben lényegesen eltérő törésképnek kellett volna bekövetkeznie. A bizonyítás eredményének értékelése körében az alperes felülvizsgálati kérelmében kifejtett álláspontja szerint sem az I. fokú, sem pedig a II. fokú bíróság ítélete nem tett eleget a rPp. tényállás megállapítására, a bizonyítási eljárás lefolytatására és a bizonyítékok értékelésére vonatkozó szabályoknak.
[16] Az I. és II. fokú bíróság nem a bizonyítási eljárásban felmerült valamennyi adat együttes mérlegelése alapján hozta meg az ítéletét, mert elmulasztotta összevetni az egyes bizonyítékokat.
[17] Nem vették figyelembe, hogy a felperesek nyilatkozatát – melyre tekintettel a szakvélemény készült – a kirendelt igazságügyi szakértő alap, illetve kiegészítő szakvéleménye sem támasztotta alá. Nem erősítette meg, hanem éppen cáfolta azokat az előadásokat, hogy a baleset az általuk előadott időben, helyen és módon, illetve a felperesi gépjárművekben leírt károkat okozva következett volna be.
[18] Az I. fokú és a II. fokú bíróság a vallomások tartalmát nem okszerűen mérlegelte akkor, amikor azokat a felperesi – a szakvélemény alapján megváltoztatott – vallomásokat perdöntő bizonyítékként az ítéleti tényállás megállapítása során elfogadta és az ítéletét erre alapította.
[19] Az I. fokú bíróság olyan kérdést vont kizárólagos mérlegelési körébe, amelyben a bíróság szakértelemmel nem rendelkezik, olyan nyilatkozatokat és tanúvallomásokat fogadott el, amelyek más peradatokkal ellentétben állnak, vagy olyan tényekre vonatkoztak, amelyekre nézve a tanúk saját észlelésen alapuló ismeretekkel nem rendelkeztek, míg más tanúk vallomását teljes egészében mellőzte.
[20] Az alperes a felülvizsgálati kérelmét megalapozó jogsértést abban határozta meg, hogy az eljárt bíróságok kirívóan okszerűtlenül mérlegelték a bizonyítékokat, amikor nem tulajdonítottak jelentőséget a felperesek nyilatkozataiban észlelt ellentmondásoknak és elfogadták állításaik bizonyítékaként a tanúk vallomását, a kirendelt szakértő megállapítását pedig, amely cáfolta, hogy a baleset, a felperesek által előadott helyen, időben illetve a gépjárművekben leírt károkat okozva következett be, alaptalanul mellőzték. [rPp. 272. § (2) bekezdés].
[21] A Kúria az alperes felülvizsgálati kérelmét elutasította és a támadott ítéleteket hatályában fenntartotta, lényegét tekintve az alábbi indokokkal:
[22] „Az I. rendű felperes esetében keresete vonatkozásában az alperesnek – akire, mint felelősségbiztosítóra jogi helyzete folytán a tartozás elismerés olyan hatással van, mint magára a károkozóra -, a biztosítónak azt kellett volna bizonyítania, hogy a balesetet nem a nála biztosított járművel való ütközéssel, annak felelőssége mellett következett be…..„A tényállás megállapítása során a perbeli esetben értékelni kellett, hogy a II. rendű felperes elismerte a balesetért való felelősségét, mely nyilatkozata tartalma, rendeltetése, az adott jogviszonyban betöltött szerepe alapján a rPtk. 242. § (2) bekezdés értelmében vett tartozás elismerésnek minősül, ezért egyrészt az I. rendű felperes ebben bízva eltekintett az akkor még nyilvánvalóan rendelkezésre álló bizonyítékok beszerzésétől, a rendőri helyszínelés kérésétől, másrészt ebben a perben a részéről nem szorult bizonyításra a közlekedési baleset ténye, bekövetkezésének módja.”
[23] „A rPp. 206. § (2) bekezdésében foglaltak megsértése kivételesen és csak abban az esetben állapítható meg, akkor szolgálhat alapul a felülvizsgálathoz, ha a bíróság iratellenes, ellentmondó, a per adataiból okszerűen nem következő megállapítást tett, vagy a bizonyítási eljárás lefolytatására vonatkozó előírások megsértésével helytelen következtetésre jutott.
A Kúria álláspontja szerint az eljárt bíróságok a bizonyítékok nem kifogásolható mérlegelésével következtettek arra, hogy a perbeli baleset kapcsán mind a kötelező felelősségbiztosítás, mind a casco biztosítás alapján fennáll az alperes teljesítési kötelezettsége……Az I. rendű felperes vonatkozásában az alperes – mint akire mint felelősségbiztosítóra jogi helyzete folytán a tartozás elismerés olyan hatással van, mint magára a károkozóra – tartozott kétségtelenné tenni, hogy a baleset nem a nála felelősségbiztosítással rendelkező, annak felelőssége mellett következett be.”
IV. Kúria ítéletének lehetséges értelmezése és kritikája
[24] A Kúria ítélete ebben az indoklási részben két – álláspontom szerint vitatható – megállapítást is tesz:
– Egyrészt azzal, hogy „a II. rendű felperes elismerte a balesetért való felelősségét, mely nyilatkozata tartalma, rendeltetése, az adott jogviszonyban betöltött szerepe alapján a rPtk. 242. § (2) bekezdés értelmében vett tartozás elismerésnek minősül
– Másrészt azzal , hogy megállapítja: „az I. rendű felperes … részéről nem szorult bizonyításra a közlekedési baleset ténye, bekövetkezésének módja.”
[25] A Kúria ítélete implicite egyfelől azt mondta ki ezzel, hogy az alperesi biztosító – a károkozói/biztosítotti felelősség elismerése révén – mintegy a károkozó biztosított helyzetébe kerül, vagyis amennyiben a biztosított a kárfelelősségét elismerte, ezzel a károkozó/biztosított tartozás elismerési helyzetébe kerül, és úgy kell helytállnia a károsulttal szemben, mint a károkozónak.
[26] Ugyanakkor – mintegy ezt az álláspontot felülbírálva – azt is kimondja, hogy a biztosítónak még a biztosított elismerése mellett is van kimentési lehetősége, amennyiben bizonyítja, hogy a kárért nem a biztosított a felelős, elismerő nyilatkozata ellenére sem. Ez utóbbi értelmezés felel meg a jogi szabályozásnak és a régóta követett joggyakorlatnak is.
[27] A Ptk. általános felelősségbiztosítási rendelkezéseihez képest a gépjármű felelősségbiztosítási szabályai az általános és különös viszonyában vannak. Amennyiben a Kúria ítéletének első megállapítását általánosan érvényes szabályként értelmeznénk, azzal a kötelező gépjármű felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény alábbi rendelkezései válnának üressé:
12. § A biztosítás kiterjed a felelősség kérdésének vizsgálatára, és azoknak a megalapozott kártérítési igényeknek a kielégítésére, amelyeket a biztosított személyekkel szemben a biztosítási szerződésben megjelölt gépjármű üzemeltetése során okozott károk miatt támasztanak.
28. § (1) A károsult kártérítési igényét e törvény alapján, a biztosítási szerződés keretei között a károkozó gépjármű üzemben tartójának biztosítójával szemben közvetlenül, … szemben jogosult érvényesíteni.
31. § A biztosító… köteles a kárrendezéshez nélkülözhetetlen dokumentumok beérkezésétől számított 15 napon belül, de ezek beérkezésének hiányában is legkésőbb a kártérítési igény benyújtásától számított három hónapon belül a károsultnak………b) indoklással ellátott választ adni a kártérítési igényben foglalt egyes követelésekre, azokban az esetekben, amikor a felelősséget nem ismeri el, vagy az nem egyértelmű, vagy a teljes kárt összegszerűen nem állapította meg.
32. § (1) A biztosító a kártérítési követelések jogosságát a biztosított felelősségre vonatkozó nyilatkozatában foglaltak és a rendelkezésre álló tények és adatok összevetése alapján, a biztosított kártérítési felelősségéhez mérten köteles megállapítani.
[28] A fenti szabályozás alapvetően a károkozó üzembentartók és a felelősségbiztosítók szerződéses viszonyát van hívatva szabályozni, de szükségképpen kihat a károsult kárigény-érvényesítésére is.
[29] A felelősségbiztosító tehát nem pusztán egy passzív szereplője a károkozó és a károsult között kialakult kárkötelemnek, hanem önálló résztvevője. Erre tekintettel nem lehet általános szabály az, hogy a károkozó tartozás elismerésének minősülő felelősségvállaló nyilatkozata egyben a felelősségbiztosítóra is minden érdemi vizsgálat nélkül közvetlen teljesítési kötelezettséget róna, és ne lenne helye akár a károkozó/biztosított felelőssége érdemi vizsgálatának.
[30] Ennek ellenére ebben az esetben az eljáró bíróságok és a Kúria is úgy ítélte meg, hogy az alperesi biztosító az I. rendű felperessel szemben a kötelező biztosítás alapján a helytállási kötelezettsége alól, míg a II. rendű felperes tekintetében a casco biztosítási szolgáltatás teljesítése alól nem mentesülhet.
[31] A Kúria eseti döntésének a konkrét ügyön túlmutató lehetséges következményeire tekintettel az alábbi kérdések adódnak:
Amennyiben a bíróság helyt ad a felek bizonyítási indítványának, és megállapítja annak szükségességét, hogy olyan kérdésben, melyben szakértelemmel nem rendelkezik, szakértői bizonyítás elrendelése indokolt, akkor megalapozottan mellőzni lehet-e és a szakvéleményt, anélkül hogy annak megállapítását a bíróság érdemben vizsgálta volna, így az rPp.182. § (3) bekezdésében írott indokok („a szakvélemény homályos, hiányos, önmagával, bizonyított tényekkel ellentétben állónak látszik, vagy helyességéhez nyomatékos kétség fér”) sem merülhettek fel?
[32] Ha a nem merültek fel a szakértői véleménnyel szemben a hivatkozott indokok, akkor mellőzhető-e a szakvélemény megállapításait vitató fél indítványának teljesítése másik szakértő kirendelésére a mellőzést azzal indokolva, hogy „a peres felek által előadottak szerinti bekövetkezte bizonyítást nyert, ezáltal a bíróság, mint szükségtelent és az eljárás további elhúzódását indokolatlanul eredményezné.”?
[33] Kérdés, hogy a szakértői megállapításokra, a felperesi nyilatkozatokban, a tanúvallomásokban megmutatkozó ellentmondásokra hivatkozó alperesi védekezést súlytalanná teszi-e a bírói szabad mérlegelés, illetve az pótolja a szükséges szakismeretet?
[34] A károkozó üzembentartó/biztosított felelősség elismerő nyilatkozata, tartozás elismerése esetén feltétlenné teszi-e a felelősségbiztosító helytállási kötelezettségét, melyre a károkozó elismeréssel szemben lehet-e eredményes bizonyítást vezetni?
V. Következtetések és tanulságok
[35] A kirendelt igazságügyi szakértő konzekvensen cáfolta azokat a károkozó és károsult által tett előadásokat, hogy a baleset az felperesek által előadott módon, illetve a felperesi gépjárművekben leírt károkat okozva következett volna be. Az I. fokú bíróság tehát látszólag egy a felperes által, a saját bizonyítási érdekkörébe tartozó kérdésben tett bizonyítási indítványt hagyott figyelmen kívül és – szintén látszólag – a felpereseket fosztotta meg a részletesebb bizonyítás lehetőségétől. Valójában viszont az indítvány elutasításával alperest hozta abba a helyzetbe, hogy a neki kedvező szakértői bizonyítási eredmény ellenére az álláspontját alátámasztó szakértői véleményt nem használhatta fel.
[36] Az I. fokú bíróság nem derítette fel olyan részletességgel a tényállást (a felperesek, a tanúk nyilatkozatai között megállapítható ellentmondás, a szakértői megállapítások és felperesek állításainak ellentmondásai, stb.), hogy annak alapján ítéleti bizonyossággal döntést hozhatott volna.
[37] Azzal, hogy az I. fokú bíróság a perbeli baleset bekövetkezésével összefüggő, szakértői kompetencia körébe tartozó műszaki szakkérdésben annak nem cáfolt megállapításaival szemben a bizonyítékokat mérlegelési körbe vonta megsértette a rPp. 177. § (1) bekezdésében írott szabályt, hiszen egy olyan különleges szakértelmet igénylő kérdésben mellőzte a szakértői vélemény figyelembevételét (baleseti mechanizmus), amely kérdésben értelemszerűen nem rendelkezik megfelelő szaktudással. Valójában olyan különleges szakkérdésben hagyta figyelmen kívül a szakértői megállapításokat, amelyre tekintettel a szakértő kirendelésére egyáltalán sor került.
[38] Mindezek következtében az alperes álláspontja szerint a II. fokú bíróság ítélete jogszabálysértő, mert- az I. fokú bíróság ítéletének jóváhagyásával megsértette a rPp. 177. § (1) bekezdésében foglalt szabályt, mert – figyelemmel a rPp. 180-182. § írott szabályokra is e szabályok formális betartása mellett – a megfelelően lezajlott bizonyítás eredményét – azaz a szakértői vélemény az igény jogalapjára vonatkozó megállapításait, annak részletes indoklása, írásbeli és szóbeli megerősítése, valamint a kirendelt igazságügyi szakértőnek a felperesek megbízásából készített magánszakértői véleménye teljes körű cáfolata ellenére – figyelmen kívül hagyta; továbbá a rPp. 206. § (1) bekezdésében írott szabályt, mely szerint „A bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el.”
[39] Amennyiben a szakértői vélemény beszerzése a bizonyítás formális eszközévé válik, és az ítélkezés során a bírói mérlegelés azt felválthatja, akkor ez azzal a következménnyel járna, hogy a perbeli balesethez hasonló esetekben lényegében mind a felelősség megállapítása céljából eljárás lefolytatására jogosult polgári bíróság, mind pedig a kötelező biztosítás szerint a kárkötelem teljesítésére közvetlenül is perelhető felelősségbiztosító a tényleges tényállás tisztázása szempontjából teljesen eszköztelen maradna. Vagyis elegendő lenne a részes felek egymással egybehangzó nyilatkozata ahhoz, hogy a kárigény jogalapját a bíróság további érdemi vizsgálat nélkül állapítsa meg. Ez olyan új helyzetet teremtene a kárfelelősség megállapításának rendszerében, amely eleve feleslegessé tenné a baleseti mechanizmus vizsgálatához az eddig mellőzhetetlen igazságügyi műszaki gépjármű szakértői vélemények, baleseti elemzések elkészítését.
Hivatkozott ítéletek:
– Pesti Központi Kerületi Bíróság 3.P.50.125/2014/58.
– Fővárosi Törvényszék 41.Pf.632.754/2016/5.
– Kúria Pfv.V.21.860/2016/5.