IV. évfolyam 2. szám
Szemelvények az ítélkezési gyakorlatból – Publikált határozatok
2022. január 13-i, Paget Approbois SAS és Alpha Insurance A/S kontra Depeyre entreprises SARL és társai ítélet, C-724/20., ECLI:EU:C:2022:9
1) A biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II) szóló, 2009. november 25-i 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 292. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az e cikkben említett, „a biztosítótól elvont eszközök vagy megvont jogok tárgyában indított, de függőben lévő peres ügyek” kifejezés fogalma magában foglalja azt a folyamatban lévő peres eljárást, amelynek tárgya az egyik tagállamban elszenvedett kár jogcímén a biztosított által egy másik tagállamban felszámolási eljárás alá vont biztosítónál előterjesztett biztosítási kártérítés iránti kérelem.
2) A 2009/138 irányelv 292. cikkét úgy kell értelmezni, hogy e cikk értelmében azon tagállam joga szabályozza a felszámolási eljárásnak a peres eljárásra gyakorolt valamennyi joghatását, amelyben e peres eljárás folyamatban van. Így különösen alkalmazni kell e tagállam jogának azon rendelkezéseit, amelyek először is azt írják elő, hogy az ilyen eljárás megindításával a folyamatban lévő peres eljárás megszakad, másodszor, amelyek a peres eljárás folytatását a hitelező biztosítási kártérítés iránti igényének a biztosító vagyona terhére történő bejelentéséhez, valamint a felszámolási eljárás lefolytatásáért felelős szervek perbehívásához kötik, harmadszor pedig, amelyek megtiltanak minden kártérítés megfizetésére kötelezést, mivel annak immár csak a fennállását és összegét lehet megállapítani, amennyiben az ilyen rendelkezések főszabály szerint nem érintik az említett irányelv 274. cikkének (2) bekezdése alapján a székhely szerinti tagállam joga számára fenntartott hatályt.
2022. január 31-i, TM kontra EJ végzés, C-28/21., ECLI:EU:C:2022:69
A gépjármű-felelősségbiztosításról és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről szóló, 2009. szeptember 16-i 2009/103/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkének első bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés, amely szerint a gépjármű-felelősségbiztosítás nem terjed ki a jövedelemkiesésből eredő károkra, feltéve, hogy a fedezet ilyen korlátozása a károsult vagy a károsult jármű tulajdonosa vagy üzembentartója lakóhelye szerinti tagállam szerinti eltérő bánásmód nélkül alkalmazandó.
[Saját fordítás francia nyelvből-közli dr. Pataky Tibor]
2022. február 24-i, A és társai kontra O és „A.“ Towarzystwo Ubezpieczeń Życie S.A. ítélet, C-143/20. és C-213/20. egyesített ügyek, ECLI:EU:C:2022:118
1) Az életbiztosításról szóló, 2002. november 5-i 2002/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 36. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az ott említett információkat közölni kell azon fogyasztóval, aki biztosítottként egy biztosítóintézet és egy vele szerződő vállalkozás között létrejött, befektetési jegyekhez kötött, változó tőkefedezetű csoportos életbiztosítási szerződéshez csatlakozik. A biztosítóintézet feladata, hogy ezeket az információkat közölje a szerződő fél vállalkozással, amely köteles azokat a fogyasztónak az e szerződéshez való csatlakozását megelőzően továbbítani, kiegészítve azt bármely egyéb részlettel, amely az ezen – a 2002/92 irányelv 12. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett – rendelkezés szerint e fogyasztó szükségleteit és igényeit figyelembe véve szükséges lehet.
2) A 2002/83 irányelv III. melléklete A. pontjának a) 12. alpontjával összefüggésben értelmezett 36. cikke (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a mögöttes eszközök jellege azon megjelölésének, amelyet a fogyasztóval az utóbbinak a befektetési jegyekhez kötött, változó tőkefedezetű csoportos életbiztosítási szerződéshez való csatlakozását megelőzően kell közölni, tartalmaznia kell ezen mögöttes eszközök alapvető jellemzőinek megjelölését. E megjelöléseknek:
– tartalmazniuk kell az említett mögöttes eszközök gazdasági és jogi jellegének, valamint a hozzájuk kapcsolódó strukturális kockázatoknak a világos, pontos és érthető leírását, és
– nem kell feltétlenül tartalmazniuk az ugyanezen mögöttes eszközökbe történő befektetéssel kapcsolatos valamennyi kockázat jellegére és mértékére vonatkozó kimerítő jellegű tájékoztatást, sem pedig az ezen eszközöket alkotó pénzügyi eszközök kibocsátója által a biztosítóintézettel a pénzügyi eszközök piacairól, a 85/611/EGK és a 93/6/EGK tanácsi irányelv, és a 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 93/22/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 21-i 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 19. cikkének (3) bekezdése alapján közölt információkkal megegyező információkat.
3) A 2002/83 irányelv 36. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az ezen irányelv III. melléklete A. pontjának a)12. alpontjában említett információkat nem feltétlenül kell a szerződéskötést megelőző elkülönített eljárás keretében közölni azon fogyasztóval, aki biztosítottként egy befektetési jegyekhez kötött, változó tőkefedezetű csoportos életbiztosítási szerződéshez csatlakozik, és e rendelkezéssel nem ellentétes a nemzeti jog olyan rendelkezése, amelynek értelmében elegendő, ha a fent említett információkat e szerződés tartalmazza, amennyiben a szerződést az ahhoz való csatlakozását megelőzően adják át e fogyasztónak, kellő időben ahhoz, hogy tájékozott döntést hozhasson az igényeinek leginkább megfelelő biztosítási termékről.
4) A 2002/83 irányelv 36. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az nem jelenti annak megállapítását, hogy az ezen irányelv III. melléklete A. pontjának a)12. alpontjában említett információk közlésére vonatkozó kötelezettség nem megfelelő teljesítése egy befektetési jegyekhez kötött, változó tőkefedezetű csoportos életbiztosítási szerződés, vagy az ahhoz való csatlakozásra vonatkozó nyilatkozat semmisségét vagy érvénytelenségét vonja maga után, és így az e szerződéshez csatlakozott fogyasztó számára a befizetett biztosítási díj megtérítésére való jogot biztosít, amennyiben a nemzeti jog által az e tájékoztatási kötelezettségre való hivatkozás jogára vonatkozóan előírt eljárási szabályok a biztosítottnak e jogok gyakorlásától való visszatartásával nem kérdőjelezik meg e jog hatékonyságát.
5) A belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv) 7. cikkét úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezés értelmében vett megtévesztő mulasztásnak minősülhet a 2002/83 irányelv III. melléklete A. pontjának a)12. alpontjával összefüggésben értelmezett 36. cikkének (1) bekezdésében említett információknak egy befektetési jegyekhez kötött, változó tőkefedezetű csoportos életbiztosítási szerződéshez csatlakozó fogyasztóval való közlésének elmulasztása.
2022. március 10-i ZK kontra BMA Braunschweigische Maschinenbauanstalt AG ítélet, C-498/20., ECLI:EU:C:2022:173
1) A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikkének 2. pontját úgy kell értelmezni, hogy az azon társaság székhelye szerinti bíróság, amelynek tartozásai behajthatatlanná váltak, mivel e társaság „nagyanyavállalata” megsértette a hitelezőkkel szemben fennálló gondossági kötelezettségét, joghatósággal rendelkezik a vagyonfelügyelő által – a csődvagyon értékesítésével kapcsolatos törvényes feladatkörében és valamennyi hitelező javára, azonban nem valamennyi hitelező nevében – a jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben indított kollektív kártérítési kereset elbírálására.
2) Az első előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adandó válasz nem változik, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy az alapügyben az alapítvány a hitelezők kollektív érdekeinek védelmében jár el, és az e célból benyújtott kereset nem veszi figyelembe a hitelezők egyéni körülményeit.
3) Az 1215/2012 rendelet 8. cikkének 2. pontját úgy kell értelmezni, hogy ha az eredeti kereset alapján eljáró bíróság megváltoztatja az e kérelem elbírálására vonatkozó joghatóságának megállapításáról szóló határozatát, a törvény erejénél fogva elveszíti a beavatkozó fél által benyújtott kérelmek elbírálására vonatkozó joghatóságát is.
4) A szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló, 2007. július 11-i 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet („Róma II”) 4. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a csődeljárás alatt álló társaság „nagyanyavállalatának” gondossági kötelezettsége alapján fennálló kártérítési kötelezettségre alkalmazandó jog főszabály szerint azon ország joga, amelyben az előbbi társaság letelepedett, habár az e két társaság között joghatósági kikötést tartalmazó finanszírozási megállapodás fennállása, olyan körülmény, amely e cikk (3) bekezdése értelmében nyilvánvalóan szorosabb kapcsolatot alapozhat meg egy másik országgal.
BH 2022.1.9 Kúria Bpkf. III. 858/2021. A polgári jogi igény biztosítása érdekében elrendelt zár alá vétel az indítványozó magánfél személyéhez és polgári jogi igényéhez kötődő, ehhez kapcsolódó. Amennyiben a magánfél nem jelentett be polgári jogi igényt és nem indítványozta a zár alá vételt, az egyébként – egy másik magánfél indítványára vagy egyéb okból – elrendelt kényszerintézkedés nem szolgál az ő polgári jogi igényének biztosítására [Be. 325. § (1) bek.]. II. A zár alá vétel feloldását elrendelő végzés egyes magánfelekre rendelkezést nem tartalmaz, így azt velük a Be. 454. § (1) bekezdése alapján közölni sem kell. Mindezekből nemcsak az következik, hogy a törvényszék helytelenül biztosított valamennyi magánfél számára jogorvoslati jogot, hanem az is, hogy a törvényszéknek az egyes magánfelek által bejelentett fellebbezéseket – mint nem jogosulttól származókat – a Be. 588. § (1) bekezdés II. fordulata alapján el kellett volna utasítania.
BH 2022.1.11: Kúria Pfv. I. 20.196/2021/6. Ha az aktualizált vagyonbiztosítási szerződésben a felek a biztosító előzetes szemléje alapján egymással egyetértve rögzítik a biztosított vagyontárgy adott évi értékének meghatározásához szükséges valamennyi adatot és a biztosítási összeget is, a szerződés tartalma, az aktualizálás módja az alulbiztosítást kizárja. Ha a biztosítási szolgáltatás iránti perben jogerős közbenső ítélet megállapította a biztosító szolgáltatási kötelezettségét, akkor az összegszerűségre folytatott eljárásban a biztosítási szerződés létrejötte, érvényessége és – aktualizált – tartalma már nem vitatható. A jogerős közbenső ítéletet követően az sem vizsgálható, hogy a felperes jogosultja-e a biztosítási összegnek [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 553. § (1)–(2) bek., 1952. évi III. tv. (Pp.) 213. § (3) bek.].
BH 2022.2.43: Kúria Pfv. III. 20.479/2021/5. Ha a károkozó fellebbezésében a nem vagyoni kártérítés összegét kizárólag abból az okból vitatja, hogy a vele egyetemleges kötelezettnek minősülő másik károkozó egyezség keretében már teljesített, a másodfokú bíróság a fellebbezésen túlterjeszkedik, ha a marasztalás összegét a káreseménykori ár- és értékviszonyokra, illetve a károsulti közrehatásra tekintettel szállítja le [1952. évi III. tv. (régi Pp.) 3. § (2) bek., 215. §, 235. § (1) bek., 239. §, 253. § (3) bek.].
BH 2022.2.44: Kúria Pfv. III.20.122/2021/7. A település vadászterületnek nem minősülő közigazgatási belterületén az ott megtelepedett vadászható állat által okozott kárért a vadászatra jogosult nem tartozik kártérítési felelősséggel [1996. évi LV. tv. (Vtv.) 8. § (2) bek., 75/A. §, 2013. évi V. tv. (Ptk.) 6:563. §].
BH 2022.2.50: Kúria Gfv. VI. 30.093/2021 I. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben az adós gazdálkodása és ennek eredményeként a vagyonának csökkenése nem eredményezi automatikusan a vezető tisztségviselő felelősségének a megállapítását; erre csak a vezető tisztségviselő felróható magatartásának következtében beálló vagyoncsökkenés esetén van lehetőség. Ilyen felróható magatartás, ha a vezető tisztségviselő észszerűtlen döntést hoz, vagy olyan vagyoncsökkenésre kerül sor, amely gazdaságilag indokolatlan. II. Az adós könyvviteli nyilvántartásában behajthatatlanság vagy értékvesztés miatt a követelések fel nem tüntetése nem jelenti az azokról való lemondást, a követelés emiatt polgári jogilag nem szűnik meg, a felszámoló nem veszíti el a követelés érvényesítésének a lehetőségét. Ha a vezető a követelésekkel kapcsolatban nem tett olyan észszerűtlen intézkedést (például indokolatlanul elengedte azokat, jogokról mondott le, a hitelezői érdekeket sértő beszámításról döntött stb.), amely negatívan hatott az érvényesítésük vagy megtérülésük lehetőségére, mértékére, tényleges értékükre, a vezetői felelősség megállapítására nem kerülhet sor [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 33/A. § (1) bek., 31. § (1) bek. g) pont].
BH 2022.2.52: Kúria Mfv.IV.10.068/2021. A munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeként járó kártérítés összegének számításánál figyelembe kell venni, ha a munkáltató sikeresen bizonyítja azt, hogy a károsult munkavállaló a munkaviszonya jogellenes megszüntetését követően nem tett eleget az adott helyzetben elvárható kárenyhítési kötelezettségének [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 82. § (1) bek., 172. § (1) bek. b) pont].
BH 2022.3.73: Kúria Pfv. I. 21.240/2021/4 I. Az „all risks” vagyonbiztosítás minden olyan kárra fedezetet nyújt, amelyet a szerződés nem jelöl meg kizárásként. Ha a biztosítási szerződés ilyen általános fedezetvállalást tartalmaz a káreseményekre, de azt leszűkíti az előre nem látható, véletlenszerű, váratlan károkra, úgy a biztosítottnak a biztosítási esemény bizonyítása körében nemcsak a kárt, hanem azokat a tényállításait is bizonyítania kell, amelyekre alapozva állítja, hogy előre nem látható kár érte. II. Az általános fedezetvállalást tartalmazó vagyonbiztosítási szerződés valamely kikötésének a szerződés egészével összhangban történő értelmezése körében jelentősége van a vitás rendelkezés szerződésen belüli elhelyezkedésének, a konkrét szerződés jellegének („all risks”), de a biztosítás mint jogintézmény rendeltetésének is. Nem értelmezhető a kikötés úgy, hogy az a felek szerződéses akaratát tükröző másik kikötés alkalmazásának mellőzését vagy az egyes rendelkezések ellentmondásosságát eredményezze [2013. évi V. tv. (Ptk.) 6:86. § (1) bek., 6:439. § (1) bek., 6:440. §, 6:464. § (1)–(2) bek., 1952. évi III. tv. (régi Pp.) 164. § (1) bek.].
(A BH 2022.3.73. sz. alatt közzétett kúriai döntést folyóiratunk a 2022/1. számban, a Máshol nem publikált határozatok között 2022/I/1. szám alatt már közzétette.)
BH 2022.3.74: Kúria Pfv. I. 20.097/2021/6. Vagyonbiztosítással a vagyontárgyhoz fűződő vagyoni érdek részesül védelemben. Biztosított az a személy, akinek a vagyontárgyhoz fűződő vagyoni érdekét biztosították. Ha a vagyonbiztosítási szerződés több személyt jelöl meg biztosítottként, akkor annak van jelentősége, hogy a biztosítási esemény bekövetkezésekor ki szenvedett el kárként minősülő vagyoni érdeksérelmet az adott vagyontárgy vonatkozásában. Nemcsak a vagyontárgy tulajdonosa lehet biztosított, hanem az is, akinek a vagyontárgyra – valamely vagyoni jogviszony alapján – olyan joga áll fenn, amely miatt annak elpusztulása vagy értékcsökkenése esetén kárként minősülő vagyoni érdeksérelmet szenvedne el. Önmagában az ottlakás tényén alapuló, a lakóépület épségben maradásához fűződő érdek azonban nem minősül biztosítási érdeknek [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 112. §, 548. §].
BH 2022.3.78: Kúria Gfv.VI.30.010/2021/5. I. Az 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. § (1) bekezdése szerinti megállapítási per soha nem eredményezheti a felszámolás alatt álló adós vagyonának növekedését. A megállapítási perben meghatározott összeg erejéig a felszámolási eljárás befejezése utáni marasztalási perben léphetnek fel a hitelezők ki nem egyenlített követelésük erejéig a vezető tisztségviselővel szemben. A 2006. évi V. törvény (Ctv.) 99. § (5) bekezdése szerinti per a felszámolási vagyon növekedését eredményezheti, és az így befolyt összeget a Cstv. kielégítési sorrendje szerint kell a hitelezők között szétosztani. II. A végelszámolóval szemben a Ctv. 99. § (5) bekezdése szerinti igény a végelszámolást követő felszámolás kezdő időpontjától számított ötéves elévülési időben érvényesíthető [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 33/A. § (1) bek., 2006. évi V. tv. (Ctv.) 99. § (5) bek.].
ÍH 2022.15 SÉRELEMDÍJ
I. A fogvatartottak napi legálabb 1 óra szabad levegőn való tartózkodására vonatkozó előírás betartásának elmulasztása nem függ össze a fogvatartottakat megillető, jogszabályban előírt élettér biztosításával, ahhoz nem kapcsolódik, ezért az emiatt érvényesített kártérítés és sérelemdíj iránti igény érvényesítése nem a büntetés-végrehajtási bíró hatáskörébe tartozik [2013. évi CCXL. tv. (Bv. tv.) 75/B. §, 122. §].
II. A fogvatartottnak okozott kár megtérítése és a fogvatartás során állítottan elszenvedett személyiségi jogsértés miatt sérelemdíj és egyéb jogkövetkezmények iránti polgári pert szükségképpen meg kell előznie a fogvatartott kérelmére indult, és a büntetés-végrehajtási szerv által lefolytatott határozattal elbírált eljárásnak, igényét a fogvatartott felperes közvetlenül bíróság előtt nem érvényesítheti [2013. évi CCXL. tv. (Bv. tv.) 143. §, 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 176. §].
ÍH 2022.16 SÉRELEMDÍJ
A sérelemdíj a nem vagyoni sérelem egyszeri reparációját jelenti, ezzel szemben a járadék a vagyoni hátrányhoz kapcsolódik, az a jövőben felmerülő károk megtérítését szolgálja. A személyiséget ért sérelem kiegyenlítésére nem a járadék hivatott, ezért a járadék megítélésére figyelemmel a sérelemdíj összege nem mérsékelhető [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52. § (1)-(3) bekezdés].
ÍH 2022.21 UTAZÁSI SZERZŐDÉS – PANDÉMIA – LEHETETLENÜLÉS
Az utazási szerződés pandémia miatti lehetetlenülése kapcsán értékelendő körülmények. [472/2017. (XII.28.) Korm.sz. rendelet 21. §; 2020. évi LVIII. törvény 87. §; 2013. évi V. törvény 6:179. §]
ÍH 2022.27 VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐ FELELŐSSÉGE, VAGYONI BIZTOSÍTÉK
I. A Cstv. 33/A. §-ának (5) bekezdésére alapított kérelem esetén a felperesnek a speciális bizonyítási szabály alkalmazását megalapozó tényeken kívül egyéb, a hitelezői érdekekkel ellentétes (konkrét) ügyvezetői magatartást nem kell sem megjelölnie, sem bizonyítania. Ebben az esetben a mentesülése érdekében a vezető tisztségviselőnek kell megjelölnie és bizonyítania azokat a konkrét intézkedéseket, amelyekkel azt kívánja bizonyítani, hogy a vezetési feladatai ellátása során a hitelezők érdekeit is figyelembe vette. [Cstv. 33/A. § (1) és (5) bekezdés]II. A vagyoni biztosíték nyújtása nem csupán egyetlen hitelező, hanem az adós elleni felszámolási eljárásban kielégítetlenül maradt valamennyi hitelező követelésének a kielégítése céljából kérhető. [Cstv. 33/A. § (9) és (11) bekezdés]
ÍH 2022.31 MUNKÁLTATÓ KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉGE, KÁRMEGOSZTÁS
A felek közötti jogviszonyt szervezett munkavégzésnek minősítő közigazgatási határozat önmagában nem igazolja a munkaviszony fennállását, és nem is fordítja meg a bizonyítási kötelezettséget és terhet. Az egyedi utasítások és tájékoztatások nem azonosak a munkavédelmi oktatással. Nem alkalmazható kármegosztás, ha a munkavállaló a megfelelő ismeretek hiányában nem tudta felmérni a jelmez balesetveszélyességét, azért az adott helyzetben általában elvárható gondossági kötelezettségét nem sértette meg [2012. évi I. törvény 166. § (2) bekezdés, 167. § (2) bekezdés, 1952. évi III. törvény 193. §, 195. §, 4. § (1) bekezdés, 1993. évi XCIII. tv. 55. §].
BDT2022. 4434.
A munkagépet üzemeltető vállalkozó és a vele szerződő felek közös üzembentartói minőségét önmagában nem alapozza meg a közöttük fennálló vállalkozói szerződés, a megrendelés teljesítéséhez fűződő gazdasági érdek.
Alkalmazott jogszabályhely: 2013. évi V. tv. 6:536. §
BDT2022. 4441.
Ha az alperesek egy részével szemben a kereseti követelés haszonélvezeti jog megszűnése miatt bekövetkezett jogalap nélküli gazdagodásból, más alperessel szemben szerződésen kívüli – jogalkotással és jogalkotás elmulasztásával – károkozásból ered, a követelések nem minősülnek azonos jogviszonyból eredő követelésnek.
Alkalmazott jogszabályhelyek: 2016. évi CXXX. tv. 36. §, 37. §, 53. §, 54. §; 2013. évi CCXII. tv. 108. §
BDT2022. 4442.
I. Vadkár esetén szakkérdésnek minősül a szakértői végkövetkeztetés kialakításának módszere, a felmérés, számítás metodikája is. Ha ezekben a kérdésekben a két magánszakértői vélemény között ellentét áll fenn, mindaddig, amíg a magánszakértői vélemény kiegészítésére az ellentét indokai tekintetében nem került sor, a magánszakértői vélemény aggályosnak minősül.
II. A magánszakértő ellenféllel szemben fennálló kötelezettségei teljesítésének értékelése során – a formális szempontok mellőzésével – elsősorban arra kell figyelemmel lenni, hogy a szakértő eljárása alkalmas volt-e az ellenfél garanciális jellegű jogosultságainak biztosítására.
Alkalmazott jogszabályhelyek: 2016. évi CXXX. tv. 203. § (2) bek., 316. § (1), (2) bek.; 1996. évi LV. tv. 75. §, 78. § (1) bek., 79. § (1) bek.
BDT2022. 4463.
Az elítélt által érvényesített és a javára megállapítható, de a károsult magánfél által igényelt kártalanítás öt éven túl sem évül el mindaddig, amíg az elítélt által elkövetett bűncselekmény büntethetősége el nem évül.
Alkalmazott jogszabályhelyek: 1959. évi IV. tv. 360. § (4) bek.; 2013. évi CCXL. tv. 75/B. § (1)-(4) bek., 75/N. § (1), (2) bek.; 16/2014. (XII. 19.) IM rendelet 121. § (1), (2) bek.
BDT2022. 4464.
A magánfél károsult által érvényesített, az elítélt károkozónak járó kártalanításból levonandó kártérítésre irányuló követelés öt év alatt elévül, ha a bűncselekmény büntethetősége ennél rövidebb idő alatt évül el.
Alkalmazott jogszabályhelyek: 1959. évi IV. tv. 360. § (4) bek.; 2013. évi CCXL. tv. 75/B. § (1)-(4) bek., 75/N. § (1), (2) bek.; 16/2014. (XII. 19.) IM rendelet 121. § (1), (2) bek.
BDT2022. 4468.
A tulajdonos mindaddig követelheti a birtokából kikerült dolog visszaadását az azt jogalap nélkül birtokló személytől, amíg ennek jogi és fizikai lehetősége fennáll. A dologi jogi igény akkor fordul át kötelmi típusú kártérítési igénnyé, ha a dolog természetbeni visszaadása jogi okból (pl. harmadik személy jóhiszemű vevőkénti tulajdonszerzése) vagy fizikai megsemmisülés miatt lehetetlenné vált. Ez az időpont irányadó a kárigény elévülése során.
Alkalmazott jogszabályhelyek: 1959. évi IV. tv. 115. § (3) bek., 325. § (1) bek., 339. § (1), (2) bek.; 1991. évi XLIX. tv. 54. § (1) bek.
BDT2022. 4477.
A jogerős közbenső ítélet nem valamennyi kártétel esetében dönti el, hogy az okozati összefüggésben áll-e a megállapított jogellenes és felróható magatartással. A közbenső ítélet rendelkező része az indokolásával egybevetve határozza meg az elbírált jog terjedelmét.
Alkalmazott jogszabályhelyek: 1952. évi III. tv. 213. §; 1992. évi XXII. tv. 177. §, 183. §