II. évfolyam 3. szám / 2020. október


 

Szemelvények az ítélkezési gyakorlatból – Publikált határozatok


2020. február 13-i Flightright végzés, C-606/19, ECLI:EU:C:2020:101

A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke 1. pontja b) pontjának második francia bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezés értelmében vett „teljesítési helyet” egy, a több szakaszra bontott teljes útvonal tekintetében megerősített egységes foglalás által jellemzett repülőút esetében az első repülési szakasz indulási helye is alkothatja, ha az e repülési szakaszokon történő fuvarozást két különböző légi fuvarozó végzi, és a visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11-i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján benyújtott kártérítési kereset alapját az utolsó repülési szakasz törlése képezi, és e kereset az ezen utolsó szakaszt üzemeltető légi fuvarozó ellen irányul.



 

2020. június 11-i TÜV Rheinland LGA Products és Allianz IARD ítélet, C-581/18, ECLI:EU:C:2020:453

Az EUMSZ 18. cikk első bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az nem alkalmazható a valamely biztosítótársaság és az orvostechnikai eszközök gyártója között létrejött szerződésben szereplő olyan kikötésre, amely az ezen eszközökre vonatkozó felelősségbiztosítás fedezetének területi hatályát egyetlen tagállam területén bekövetkezett károkra korlátozza, mivel az ilyen helyzet az uniós jog jelenlegi állapotában nem tartozik az uniós jog hatálya alá.



 

2020. július 9-i Verein für Konsumenteninformation ítélet, C-343/19, ECLI:EU:C:2020:534

A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikkének 2. pontját akként kell értelmezni, hogy amennyiben járművekbe valamely tagállamban a gyártójuk a kipufogógáz-kibocsátási értékekre vonatkozó adatokat manipuláló szoftvert jogellenesen telepített e járművek harmadik személy által másik tagállamban történt megszerzése előtt, úgy a kár bekövetkezésének helye ez utóbbi tagállamban van.

BH 2020.6.177

A rendkívüli perorvoslat folytán a jogerős ítélet alapján kitöltött szabadságvesztésnél enyhébb pénzbüntetésre ítélt terhelt abban az esetben is kártalanításra jogosult, ha a bíróság az alapügyben kiszabott és végrehajtott szabadságvesztést beszámítja, és ezzel a pénzbüntetést megfizetettnek tekinti [1998. évi XIX. tv. (régi Be.) 581. § (1) bek., 354. § (4) bek. b) pont, 2012. évi C. tv. (Btk.) 33. § (1) bek., 92. §].


 

BH 2020.6.185

A jogellenes munkáltatói intézkedés önmagában – személyiségi jogsértés megállapíthatósága nélkül – még nem teremt jogalapot sérelemdíj követelésére [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 9. § (1) bekezdés].


 

BH 2020.8.235

A sérelemdíj mértékének meghatározásakor figyelembe veendő körülmények nem mindegyike áll okozati összefüggésben a sértettnél jelentkező hátrány nagyságával. Így a jogsértés ismétlődő jellegét akkor is értékelnie kell a bíróságnak, ha az nem volt kihatással a nem vagyoni sérelem nagyságára. A sérelemdíj mértékének meghatározásakor a jogintézmény büntető funkciójára is az okozott hátrány nagyságától függetlenül kell figyelemmel lenni [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52. § (3) bek.]


 

BH 2020.8.238

Nem vagyoni károk megtérítésénél a kártérítés megítélésének egyetlen módja a pénzbeli kártérítés, míg az eredeti állapot helyreállítása fogalmilag lehetetlen és természetbeni kártérítés alkalmazására sincs jogszabályi lehetőség. Pótlólagos képzés felajánlása azonban ezen kizárt kártérítési módok egyikének sem tekinthető, hanem a pénzbeli kártérítés helyett más dologgal (szolgáltatással) való teljesítés felajánlásának minősül, amelyre azonban csak akkor van lehetőség, ha azt a másik fél elfogadja. [Alaptörvény 26. cikk, 28. cikk; 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 84. § (1) bekezdés e) pont; 355. § (1), (2) és (4) bekezdés].


 

BH 2020.8.239

I. A jogalkotással okozott kár megtérítése iránt indított perben, amennyiben a keresettel érvényesített igény az Európai Unió joga által biztosított alanyi jog megsértésén alapul, a tagállami felelősség megállapításához nem elegendő az uniós alanyi jog sérelmének elvi lehetősége. Minden jogvitában egyedileg kell megállapítani, hogy az ügynek van-e határon átnyúló releváns tényállási eleme, kivéve, ha a tagállam joga a saját állampolgárai részére ugyanazokat a jogokat biztosítja, mint amelyeket a másik tagállam állampolgára ugyanazon helyzetben a közösségi jog alapján élvezne.

II. Alaptörvény-sértő jogalkotással vagy jogalkotási mulasztással okozott kár megtérítése iránti igény érvényesítésének feltétele a jogalkotási tevékenység, illetve mulasztás Alaptörvénybe ütközését megállapító alkotmánybírósági határozat hozatala [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 2. § (2) bek., 2013. évi V. tv. (Ptk.) 6:518-6:522. §].


 

BH 2020.8.242

I. Az idegenhibás közlekedési balesetben elhunyt személy másik tagállamban lakóhellyel rendelkező közeli hozzátartozóit ért, az elhunyt halálához kapcsolódó (deliktuális) károk a baleset “közvetett következményeinek” tekintendők, így az Európai Parlament és a Tanács 864/2007/EK rendelet (Róma II. rendelet) hatálya alá tartoznak.

II. Előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése nem szükséges, ha az Európai Unió Bírósága más ügyben hozott ítélete alapján az uniós jogszabály értelmezhető [864/2007/EK rendelet (Róma II. rendelet) 1. cikk (2) bek. g) pont, 4. cikk (1) bek., 1952. évi III. tv. (régi Pp.) 155/A. §, 1979. évi 13. tvr. (Nmjtvr.) 10. § (3) bek.].


 

BH 2020.8.244

Az 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. § (1) bekezdése alapján nemcsak a szándékos, rosszhiszemű, kifejezetten a vagyonkimentésre irányuló magatartásra tekintettel állapítható meg a vezető tisztségviselő felelőssége, hanem akkor is, ha észszerűtlen, indokolatlan kockázatot vállalva folytatja a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben a társaság tevékenységét. Nem alapozza meg a vezető tisztségviselő felelősségét önmagában az, ha az adós gazdálkodási tevékenységét a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben is folytatja úgy, hogy észszerűtlen kockázatot nem vállal, a társaság megmentése érdekében tett indokolt intézkedései azonban nem vezetnek eredményre [Cstv. 33/A. §].


 

BH 2020.8.245

Az Mt. 82. § (2) bekezdésben foglalt 12 havi távolléti díj összegszerűen limitálja az elmaradt jövedelemként megítélhető kártérítés összegét. Nem tartalmaz olyan időbeli kikötést, hogy a munkáltató kárfelelőssége a következő munkáltatóval történő munkaviszony megszűnéséig tart. Ha a következő munkáltatóval fennálló munkaviszony a munkavállalónak felróható okból szűnik meg, ez a körülmény az őt terhelő kárenyhítési kötelezettség körében értékelhető [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 82. § (2) bekezdés].


 

BH 2020.9.277

Ha a kár nem “hiány” okán keletkezett, hanem a munkavállaló felróható magatartása a kár oka, a munkavállaló kártérítési felelősségét nem megőrzési (pénztárosi) felelősség, hanem vétkességi felelősség jogalapon lehet elbírálni [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. tv. (Mt.) 179. §, 180. §].

ÍH 2020.84 RÉSZÍTÉLET HOZATALÁNAK MELLŐZÉSE – AZ EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLTATÓ FELELŐSSÉGE

I. A részítélet meghozatala – annak törvényi feltételei fennállása esetén – a bíróság számára nem kötelezettség, hanem csupán lehetőség, a bíróság mérlegelési jogkörében dönt arról, hogy él-e ezzel a lehetőséggel vagy nem, következésképpen a részítélet hozatalának mellőzése nem eljárási szabálysértés [Pp. 341. § (2) bekezdés].

II. Ha a halálhoz vezető tüdőembóliát okozó vérrögképződés a szakmai szabályoknak megfelelő profilaxis alkalmazása esetén a bizonyossággal határos valószínűséggel nem következett volna be, vagy nem lett volna olyan súlyos, ami a beteg halálát okozza, az egészségügyi szolgáltató alperes nem a túlélés esélyének az elvesztéséért, hanem a halálos eredményért felel [1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. § (3) bekezdése].



 

ÍH 2020.88 SZERZŐDÉS LÉTREJÖTTE – KONZORCIUMI TAGOK EGYMÁS KÖZTI VISZONYA – KÉSEDELEMMEL OKOZOTT KÁR

I. Egyetemleges kötelezettséget vállaló közös ajánlattevők (konzorciumi tagok) közül az erre hivatkozó felet terheli annak bizonyítása, hogy a jogosult (megrendelő) irányában a saját kötelezettséget meghaladó szolgáltatást teljesített, ezért a másik (többi) társkötelezettel szemben – a követelésnek őket terhelő része erejéig – megalapozott megtérítési követelése áll fenn. A megrendelő felé fennálló egyetemleges felelőssége egyik tagnak sem ad alapot arra, hogy a saját magatartása – szerződésszegése – miatt nála felmerült költségeket többletteljesítésre hivatkozva áthárítsa a másik tagra [1959. évi IV. törvény 338. § (1) bekezdése].

II. Alaptalan a kötelezetti késedelemre alapított kártérítési igény, ha a kár a jogosultnak a teljesítési határidő lejártát megelőzően elrendelt intézkedése miatt merült fel és a jogosult nem tudja bizonyítani, hogy az ebben az időpontban ismert tényekből megalapozottan következtethetett arra, hogy a kötelezett nem tud határidőben teljesíteni [1959. évi IV. törvény 302. § b) pont, 310. §].



 

ÍH 2020.94 VAGYONFELOSZTÁS A FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁSBAN A BŰNÜGYI ZÁR ALÁ VÉTEL HATÁLYA ALATT

A zár alá vétel külön határozat nélkül is kiterjed a zár alá vett ingatlan kisajátítása során kártalanításként kapott összegre [Be. 332. § (2) bekezdés].

A jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedés biztosítására elrendelt zár alá vétel hatálya alatt az érintett vagyontárgyra a Cstv.-nek a vagyon felosztására, a felosztás sorrendiségére vonatkozó rendelkezései sem alkalmazhatóak [Cstv. 49/D. § (1) bekezdés, 57. § (1) bekezdés e) pontja].

 

BDT2020. 4216.

I. Amennyiben a közigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősséget megalapozó károkozó magatartást követően hatáskör-átruházásra kerül sor, e hatáskör gyakorlásával összefüggésben okozott kárt akkor is az a közigazgatási szerv – vagy jogutódja – köteles megtéríteni, amelyik azt okozta, nem pedig az, amelyik az igényérvényesítés időpontjában e hatáskör gyakorlójának minősül.

II. Ha a kártérítési igény érvényesítése iránt indított perben vitatott, hogy az alperes jogutódja-e a károkozónak, nincs szükség a károkozó perben állására, mivel a jogutódlás eldöntésére kizárólag a felek közötti jogviszony fennállásának tisztázása érdekében van szükség, amely nem eredményez kényszerű pertársaságot.

Alkalmazott jogszabályhelyek: 1959. évi IV. tv. 349. § (1) bek.; 2013. évi V. tv. 6:548. §; 2016. évi CXXX. tv. 37. § a) pont

 

Ez a webhely a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat (sütiket) használ. További információ

E honlap megfelelő működéséhez néha „sütiknek” nevezett adatfájlokat (angolul: cookie) kell elhelyeznünk számítógépén, ahogy azt más nagy webhelyek és internetszolgáltatók is teszik. A sütik kis szövegfájlok, melyeket a webhely az oldalaira látogató felhasználó számítógépén, illetve mobilkészülékén tárol el. Ezeket a sütiket nem kell feltétlenül engedélyeznie ahhoz, hogy a weboldal működjön, azonban lényegesen javítják a felhasználói élményt. Belátása szerint engedélyezheti a sütiket, de, ha nem teszi, lehetséges, hogy a weboldal egyes elemei nem fognak megfelelően működni. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban is. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha a "Rendben" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát. A honlap bezárása után törölheti a sütiket.

Bezárás