I. évfolyam 1.szám / 2019. szeptember

Szemelvények az ítélkezési gyakorlatból – Máshol nem publikált határozatok

2019/I/4

A baleset és az egészségkárosodás összefüggése, a különböző közreható okok értékelése orvosi szakértői és jogi kérdés. A károkozó peren kívüli teljesítését a károsult eltérő rendelkezése hiányában a Ptk. szabályai szerint kell elszámolni.

rPtk. 301§, 339§ (1), 35–5§ (1)-(4), 360§ (1)

Kgfbtv 12§, 27§, 28§, 32A§

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I. rendű felperesnek 2.000.000,– forintot és 2010. július 9-től a kifizetésig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző napon érvényes jegybanki alapkamattal egyező mértékű késedelmi kamatát. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II. rendű felperesnek 150.000,– forint tőkét és 2010. július 9-től a kifizetésig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző napon érvényes jegybanki alapkamattal egyező mértékű késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az I. rendű felperest 399.075,– forint, a II. rendű felperest 87.915,– forint perköltség alperes javára történő megfizetésére kötelezte. Az I. rendű felperest 377.796,– forint, a II. rendű felperest 82.890,– forint, az alperest 128.514,– forint kereseti illeték megfizetésére kötelezte az állam javára. Az I-II. rendű felpereseket, egyetemlegesen, 433.084,– forint állam által előlegezett költség, továbbá 7.000,– forint feljegyzett fellebbezési illeték, az alperest 136.760,– forint állam által előlegezett költség állam javára történő megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a felek ezt meghaladóan a költségeiket maguk viselik.

Tényként állapította meg, hogy 2010. július 9-én a 77 éves I. rendű felperest a kijelölt gyalogátkelőhelyen elütötte az alperes által biztosított gépkocsi vezetője. A baleset következtében az I. rendű felperes jobboldali keresztcsonttörést, a szeméremcsont ízületi sérülését, a koponya és a jobb könyök repesztett, míg a bal váll zúzott sérülését, a jobb boka ízületi zúzódását, a bal térd ízületi sérülését, a térdkalács részleges kóros elmozdulását szenvedte el. A keresztcsont és a szeméremcsont sérülése miatt végzett műtétet követően kizárólag a műtéti kockázat körébe eső okból a műtéti területen sebgyógyulási zavar alakult ki. Az I. rendű felperes a 2010. július 9. és 2010. november 25. közötti időszakban kórházi kezelés alatt állt, majd 2010. november 25. és 2011. február 18. között otthonában lábadozott. Napi 4 órában gondozó látta el, segítette mindennapi tevékenységét. 2011. február 18. és 2011. február 24. között a balesettel okozati kapcsolatban nem álló agyi keringési zavar következtében kialakult végtagzsibbadás, szédülés, és baloldali arcidegbénulás (stroke) miatt állt kórházi kezelés alatt.

Az I. rendű felperes a baleset előtt önállóan közlekedett, kerékpárt használt, segédeszköz használatára nem szorult. Kertes családi házban lakott ………………….-n, majd a baleset miatti kórházi kezelését követően is korábbi lakóhelyén gyógyult. 2011. február 24-én rokonaihoz ………………………-ba költözött. Új lakóhelyén háztartási munkát végeznie nem kell; 2011. február 25-e után a közepes és nehéz háztartási munkák tekintetében az I. rendű felperes segítségre szorul. Tömegközlekedési eszközön utazni nem tud, támbotot használ, közepes fokú mozgásbeszűkülése miatt a baleseti eredetű össz-szervezeti egészségkárosodásának mértéke 20%. Élettere és tevékenysége – részben a balesettel, részben pedig az agyi eredetű keringési zavarával és szellemi hanyatlásával összefüggésben – enyhe mértékben beszűkült. A baleset előtti és utáni pszichés állapota a normál öregedési folyamatnak megfelelő, enyhe fokú szellemi hanyatlás tüneteivel. A balesettel kapcsolatos pszichiátriai betegsége, mentális zavara nem alakult ki.

Az I. rendű felperesnek a balesetkor viselt ruhája tönkrement. Lábadozása alatt járókeretet vásárolt, továbbá élelemfeljavításra, gondozásra, ápolásra szorult.

Az I-II. rendű felperesek keresetükben az alperes marasztalását kérték a kötelező gépjármű felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény (a továbbiakban: Kgfbtv.) 28. § (1) bekezdésére és a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 345. § (1) bekezdésére alapítottan. Vagyoni és nem vagyoni kárigényt terjesztettek elő.

Az alperes ellenkérelme a kereset részbeni elutasítására irányult. Azt nem vitatta, hogy kockázatbanálló felelősségbiztosítóként helytállási kötelezettség terheli az I. rendű felperest ért személyi sérüléssel oksági kapcsolatban keletkezett károkért. Az egyes tételek tekintetében azonban vitatta azok felmerültét, a balesettel fennálló okozati összefüggést, az összegszerűséget, valamint teljesítésre is hivatkozott.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes kockázatban álló felelősségbiztosítóként a Kgfbtv. 12. §-a, 27. §-a, 28. §-a, és 32/A. §-a értelmében köteles helytállni a balesettel okozati összefüggésben keletkezett károkért, a régi Ptk. 559. §-ára is figyelemmel. A kereset elbírálása során a régi Ptk. 339. § (1) bekezdését, 355. § (1)-(4) bekezdéseit, 360. § (1) bekezdését, valamint a 301. § (1) bekezdését alkalmazta.

Az I. rendű felperes keresetét részben találta megalapozottnak. A vagyoni kárigényt részben az alperes teljesítésére, részben annak bizonyítatlanságára hivatkozással elutasította.

A szakvélemény szerint az I. rendű felperes akadályozottsága túlnyomórészt az agyi keringési zavar és a természetes idősödés következménye; szakértői eszközökkel nem különíthető el, hogy a felperes állapota hány százalékban köthető a bekövetkezett balesethez. Értékelte …………….. tanú vallomását is arra vonatkozóan, hogy a tudomány mai állása szerint nem lehet mérni és megállapítani a stroke kiváltó okait. Ezért a további szakértői bizonyítást nem látta indokoltnak; az a per felesleges elhúzódását eredményezte volna.

A nem vagyoni kárigény tekintetében részben találta alaposnak az I. rendű felperes keresetét, 2.500.000,– forintban meghatározva az elfogadható nem vagyoni kárigényt. Értékelte az I. rendű felperes előzményi állapotát, az elszenvedett traumát, az össz-szervezeti egészségkárosodás mértékét, azt, hogy bár az I. rendű felperes a baleset előtt korához képest aktív életet élt, jelenlegi állapota túlnyomórészt a balesettel oksági kapcsolatban nem álló természetes okú betegségére vezethető vissza. Az alperes e körben 500.000,– forintot teljesített, ezért további 2.000.000,– forint megfizetésére kötelezte őt az elsőfokú bíróság, míg az azt meghaladó igényt elutasította.

Az elsőfokú ítélettel szemben az I-II. rendű felperesek fellebbeztek. Jogorvoslati kérelmükben az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását kérték.

Az I. rendű felperes a 2.000.000,– forint és járulékai nem vagyoni kárigény tekintetében az alperest marasztaló ítéleti rendelkezést nem támadta. Ezzel összefüggésben az alperesi részteljesítések régi Ptk. 293. §-a szerinti elszámolásának értékelése körében mutatkozó elsőfokú mulasztást fellebbezése nem érintette. E részében kérte az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedésének megállapítását. Ugyanakkor fellebbezésének pontosításában további 500.000,– forint nem vagyoni kárigényt szerepeltetett elszámolásában.

A jogorvoslati kérelem az okozati összefüggés vizsgálata szempontjából a balesettől számított időszakot két részre osztotta. Az első a balesettől, 2010. július 9-től 2011. február 18-ig, a stroke kialakulásáig tartott: minden olyan baleseti következményért, ami ekkor következett be, az alperest, mint a balesetet okozó személy felelősségbiztosítóját közvetlen és teljes felelősség terheli. Az ezt követő, 2011. február 18. utáni második időszakban jelentkezett következményekért az alperes csak akkor tehető felelőssé, ha megállapítható, hogy a balesetnek és az azt követő mintegy féléves időszaknak, mint stressztényezőknek, a stroke kiváltásában szerepük volt. A felperesek érvelése szerint az alperes felelőssége a stroke után kialakult állapotért és az ezzel összefüggő károkért olyan mértékben áll fenn, amennyiben a baleset közrejátszott a stroke kialakulásában. Az arány meghatározása az elsőfokú bíróság feladata lett volna, még akkor is, ha e körben szakértői véleményre nem támaszkodhatott. Hivatkoztak az általuk beszerzett magánszakértői véleményre, mely szerint a baleset nagy mértékben járult hozzá a stroke kialakulásához. Ugyanakkor a perben beszerzett szakértői vélemény kiegészítését is idézték, mely szerint az I. rendű felperes véglegesnek tekinthető állapota részint a baleseti károsodás, részint az agyi károsodás következménye. Mindezekre figyelemmel álláspontjuk szerint a baleseti közrehatás aránya 50%; jogorvoslati kérelmük kimunkálása során is ezt a mértéket vették alapul.

A felperesek a jogorvoslati kérelemben sérelmezték az elsőfokú bíróság elszámolását is, ezért a régi Ptk. 293. §-a szerinti levezetést is csatoltak igényük összegszerűségének alakulásáról.

Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult a fellebbezésekkel érintett körben, annak helyes indokai alapján.

Érvelése szerint a szakvélemény megállapításaiból nem vonható le az a következtetés, hogy a stroke kisebb részben a balesetre vezethető vissza. A szakvélemény 2016. január 2-i kiegészítése ugyanis azt tartalmazza, hogy „az elszenvedett baleset és az agyi történés között közvetlen, vagy közvetett oksági kapcsolat szakértői szempontból nem véleményezhető”. A fellebbezésben hivatkozott dr. ………………….. „magánszakértő” szakértői végzettséggel nem rendelkezik.

Szintén a régi Ptk. 293. §-ában foglaltaknak megfelelő elszámolást csatolt részteljesítéseinek feltüntetésével.

Cáfolta a perköltség körében előadott fellebbezési állításokat és az alperes rosszhiszeműségére utalást, kiemelve, hogy a jogerőre emelkedett ítéleti rendelkezéseknek eleget tett.

Az I-II. rendű felperesek fellebbezése részben megalapozott.

Az elsőfokú ítéletben is idézett Kgfbtv. 28. §-a, a régi Ptk. 339. § (1) bekezdése, a 355. § (4) bekezdése értelmében, az alperesi ellenkérelem tartalmára is figyelemmel, a felpereseket terhelte annak bizonyítása, hogy a keresetben megjelölt káraik a perbeli balesettel okozati összefüggésben merültek fel.

Az elsőfokú bíróság a kár bekövetkezte és az okozati összefüggés körében a bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelte, és iratellenes megállapításokat tett.

Mindezekre figyelemmel az I. rendű felperes kereseti kérelmei kapcsán a másodfokú bíróság cask részben értett egyet az elsőfokú bíróság döntésével.

A felperesek keresetükben, majd fellebbezésükben is arra hivatkoztak, hogy az I. rendű felperes jelenlegi, véglegesnek tekinthető állapotának közvetlen és közvetett oka is egyben a perbeli baleset.

A közvetett oksági kapcsolattal összefüggésben azt állították, hogy a baleset és az azzal kapcsolatos stressz következtében alakult ki a stroke betegség.

A perben beszerzett igazságügyi szakértői vélemény megállapította a bal vállízületi sérülés következtében a közepes fokú mozgásbeszűkülést, a medencesérülés következtében az enyhébb fokú járászavart (SOTE IBOI 19.P.II.23.758/2013/56. számú irat). Ugyanezen iratban foglaltak szerint az I. rendű felperesnél a balesettel összefüggésben nem alakult ki pszichiátriai betegség, mentális zavar.

A szakértői intézet álláspontját a szakvélemény kiegészítésében is fenntartotta (SOTE IBOI 19.P.II.23.758/2013/67. számú irat), majd annak ismételt kiegészítésében (SOTE IBOI 19.P.II.23.758/2013/75. számú irat) arra is kitért, hogy az elszenvedett agyi történés elsődlegesen a magas vérnyomás és következményes agyi érelmeszesedés kapcsán alakult ki. A baleset és az agyi történés között közvetlen vagy közvetett oksági kapcsolat szakértői szempontból nem véleményezhető. Az I. rendű felperes balesettel összefüggésbe hozható állapotromlása 2011. január 9-re kialakult; az agyi keringési zavar állapotrosszabbító hatással bírt. A fél vizsgálat alatt észlelt állapota részint a baleseti károsodás, részint az agyi károsodás következménye; a két tényező egymáshoz viszonyított százalékos arányát meghatározni nem lehet. A járászavar túlnyomórészt az agyi keringési zavar következménye. A megismételt eljárásban beszerzett újabb szakvélemény kiegészítés (SOTE IBOI 4.P.24.281/2016/8. számú irat) megerősítette ezt a megállapítást.

……………………………….. igazságügyi szakértő és az alperes magánszakértője, ……………………….. a 19.P.II.23.758/2013/77. számú tárgyalási jegyzőkönyvben egyezően adták elő, hogy a perbeli baleset és a stroke között nincs oksági kapcsolat, az I. rendű felperesnél poszttraumás stresszt nem állapítottak meg.

A felperesek orvosszakértőjük nyilatkozatával és internetes cikkekkel is igazolni kívánták (………………………………….. nyilatkozata a 19.P.II.23.758/2013/78. számú irat szerint és a 4.P.24.281/2016/15. számú jegyzőkönyvben) a tartós stressz és a stroke bekövetkezte közötti oksági kapcsolatot; a tanú szakirodalmi cikkekre, szakmai anyagokra hivatkozott vallomásában. A felperesek e körben neurológus szakértő kirendelését is indítványozták.

A bizonyítási eljárás fenti adatait az elsőfokú bíróság ítéletében részben tévesen értékelte. A perben kirendelt szakértői intézet szakvéleménye kétséget kizáróan igazolta, hogy a felperes állapotának kialakulásában mind a balesetnek, mind az agyi érbetegségnek szerepe volt. Az a körülmény, hogy a közrehatás aránya szakértői módszerekkel nem határozható meg, nem a felperesek terhére értékelendő körülmény. Mivel a baleset károki szerepét egyik szakértői vélemény sem zárta ki, hanem azt megerősítette, az alperes nem mentesülhet az I. rendű felperesnél lezajlott stroke betegséget követően felmerült azoknak a károknak megtérítése alól, melyek kialakulásában a baleset is közrehatott. Annak mértékét a szakértői bizonyítás nem tudta egyértelműen megállapítani; a szakvélemények szerint az szakértői módszerekkel nem is véleményezhető. Ezért a másodfokú bíróság mérlegeléssel 50-50% arányban határozta meg a két esemény közrehatásának mértékét – figyelemmel a régi Ptk. 344. § (2) bekezdésére.

A bizonyítási eljárás fent idézett adatai – a fellebbezésben foglaltakkal ellentétben – nem támasztották alá a perbeli baleset és az I. rendű felperes állapota közötti közvetett okozati kapcsolatot. Az alapszakvélemény (SOTE IBOI 19.P.II.23.758/2013/56. számú irat) elkészítésében pszichiáter és pszichológus szakértő is részt vett, akik képzettségük folytán kompetensek voltak az I. rendű felperes pszichés állapotának feltárására. Szakvéleményükben kétséget kizáróan megállapították, hogy az I. rendű felperesnél a baleset következtében nem alakult ki pszichiátriai betegség. A szakértők a szakvéleményt a fél személyes vizsgálata alapján készítették el; annak megdöntésére a fellebbezési állítás, szakcikkek és a nem ezen szakterületen tevékenykedő ……………………………. vallomása nem volt alkalmas. Helytállóan mellőzte az elsőfokú bíróság a neurológus szakértő kirendelését is; mivel az eljárás adatai nem igazolták a tartós stressz kialakulását, szükségtelen volt annak bizonyítása, hogy a stressz eredményezhet-e agyi érbetegséget.

Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy 2011. február 24. után az I. rendű felperes a közepes és nehéz háztartási munkák, valamint a hosszabb távú utazás során segítségre szorul. Ennek oka azonban – a fent már kifejtettek szerint – részben a baleset, részben pedig az agyi érbetegség; közrehatásuk aránya egyenlő.

Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezéseit a régi Pp. 253. § (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, egyebekben pedig helybenhagyta.

Budapesti II. és III. Ker. Bíróság 19.P.II.23758/2013/19 Fővárosi Törvényszék  72.Pf.635.676/2018/11.

Közli: Dr. Bárdos Péter Ügyvédi Iroda

office@bardos.hu