I. évfolyam 1.szám / 2019. szeptember
Szemelvények az ítélkezési gyakorlatból – Máshol nem publikált határozatok
2019/I/1
A kárrendezési megbízott nem perelhető, ezért a bíróság az alkalmazandó jog kérdésével sem foglalkozhat.
Kgfbtv. 28. § (1), 37. § (4), rPp. 164. § (1)
Az 1. rendű felperes lánya és a II. rendű felperes fia 2012. július 27. napján idegen hibás közlekedési baleset következtében az Egyesült Királyságban életét vesztette. Az angol forgalmi rendszámú károkozó gépjármű angol vezetője egy angol biztosítótársaságnál rendelkezett kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással. Az alperes a károkozó gépjármű kötelező felelősségbiztosítójának magyarországi kárrendezési megbízottja.
A felperesek szokásos tartózkodási helye Magyarország.
A felperesek nem vagyoni kártérítésre kérték kötelezni az alperest a keresetükben. .
Arra hivatkoztak, hogy a Gfbt 37. § (4) bekezdése alapján a károkozó gépjármű-felelősségbiztosítója által Magyarországra kijelölt kárrendezési megbízotthoz is benyújtható a kárigény. Az Európai Parlament és Tanács 2000/26/EK irányelv (15) pontja azt a célt fogalmazza meg, hogy a kárrendezési megbízottnak elegendő jogkörrel kell rendelkezni ahhoz, hogy képviselje a biztosító intézetet a károsulttal szemben.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a Gfbt. 37. § (4) bekezdése alapján a felperes kizárólag a károkozó vagy annak felelősségbiztosítójával szemben érvényesítheti peres úton az igényét. Az alperes azonban nem volt a károkozó felelősségbiztosítója és csak a felelősségbiztosító kárrendezési megbízottjának minősül, ennélfogva nem tartozik közvetlenül helytállni a károkozó felelősségbiztosítója helyett. Az alperes a károkozó felelősségbiztosítójának törvényes képviseletét elláthatja. A rPp. 130. § (1) bekezdés g) pontjára és a rPp. 157. § a) pontjára hivatkozással kérte a per megszüntetését.
Az elsőfokú bíróság az Nmjtvr. 54. § (1) bekezdése szerint megállapította a joghatóságát, mivel a felperesek a magyarországi székhellyel rendelkező jogi személy alperessel szemben terjesztették elő a keresetet.
Az elsőfokú bíróság mellőzte a per megszüntetését, és e körben kifejtette, hogy a rPp. 130. § (1) bekezdés g) pontja olyan esetekben alkalmazható, amikor a törvény kifejezetten és egyértelműen megjelöli valamelyik fél perbeli pozícióját, akinek a perben állása nélkül az adott alanyi jog vonatkozásában a bíróság nem dönthet. Ezzel szemben a Kgfbtv. 37. § (4) bekezdése választási lehetőséget ad a felperesnek, hogy – akár egymástól függetlenül – a károkozót vagy a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítót perelje.
A rPp. 164. § (1) bekezdése alapján – figyelemmel a Kgfbtv. 37. § (4) bekezdésében foglaltakra – a felpereseknek azt kellett bizonyítaniuk, hogy az alperessel szemben érvényesíthetik a követelést, tehát rendelkeznek kereshetőségi joggal. A felperesek a Kgfbtv. 37. § (4) bekezdése szerint az alperes közvetlen perelhetőségét állították, míg az alperes arra hivatkozott, hogy a károkozóval szerződéses jogviszonyban nem állt, ezért a károkozásért közvetlenül nem köteles helytállni.
A kereshetőségi jog a peres felek közötti közvetlen anyagi jogi kapcsolat, melyre tekintettel lefolytatott bizonyítás során állapítja meg a bíróság, hogy a felperest megilleti-e az érvényesíteni kívánt alanyi jog. Az európai uniós jogi normákkal összhangban a Kgfbtv. 28. § (1) bekezdése alapján van mód a kötelező gépjármű-felelősségbiztosító, valamint a kártalanítási számla közvetlen perelhetőségére, tehát a gépjármű-felelősségbiztosító és a károsult közötti anyagi jogi kapcsolatot a fent említett jogszabályhely keletkezteti. Ezzel szemben a törvény 37. § (4) bekezdés első fordulata a peren kívüli kárrendezésre irányadó szabályokat tartalmazza akként, hogy a felelősségbiztosító törvényes képviselőjének jelöli a kárrendezési megbízottat, így biztosítva a könnyebb és gyorsabb peren kívüli kárrendezést. A Kgfbtv. 37. § (4) bekezdés második fordulata azonban úgy rendelkezik, hogy a peres igény érvényesítése esetén a keresetet a károkozón kívül akkor is a gépjármű-felelősségbiztosítójával szemben közvetlenül kell érvényesíteni, ha a gépjármű-felelősségbiztosító külföldi székhelyű. Mindezekből következően a keresetet az angol gépjármű-felelősségbiztosítóval mint alperessel szemben kellett volna előterjeszteni, a törvényes képviseletére jogosult kárrendezési megbízott székhelye szerint illetékes bíróság előtt.
Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, hogy amennyiben elfogadta volna a felperesek érvelését, úgy az alperest olyan kötelezettséggel terhelné, mely vonatkozásában kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződést nem kötött, tehát kockázatot nem vállalt. Ez esetben az elsőfokú bíróság az angol gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés szerint pénzszolgáltatásra vonatkozó kötelezettséget telepítene az alperesre.
Mindezekre tekintettel a keresetet a kereshetőségi jog hiányában elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezést terjesztett elő, melyben az ítélet indokolásának megváltoztatását és az alkalmazandó jog meghatározására vonatkozó rész mellőzését kérte.
Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a jogszabályoknak megfelelően utasította el a felperesek keresetét a kereshetőségi jog hiányára tekintettel. Az ítélete indokolásában azonban az elsőfokú bíróság szükségtelenül foglalkozott azzal, hogy a felperesek követelésére a Róma II. rendelet vagy a Nmjtvr. alkalmazandó-e.
A felperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérték.
Nem vitatták az elsőfokú bíróságnak a kereshetőségi jog hiányára alapított elutasító döntését.
A fellebbezés alapos.
Az elsőfokú bíróság indokolásával a másodfokú bíróság nem értett egyet teljes körűen, ezért az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezését megváltoztatta, és az alkalmazandó jog meghatározására vonatkozó részt az indokolásból mellőzte.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes a fellebbezésében alappal sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a perbeli nemzetközi magánjogi tényállás anyagi jogi megítélése vonatkozásában állást foglalt.
Mivel a.jogvita külföldi elemet is tartalmazott, az elsőfokú bíróságnak elsősorban azt kellett megállapítania, hogy elbírálhatja-e az adott nemzetközi magánjogi tényállást, azaz rendelkezik-e joghatósággal. A Nmjtvr. 54. § (1) bekezdése értelmében – figyelemmel az 1. §-ban foglaltakra is – helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az alperes székhelyére tekintettel van joghatósága az ügy elbírálására.
A Nmjtvr. 63. §-a alapján a magyar bíróság eljárására – ha a törvényerejű rendelet másként nem rendelkezik – a magyar jog az irányadó. Ennélfogva az elsőfokú bíróság a magyar polgári eljárásjog alkalmazásával járt el, és – a Kgfbtv. 37. § (4) bekezdésére figyelemmel – megállapította a felperesek kereshetőségi jogának hiányát, és a keresetet elutasította.
Figyelemmel arra, hogy a felperesek a követelésüket az alperessel szemben nem érvényesíthetik, az elsőfokú bíróságnak azt már nem kellett vizsgálnia, hogy a jogvita eldöntésére mely állam anyagi jogszabályai az irányadóak. Az eljáró bíróság joghatóságának és az alkalmazandó jognak a megállapítása egymástól elkülönülő kérdések, és a joghatóság megléte esetén a fórum nemzetközi kollíziós magánjogi normái döntik el az alkalmazandó jogot. Az irányadó anyagi jog meghatározásának szükségessége kizárólag a károkozó gépjármű-felelősségbiztosítója elleni esetleges perben merül fel.
Pesti Központi Kerületi Bíróság 18.P.86.536/2015/7., Fővárosi Törvényszék 48.Pf.637.953/2015/8.
Közli: dr. Kiss Ferenc Kálmán ügyvéd
kfk@t-online.hu