VI. évfolyam 1. szám
Tanulmányok
Csöndes Mónika:egyetemi adjunktus (BCE) Előrelátható károk? Az előreláthatósági korlát a szerződésszegési kártérítési jogban – szemelvények a bírói gyakorlatból I. Az írás a „Micsoda évek voltak! Az új Ptk. kártérítési joga, a bírói gyakorlat változásai, szemelvények a joggyakorlatból” című 2023. június 7. napján megrendezett konferencián elhangzott előadás írásos változata.
I. Bevezetés
[1] Az írás az előreláthatósági korlát szabályának [Ptk. 6:143. § (2) bek.] eddigi bírói gyakorlatát kívánja bemutatni. Az előreláthatósági korlát jogintézményét indokolt elsőként abból szempontból megvizsgálni, hogy milyen jogpolitikai célok, elméleti megfontolások eredményeként vált hatályos jogunk részévé. Ezt követően az elemzés a norma törvényi tényállási elemei mentén, a törvényi rendelkezés jogpolitikai céljaira, valamint a bevezetésének indokául szolgáló elméleti megfontolásokra figyelemmel történik. Az írás nem teljeskörűen, de felvet értelmező kérdéseket is arról, hogy milyen viszonyban van az előreláthatósági korlát szabálya más szerződésszegési kártérítési jogi rendelkezésekkel, így a szolgáltatás tárgyában keletkezett kár [Ptk. 6:143. § (1) bek.], a fedezeti szerződés (Ptk. 6:141. §), továbbá szándékos szerződésszegés esetén teljes kártérítést kimondó [Ptk. 6:143. § (1) bek.] szabályával.
II. Az előreláthatósági korlát – jogpolitikai célok, elméleti megfontolások
[2] A jogalkotó a Ptk.-ban új alapra helyezte a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályozását, és a deliktuális kárfelelősségtől eltérő szabályokat állapított meg a kimentés rendszerére, valamint a megtérítendő károkra, és e két alapvető változtatáson kívül – ahogy erre a Ptk. javaslatának miniszteri indokolása utal[1] – megtartotta a kártérítési felelősségi jog egységét. A szerződésszegési kártérítési jogot meghatározó új jogintézmény a felelősség alóli mentesülésről szóló rendelkezés [6:142. §] mellett az előreláthatósági korlát szabálya [6:143. § (2) bek.]. Az új tételes jogi normáról a miniszteri indokolásból a következőket indokolt kiemelni: „a szerződésszegéssel okozott kár mértékének reális határok közé szorítására vonatkozó törekvéseket előreláthatósági klauzula felállításával kívánja segíteni” és fő célja „a szokatlan, előre nem látható, rendkívüli és ezért előre nem is kalkulálható károk kizárása”.[2] Mindezek az előreláthatósági korlát szabályának értelmezéséhez kiindulópontként szolgálnak.
1. Az 1959. évi Ptk. szabályozási megoldása: nincs a kártérítés korlátozását szolgáló tételes jogi szabály
[3] Az 1959. évi Ptk. 355. § (1) bekezdése azt rendelte, hogy a károkozó köteles az általa okozott kárt megtéríteni. Ezt a rendelkezést jelölték meg olyanként, mint amely kifejezésre juttatja a polgári jogi felelősség reparációs funkcióját. A 355. § (1) bekezdése előírta: a felelős személynek a károsultat olyan helyzetbe kell hoznia, mintha a kár be sem következett volna, gondoskodnia kell a jogellenes magatartása folytán előállott hátrány kiegyenlítéséről. Az 1959. évi Ptk. 318. § (1) bekezdésének[3] utaló normája okán a szerződésszegési felelősségi jogban is a teljes kártérítés elve volt elvben az alkalmazandó szabály, az 1959. évi Ptk. a kártérítés korlátozásához általános érvényű tételes jogi szabályokat ugyanis itt sem adott. Az 1959. évi Ptk. hatálya alatt a szerződő felek megállapodásának hiányában tehát a bíróságnak kellett abban a kérdésben – bármilyen általános, normatív szabály nélkül – döntenie, hogy a szerződésszegéssel okozott károk mennyiben térítendők meg. A teljes kártérítés elve a gyakorlatban nem érvényesült, a kártérítés korlátozásának szempontjait döntően a bírósági gyakorlat dolgozta ki. A korlátozás módszerét illetően a gyakorlat alapján a Ptk. miniszteri indokolása kiemelte: a bíróságok az okozati lánc elvágásával szorították keretek közé a ténylegesen megtérítendő károkat, illetve hangsúlyozta emellett a bizonyítás kiemelt szerepét.[4] A teljes kártérítés elvét általában a jogirodalomban is kritikával illették, és korlátozása mellett foglaltak állást. A jogirodalmi álláspontok is azt emelték ki, hogy a publikált döntésekből nehéz általános megállapításokat levonni arra vonatkozóan, hogy a szerződésszegési kártérítési tényállásokban a megtérítendő károk körének meghatározásakor mi a korlátozás módja. A bírói gyakorlatból kiolvasható volt viszont egy olyan törekvés, amely a szerződő feleket mentesíteni kívánta a szokatlan, nagy összegű károk viselésétől.[5]
[4] A magyar jogirodalomban, különösen a XX. század második felétől, megélénkült az előreláthatóság elvéről való elméleti gondolkodás is, indokolt ezért az alábbiakban részletesebben is ismertetni az előreláthatósági korlátnak a magyar jogelméletben és jogi gondolkodásban való megjelenését és „beágyazódását”.[6]
[5] Harmathy Attila a Felelősség a közreműködőért című monográfiájában rámutatott: az okozatosság bonyolult elméleti problémái megnehezítik a jogalkalmazói munkát. Harmathy utalt arra is, hogy a szerződésszegésért való felelősség korlátozása általános igényként jelentkezik az egyes jogrendszerekben. Álláspontja szerint célszerű abból kiindulni, hogy a szerződő felek a szerződés megkötésekor bizonyos kockázattal számolnak, méghozzá „az események szokásos menete kapcsán felmerülő károsodásokkal”, és ennek figyelembevétele mellett állapodnak meg. Olyan megoldást javasolt ezért a szerződésszegéssel okozott károk korlátozására, amely objektív, megfogható támpontokat ad, s amely a forgalom biztonságát szolgálja. Harmathy ilyen támpontnak tartotta a több jogrendszerben is megtalálható előrelátható kárt. Álláspontja szerint az előreláthatóság van leginkább tekintettel a forgalmi szempontokra. A kár előreláthatóságának megállapításához pedig részben objektív, részben szubjektív szempontok figyelembevételét javasolta. Harmathy objektív kritériumnak tekinti azt, hogy a megtérítés szempontjából a kárnak az a része jön számításba, amellyel a tapasztalatok szerint adott körülmények között számolni lehetett; szubjektívnak pedig azt, hogy a kárfelszámítás során az a kár is számításba jöhet, amely az átlagost meghaladó kár ugyan, de a szerződő fél valószínű bekövetkezésével számolhatott a szerződéses tárgyalások során a tudomására jutott adatok alapján.[7]
[6] Eörsi egy összehasonlító kutatásokon alapuló tanulmányában az előreláthatósági korlát lényegét akként fogalmazta meg, hogy a szerződésszegő azokért a károkért felel, amelyet egy észszerűen gondolkodó szerződő fél az ő helyzetében általában előre láthatott. Eörsinek fontos megállapítása volt: ez az előreláthatóság nem vétkességi, hanem kockázati kategória, és arra vonatkozik, hogy „az üzleti forgalomban milyen veszteségekkel kell számolni”. Rámutatott: mivel a common law szerződésszegési kártérítési jogában a középpontban a kalkulálhatóság áll, s nem a teljes kártérítés mindent vagy semmit szabálya, ezáltal megnyílik a lehetőség a tényálláscsoportok szerinti differenciálásra is.[8]
[7] Vékás Lajos álláspontja szerint az előreláthatósági korlát pontosabban határozza meg a kármegosztás feltételeit, jobban illik a szerződési jogi szemlélethez és a piaci megfontolásokhoz, avagy az üzleti gondolkodásmódhoz, mint az a jelenlegi magyar bírói gyakorlat, amely jellemzően a bizonyítottság vagy az okozati összefüggés hiányára hivatkozva utasítja el a károsult kártérítési igényét. Érdemes e helyütt hivatkozni még Vékás azon megállapítását is, amely szerint „eredményét tekintve az előreláthatósági elv és az adekvát kauzalitás elve alig különbözik egymástól, elvi alapjuk azonban teljesen különböző: míg az előreláthatósági elv a kártérítési felelőssé tétel jogpolitikai döntésen alapuló normatív korlátozását teszi lehetővé, addig az adekvát kauzalitás doktrínája a ténylegesen létező okozatossági lánc bírói mérlegelésen alapuló mesterséges megszakításához ad segítséget”.[9]
[8] Lábady Tamás is támogatóan foglalt állást egy olyan normatív, kódexbeli szabály mellett, amely szerint „a szerződésszegő felelőssége csak a szerződéskötéskor előre látható kárösszegig áll fenn”. Az előreláthatóságnak – írta – „itt már nincsen köze a felelősségben betöltött eredeti szerepéhez – azaz: előre látta (kellett volna látnia), tehát felróható –, hanem objektivizált mértékké vált: a károkozó (ha felel) addig az összegig felel, amely a szerződéskötéskor megközelítőleg előrelátható volt”.[10] Lábady álláspontja az volt, hogy a szerződéses jogviszonyokban mindkét szerződő fél érdekében az áll, hogy a szerződéssel magukra vállalt különös rizikót „az előreláthatóság és így a kalkulálhatóság határain” belül tartsák. A kalkulálhatóságot Lábady a piaci döntéseket meghatározó gazdasági racionalitás központi elemének tekintette. A kalkulálhatóság meghatározó kritériuma – Lábady szerint – a „kockázatmegosztáshoz igazodó kártérítési mérték”, azaz az a szempont, hogy „a szerződő fél kártérítési kötelezettsége ne terjedjen túl azon a mértéken, amellyel a kötelezettségvállaláskor számolnia kellett”.[11]
[9] Tercsák Tamás szerint a szerződésszegéssel okozott károk korlátozása kapcsán igazságosabb megoldáshoz vezet, ha nem mindenáron az okozatosságot vizsgáljuk, hanem arra keressük a választ, hogy a szerződés tartalmából milyen következtetést vonhatunk le a kártérítési kötelezettségre, annak terjedelmére. Tercsák úgy véli, az előreláthatósági korlát alkalmas a teljes kártérítés elvének korlátozására, s az elv helyességét a prevenció és a gazdasági racionalitás szempontjából is megállapítja. Tercsák szerint az előreláthatóság sem „csodaszer”, de mint általános szabály megfelelően rugalmas ahhoz, hogy a bíróságok az előreláthatósági szabály segítségével az egyes tipikus szerződéstípusokra (késedelem, hibás teljesítés, nemteljesítés) kidolgozzák a megtérítés szempontjait. Tercsák álláspontjával egyetértve, ennél többet pedig a kártérítési jog egy általános szabályától aligha várhatunk el.[12]
[10] Fuglinszky Ádám összehasonlító jogi kutatásaival[13] pedig meghatározóan járult hozzá ahhoz, hogy az előreláthatósági korlát tényállási elemeinek értelmezésével kapcsolatos kérdések, úgy mint Kinek kell előre látni a kárt?, Előre látta vagy előre kellett volna látnia?, Mikor kell előre látni a kárt? és Mit kell előre látni?, előtérbe kerüljenek, és a kodifikációs munkálatok során hasznosuljanak. Az előreláthatósági korlát céljának tekinti a szolgáltatás, ellenszolgáltatás és a kötelezett által vállalt kockázatok egyensúlyának megteremtését. Jogirodalmi munkásságával a szabály gyakorlatának feldolgozását összehasonlító jogi megfontolások, valamint jogpolitikai és dogmatikai szempontok mentén végzi. [14]
2. A Ptk. szabályozási megoldása: a szerződésszegéssel okozott károk jogpolitikai döntésen alapuló normatív korlátozása
[11] A nemzetközi kereskedelmi mintákra, szabályozási megoldásokra[15] és gyakorlati tapasztalatokra, de a hazai gyakorlatra, jogirodalmi előzményekre is tekintettel a kodifikáció során a Kodifikációs Főbizottság az előreláthatósági korlát bevezetése mellett döntött. Megteremtette ezzel hatályos jogunkban a szerződésszegéssel okozott károk jogpolitikai döntésen alapuló normatív korlátozásának[16] kódexbeli szabályát. Az új szabályozás elvi megalapozását szolgáló írások és a Ptk. törvényjavaslatának miniszteri indokolása is[17] kiemelte: az előreláthatósági korlát felállításával a bíró munkáját kívánják segíteni, elismerve a bírói gyakorlatnak a szerződésszegéssel okozott károk mértékének reális határok közé szorítására irányuló törekvéseit.
[12] A Ptk.-ban a szerződési jog a kereskedelmi, üzleti forgalom követelményeire lett méretezve, a szerződési jogi rendelkezések megalkotása során tudatosan a piacgazdaság szigorúbb követelményeit tartották szem előtt. A Ptk. miniszteri indokolása kiemeli: „A szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség alóli kimentés szabályozásánál a törvénynek a kockázatok felek közötti helyes elosztását kell megoldania. … A magánjogi szerződéseknél a szerződésszegés kárkövetkezményeinek telepítése tehát elsősorban kockázatelosztást, és nem valamely egyéni hiba szankcionálását kell, hogy jelentse”.[18] Vékás Lajosnak a szabályozás elvi és elméleti megalapozását szolgáló kutatásai ráirányították a figyelmet arra, hogy a jogfejlődés tapasztalatai egyértelműen azt mutatják: nincsenek az üzleti életben alkalmazott szerződéseknek olyan sajátosságai, amelyek – egy, a professzionális vagyoni forgalom követelményeit kielégíteni képes általános szerződési jog mellett – külön jogi rendelkezéseket kívánnának meg.[19] Álláspontom szerint is: az új szabályok értelmezhetőek és adaptálhatók természetes személyek közötti jogviszonyokban is, vagyis a szerződésszegésért való felelősség új szabályai – válaszul a gyakran elhangzó kritikákra – nem csak az üzleti viszonyokban alkalmazhatók,[20] ahogy azt a formálódó bírói gyakorlat is mutatja.[21]
[13] A Ptk. miniszteri indokolása az előreláthatósági korlát szabályának értelmezéséhez elvi, elméleti megalapozást is ad: „Az adott üzletágban szokásosnak tekinthető kárkövetkezményeket a szerződésszegő félnek mindig meg kell térítenie. A konkrét szerződés szokatlan kockázatát viszont a szerződésszegő félnek csak akkor kell viselnie, ha az adott kockázatot a szerződéskötés időpontjában ténylegesen ismerte, előre látta.”[22] Ennek értelmezéséhez további támpontot adhatnak a külföldi minták és gyakorlatok. A common law szerződési jogi irodalmában az előreláthatósági korlát szabályát a szokásos kár–szokatlan kár fogalompárossal magyarázzák. E megkülönböztetés lényegét a common law akként ragadja meg, hogy az adott üzletágban szokásosnak tekinthető kárkövetkezményeket a szerződésszegő félnek mindig meg kell térítenie, a szokatlan kárkövetkezményeket viszont csak akkor, ha az adott kockázatot a szerződéskötés időpontjában a szerződésszegő fél ténylegesen ismerte, és ennek tudatában, ezt elfogadva szerződött. Beale és Bishop szerint az előreláthatóság szabálya a kockázatok kölcsönös elosztásán alapul: a szokásos kár megtérítésének szabálya a károsultnak, a szokatlan kár megtérítésének szabálya viszont a szerződésszegőnek kedvez, és ehhez hívják fel rendszerint az irodalomban magyarázatul az előreláthatóság információfeltárást ösztönző hatását.[23] A Bécsi Vételi Egyezmény irodalmából Faust monográfiájának következtetései emelendők ki: az előreláthatósági korlát funkciójának, rendeltetésének megismeréséhez – és egyben az okozatosságtól való elhatárolásához – a célján keresztül juthatunk el: a szolgáltatás-ellenszolgáltatás, és a kötelezett által vállalt kockázatok egyensúlyának a megteremtése. Az előreláthatóságnak a szerződési kockázatokat elosztó, illetve az információfeltárást ösztönző hatása az, ami segíthet abban, hogy a szabályra ne csupán úgy tekintsünk, mint amely egy távoli kárt a felelősségből „kikapcsol”, hanem mint olyanra, amely a felelősséget a konkrét szerződés tartalmához képest „formálja ki”.[24]
[14] A Ptk. 6:543. § (2) bekezdésének alkalmazásához segítséget jelenthet, hogy a fentiekre tekintettel az előreláthatósági korlát szabálya „működésében” a következők szerint modellezhető. A szerződésszegés szokásos kárkövetkezményeivel a szerződésszegőnek számolnia kell, s azokat megtéríteni tartozik. Az, hogy mi tekinthető szokásos kárkövetkezménynek, függ különösen a szerződő felek piaci helyzetétől, ismereteitől, a szerződés típusától, a szerződésszegés fajtájától, a védett jogtárgy-érdektől. A szerződésszegés szokatlan kárkövetkezményei, ha előre láthatóak, azokat a szerződésszegő megtéríteni tartozik; nem tartozik azonban megtéríteni azokat a szokatlan kárkövetkezményeket, amelyek bekövetkezését nem kellett előre látnia (ebben nyilvánul meg az előreláthatóság információfeltárást ösztönző hatása). A károsultnak kell viselnie továbbá az olyan károk bekövetkezésének kockázatát is, amelyiket egyik fél sem láthatott előre. A Ptk. miniszteri indokolása ugyanis elismeri: „…az egyik fél által sem előrelátható károk kockázata a törvény megoldása mellett is a károsult félnél marad. Ez a következmény azonban nem az előreláthatósági klauzula hibája, hanem a kárveszélyviselés általános elvéből következik.”[25]
[15] A szerződésszegés kárkövetkezményeit kifejezetten rendező szerződési kikötés hiányában alkalmazandó előreláthatósági korlátnak mint diszpozitív szabályának a szerepe ugyanis az, hogy segítségével a bíróságok valamelyik szerződő félre telepítsék azt a kockázatot, amely kockázatot a felek nem osztottak meg. Az előreláthatósági korlát jogpolitikai célja abból az alapfeltevésből indul ki, hogy a szerződési jognak a kockázatokat célszerű azon az alapon elosztania, hogy a felek a szerződéskötéskor bizonyos kockázatokkal kalkulálnak, és viselik magatartásuk kalkulálható következményeit (szokásos kárkövetkezmények, előrelátható szokatlan kárkövetkezmények), az ezen túlmutató veszteségekért a szerződésszegő nem tartozik felelősséggel. Az előreláthatósági korlát szabálya ezzel arra ösztönzi a szerződő feleket, hogy a szerződéskötéskor szükség szerint tájékoztassák a szerződő partnerüket a szokatlan kárkövetkezmények kockázatáról. Ha pedig a szerződő fél az általa előre látott, de a másik fél által nem ismert kockázatról nem ad tájékoztatást, a bekövetkező kárt neki kell viselnie.[26]
[16] A Ptk. 6.143. § (2) bekezdésében foglalt előreláthatósági korlát szabályának értelemzése során a magyar bíróságok gyakorlatában is megjelent a szokásos és szokatlan kár megkülönböztetésén alapuló gondolkodás. Ez hozzájárul álláspontom szerint ahhoz, hogy a miniszteri indokolásban kiemelt kockázati szempontú megközelítés a gyakorlatban érvényre jusson. E megkülönböztetéshez pedig – a common law bíróságok gyakorlatára figyelemmel[27] – az eseti ügyekben való döntés során értékelési szemponként szolgálhat, hogy adott szerződő partnereknek a megkötött szerződés alapján egy adott időpontban adott piacon, iparágban mivel kellett számolniuk.
[17] Az előreláthatóság szabályának a gyakorlatban való működése azt mutatja, hogy az szorosabb kapcsolatot mutat két szerződési jogi intézménnyel, a szerződésértelmezéssel és a szerződési szinallagma követelményével. Mielőtt választ adunk arra a kérésre, hogy milyen károkat tartozik megtéríteni a szerződőszegő a károsultnak, meg kell határozni, hogy mire is terjedt ki a szerződésszegő szerződésben vállalt kötelezettsége. A szerződési kötelezettség terjedelmének meghatározása pedig a szerződés megfelelő értelmezésén múlik. Ha pedig szerződésszegés esetén a kártérítési kötelemre a teljesítést felváltó szolgáltatásként tekintünk, akkor az aránytalanul nagy, különösen szokatlan nagyságú károk esetében a bíróságnak – a „végigható szinallagma” követelményére is figyelemmel – célszerű döntenie a szerződési kockázatok felek közötti megosztásának a kérdésében.[28]
3. A Ptk. 6:143. § (2) bekezdés és a Ptk. 6:521. § szerinti előreláthatóság egymáshoz való viszonya
[18] A Ptk. 6:521. §-át illetően bizonytalanság volt tapasztalható eleinte a tekintetben, hogy az felhívandó-e a szerződésszegéssel okozott kárigények elbírálásakor. A Pécsi Ítélőtábla Polgári Kollégiuma egy ülésén külön figyelmet szentelt ennek a kérdésnek. A Polgári Kollégium 1/2015. (VI. 1.) sz. ajánlása szerint a Ptk. 6:521. §-a nem esik a 6:144. §-a (2) bekezdésének[29] utaló szabálya alá, figyelemmel arra, hogy a Ptk. 6:521. §-a nem tartozik a kár fogalmára vonatkozó rendelkezések közé, és az okozati összefüggést a kontraktuális szabály teljes körűen rendezi, ezért a Ptk. 6:521. §-a nem hívható fel a szerződésszegéssel okozott kárigények elbírálásakor.[30] Többségi az irodalomban ez az álláspont.[31] Fuglinszky érvelése szerint az utaló szabályban foglalt kitétel hiányában is speciális szabálynak kellene tekinteni a 6:143. §-át a 6:521. §-ához képest.[32]
[19] A fenti állásponttal egyetértve, a további érveim a következők, hogy a Ptk. 6:521. §-a miért nem hívható fel a szerződésszegéssel okozott kárigények elbírálásakor.
[20] Az okozatosságnak és az előreláthatósági korlátnak az alkalmazási elhatárolását nehezíti, hogy az okozatosság egyfelől felelősségalapító tényező, másfelől az előreláthatósági korlát és a jogi okozatossági szempontok funkciója részben azonos: a teljes kártérítés elvének észszerű korlátozása. Erre figyelemmel ezért elsőként azt kell meghatározni, hogy mi a Ptk. 6:143. § (2) bekezdés és a Ptk. 6:521. §-a szerinti előreláthatóság funkciója. A Ptk. 6:143. § (2) bekezdése a szerződésszegés következményeként bekövetkezett károk megtérítéséről rendelkezik. A károsult eszerint csak akkor követelheti a kárának a megtérítését, ha a kár és a szerződésszegő magatartás között ok-okozati összefüggés áll fenn, a kár tehát a szerződésszegés következménye (és annak az oka nem más), de a bekövetkezett – okozatos – károk közül csak az(ok) térítendő(k) meg, amely(ek) előre láthatóak voltak.
[21] A Ptk. 6:521. §-a az okozati lánc elvágásához adja eszközül az előreláthatóságot, amikor azt mondja ki, hogy „[n]em állapítható meg az okozati összefüggés azzal a kárral kapcsolatban, amelyet a károkozó nem látott előre és nem is kellett előre látnia”. Lényegében ezt a következtetést vonja le a Kúria Pfv. III.21.585/2018/14. sz. határozata (BH 2021.2.45), amelynek elvi tartalma – a BH szerint – ez: „Deliktuális kárfelelősségnél az előreláthatóság az oksági kapcsolat feltétele. Előreláthatónak tekinthető a káreseménynek az a következménye, amellyel az adott körülmények között a józan logika szabályai szerint, észszerűen számolni lehet.” Értelmezést igényel ugyanakkor, hogy hogyan kell érteni a normaszövegnek azt a tételét, hogy „nem állapítható meg az okozati összefüggés azzal a kárral kapcsolatban”.
[22] A deliktuális tényállásoknál az ok-okozati összefüggés kérdését érintően ki kell emelni: olykor az az igazán eldöntendő kérdés, hogy a kárt kinek és mely magatartása okozta. Ez gyakran bonyolult, szakértői bizonyítást igénylő kérdésként is jelentkezik és a bíróság már jogi értékelést végez gyakran abban a kérdésben, hogy valamely magatartást egy meghatározott eredmény okának lehet-e tekinteni. A bíróságnak azonban ennek megállapítását követően arra is választ kell adnia, hogy végső soron mely kárkövetkezményekért (és van-e egyáltalán ilyen) kell a jogsértőnek helytállnia. Az ok-okozati összefüggés fennállása vagy fenn nem állása legelőször is mindig lételméleti, természettudományi, tapasztalati kérdés. A jogalkotó, a jogtudomány és a jogalkalmazó is csak a jogilag releváns okozati összefüggés megállapítására alkothat, dolgozhat ki bármilyen oksági szabályt, mércét, szempontot. A miniszteri indokolás alapján is arra lehet következtetni, hogy a Ptk. 6:521. §-a azonban nem ahhoz nyújt segítséget, hogy meghatározzuk vele: valamely káreseménynek a keresetlevélben állított károkozó magatartás-e az oka (pl. orvos mulasztása miatt halt meg a beteg, kivitelezési és tervezési hiba miatt dőlt össze a ház, stb.), hanem ahhoz, hogy segítségével a bíróság eldöntse: a károkozó magatartás mely kárkövetkezményei térítendők meg, a károkozónak mely kárkövetkezmény(ek) bekövetkezésével kellett számolnia.
[23] Álláspontom szerint a Ptk. 6:521. §-ában foglalt előreláthatóság rendeltetése szerint tehát a megtérítendő károk körének behatárolásához nyújt segítséget. Ha a bíróság már megállapította a bekövetkezett kár okát (a fenti példáknál maradva, hogy a beteg halálát az orvos mulasztása okozta, hogy a ház kivitelezési hiba miatt dőlt össze), ezt követően kell határoznia arról, hogy e magatartás kárkövetkezményei közül melyek azok, amelyek bekövetkezése előre látható volt (amelyek bekövetkezésével számolni lehetett). Így értendő meglátásom szerint, hogy a Ptk. e §-ban az okozati lánc elvágásához adja eszközül az előreláthatóságot. A normaszöveg értelmezéséből az is következik, hogy itt a tudomásnak annyiban van és lehet szerepe, jelentősége, ami magából a normaszövegből („a károkozó nem látott előre és nem is kellett előre látnia”) is kiolvasható: a károkozó azt tartozik megtéríteni, amit – a károkozás időpontjában[33] – akár a konkrét károkozó előre látott (tényleges előreláthatóság), akár a károkozónak, illetve egy ideáltipikus, gondos személynek a károkozó helyzetében előre kellett (volna) látnia (elvárható előreláthatóság).
[24] E fenti következtetéshez az alábbi jogirodalmi álláspontokat tartom felhívhatónak. Harmathy Attila értelmezésében a Ptk. 6:521. §-a „az okozatossági folyamatnak a kártérítési kötelezettség szempontjából figyelembe veendő határát” adja meg.[34] Bárdos Péter a Ptk. tervezetének vitája során pedig a kárfelelősség mértékének korlátozásához az észszerű előreláthatóságot javasolta megoldásként. Indokolása szerint „a jog a megtérítendő kárba csak azokat a kárelemeket vonja be, amelyek a konkrét károkozó magatartással az adott szituációban tipikusan, életszerűen együttjárnak, amelyeket tehát a társadalom tagjai rendes körülmények között általában ismerhetnek, illetve felismerhetnek”.[35]
[25] Összegezve, mivel a Ptk. 6:143. § (2) bekezdésben és a Ptk. 6:521. §-ában foglalt előreláthatóság funkcióját tekintve azonos célokat követ, mindkettő a teljes kártérítés elvének korlátozására, a megtérítendő károk körének meghatározására szolgáló normatív szabály, csak míg az utóbbi szerződésen kívül okozott károk, az előbbi szerződésszegéssel okozott károk esetén alkalmazandó. A hivatkozott tételes jogi szabályok értelmezése pedig erre – tehát a jogviszonyok természetére – tekintettel kell, hogy történjen. A szerződésszegés esetén alkalmazandó előreláthatósági korlát mellett nem lenne célszerű tehát még a Ptk. 6:521. §-a szerinti előreláthatóság vizsgálatát is megkövetelni, s még egy előreláthatósági követelménynek való megfelelést elvárni. A Ptk. 6:521. §-a szerinti előreláthatóság vizsgálatának megkövetelése könnyen erodálhatná továbbá a Ptk. 6:143. § (2) bekezdés szerinti előreláthatósági korlát azon jellegadó ismérvét, hogy az előreláthatóság kockázati kategória; arra vonatkozik, hogy az üzleti forgalomban milyen veszteségekkel kell számolni.[36]
* Az írás a „Micsoda évek voltak! Az új Ptk. kártérítési joga, a bírói gyakorlat változásai, szemelvények a joggyakorlatból” című 2023. június 7. napján megrendezett konferencián elhangzott előadás írásos változata.
[1] A Ptk. javaslatának miniszteri indokolása X. Cím A szerződésszegés. XXII. Fejezet A szerződésszegés általános szabályai 7.a) pont[2] A Ptk. javaslatának miniszteri indokolása X. Cím A szerződésszegés. XXII. Fejezet A szerződésszegés általános szabályai 7.c) pont
[3] A szerződésszegésért való felelősségre, valamint a kártérítés mértékére a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a kártérítés mérséklésének – ha a jogszabály kivételt nem tesz – nincs helye.
[4] A Ptk. javaslatának miniszteri indokolása X. Cím A szerződésszegés. XXII. Fejezet A szerződésszegés általános szabályai 7. c) pont
[5] Harmathy Attila: Felelősség a közreműködőért. KJK, Budapest, 1974. 249-250. o., Bárdos Péter: Az új Ptk. kárfelelősségi fejezete. Polgári Jogi Kodifikáció, 2004/5-6. sz. 3-6. o., Fuglinszky Ádám: A teljes kártérítés elve, kritikája és korlátai In Kisfaludi András (szerk.), Liber amicorum, Ünnepi előadások és tanulmányok Harmathy Attila tiszteletére, ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszék, Budapest, 2007. 201-218. o., Boronkay Miklós: A deliktuális felelősség határai. Iustum Aequum Salutare, 2007/4. sz. 175-202. o., Csöndes Mónika: Előrelátható károk? Az előreláthatósági korlát hatása a szerződésszegési kártérítési jogunkra. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2016. 48-49. o.
[6] Részletesen lásd Csöndes Mónika: Előrelátható károk? Az előreláthatósági korlát hatása a szerződésszegési kártérítési jogunkra. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2016. 119-120. o., Csöndes Mónika: A Polgári Törvénykönyv kárfelelősségi rendszerének alakulása a kodifikációs folyamat során In Vékás Lajos (szerk.) Fejezetek a Polgári Törvénykönyv keletkezéstörténetéből. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2018. 219-222. o.
[7] Harmathy Attila: Felelősség a közreműködőért. KJK, Budapest, 1974. 250–251. o.
[8] Eörsi Gyula: A szerződésszegési kártérítés korlátozásáról. Magyar Jog, 1974/3. sz. 143. o.
[9] Vékás Lajos: Előreláthatósági klauzula szerződésszegésből eredő kártérítési igényeknél. In Sárközy Tamás – Vékás Lajos (szerk.): Eörsi Gyula emlékkönyv. HVG-ORAC, Budapest, 2002. 205. o., Vékás Lajos: Előreláthatósági klauzula szerződésszegésből eredő kártérítési igényeknél. Magyar Jog, 2002/9. sz. 515. o.
[10] Lábady Tamás: Felelősség a szerződésen kívül okozott károkért és a biztosítási szerződés az új Polgári Törvénykönyvben. (Vitaindító tézisek.) Polgári jogi kodifikáció, 2001/4–5. sz. 46. o.
[11] Lábady Tamás: Felelősség a szerződésen kívül okozott károkért és a biztosítási szerződés az új Polgári Törvénykönyvben. (Vitaindító tézisek.) Polgári jogi kodifikáció, 2001/4–5. sz. 45–46. o., Lábady Tamás: A deliktuális felelősség változásáról és ennek a polgári jogi kodifikációra gyakorolt hatásáról. Jura, 2002/1. sz. 78. o.
[12] Tercsák Tamás: Előreláthatóság – mint a szerződésen belül okozott kár megtérítésének korlátja. In Harmathy Attila – Csakurda Ottó (szerk.): Polgári Jogi Dolgozatok. Budapest, 1993. 253. o.
[13] Fuglinszky Ádám: Mangelfolgeschäden im deutschen und ungarischen Recht – Grenzen der Haftung im Kauf- und Werkvertragsrecht – Kritik am Grundsatz der Totalreparation Mohr Siebeck, Tübingen, 2007. 580 pp (Studien zum ausländischen und internationalen Privatrecht 188, Fuglinszky Ádám: A polgári jogi felelősség útjai vegyes jogrendszerben, Québec, Kanada. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2010. 1-518. o., Fuglinszky Ádám: Megy-e kártérítési jogunk az előreláthatósági klauzula által elébb? Felróhatóság, adekvát kauzalitás és előreláthatóság a szerződésszegéssel okozott következménykárok kezelésében. In Görög Márta (szerk.): Acta Conventus de Iure Civilii. Tomus VII. Szeged, 2007. 225–261. o., Fuglinszky Ádám: Az előreláthatósági klauzula egyes kérdései, avagy kinek, mikor és mit kell előrelátnia Magyar Jog 2011/7 sz. 412-425. o., Fuglinszky Ádám: Az előreláthatósági klauzula értelmezésének újabb dilemmái (GJ, 2019/7-8., 1-7. o.)
[14] Fuglinszky Ádám: Kártérítési jog. HVG-ORAC, Budapest, 2015. Fuglinszky Ádám: A 6:143. §-hoz fűzött magyarázat. In Wellmann György (szerk.): Az új Ptk. magyarázata V/VI. Kötelmi jog. Első és Második Rész. Hatodik, átdolgozott, bővített kiadás. HVG-ORAC, Budapest, Jogkódex, 2023. és a korábbi kiadások
[15] Lásd a Bécsi Vételi Egyezmény 74. cikkét, az Európai Szerződési Jog Alapelvei 9:503. cikkét, az UNIDROIT Alapelvek 7.4.4 cikkét, DCFR (Közös Elvi Keretrendszer) III. – 3:703 cikkét és a CESL [Javaslat az Európai Parlament és a Tanács rendelete a közös európai adásvételi jogról COM/2011/0635 végleges – 2011/0284 (COD)] 161. cikkét.
[16] Vékás Lajos: Előreláthatósági klauzula szerződésszegésből eredő kártérítési igényeknél. Magyar Jog, 2002/9. sz. 515. o.
[17] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény javaslatának miniszteri indokolása. A szerződésszegés általános szabályai. 7. c) pont
[18] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény javaslatának miniszteri indokolása. A szerződésszegés általános szabályai. 7 a) és b) pont
[19] Vékás Lajos: Egy új Polgári Törvénykönyv tartalmi határairól: a „kereskedelmi magánjog” elhelyezése. In Az új Polgári Törvénykönyv elméleti előkérdései. Budapest, HVG-ORAC, 2001. 38-43. o., Vékás Lajos: Az új Ptk. koncepciójának bevezető része. Polgári Jogi Kodifikáció, 2001/6. sz. 3-8. o.
[20] A felelősség alóli mentesülést illetően példaként hozható a rPtk. gyakorlatából két olyan ügy is, amely azt mutatja, hogy az adott helyzetben elvárható magatartás mércéjét magánszemélyeknél is szigorúra szabták a bíróságok. A Legfelsőbb Bíróság szerint a társasház közös képviselője a mulasztásaival okozott károk megtérítése alól – betegségére hivatkozással – nem mentesülhet, ha a helyettesítés érdekében intézkedést nem kért (Legf.Bír.Pfv.I.22.048/2001.). Egy későbbi ügyben pedig a Kúria úgy foglalt állást, hogy nem mentesülhet az adásvételi szerződés eladója, ha szerződéses vállalása ellenére nem intézkedett az ingatlanon fennálló végrehajtási jog törlése iránt (BH2017.15). A döntések érvként szolgálhatnak amellett, hogy az ellenőrzési kör fogalma értelmezhető és adaptálható törvényi feltétel magánszemélyek esetében is.
[21] Lásd pl. a Fővárosi Ítélőtábla Pf.20752/2022/4 sz. döntését, ahol az alperes hibás teljesítése miatt leszállított vételárrész feletti összegre kiszabott visszterhes vagyonátruházási illetékből álló következménykárt ítélte meg szokásos kárként a bíróság.
[22] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény javaslatának miniszteri indokolása. A szerződésszegés általános szabályai. 7. c pont
[23] Lásd pl. Beale, H. G.: Remoteness of Damage. In Beale, H. G. (ed.): Chitty on Contracts. Volume I. 30th ed. Common Law Library. London, 2008. 26-051 szélszám; Bishop, William: The Contract-Tort Boundary and the Economics of Insurance. 12 Journal of Legal Studies, (1983) No. 2, 255–256. o.
[24] Faust, Florian: Die Vorhersehbarkeit des Schadens gemäß Art. 74 Satz 2 UN-Kaufrecht (CISG) Mohr Siebeck, Tübingen, 1996, p. 3.
[25] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény javaslatának miniszteri indokolása. A szerződésszegés általános szabályai. 7. c) pont
[26] Részletesebben lásd: Csöndes Mónika: Előrelátható károk? Az előreláthatósági korlát hatása a szerződésszegési kártérítési jogunkra. ELTE Eötvös, Budapest, 2016. 205–220. o.
[27] Részletesebben lásd: Csöndes Mónika: Előrelátható károk? Az előreláthatósági korlát hatása a szerződésszegési kártérítési jogunkra. ELTE Eötvös, Budapest, 2016
[28] Csöndes Mónika: Előrelátható károk? Az előreláthatósági korlát hatása a szerződésszegési kártérítési jogunkra. ELTE Eötvös, Budapest, 2016. 245. o.
[29] „A kár fogalmára és a kártérítés módjára – az e fejezetben nem szabályozott kérdésekben – a szerződésen kívül okozott károk megtérítésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy a kártérítés méltányosságból való mérséklésének nincs helye.”
[30] Gáspárné dr. Baranyabán Judit: Az előreláthatósági korlát a kontraktuális és a deliktuális felelősségnél. Bírósági Döntések Tára. 2015/7-8. sz. 86-92. o.
[31] Pl. Faludi Gábor: Gondolatok a kártérítési jogról egy új monográfia kapcsán. Jogtudományi Közlöny, 2016/6. sz. 340-342. o., Miskolczi Bodnár Péter: A kártérítési felelősség közös szabályainak alkalmazási köre. Jogtudományi Közlöny, 2019/2. sz. 59. o., Fuglinszky Ádám: A 6:143. §-hoz fűzött magyarázat. In Wellmann György (szerk.): Az új Ptk. magyarázata V/VI. Kötelmi jog. Első és Második Rész. Hatodik, átdolgozott, bővített kiadás. HVG-ORAC, Budapest, Jogkódex, 2023. Fuglinszky ismerteti Kemenes István, Vékás Lajos, valamint Menyhárd Attila és Veres Emőd ezen értelmezést megerősítő álláspontját is.
[32] Fuglinszky Ádám: A 6:143. §-hoz fűzött magyarázat. In Wellmann György (szerk.): Az új Ptk. magyarázata V/VI. Kötelmi jog. Első és Második Rész. Hatodik, átdolgozott, bővített kiadás. HVG-ORAC, Budapest, Jogkódex, 2023.
[33] Fuglinszkyval egyetértve, jogértelmezés útján vonhatjuk le a következtetést, hogy az előreláthatóság referencia-időpontja ez utóbbi szabály kapcsán a károkozás időpontja lehet. Lásd: Fuglinszky Ádám: A 6:143. §-hoz fűzött magyarázat. In Wellmann György (szerk.): Az új Ptk. magyarázata V/VI. Kötelmi jog. Első és Második Rész. Hatodik, átdolgozott, bővített kiadás. HVG-ORAC, Budapest, Jogkódex, 2023.
[34] Harmathy Attila: Felelősség a szerződésen kívül okozott kárért. A 6:519. §-hoz fűzött magyarázat. In Wellmann György (szerk.): Az új Ptk. magyarázata. VI/VI. Kötelmi jog. Harmadik, Negyedik, Ötödik és Hatodik Rész. Negyedik kiadás. HVG-ORAC Jogkódex, Budapest, 2016.
[35] Bárdos Péter: Az új Ptk. kárfelelősségi fejezete. Polgári Jogi Kodifikáció, 2004/5–6. sz. 5. o.
[36] Csöndes Mónika: Előrelátható károk? Az előreláthatósági korlát hatása a szerződésszegési kártérítési jogunkra. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2016. 153-158. o., Csöndes Mónika: A Ptk. 6:143. § (2) bekezdésében foglalt előreláthatósági korlátról. Polgári Jog 2016/7–8. sz. [12]-[15] bekezdéspontok