III. évfolyam 1. szám
Tanulmányok
Boronkay Miklós**A szerző ügyvéd, választottbíró, a Szecskay Ügyvédi Iroda peres csoportjának vezetője
Bérleti szerződésekből eredő kárigények a Kúria gyakorlatában
[1] A jelen tanulmány célja a bérleti szerződésből eredő kártérítési igények bírói gyakorlatának áttekintése. A témaválasztás indoka kettős. Egyrészt a bérleti szerződésekre irányadó jogszabályok alig tartalmaznak speciális kártérítési rendelkezéseket, ezért az egyes bírósági ítéletek elemzése alapján ismerhetők meg azok a szempontok, amelyek alapján a bírói gyakorlat a bérbeadó, ill. a bérlő kártérítési felelősségét az általános kárfelelősségi szabályok alkalmazásával elbírálja. Másrészt az egyes törvényeknek az egyfokú járási hivatali eljárások megteremtésével összefüggő módosításáról szóló 2019. évi CXXVII. törvény a Pp.[1] és a Bszi.[2] módosítása útján – a törvény indokolásának szóhasználatát idézve – egyfajta „korlátozott precedensrendszert” kívánt bevezetni, amelyben a Kúria egyedi ügyekben közzétett határozatainak a korábbiakhoz képest fokozott jogegységesítő szerepet szánt. Mindezekre tekintettel az alábbiakban elsősorban a Kúria, illetve a Legfelsőbb Bíróság közzétett határozatai alapulvételével elemezzük a bérleti szerződésekből eredő kártérítési ügyek bírói gyakorlatát. A cél nem az egyes ügyekben született ítéletek mélyreható elemzése, hanem egy általános áttekintés nyújtása és a fő esetcsoportok azonosítása és bemutatása.
1. Bevezetés és áttekintés
[2] Bérleti szerződés alapján a bérbeadó meghatározott dolog időleges használatának átengedésére, a bérlő a dolog átvételére és bérleti díj fizetésére köteles [Ptk. 6:331. § (1) bek.]. A bérleti szerződés lényeges elemei – ha a felek további elemeket nem minősítettek lényegesnek – a bérlet közvetett tárgya, az ellenszolgáltatás nyújtására irányuló kötelezettség és a használat átengedése.[3] Ha a dolog használatának átengedése ingyenes, nem bérleti, hanem haszonkölcsön-szerződésről van szó.[4] A bérleti szerződés szabályai megfelelően alkalmazandók akkor is, ha a szerződés tárgya jogok időleges gyakorlásának más személy részére ellenérték fejében történő átengedése [Ptk. 6:331. § (2) bek]. A lakásbérleti szerződésre nézve a Ptk. maga is tartalmaz speciális szabályokat [Ptk. 6:342. § – 6:348. §.], e szerződések részletes szabályozást a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (Ltv.) adja. A Ptk. a bérleti szerződésekkel kapcsolatban megfogalmaz speciális felelősségi szabályokat is. Az alábbiakban a bérbeadó, illetve a bérlő kártérítési felelősségének fő szabályait, illetve a bírói gyakorlatban felmerülő fő esetköröket foglaljuk össze.
2. A bérbeadó kártérítési felelőssége
[3] A bérbeadó kártérítési felelősségére nézve sem a Ptk., sem az Ltv. nem tartalmaz speciális rendelkezéseket, így a kontraktuális felelősség általános szabályai irányadók. A bírói gyakorlatban elsősorban olyan esetek fordulnak elő, amikor a bérlő azon az alapon érvényesít kártérítési igényt, hogy a bérbeadó nem biztosította a bérlemény használatát: a bérleményt vagy nem adta át, vagy lebontatta, vagy pedig az nem volt rendeltetésszerű használatra alkalmas. A közzétett bírósági ítéletek az alábbi konkrét esetköröket érintik:
a) A bérelt dolog rendeltetésszerű használatra való alkalmatlansága
[4] A bérbeadó szavatol azért, hogy a bérelt dolog a bérlet egész tartama alatt szerződésszerű használatra alkalmas, és megfelel a szerződés előírásainak [Ptk. 6:332. § (1) bek.]. A rendeltetésszerű használtra való alkalmatlanságra alapított kárigények ingók és ingatlanok bérlete esetén is felmerültek a bírói gyakorlatban.
[5] Helyiségbérleti szerződésben a helyiség beázásával okozott károkról szól a Legfelsőbb Bíróság BH 1981. 374. sz. ítélete. A tényállás szerint a felperes a számára műhely céljából kiutalt helyiséget valójában raktárként használta, és az ott tárolttextil bálák egy csőrepedés folytán eláztak. A Legfelsőbb Bíróság szerint a bérbeadó kártérítési felelőssége alapvetően fennáll, azonban figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy a bérlő a helyiséget szerződésellenesen használta: „Igaz, hogy önmagában a bérleménynek szerződésellenes használata még nem zárja ki a bérbeadó felelősségét, és változatlanul érvényesül helytállási kötelezettsége, ha a kár a bérbeadónak felróható okból, a bérlemény rendeltetésszerű használata esetén is bekövetkezett volna. Ehhez azonban a károsult vállalatnak, illetve törvényi engedmény folytán a helyébe lépő felperesnek azt kellett volna bizonyítania, hogy a födémet átáztató csőrepedéssel okozati összefüggésben ténylegesen milyen kár merült volna fel, ha a vállalat a bérleményt a szerződésben meghatározott célra használja.” A hatályos Ptk. szerinti hasonló ügyekben a szerződésellenes használat tényét a 6:143. § (2) bekezdése[5] szerinti előreláthatósági klauzula alkalmazásával lehet figyelembe venni: azok a károk ugyanis, amelyek abból erednek, hogy a bérlő a szerződésben foglaltaktól eltérő célra, szerződésellenesen használja a bérleményt, a szerződéskötéskor a bérbeadó számára vélhetően nem előreláthatók.
[6] Lakásbérleti szerződéssel kapcsolatos a Kúria Pfv.20.521/2014/4. sz. ítélete, amely szerint a bérbeadó felelősségét megalapozza az, ha a külső nyílászárók szigetelésével egyidejűleg nem biztosítja a lakásban lévő gázkészülék számára szükséges levegő utánpótlását, ami – a készülék tisztításának több éven keresztüli elmaradásával együtt – szén-monoxid-mérgezéshez vezet. A Kúria a Pfv.20.045/2019/15. sz., szintén szén-monoxid-mérgezéses ügyben hozott ítéletében egyetemlegesen marasztalta a bérbeadót, valamint a kéményellenőrzésért felelős – ezen kötelezettségét elmulasztó – személyt. A bérbeadó felelőssége szerződésszegésen alapult (tehát a kontraktuális felelősség szabályain), az ellenőrzést elmulasztó személy felelőssége ezzel szemben deliktuális alapon állt fenn, figyelemmel arra, hogy a bérlővel nem volt szerződéses kapcsolatban, hanem a jogszabály által előírt ellenőrzési kötelezettsége elmulasztásával hatott közre a kár bekövetkeztében. Az egyetemleges marasztalás az állandó bírói gyakorlat szerint akkor is lehetséges, ha a károkozók eltérő felelősségi alakzat alapján felelnek (BH 2015. 36. Legfelsőbb Bíróság Pfv.V.21.321/2009. = BH+ 2010. 253., Legfelsőbb Bíróság Pfv.III.21 283/1999. = BH+ 2001. 212.).
[7] A rPtk. alapján felróhatóság hiányában nem felelt a bérbeadó olyan esetben, amikor a bérlemény (üzlethelyiség) épületének földszintjén elhelyezkedő áruházban tűz ütött ki, amely átterjedt a bérleményre is és ott kárt okozott a bérlő ingóságaiban. Bár a bérlemény az azt elárasztó füst és oltóvíz miatt nem volt szerződésszerű használatra alkalmas, és ezért a bérbeadó hibás teljesítése megállapítható volt, a bérbeadó azonban felróhatóság hiányában kártérítési felelősséggel nem tartozott. A Kúria szerint a bérbeadó a rPtk. 339. § (1) bekezdése alapján sikeresen kimentette magát a felelősség alól annak bizonyításával, hogy az épületgépészeti rendszer tűzvédelmi és szabványossági felülvizsgálatára vonatkozó kötelezettségének a tűzesetet megelőzően eleget tett. Mivel az illetékes katasztrófavédelmi igazgatóság tűzvizsgálati jelentése sem rótt a bérbeadó terhére olyan mulasztást, amely a tűz kialakulásában közrehatott volna, a tűz bekövetkezése nem volt felróható az alperesnek (Kúria Pfv.21.534/2015/6.). Tekintettel arra, hogy a hatályos Ptk. alapján a kontraktuális felelősség alóli kimentés lényegesen szigorúbb, objektív feltételek bizonyítása esetén lehetséges (Ptk. 6:142. §),[6] könnyen elképzelhető, hogy az ügyben a hatályos Ptk. alapján az alperest marasztaló ítélet születne. Különösen abban az esetben lenne kétséges a bérbeadói kimentés sikeressége, ha a teljes épület a bérbeadó tulajdonában áll, ebben az esetben ugyanis a tűz bérbeadó tulajdonban álló épületrészről terjedt át a bérlő által bérelt üzlethelyiségbe, így a bíróság a szerződésszegés okát vélhetően nem tekintette volna a kötelezett (bérbeadó, tulajdonos) ellenőrzési körén kívül esőnek.
[8] A bérbeadó kártérítési felelőssége ingó dolog bérlete esetén is felmerül. A BH 1977. 289. sz. ügy tényállása szerint a felek között fuvarozási szerződés jött létre, amelyben a fuvarozó textiláru konténerben történő szállítására vállalt kötelezettséget. A konténert a fuvarozó biztosította és annak használatáért külön díjat számított fel. Az áru a konténerben történő fuvarozás során elázott. A Legfelsőbb Bíróság szerint a felek között a konténer használata tekintetében bérleti szerződés jött létre, amely alapján a fuvarozó (bérbeadó) szavatol azért, hogy a bérelt dolog a bérlet egész tartama alatt a szerződésszerű használatra alkalmas. A konténer azonban ennek nem felelt meg, mert beázott, és mivel a konténer hibája a berakodáskor gondos megvizsgálás mellett sem volt felismerhető (tehát rejtett hibáról volt szó), a fuvarozó (bérbeadó) felelős a beázásból eredő károkért.
b) A bérlemény használatának át nem engedése
[9] A bírói gyakorlatban több olyan eset is előfordult, amikor a bérbeadó nem tett eleget azon alapvető kötelezettségének, hogy a dolog időleges használatát átengedje, mert a bérleményt nem is adta át a bérlőnek. Ezekben az ügyekben a fő kérdést az jelentette, hogy a bérlő kára miként számítható ki, és a bérlőt milyen kárenyhítési kötelezettség terheli.
[10] Általános elv, hogy a bérlő kárigénye alapjául szolgáló elmaradt haszonnak „reális és ellenőrizhető adatokon kell alapulnia.” Ha a bérleményben működő vállalkozás veszteséges volt, illetve a bérbeadói szerződésszegés folytán történő költözést követően, az új helyszínen is azonos (vagy jobb) gazdasági eredménnyel folytatódik, akkor a bérlő nem érvényesíthet elmaradt haszon iránti követelést (Kúria Pfv.21.388/2015/6. sz.).
[11] A Kúria egy másik ügyben kimondta: „[a] károkozó által megtérítendő elmaradt haszonnak csak az a károkozó cselekménye híján teljes bizonyossággal megszerezhető jövedelem minősül, amelynek megszerzése iránt a károsult már intézkedéseket tett.” Mivel a konkrét ügyben a bérlő a bérleti szerződés megkötését követően a bérelt gépkocsikat nem használta, azok a bérbeadó által történt elvitelükkor nem is voltak üzemképes állapotban, azok üzemeltetése körében a bérlő semmilyen elmaradt megrendelést nem tudott igazolni, a kárigénye is megalapozatlannak bizonyult (Kúria Pfv.20.382/2014/4. sz.).
[12] A bíróság által megítélt elmaradt hasznot a kárenyhítési kötelezettség időbeli korlátok közé szoríthatja. Erre példa a BH 1990. 423. sz. jogeset, amelyben a felperes ötéves határozott időtartamra vett albérletbe egy üzlethelyiséget, amelyet ruházati termékek forgalmazására kívánt használni. Az alperes a szerződésben foglaltak ellenére nem biztosította a felperesnek az üzlethelyiség használatát, hanem más helyiségeket ajánlott fel. A peres felek ezután többször tárgyaltak, míg végül is az alperes (bérbeadó) 8 hónappal a szerződéskötést követően közölte a felperessel (bérlővel), hogy a szerződést megszűntnek tekinti. A felperes a perben a forgalomkiesésből eredő kárait kívánta érvényesíteni a bérbeadó alperessel szemben. Az eljáró bíróságok szerint az alperes a teljesítést jogos ok nélkül tagadta meg (rPtk. 313. §), a felperes jogosult volt lehetetlenülés következményeinek alkalmazását kérni, és – mivel a teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért a kötelezett (alperes) felelős – jogosult volt a teljesítés elmaradása miatt kártérítést követelni [rPtk. 312. § (2) bek.]. A perbeli igazságügyi könyvszakértői vélemény a kárt (elmaradt hasznot) havi összegben határozta meg. Lényeges azonban, hogy a felperes a bíróságok szerint nem a teljes bérleti időszakra (5 év) volt jogosult kártérítésére, hanem csak 10 hónapra. A Legfelsőbb Bíróság ezt a következőképpen indokolta: „Az alperes 1987. november 6-án közölte a felperessel, hogy október 16-tól megszűntnek tekinti a szerződést, ezen időpontig tehát – szemben az alperes előadásával – mindenképpen jár a felperes részére a kártérítés. Az ettől számított szűk két hónap pedig a közismert helyiséghiányra figyelemmel szükséges és indokolt másik helyiség biztosításához.”
[13] Bár a Legfelsőbb Bíróság ezt kifejezetten nem mondta ki, a kárszámítás lényegében azon alapult, hogy a felperestől a kárenyhítési kötelezettség keretében elvárható fedezeti szerződés kötése, tehát másik helyiség bérlete. Elmaradt haszonként kártérítés csak arra az időszakra járt, amíg a felperes az elvárható gondosság mellett sem tudott ennek eleget tenni. A fedezeti szerződés elvárt időpontjától azonban egyáltalán nem jár kártérítés, a forgalomkiesésből eredő kárnak ugyanis nem az a releváns oka, hogy a bérbeadó megszegte a bérleti szerződést, hanem az, hogy a bérlő nem köt fedezeti szerződést – az ebből eredő károk pedig már nem háríthatók át a szerződésszegő bérbeadóra.
[14] Ha a kár jogilag releváns oka a bérlő érdekkörében merül fel, ez még a bérbeadó szerződésszegése ellenére is kizárhatja a kártérítési igényt. Ezen alapul a Kúria Pfv.III.20.478/2013. sz. ügyben hozott, BH+ 2014. 107. sz. alatt is közzétett ítélete. Az ügy bonyolult tényállását röviden összefoglalva, a perbeli bérleti szerződés tárgya egy önkormányzati tulajdonban lévő, nem lakás céljára szolgáló helyiségcsoport, amelyet 1995 óta az I. r. alperesi gazdasági társaság bérelt. A bérleti jog többszörös jogutódlás után a felpereshez került. A bérbeadó (II. r. alperes) és a felperes 2004-ben helyiségbérleti szerződésmódosítást írtak alá. Ennek ellenére a helyiséget továbbra is az I. r. alperes birtokolta és használta, aki a jogutódlások tényét és a felperes által aláírt bérleti szerződés módosítás érvényességét is vitatta, az utóbbi megállapítása iránt pedig pert is indított. A rendezetlen jogi helyzetben a bérleti szerződés módosítás érvénytelensége iránt indított per jogerős befejezéséig a bérbeadó (II. r. alperes) a helyiséget ténylegesen használó I. r. alperessel „használati szerződést” kötött. A felperes soha nem került a bérelt helyiség birtokába. A fenti tényállás alapján a felperes kártérítési igényt érvényesített az alperesekkel szemben, és a bérleti szerződés meghiúsulása miatti elmaradt haszna megtérítését kérte.
[15] A Kúria megállapította: a bérbeadó azon magatartása, hogy az I. r. alperesnek, mint a szerződő feleken kívüli személyeknek, használati jogot engedett a bérlet tartama alatt, nem egyeztethető össze a bérbeadói jogosultságokkal és kötelezettségekkel. A Kúria mégsem ítélte alaposnak a felperesi kárigényt, a következőkre tekintettel: „Tény az is, hogy a felperesnek kára keletkezett, hiszen nem tudta maga vagy más bérlő útján saját hasznára hasznosítani az ingatlant. A Kúria álláspontja szerint azonban a kártérítő felelősség megállapíthatóságának egyik objektív feltétele hiányzik, mert nincsen okozati összefüggés, oksági kapcsolat a felperesnek az ingatlan hasznosításából elmaradt haszna és a II-III. r. alperesi jogellenes magatartás között. Az I. r. alperes 1995 óta – azaz a 2006. február 21-i használati szerződést már jóval megelőzően – birtokolta az ingatlant, ebből pedig az következik, hogy fizikailag nem helyezték birtokba az I. r. alperest a II-III. r. alperesek, ezért nem a bérbeadó hozta a felperest abba a helyzetbe, hogy az ingatlant nem tudta hasznosítani, az a jogutódlással kapcsolatos, az I. r. alperesi gazdasági társaság tulajdonosi viszonyainak megváltozására, az ebből eredő jogvitára vezethető vissza.”
[16] A Kúria a fenti ítéletében lényegében – kimondatlanul – a jogi okozati összefüggés hiánya miatt ítélte alaptalannak a kárigényt. A ténybeli okozatosság fennállt, ugyanis a bérbeadó nem biztosította a bérlő részére a bérlemény használatát, és ha biztosította volna, akkor a bérlő haszonra tehetett volna szert. Ez a ténybeli okozati összefüggés azonban jogilag nem releváns: a kár jogilag releváns oka nem a bérbeadó szerződésszegése, hanem az a körülmény, hogy jogvita alakult ki a bérleményt ténylegesen használó jogelőd és a felperes mint jogutód között. Feltételezhető, hogy a Kúria azt kívánta megakadályozni, hogy a bérlő a saját érdekkörében felmerült többszörös jogutódlások és az azokkal kapcsolatos jogviták útján egy olyan helyzetet tudjon teremteni, amelyben a bérbeadó számára is bizonytalan, ki is a bérlő, és a bérlőként fellépő bármelyik jogi személynek is biztosítja a bérlemény használatát, a másik kártérítési igénnyel léphet fel. Ezért a Kúria az ilyen körülmények között előterjesztett kárigényt a jogilag releváns okozati összefüggés hiányában minősítette alaptalannak.
[17] A bérbeadó kártérítési felelőssége akkor is fennáll, ha a bérlemény átadásával késedelembe esik, amelyre tekintettel a bérlő jogszerűen eláll a bérleti szerződéstől (Kúria Pfv.20.102/2019/5. sz. – a konkrét ügyben a kártérítési összegszerűségére nem terjedt ki a felülvizsgálati kérelem, így ebben a kérdésben a Kúria nem is foglalt állást).
c) A bérlemény megsemmisülése
[18] A Fővárosi Ítélőtábla 5. Pf. 20.724/2005/2. sz. ÍH 2007. 27. sz. alatt közzétett ítéletben részletesen vizsgálta azt a kérdést, hogy a bérlemény épületének hatósági engedély alapján történő lebontása esetén fennállhat-e a bérbeadó kártérítési felelőssége. A konkrét ügy tényállása szerint a felperes mint bérlő és az I. rendű alperes mint bérbeadó bérleti szerződést kötöttek a perbeli irodaház 9,86 m2 alapterületű helyiségére, határozatlan időre. A felperes a bérleményben pénzváltási tevékenységet folytatott. Az ítélőtábla álláspontja szerint bérbeadó azáltal, hogy elhatározza a bérlemény lebontását, erre bontási engedélyt kér és a bontást el is végzi, nem mentesül a bérleti szerződés teljesítése alól: ilyen esetben a bérbeadónak felróható lehetetlenülés következik be, amelyre tekintettel a bérlő kártérítést követelhet. A konkrét ügyben a kártérítési kereset mégis alaptalannak bizonyult, annak bizonyítatlansága folytán. A felperes kára bekövetkeztét ugyanis a saját megbízásából készült könyvelői jelentéssel kívánta bizonyítani, amit a bíróság csupán a felperes előadásának tekintett. A kár bekövetkeztére pedig a periratban egyéb bizonyíték nem volt. A Fővárosi Ítélőtábla utalt továbbá arra is, hogy miként kellett volna a kárt kiszámítani. Lényeges körülmény volt e tekintetben, hogy a felperes az általa peresített időszakként megjelölt időtartam alatt a közelben új pénzváltóhelyet nyitott, amire az ítélőtábla szerint egyebekben kárenyhítési kötelezettsége körében is köteles volt. „Az új helyiségben elért adózott nyereségének és a perbeli helyiségben elért adózott nyereségének a különbözete lenne az az összeg, ami elmaradt haszonként elvileg számba vehető lenne. Ténylegesen azonban a felperesnek még azt is bizonyítania kellett volna, hogy az adózott nyereségekben mutatkozó különbség – ha egyáltalán ilyen kimutatható – a helyiségek fekvésbeli adottságaival áll okozati összefüggésben.”
[19] Fontos megjegyezni, hogy a fenti levezetés azon alapul, hogy a felperes elmaradt haszonra alapított kárigényt kívánt érvényesíteni. Más lett volna a helyzet jogi megítélése, ha a felperes arra hivatkozott volna, hogy az új pénzváltóhely tekintetében kötött bérleti szerződésére magasabb bérleti díj mellett volt csak módja, ebben az esetben ugyanis fedezeti szerződésből eredő kárt tudott volna érvényesíteni [Ptk. 6:141. §]. Az ilyen kárigény alaposságához elegendő a két bérleti szerződés (a megszegett és a fedezeti szerződést) összevetése, valamint bizonyítási kérdés lehet, hogy a felperes kárenyhítési kötelezettségének eleget tett-e, tehát a magasabb bérleti díj elkerülhető lett volna esetleg más helyiség bérlete esetén.
d) A szerződésben kikötött bérbeadói kötelezettségek megszegése
[20] A bérbeadó nemcsak a bérlemény át nem adása, illetve rendeltetésszerű használatra alkalmatlansága esetén tartozhat kártérítési felelősséggel, hanem más szerződéses kötelezettségek megszegése esetén is. A Kúria Pfv.22.275/2017/8. sz. ítélete szerinti ügyben a felperes egy egyetemi területen található klubot és büfé-élelmiszerboltot bérelt az alperestől (amely feltételezhetően egy egyetem volt) 5 éves határozott időtartamra. A szerződés lényeges tartalmát képezte a felperes azon kötelezettsége, hogy az alperes hallgatóinak és dolgozóinak igényeit elvárható módon kielégíti és hetente két alkalommal (meglepő módon hétfői és szerdai napokon) diszkót tart a hallgatóknak belépődíj ellenében. Annak érdekében, hogy a felperes nyereségesen üzemeltethesse a bérleményt, az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy az egyetem területén zenés rendezvényt és diszkót kizárólag a felperes által üzemeltett létesítményben tartanak. Az alperes, illetve a keretében működő hallgatói önkormányzat (HÖK) ez utóbbi kötelezettségét megszegte, a HÖK által szervezett diszkók miatt a felperesi rendezvények látogatottsága alacsony volt. A felperes – a bérleti szerződés által kifejezetten megengedett módon – albérleti szerződést kötött a perbeli ingatlanra, így a létesítményt az albérlő üzemeltette (volna). Az alperes azonban még a felperes által kötött albérleti szerződés hatálybalépését megelőzően felmondta a bérleti szerződést és önhatalmú zárcseréket hajtott végre, továbbá birtokvédelmi eljárást kezdeményezett a felperessel szemben. Az albérlő erre tekintettel felmondta a felperessel kötött albérleti szerződést, még mielőtt az hatályba lépett volna. A felperes később mással nem tudott albérleti szerződést kötni. Az alperes felmondásról utóbb külön perben jogerős ítélet állapította meg, hogy érvénytelen volt. A Kúria közbenső ítéletében megalapozottnak találta a felperes kárigényét, ami azon alapult, hogy az alperes szerződésszegése miatt szűnt meg az albérleti szerződés, és emiatt a kieső albérleti díj a felperes elmaradt haszna, amely az alperesi szerződéssel okozati összefüggésben merült fel.
e) A bérbeadó felelőssége a törvényes zálogjoga érvényesítése körében tanúsított önhatalmú cselekményeiért
[21] Az ingatlan bérbeadóját zálogjog illeti a bérleti díj és a költségek erejéig a bérlőnek a bérlemény területén levő vagyontárgyain [Ptk. 6:337. § (1) bek.]. A bérbeadó mindaddig, amíg zálogjoga fennáll, megakadályozhatja a zálogjoggal terhelt vagyontárgyak elszállítását [Ptk. 6:337. § (2) bek.]. Ha a bérlő a zálogjoggal terhelt dolgot a bérbeadó engedélye nélkül elszállítja, és más megfelelő biztosítékot nem nyújt, a bérbeadó követelheti a dolognak a bérlő költségén való visszaszállítását. A dolog visszaszállításával a zálogjog feléled [Ptk. 6:337. § (4) bek.].
[22] A bírói gyakorlatban található olyan eset, amikor a bérlő azon az alapon kívánt kártérítési igényt érvényesíteni, hogy a bérbeadó jogellenesen járt el törvényes zálogjoga gyakorlásakor. A Legfelsőbb Bíróság Gfv.IX.30.266/2006. sz. ügyben hozott, BH+ 2007.171. sz. alatt közzétett ítéletében foglalkozott ezzel a kérdéssel. Az ügy viszonylag bonyolult tényállásának lényege a következőképpen foglalható össze. A felek között üzlethelyiségbérleti szerződés jött létre egy bevásárlóközpont földszintén lévő helyiség tekintetében. A felperes bérbeadó a szerződést bérleti díjfizetés elmulasztására hivatkozással felmondta, továbbá arra hivatkozással, hogy a helyiségekben lévő ingóságok tekintetében zálogjog illeti meg, a bérleményeket lezárta, majd a közjegyző jelenlétében leltározott ingóságok egy részét a bevásárlóközpontban lévő zárható helységbe vitte, más részét pedig külső őrzött helyszínre szállította. A felperes keresete egyrészt az alperes elmaradt bérleti díj megfizetésére történő kötelezésére, másrészt annak megállapítására irányult, hogy a felperes jogosult kielégítést keresni a zálogtárgyakból. Az alperes bérlő kártérítés iránti viszontkeresetet terjesztett elő. Az alperes kárigényét arra alapította, hogy az alperes árukészletének jogellenes birtokbavételével a felperes megakadályozta az árukészlet értékesítését emiatt haszonhoz nem jutott, kiadásai nem térülhettek meg.
[23] A fenti tényállás mellett a Legfelsőbb Bíróság az alperes kártérítési követelését megalapozatlannak találta. Ítéletében megállapította: a felperes ugyan valóban jogellenesen járt el, amikor önhatalmúlag birtokba vette és elszállíttatta az alperes tulajdonában lévő ingóságokat, az alperes esetleges kára azonban nem ezzel a felperesi magatartással van okozati összefüggésben. A bérbeadó felperest ugyanis törvényes zálogjog illette meg a szóban forgó ingóságokon, és a rPtk. 429. § (2) bekezdése alapján a bérbeadó mindaddig, amíg zálogjoga fennáll, megakadályozhatja a zálogjoggal terhelt vagyontárgyak elszállítását.
[24] A Legfelsőbb Bíróság ezért kimondta: „A zálogjog gyakorlása tehát azzal a jogkövetkezménnyel járt, hogy mindaddig, amíg a felperest megillette a törvényes zálogjog az alperes elveszítette a vagyontárgyai feletti rendelkezési jogát, mert a zálogjog alapján a felperes a birtokvédelem eszközeivel annak gyakorlását megakadályozhatta. A [rPtk.] 4. § (1) bekezdése szerint a polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően kötelesek eljárni. Az alperes tehát nem támaszthat jogszerűen igényt olyan elmaradt haszon megtérítésére, amelyet úgy kívánt megszerezni, hogy a zálogtárgyak értékesítésével a felperes törvényes zálogjogának gyakorlását megakadályozza. (…) [A]z értékesítési tevékenység folytatásának akadálya a felperes törvényes zálogjoga volt (…). Ebből viszont az következik, hogy az alperest ért esetleges kár előidézésében nem a felperes jogellenes magatartása játszott szerepet, hanem a törvényes zálogjog létrejötte, melyet viszont közvetlenül az idézett elő, hogy az alperes elmulasztotta helyiség bérfizetési kötelezettségét.”
[25] A fenti ügyben tehát arról volt szó, hogy ugyan a bérbeadó jogellenes magatartást tanúsított (bérlő ingóságainak önhatalmú elszállítása), ám az ebből eredő kár a bérbeadó jogszerű magatartása esetén is bekövetkezett volna. Másként fogalmazva: a kár csak abban az esetben lett volna elhárítható, ha a bérlő maga is jogellenesen jár el és megsérti a bérbeadó törvényi zálogjogát. Ilyen körülmények között a bérlő kártérítési követelést nem támaszthat.
3. A bérlő kártérítési felelőssége
[26] A bérlő kártérítési felelősségére nézve a Ptk. és az Ltv. is tartalmaz speciális szabályokat.
a) Használat átengedése harmadik személy részére
[27] A Ptk. kimondja, hogy a bérelt dolgot a bérlő a bérbeadó hozzájárulásával jogosult albérletbe vagy harmadik személy használatába adni [Ptk. 6:334. § (1) bek.]. Az albérlő, ill. használó által okozott károkért a bérlő eltérő szabályok szerint felel attól függően, hogy a dolgot a bérbeadó hozzájárulásával vagy anélkül adta albérletbe vagy más használatába:
(i) a bérbeadó hozzájárulásának megléte esetén a bérlő az albérlő és a használó magatartásáért úgy felel, mintha a dolgot maga használta volna [Ptk. 6:334. § (2) bek.];
(ii) a bérbeadó hozzájárulása nélküli albérletbe, ill. használatba adás esetén a bérlő azokért a károkért is felel, amelyek enélkül nem következtek volna be [Ptk. 6:334. § (2) bek.].
b) Rendeltetésellenes vagy szerződésellenes használat, a bérlet tárgyának károsítása
[28] A bérlő a dolgot rendeltetésének és a szerződésnek megfelelően használhatja [Ptk. 6:333. § (1) bek.]. A rPtk. ehhez kapcsolódóan kimondta, hogy a bérlő felelős minden olyan kárért, amely a rendeltetésellenes vagy szerződésellenes használat következménye.[7] Az új Ptk. ilyen kifejezett szabályt nem tartalmaz, ezért a kommentárok egyhangú álláspontja szerint a bérlő a szerződésszegésre vonatkozó általános szabályok szerint felel annak a kárnak a megtérítéséért, amely a rendeltetésellenes vagy szerződésellenes használat következménye.[8] A használat rendeltetésszerűségének megítélése során a közfelfogást kell irányadónak tekinteni.[9] A Ptk. fenti szabályával összhangban mondja ki az Ltv., hogy ha a lakásban, a lakásberendezésekben, továbbá az épületben, az épület központi berendezéseiben a bérlő vagy a vele együttlakó személyek magatartása miatt kár keletkezik, a bérbeadó a bérlőtől a hiba kijavítását vagy a kár megtérítését követelheti [Ltv. 13. § (3) bek.].
[29] Ha a bérlő a bérelt lakást a szerződés megszűnésekor nem a szerződésben kikötöttek szerinti – rendeltetésszerű használatra alkalmas, tiszta – állapotban bocsátja a bérbeadó rendelkezésére, és bérbeadó ezért kénytelen a lakást felújítani, akkor a bérlő köteles megtéríteni a bérbeadó indokolt költségeit. Gondosan szükséges azonban vizsgálni, hogy az adott költség mennyiben áll okozati összefüggésben a bérlő szerződésszegésével. Például a beköltözéskor is régi, használt állapotú, a bérlő által teljesen „lelakott” bútorok cseréje esetén az új bútor beszerzési árának meghatározott százaléka (a konkrét ügyben a bíróságok szerint 50%-a) ítélhető meg kártérítésként (Kúria Pfv.III.21.564/2013/7. sz.).
[30] A rendeltetésellenes használatért való bérlői kárfelelősséget a Legfelsőbb Bíróság Gfv.IX.30.085/2011. sz. ügyben hozott, BH+ 2011. 542. sz. alatt közzétett ítéletében elemezte. Az ügy tényállása szerint az alperes két dízelmotoros ollós emelőállványt vett bérbe a felperestől, amelyeket egy gyárépület építése során használt arra, hogy hőszigetelt szendvicspaneleket rögzítsen az épület szerkezetéhez. A munkálatok során a hirtelen feltámadó szél a már beállított, ideiglenesen rögzített panelek biztosító kötéseit (popszegecseket) kiszakította és a paneleket az emelőállványnak döntötte. A bérelt emelőállvány felborult és megsérült. A felperes keresetében az emelőállvány gyártó általi, németországi javításának költségeit kívánta kártérítési igényként érvényesíteni.
[31] A Legfelsőbb Bíróság szerint az alperes kárfelelőssége attól függően vizsgálandó, hogy a bérlet tárgyát rendeltetésellenesen, illetve szerződésellenesen használta-e: „Amennyiben a bérbeadó bizonyítja, hogy a fenti módon történő használat következtében kára keletkezett, a bérlő számára kimentési lehetőség nincs, kárfelelőssége lényegében feltétlen. A bérlő nem szerződésszerű teljesítése (szerződésszegése) azonban nem kizárólag a bérlet tárgyának rendeltetésellenes, vagy szerződésellenes használatára vezethető vissza. Amennyiben nem a bérlő rendeltetésellenes, vagy szerződésellenes magatartásával összefüggésben keletkezik a bérbeadó kára nincs elzárva attól, hogy kárigényével a bérlő ellen fellépjen. Ez esetben kárigényét a [rPtk.] 318. §-ának (1) bekezdése alapján alkalmazandó, a [rPtk.] 339. §-ának (1) bekezdésére alapítva érvényesítheti. Ez annyiban különbözik a [rPtk.] 425. §-ának (1) bekezdése szerinti kárfelelősségtől, hogy a bérlőnek kimentési lehetősége van annak bizonyításával, miszerint úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.”
[32] A perbeli esetben az alperes a bérlet tárgyát – az emelőállványt – sértetlen állapotban vette át a felperestől mint bérbeadótól, így a bérleti szerződés megszűnését követően azt ugyanúgy sértetlen állapotban volt köteles visszaszolgáltatni, ez jelentette volna részéről a szerződésszerű teljesítést. Miután az alperes a bérlet tárgyát sérült állapotban szolgáltatta vissza, a teljesítése nem volt szerződésszerű, ezért ha annak a rPtk. 339. §-ának (1) bekezdésében írt további feltételei fennállnak, kárfelelősség terheli. A Legfelsőbb Bíróság szerint az alperes „a [rPtk.] 339. §-a (1) bekezdésének második fordulata szerint a kártérítési felelősség alól csak akkor mentesült volna, ha sikerül magát kimentenie annak bizonyításával, hogy az állvány felborulását és ezáltal a sérülését a hirtelen jött olyan erejű szél okozta, amelyet előre nem láthatott és amellyel a körülmények ismeretében nem is kellett számolnia; továbbá hogy más, a saját magatartására visszavezethető ok (a panelek nem megfelelő rögzítése) nem hatott közre a káreredmény bekövetkezésében.”
[33] A Legfelsőbb Bíróság ítélete több szempontból is figyelemre méltó. Egyrészt a konkrét ügyben a rPtk. volt az irányadó, amelynek 425. § (1) bekezdése kimondta: a bérlő felelős minden olyan kárért, amely a rendeltetésellenes vagy szerződésellenes használat következménye. A Legfelsőbb Bíróság ezt egy önálló, szigorúbb felelősségi szabálynak tekintette, amely alapján a bérlőnek nincs kimentési lehetősége. Lényeges azonban, hogy a rendeltetésellenes vagy szerződésellenes használat tényét a bérbeadó (károsult) köteles bizonyítani. Ha nem bizonyítható rendeltetésellenes vagy szerződésellenes használat, akkor a bérlő az általános kontraktuális felelősségi szabályok alapján felel (rPtk. 318. § és 339. §). Ez utóbbi szabályok értelmében a felperesnek elegendő annyit bizonyítania, hogy a bérlet tárgyában a bérlő okozott kárt, a bérlő pedig kimentheti magát felróhatósága hiányának bizonyításával. A kimentési feltételek megfogalmazása azonban olyan szigorú, hogy lényegében már az új Ptk. 6:142. §-ában[10] írtaknak feleltethető meg: a hirtelen jött szél előre nem láthatóságát, valamint a saját magatartás hiányát kell bizonyítani (ami az új Ptk. szerinti ellenőrzési körön kívüli ok fogalmával rokon).
[34] A hatályos Ptk. a fenti jogszabályokhoz képest lényeges változásokat tartalmaz: egyrészt az új Ptk. már nem mondja ki, hogy a bérlő minden olyan kárért felel, amely a rendeltetésellenes vagy szerződésellenes használat következménye. Másrészt az általános kontraktuális felelősség szabálya szerint a felelősség alóli kimentés immáron nem felróhatósági alapú (rPtk. 339. §), hanem objektív (Ptk. 6:142. §). Ettől függetlenül a Legfelsőbb Bíróság megközelítése a hatályos Ptk. alapján is alapvetően követhető. Azt ugyanis a hatályos Ptk. is kimondja, hogy a bérlő a dolgot rendeltetésének és a szerződésnek megfelelően használhatja [6:333. § (1) bek.]. Ha a bérbeadó bizonyítja ezen bérlői kötelezettség megszegését (tehát a rendeltetésellenes vagy szerződésbe ütköző használatot), akkor bár elvileg lehetőség van a felelősség alóli kimentésre a Ptk. 6:142. §-a alapján, azonban nehezen képzelhető el, hogy ez sikeres lenne: a bérlő ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozhatja a bérleményben bekövetkezett kárt, azonban szerződésellenes vagy rendeltetésellenes használatot aligha okozhat (vagy csak egészen kivételes esetben). Ezzel szemben ha a bérlő a dolgot a bérleti szerződés megszűnését követően nem tudja sértetlen állapotban visszaszolgáltatni, elképzelhető, hogy sikerrel tud hivatkozni a Ptk. 6:142. §-ában foglalt feltételekre és kimenti szerződésszegését. A fent írtak szerint a Legfelsőbb Bíróság által megfogalmazott kimentési mérce érdemben már a Ptk. 6:142. §-ában foglalt, objektív kimentési szabálynak feleltethető meg.
c) Értesítési kötelezettség elmulasztása
[35] A bérbeadó szavatol azért, hogy a bérelt dolog a bérlet egész tartama alatt szerződésszerű használatra alkalmas, és megfelel a szerződés előírásainak [Ptk. 6:332. § (1) bek.]. Ehhez lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérlete esetén karbantartási munkálatok lehetnek szükségesek. A bérbeadó a karbantartási kötelezettségét életveszélyt okozó, az épület állagát veszélyeztető, továbbá a lakás vagy a szomszédos lakás rendeltetésszerű használatát lényegesen akadályozó hibák esetén késedelem nélkül, egyéb esetben az épület karbantartásával vagy felújításával egyidejűleg köteles teljesíteni [Ptk. 6:344. §.]. A Ptk. a bérlő számára előírja, hogy köteles a bérbeadót értesíteni, ha a dolgot károsodás veszélye fenyegeti vagy a bérbeadót terhelő munkálatok elvégzésének szükségessége merül fel [Ptk. 6:335. § (2) bek.].
[36] A bérlő értesítési kötelezettségének elmulasztására a régebbi bírói gyakorlatban lehet példát találni. A BH 1975. 24. sz. ügy tényállása szerint a felperes mint bérbeadó és az alperesek mint bérlők között 1949 óta lakásbérleti szerződés állt fenn, amelynek tárgya egy 1930-as években épült házban lévő öröklakás volt. A lakáshoz tartozó redőnyök a házzal egyidősek voltak. Amikor az alperesek 1971. július 8-án este a redőnyt leeresztették, a redőnyt a hengerhez erősítő heveder elszakadt, a redőny egyik sarka a vezető sínből kiugrott és az utca felé kilógott. Az alperesek ekkor semmiféle intézkedést nem tettek. A nagyméretű, súlyos redőny 1971. július 9-én reggel elszakadt, kizuhant az utcára és megrongálta az ott szabályosan parkoló két gépkocsit. A gépjárművek üzembentartói kártérítési igényüket a felperessel (bérbeadóval) szemben érvényesítették, a felperest a bíróság jogerős ítéletével kártérítés megfizetésére kötelezte. A felperes keresetében a károsultak részére kifizetett összeg megtérítésére kérte kötelezni az alpereseket.
[37] A Legfelsőbb Bíróság megállapította: a redőnyök felújítása, illetőleg cseréje a felperest mint bérbeadót terhelte, és hogy a redőnyöket azok elhasználódása folytán már évekkel korábban ki kellett volna cserélni. A felperes ennek elmulasztásával a maga részéről szerződésszegést követett el és ezzel a kár bekövetkezésénél számottevően közrehatott. A felperestől a redőnyök kicserélése már csak azért is elvárható lett volna, mert ugyanabban a házban több más lakásban kicserélte az elhasználódott redőnyöket. A bíróság szerint ugyanakkor alperesek sem tettek eleget karbantartási kötelezettségüknek és ezzel a maguk részéről is megszegték a bérleti szerződést. Komoly súllyal értékelte az alperesek terhére azt a mulasztásukat, hogy a redőny leszakadása alkalmával semmiféle intézkedést nem tettek. A veszélyhelyzet fennállásával az alpereseknek is számolniuk kellett, s a kár elhárítása érdekében legalább annyi elvárható lett volna tőlük, hogy a meghibásodott redőny ideiglenes rögzítéséről gondoskodjanak. Amennyiben pedig életkoruk, illetve egészségi állapotuk miatt ezt netán nem tudták volna személyesen megoldani, a házfelügyelő vagy más személy közreműködése mellett kellett volna a kár megelőzése érdekében feltétlenül szükséges intézkedést megtenni. Így tehát az alperesek mulasztása a kár bekövetkeztével ugyancsak okozati összefüggésbe hozható. A Legfelsőbb Bíróság mérlegelte a károkozás körülményeit, a peres feleket terhelő kötelezettségek elmulasztásának következményeit, a közreható magatartásuk súlyát és jellegét s mindezek alapján a kármegosztás mértékét a felperesre terhesebben 60-40%-os arányban állapította meg.
[38] A fenti bírósági ítélet ma már hatályban nem lévő jogszabályok alapján vizsgálta a felek kötelezettségeit, azonban vélhetően a jelenleg hatályos jogszabályok alapján is hasonló ítélet születne: a bérbeadó ugyanis a hatályos Ptk. alapján is köteles a rendeltetésszerű használat biztosítására (amibe a redőnyök biztonságos működése is beletartozik), a bérlőt pedig értesítési kötelezettség terheli abban az esetben, ha a bérbeadót terhelő munkálatok elvégzésének szükségessége merül fel.
d) A bérlemény visszaadásának elmulasztása
[39] A bérlet megszűnése után a bérlő köteles a dolgot a bérbeadónak visszaadni [6:341. § (2) bek.]. Ha a bérlő a dolgot jogosulatlanul tartja vissza, minden olyan kárért felel, amely enélkül nem következett volna be [6:341. § (3) bek.].
[40] A bírói gyakorlatban több példa is volt arra, amikor a bérbeadó arra hivatkozással próbált meg kárigényt érvényesíteni a bérlővel szemben, hogy a bérlő késedelmesen vagy nem szerződésszerű állapotban adta vissza a dolgot, és ezért a bérbeadó csak alacsonyabb vételár mellett tudta a dolgot eladni.
[41] Az egyik ügyben a bérbeadó olyan feltétellel adta el a bérbeadott dolgot (bányatelket), hogy amennyiben a bérlő határidőben nem adja azt vissza a bérbeadónak (eladónak), akkor a vételár előre meghatározott összeggel alacsonyabb, mintha a visszaadás határidőben megtörténik. A kereset azért bizonyult alaptalannak, mert a bérlő a bíróság megítélése szerint nem esett késedelembe visszaadási kötelezettségével (Kúria Pfv.21.643/2015/13. sz.). A bíróságok azonban a kárfelelősségét érdemben vizsgálták, és nem fogalmaztak meg olyan indokot, amely alapján egy ilyen kárigény elvileg ne lehetne alapos.
[42] Egy másik ügyben megállapítható volt, hogy az alperes bérlő a bérleményt (benzinkúttal rendelkező ingatlant) szerződésszegő módon, a szerződésben megtiltott bontások elvégzését követően adta vissza a felperes bérbeadónak. A bíróságok azonban nem látták bizonyítottnak sem azt, hogy a felperes emiatt ténylegesen javítási munkálatokat végeztetett volna, sem azt, hogy az ingatlan értékesítése során emiatt árengedményt kényszerült volna adni az ingatlan vevőjének (Kúria Pfv.21.701/2018.5. sz.). A kárigény tehát bizonyítatlanság miatt bizonyult alaptalannak, nem azért, mert a kárigénynek bármilyen elvi akadálya lett volna.
[43] Több olyan ügy is előfordult, amikor a bérleti szerződés tárgya gépjármű volt, amelyet ismeretlen tettes ellopott, ezért a bérlő nem tudta visszaadási kötelezettségét teljesíteni. Mivel ilyen esetekben tipikus, hogy a bérbeadó biztosítási szerződést köt (CASCO), ezért a bérlővel szembeni kártérítési igény akkor merül fel, ha a biztosító valamilyen okból nem fizet.
[44] A Kúria Pfv.20.879/2017/5. sz. ítéletében egy olyan szerződéses kikötést alkalmazott, amely szerint „[a]mennyiben a bérleti szerződés tárgyát képező gépkocsit ért kár megfizetését a biztosító olyan okból tagadja meg, amely ok a bérbevevő vagy használó szerződésszegő vagy egyébként felróható magatartásában áll (például: eredeti kulcsok és/vagy forgalmi engedély hiánya) a bérbeadót ért kárt a bérbevevő köteles megtéríteni, legalább olyan helyzetbe hozni a bérbeadót, mintha a biztosító teljesített volna.” A Kúria akként foglalt állást, hogy a feleknek ezen szerződéses megállapodása megelőzi a rPtk.-ban rögzített általános szerződésszegés jogkövetkezményeit és szabályait, ezért a bérlőt kártérítési kötelezettség terheli, figyelemmel arra, hogy a biztosító olyan okból tagadta meg a biztosítási összeg kifizetését, amelyben a bérlő vagy használó szerződésszegő vagy egyébként felróható magatartására hivatkozott. Nem volt tehát relevanciája annak, hogy a biztosító hivatkozása alapos-e és a bérbeadót nem terhelte olyan kötelezettség, hogy először a biztosítót kellene perelnie. A szerződési feltétel alapján ugyanis önmagában a teljesítés megtagadásának ténye a biztosító részéről elegendő volt a bérlő kártérítési kötelezettségének bekövetkeztéhez.
[45] Egy másik, szintén gépkocsilopásos ügyben a bérbeadó arra hivatkozással kísérelt meg – sikertelenül – igényt érvényesíteni a bérlővel szemben, hogy a bérlő elmulasztott együttműködni a biztosítóval a káresemény feltárása körében, és a biztosító emiatt tagadta meg a teljesítést. Az eljáró bíróságok a kárigényt azért ítélték megalapozatlannak, mert nem volt megállapítható mulasztás a bérlő részéről, nem volt tehát bizonyítható, hogy a bérlő magatartásával okozati összefüggésben maradt el a biztosító teljesítése (Kúria Pfv.22.049/2015/5. sz.).
e) A bérlet időelőtti megszűnése és az elmaradt bérleti díj
[46] Ha a bérleti szerződés olyan okból szűnik meg idő előtt, amelyért a bérlő a felelős (pl. bérleti díjat nem fizeti, felmondási okot jelentő más szerződésszegést követ el), a bérbeadó jellemzően két fő kártípusra hivatkozással érvényesíthet kártérítési követelést. Egyrészt arra az időre, amíg nem talál új bérlőt, a kieső bérleti díj mint elmaradt haszon miatt jár kártérítés. Másrészt ha csak alacsonyabb bérleti díj mellett tud mással bérleti szerződést kötni, akkor a bérleti díjak különbözetére a fedezeti szerződés szabályai [Ptk. 6:141. §] szerint jogosult. Ez utóbbi kárigénynek azonban időbeli korlátai vannak: csak arra az időtartamra lehet megalapozott a követelés, ameddig a megszegett bérleti szerződés biztosan fennmaradt volna. Mindkét esetben lényeges szerepe van a kárenyhítési kötelezettségnek, ugyanis a bérlő olyan károkat nem érvényesíthet, amelyeket gondos magatartással elkerülhetett volna (pl. rövidebb idő alatt vagy kedvezőbb feltételekkel is bérbe adhatta volna a dolgot).
[47] A gyakorlatban sokszor előfordul, hogy a felek a szerződésben előre rögzítik, hogy a bérlő milyen átalányösszeget köteles megfizetni abban az esetben, ha a szerződés az ő szerződésszegése folytán, idő előtt szűnik meg (pl. a szerződés lejártáig hátralevő bérleti díj meghatározott része fizetendő – Kúria Pfv.20.785/2019/9. sz.).
[48] A bérbeadó nem volt jogosult kártérítésre egy olyan esetben, amikor a bérlő a határozott idejű szerződést jogellenesen felmondta, azonban a felmondást röviddel később visszavonta és hajlandó volt a bérleti szerződést szerződésszerűen tovább teljesíteni. A konkrét ügyben a bérbeadó ilyen előzmények után csak számára kedvezőbb, módosított feltételekkel – vagy kéthavi bérleti díj „bánatpénzként” történő kifizetése, vagy a teljes hátralevő időre járó bérleti díj egy összegben történő megfizetése esetén – lett volna hajlandó a bérleti jogviszonyt folytatni. A Kúria találóan jegyezte meg, hogy a szerződés valójában a bérbeadó szerződésszegő magatartása miatt hiúsult meg, mert a bérbeadó nem volt hajlandó a szerződés szerinti feltételekkel teljesíteni. Márpedig a rPtk. 4. § (4) bekezdése értelmében saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat, így ilyen alapon a bérbeadó sem jogosult kártérítésre (Kúria Pfv.VI.21.943/2012/5. sz.)
4. Összefoglalás
[49] A bérleti szerződéseken alapuló kártérítési igények a Kúria gyakorlata alapján – a teljesség igénye nélkül – a következő fő esetcsoportok azonosíthatók.
[50] A bérbeadó kártérítési felelősségét megalapozza, ha a bérelt dolog szerződés-, ill. rendeltetésszerű használatra nem alkalmas a bérlet egész tartama alatt (bérelt helyiség vagy konténer beázik, lakásban gázszivárgás van, az tűzeset miatt használhatatlan).
[51] A bérbeadó felel azért is, ha nem biztosítja a bérlemény használatát a bérlő számára. A bérbeadó nem mentesül a kártérítési felelősség alól pusztán arra való hivatkozással, hogy hatósági engedély birtokában bontatta le a bérleményt, amely ezért megsemmisült: az építési engedélyezési eljárásban született államigazgatási aktusnak a polgári jogviszonyokra közvetlen kihatása nincs. A bírói gyakorlat azonban elvárja, hogy a bérlő kárenyhítési kötelezettsége keretében kössön fedezeti (bérleti) szerződést. Elmaradt haszon (pl. üzlethelyiség üzemeltetésében eredő elmaradt nyereség) iránti kárigényt csak arra az időszakra érvényesíthet, ameddig önhibáján kívül nem tudott új bérleményről gondoskodni. Az elmaradt haszon iránti igénynek reális és ellenőrizhető adatokon kell alapulnia.
[52] A bérbeadó felelősségét megalapozhatja az is, ha a törvényes zálogjoga keretében jogszabálysértő módon jár el, pl. a bérlő ingóságait önhatalmúlag birtokba veszi és elszállítja. A bérlő azonban nem jogosult az ingóságai értékesítésének elmaradására alapított kártérítésre, ha az értékesítésre a bérbeadó zálogjogának sérelmével került volna sor.
[53] Ha a bérlő a dolgot albérletbe vagy más használatába adja, az albérlő, ill. használó által okozott károkért eltérő szabályok szerint felel attól függően, hogy a dolgot a bérbeadó hozzájárulásával vagy anélkül adta albérletbe vagy más használatába: a bérbeadó hozzájárulásának megléte esetén a bérlő az albérlő és a használó magatartásáért úgy felel, mintha a dolgot maga használta volna [Ptk. 6:334. § (2) bek.]; a bérbeadó hozzájárulása nélküli albérletbe, ill. használatba adás esetén a bérlő azokért a károkért is felel, amelyek enélkül nem következtek volna be [Ptk. 6:334. § (2) bek.].
[54] A bérlő felel a dologban okozott károkért, azonban a Ptk. 6.142. §-a alapján lehetősége van a felelősség alóli kimentésre. A kimentés aligha lehet sikeres, ha a kárt rendeltetésellenes vagy szerződésellenes használattal okozta – ez utóbbi esetben a rPtk. bírói gyakorlata nem is tette lehetővé a kimentését.
[55] A bérlő felel azért is, ha elmulasztja értesíteni a bérbeadót arról, hogy a bérbeadót terhelő munkálatok elvégzésének szükségessége merül fel [Ptk. 6:335. § (2) bek.].
[56] A bérlő felel azokért a károkért, amelyek bizonyíthatóan amiatt következtek be, mert késedelmesen vagy nem szerződésszerű állapotban adta vissza a dolgot, és ezért a bérbeadó csak alacsonyabb vételár mellett tudta azt harmadik személy részére eladni.
[57] A bérlő kártérítési felelősségét megalapozhatja az is, ha a bérleti szerződés olyan okból szűnik meg idő előtt, amelyért a bérlő a felelős (pl. bérleti díjat nem fizeti, felmondási okot jelentő más szerződésszegést követ el). Ilyen esetben arra az időre, amíg a bérbeadó nem talál új bérlőt, a kieső bérleti díj mint elmaradt haszon miatt jár kártérítés. Ha pedig a bérbeadó csak alacsonyabb bérleti díj mellett tud mással bérleti szerződést kötni, akkor a bérleti díjak különbözetére a fedezeti szerződés szabályai [Ptk. 6:141. §] szerint jogosult. Mindkét esetben lényeges szerepe van a kárenyhítési kötelezettségnek, ugyanis a bérlő olyan károkat nem érvényesíthet, amelyeket gondos magatartással elkerülhetett volna.
[1] 2016. évi CXXX. törvény a polgári perrendtartásról.
[2] 2011. évi CLXI. törvény a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról.
[3] Menyhárd Attila: A használati szerződések. In Vékás Lajos – Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. Wolters Kluwer, Budapest, 2014. 1902. o.
[4] Ptk. 6:357. § (1) bek.: „Haszonkölcsön-szerződés alapján a kölcsönadó meghatározott dolog időleges használatának ingyenes átengedésére, a kölcsönvevő a dolog átvételére köteles.”
[5] Ptk. 6:143. § (2) bek.: „A szerződésszegés következményeként a jogosult vagyonában keletkezett egyéb károkat és az elmaradt vagyoni előnyt olyan mértékben kell megtéríteni, amilyen mértékben a jogosult bizonyítja, hogy a kár mint a szerződésszegés lehetséges következménye a szerződés megkötésének időpontjában előre látható volt.”
[6] Ptk. 6:142. § [Felelősség szerződésszegéssel okozott károkért]
Aki a szerződés megszegésével a másik félnek kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa.
[7] A rPtk. 425. § (1) bekezdésének második mondata.
[8] Menyhárd Attila: A használati szerződések. In Vékás Lajos – Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. Wolters Kluwer, Budapest, 2014. 1907. o., hasonlóan Kőrös András: A bérleti szerződés. In Wellmann György (szerk.): Az új Ptk. magyarázata. VI/VI. Kötelmi jog. Harmadik, Negyedik, Ötödik és Hatodik Rész. HVG-ORAC, Budapest, 2018. 261. o.
[9] Menyhárd Attila: A használati szerződések. In Vékás Lajos – Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. Wolters Kluwer, Budapest, 2014. 1907. o.
[10] Ptk. 6:142. § [Felelősség szerződésszegéssel okozott károkért]
Aki a szerződés megszegésével a másik félnek kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa.