II. évfolyam 2. szám / 2020 június
Közlemények, hírek, események,
A koronavírus járvány hatása a biztosítási jogviszonyokra egyes országokban. (Összefoglaló)
[1] A járvány világméretűvé válásával magától értetődő volt, hogy a biztosítási jogászok nemzetközi szövetsége (AIDA) számos országban, köztük hazánkban is működő fiókszervezetei útján első kísérletet tesz annak felmérésére, milyen hatásokkal járt a járvány a biztosítási jogban. Az alábbiakban rövid összegzést adunk a számos jelentés alapján és egyszerű fordításban több ország beszámolójának egyes részleteit is felvillantjuk azzal, hogy olvasóink a teljes anyagot is tanulmányozhatják angolul a szervezet honlapján: https://aidainsurance.org/file/2020-05/69371365/covid-19-country-reports
[2] A Biztosítási Szakosztály is a jelentéstevők közt volt, Magyarországgal kapcsolatban azonban nem is volt valójában különösebb jelenteni való, hiszen az átmeneti jogalkotás sem érintette a biztosítási jogviszonyokat, kevés kivétellel vállalati-iparági intézkedésekről sem tudni (pl. díjhalasztás) és tudomásunk szerint a virus megjelenése, a rendkívüli intézkedések sora a biztosítási szolgáltatások rendben történő teljesítését sem akadályozta.
[3] Ami most már számos ország fejleményeit illeti, azokat több szempont szerint vizsgálja
1. A kötelmi jogi, illetve az eljárás jogi szabályok változása
Kivételesen bár, de napvilágot látott az elévülést általában “elodázó” szabályozás is pl.(Ausztriában).
2. A biztosítási jogi szerződési szabályok módosulása, jogviták, konfliktusok, a felügyelő hatóságok intézkedései, stb.
3. Egyes biztosítások helyzete
A biztosítás – de nem a biztosítási szerződés -jogviszonyait közvetlenül érintő szabályozás is kevés van, így pl. Németországban.
[4] A helyzetet a felügyelő hatóságok intézkedéseivel próbálják rendezni az egyes államokban. Általánosságban véve megállapítható, hogy a biztosításgazdaság sem volt a bekövetkezett eseményekre, a várható kockázatokra felkészülve, legfeljebb annyiban, hogy – ilyenekre gondolva – kizárta a járványok következményeit, vagy éppen fordítva azzal szegte el az igényeket, hogy csak meghatározott események káros hatásait értékelte.
[5] Ebből a szempontból külön helyet foglal el az üzemszünet biztosítás, hiszen a virus az érintett gazdaságokban tömeges üzemszünettel járt, ezek azonban csak akkor váltják ki a biztosító fizetési kötelezettségét, ha a szerződésben vállalt kárbiztosítási eseményhez kapcsolódnak (pl. tűz, törés). Egyes üzemszüneti fedezetek reagálnak csupán a fertőzésre, járványra, stb. (pl. akkor, ha az adott élelmiszeripari üzemben szalmonella fertőzés miatt áll le a gyártás). Az utasbiztosítások pedig egyébként egészséges biztosítottak esetében nem voltak képesek a karantén következményeit kezelni.
[6] Számos példát találunk arra, hogy a biztosítók a díjhalasztás intézményével élnek a biztosítási díj-részlet esedékességének későbbi időpontját határozva meg. Más esetekben az önrész visszafizetése iránti eljárásokban, pl. Olaszországban, szüneteltetik az igényérvényesítést.
[7] Arról általában véve sincs jelzés, hogy a rendkívüli állapot ténylegesen akadályozta volna a biztosítókat, mint szolgáltatókat a díjfizetéssel kapcsolatos adminisztrációban, a kárrendezés területén, stb. Ez talán azért sem következett be, mert több országban, pl. Új-Zéland a kialakult rendkívüli helyzetben is a biztosítást végzők munkáját különösen fontosnak minősítették és így az (egyébként másutt is) távmunka keretében is folytatódhatott. (Jelzések szerint a világszerte általánossá vált távmunka növelte az ún. cyber kockázatokat és a hozzájuk fűződő biztosítási szükségleteket is.)
[8] Számos országjelentés utal arra, hogy a járvány kapcsán elnehezülhet a vezető tisztségviselők felelősségi helyzete és ezzel a D/O biztosítások kárhányada is jelentősen romolhat majd. A jelzéseken kívül azonban egyelőre nem tudni a biztosításgazdaságot komolyan érintő közös keresetekről, nagyösszegű kárigényekről, még kevésbé ítéletekről, ítélkezési gyakorlatról.
[9] Kevés kivételtől eltekintve egyelőre annak sincs jele, hogy a történtek a biztosítási innovációt erősítették volna, mert ennek a konstrukciós munkában, a feltételszerkesztésben egyelőre kevés jelét lehet látni.
[10] A felügyelő hatóságok a nagy veszély láttán többnyire együttműködő magatartást tanúsítanak szabályozásuk alanyaival, így a biztosítókkal is. Így, pl. ha nem is felmentést, de könnyítéseket, határidőmódosítást is engedélyeztek a felügyeleti adatszolgáltatással kapcsolatban. Az ipar helyeslésével találkozott az a törekvés is, hogy a piac szereplőit igyekeztek rávenni ebben a sosem volt helyzetben, arra hogy a szokásos mértéket meghaladó módon törődjenek ügyfeleikkel és azok igényeivel. Csak kevés kivétel van a hatóság erőszakos beavatkozására, pl. a kizárások feloldásával kapcsolatban Braziliában.
[11] A rendelkezésre álló információk alapján első felületes összegzésül az állapítható meg, hogy a koronavírus nem változtatott lényegesen a biztosítási piac közjogi és magánjogi szabályozásán, annak gyakorlatán sem. Szerepét annak ellenére be tudta tölteni, hogy a járvány kapcsán vele szemben támasztott egyes túlzott elvárásoknak nem volt képes, de nem is volt hajlandó megfelelni.
Szerző: Kiss Ferenc Kálmán *
ügyvéd