IV. évfolyam 4. szám
Tanulmányok
Németh Ferenc:ügyvéd, Budapest
A káronszerzési tilalom érvényesülése a forgalmi adó visszaigényelhetősége esetén
Bevezető
[1] A folyóirat májusi számában egy olyan témakörnek az elmúlt 35 év során állandóan változó és alakuló gyakorlatát kíséreltem meg egy szakmai cikkben feldolgozni és összefoglalni, amelynek igen nagy jelentősége van a biztosítók mindennapi kárrendezési folyamatában. A kérdés egyrészt az, hogy a forgalmi adóval mint kárelemmel kapcsolatos vitatott szempontok levezethetők-e a régi és az új Ptk.-ból, figyelemmel a káronszerzés tilalmára, valamint, hogy ehhez feltétlenül szükséges-e a forgalmi adónak a megfelelő kárfajtába történő elhelyezése. A kérdés ráadásul nemcsak jogi, hanem gazdasági jelentőséggel is bír, hiszen a forgalmi adónak a károsulti oldalon történő feltétel nélküli felszámíthatósága a fekete-, de legalábbis a szürkegazdaság nemkívánatos térnövekedését eredményezné a javítóiparban, melynek során ezen adó az esetek igen nagy hányadában nem töltené be a társadalmi funkcióját, mivel nem a költségvetésbe kerülne, hanem a károsultnál maradna.
[2] Mint a tanulmányból kiderült a kérdés jogi megítélése az eltelt évtizedek során korántsem volt egységes az ítélkezési gyakorlatban, sőt a jelenlegi jogi szabályozás letisztultsága ellenére továbbra is előfordulnak eltérő értelmezések. Még ellentmondásosabbnak tekinthető azonban a gyakorlat a káronszerzési tilalom szempontja érvényesülésének vonatkozásában annak a fordított esetnek a megítélésében, amikor a már megfizetett forgalmi adót a károsult visszaigényelheti. Ezen cikkben most ennek az elmúlt évtizedekben tapasztalt ítélkezési gyakorlatát kísérlem meg bemutatni.
1. A felvetendő kérdés
[3] A kérdés tehát úgy vetődik fel, hogy amennyiben az adóalany szerviz a gépkocsi javításáról ugyan kiállítja a számlát, melyen az ÁFA tartalmat is feltünteti, melyet a károsult meg is fizet, azonban amennyiben ő maga is adóalany, akkor ezen forgalmi adót vissza is igényelheti.
[4] Mind a régi, mind a jelenleg hatályos ÁFA törvény szerint az adóalanyt megilleti a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az adóösszeget, melyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany rá áthárított (1992. évi LXXIV.tv.32.§(1) bek. a.) pont, 2007. évi CXXVII.tv.120.§ a.) pont).
[5] A kártérítés vonatkozásában tehát az a kérdés merül fel, hogy amennyiben a károsult is ÁFA adóalany, és ennél fogva a gépkocsi javítását végző szolgáltatást nyújtó másik adóalany gazdasági társaság (szerviz) által kiállított számlán felszámított forgalmi adó összegének a megfizetését követően jogosult a visszaigénylésére, akkor a biztosító a káronszerzés tilalmára vonatkozó szempontokra tekintettel jogszerűen vonja-e le a javítási költséget terhelő forgalmi adó összegét?
2. A Legfelsőbb Bíróság Pfv.IX.20.222/2004.sz. határozata (EH 2004. 1032.)
[6] Az első 17 év ítélkezési gyakorlata ebben a kérdésben is megegyezett a számla nélküli kárigényekhez hasonló nézőponttal, amely a forgalmi adót feltétel nélkül a kár részének tekintette. Ezen gyakorlat betetőzése volt, amikor a Kúria (akkor még Legfelsőbb Bíróság) elvi jelentőséggel foglalt állást ebben a kérdésben a Pfv.IX.20.222/2004. sz. felülvizsgálati határozatában, melyet EH 2004. 1032. sz. alatt jelentetett meg a Bírósági Határozatok tárában. A határozatban jogellenesnek minősítette az alperesi biztosító részéről a forgalmi adónak a bruttó javítási költségből történő levonását, melyet az alábbiakkal indokolt: „A kár mértékére vonatkozó szabályokat a Ptk.355.§-ának (4) bekezdésében határozza meg. Kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges. A károsult vagyonában beállott értékcsökkenés az adott esetben pénzeszközeinek a kötelezett hibájából történt időleges elvonásában állt. A kár mértékét a felperes a bemutatott számlával teljeskörűen igazolta. A Legfelsőbb Bíróság megállapította: az alperesek szerződésének egyetlen olyan rendelkezése sincs, amelyből az a következtetés vonható le, hogy a biztosító a károsultnak fizetendő kártérítés összegéből az általános forgalmi adót levonhatná. Az I.r. alperes fizetési kötelezettségét a R. alapján létrejött polgári jogviszony alapozza meg, melyre nincs hatással, hogy a felperest vállalkozásával kapcsolatban fennálló adóigazgatási jogviszony keretében milyen jogok illetik, és milyen kötelezettségek terhelik. Az adózás rendszerében, az arra irányadó jogszabályok az áfa visszatérítésének kedvezménye mellett a felperes számára kötelezettségeket is megállapítanak. A polgári jog szabályai szerint létrejött kötelezettség teljesítése szempontjából azonban mindezek közömbösek és egyik félnek sem szolgálhatnak előnyére vagy hátrányára.”
3. A határozat kritikája
[7] A határozattal szemben álláspontom szerint az alábbi ellenérvek hozhatóak fel. A kérdés szempontjából nem tartom jelentősnek azon hivatkozást, hogy az alperesek (a tényleges károkozó és a felelősségbiztosítója) szerződésében nincsen olyan rendelkezés, amely az ÁFA levonhatóságára utalna. Erre ugyanis nincs is szükség, hiszen a károsult nem alanya a felelősségbiztosítási szerződésnek, közötte és az alperesek között egy deliktuális felelősségi jogviszony jött létre a baleset során a gépkocsijában okozott kár miatt, amely megtérítését alapvetően a Ptk.-nak a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint érvényesíthette. Ebből következőleg a káronszerzés szempontjait ugyanúgy a régi Ptk. 355.§ (4) bekezdéséből kell levezetni, mint a számla nélküli javítás esetében történt. (Mely jogszabályt egyébként, mint kiinduló pontot, a határozat indoklása is felhívta.) Erre tekintettel pedig nehezen érthető, hogy miért ne lennének a kártérítési szabályok szerinti teljesítési kötelezettség szempontjából közömbösek, hogy a károsultat az adóigazgatási jogviszony keretében megilleti az adó visszatérítés joga.
[8] Kétségtelen, hogy az adójogviszony sok tekintetben különbözik a polgári jogviszonytól, hiszen amíg a polgári jogi kapcsolatokat a diszpozitivitás, a felek mellérendeltsége és a szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyensúlya jellemez, addig az adójogviszony közhatalmi jellegű, melynek jellemzője az alá-, és fölérendeltség és kizárólag normatív aktusok alapján jönnek létre. Az adójogviszony közjogi (vertikális) jogviszony, ahol az állam hatalmi pozícióban van. Mint ahogy az is tény, hogy az adóalany károsultat a gazdasági vállalkozásával kapcsolatban fennálló adóigazgatási jogviszony keretében nyilvánvalóan nemcsak jogok (pl. ÁFA visszatérítés) illetik meg, hanem kötelezettségek is terhelik. Azonban ez miért változtatna a kártérítés szempontjain?
[9] Amikor ugyanis az adó-, és számviteli szabályoknak megfelelően kiállított javítási számlán lévő ÁFA tartalom, mint költség megfizetésre kerül a Ptk.6:522. § (2) bek. c.) pontja alapján, és utána ugyancsak az adójogviszony keretében kerül az adóhatóságon keresztül a költségvetésbe, mégsem hivatkozhat arra a károkozó, hogy az kívül esik a kártérítés keretein. Minthogy pedig a javítási számla ÁFA tartalma kárelem is egyben, a károsult adóalany által visszaigényelhető ugyanazon összeg is polgári jogi szempontból a kárfogalom körébe tartozó. Ezt pedig az sem befolyásolja, hogy a károsult az ÁFA törvény alapján az adómegállapítási időszakban aszerint tud élni a visszatérítéssel, hogy az összes adófizetési kötelezettsége és az összes visszaigénylési jogosultsága közötti egyenlege pozitív vagy negatív. Hiszen ha más gazdasági ügyletéből kifolyólag az adó elszámolási időszakban több ÁFA fizetési kötelezettsége keletkezett, mint amennyit a gépjármű javításának a számlájából visszaigényelhet, a visszaigénylés akkor is megtörténik, csak oly módon, hogy beszámítódik a többlet befizetési összegébe, azaz a vagyoni egyenlegében a javára jóváírásra kerül.
[10] A kártérítés szempontjából tehát annak van jelentősége, hogy a károsult megbomlott vagyoni egyensúlya helyreálljon, amely a nettó javítási költség megfizetésével meg is történik, amennyiben tehát a visszaigényelhető vagy az egyenlegében jóváírandó ÁFA összegét a biztosító nem vonhatná le, akkor azzal az összeggel ugyancsak a káronszerzés tilalmával ellentétes módon ugyanúgy gazdagodna, mint a számla nélküli eseteknél megfizetett forgalmi adóval.
[11] Amennyiben csupán azért nem lenne beszámítható a kártérítés összegébe a visszaigényelhető ÁFA összege, mert arra a polgári jogtól eltérő jogviszony keretein belül van mód, akkor ezen az alapon a baleseti személysérültek keresetveszteségébe sem lehetne beszámítani a társadalombiztosítási juttatások (pl. táppénz) összegét, hiszen az szintén egy másik (társadalombiztosítási) jogviszony keretében kerül megtérítésre. Ilyen érvelést azonban az ítélkezési gyakorlatban nem találunk, hiszen e vonatkozásban is a kártérítésen belüli megtérülési szempontok bírnak jelentőséggel. „Az 1/2014. PJE határozat által a új Ptk. alkalmazása során is irányadónak tekintett PK 46.sz. állásfoglalás a társadalombiztosítási ellátások levonását tárgyalja, illetve a károkozó kettős helytállási kötelezettségét, egyrészt a károsult irányába felelősségi alapon, másrészt a társadalombiztosítási szerv irányába a közjogi megtérítési igény alapján. Az abban foglalt elvek annak ellenére helytállóak, hogy az indokolásban megjelölt jogszabályok már nincsenek hatályban.” [1]
[12] A bekövetkezett kárral összefüggésbe hozható máshonnan megtérülő és kárelemnek minősíthető összegek tehát mindenképpen beszámítandóak, mert a károsult megbomlott vagyoni egyensúlya csak így állhat helyre anélkül, hogy káronszerzés keletkezne.
4. A helyesnek tekinthető gyakorlat
[13] Annak ellenére, hogy az ÁFA visszaigényléssel kapcsolatos vitás esetek jóval kisebb számúak a számla nélküli kárrendezés során meg nem fizetett forgalmi adó ügyekhez képest (hiszen a károsultak között az ÁFA adóalanyok vannak kisebbségben), mégis találunk olyan alapvetően helyes szemléletű határozatokat, melyek szembe mennek az EH-ban elfoglalt nézettel. „Megállapította azonban azt is a bíróság, hogy ezen javítási költségből az ÁFA tartalom vonatkozásában – a felperes által csatolt okirati bizonyíték alapján – az arányosított ÁFA visszaigénylés körében 5.303,- Ft megtérült. Alperes által térítendő felperesi vagyonban bekövetkezett csökkenés mértékét ezért 115.230,- Ft-ban lehet meghatározni, amely szükséges ahhoz, hogy a felperest ért teljes kár reparációra kerüljön. … Hangsúlyozza a bíróság, hogy ugyan felperes jogosult a teljes kárösszeg megfizetésének igénylésére, azonban nem jogosult annak a kártérítési összegnek az alperestől történő követelésére, amely máshonnét megtérült. Utal arra is a bíróság, hogy amennyiben felperes az adózásra vonatkozó előírások változása miatt, illetve a gépkocsi használati jellegének megváltozása miatt, az 5.303,- Ft-os arányosított adó visszatérítésére lenne köteles, abban az esetben – az elévülési időn belül – érvényesítheti alperessel szemben az ekként már meg nem térülővé váló kárát, azonban ezt megelőzően e vonatkozásban a kár tényleges bekövetkezésének megállapítására lehetőség nincs. Megjegyzi továbbá a bíróság, hogy a közzétett eseti döntésekben kifejtett álláspont és más ügyekben hozott döntések a bíróságot jelen per elbírálása során nem kötik.” (Siófoki Városi Bíróság 2.G.20.810/2010.sz.)
[14] Ezen határozatot a másodfokon eljárt bíróság az alábbiakkal hagyta helyben: „Kétségtelen tény, hogy az ÁFA igénylés csak lehetőség, arra a felperest semmilyen jogszabály nem kötelezi, azonban abban az esetben, ha az ÁFA-t ténylegesen visszaigényli, úgy ezt a kártérítési igény elbírálásakor figyelembe kell venni. Abban az esetben ugyanis, ha a bíróság az alperest a felperesi keresetnek megfelelően marasztalta volna, úgy a visszaigényelt 5.303,- Ft-tal a felperes jogalap nélkül gazdagodna, amely pedig a káron szerzés tilalmába ütközne.” (Somogy Megyei Bíróság 3.Gf.20.483/2011.)
[15] Az EH határozathoz képest a későbbiekben a Kúria által hozott döntések között is megjelentek ellentétes nézetek, mint pl. a BH 2007. 410. sz. alatt, amelyben arra is utal a legmagasabb bírói fórum – egyetértve másodfokon eljárt bírósággal – miszerint „vélelmezte, hogy a gépjármű megvásárlása alkalmával a tulajdonos az általános forgalmi adó összegét visszaigényelte” arra tekintettel, hogy „a kár összegét a Pp.164.§(1) bekezdésében írott általános bizonyítási szabály szerint a károsultnak kell bizonyítani. A felperes felülvizsgálati kérelmében előadott indokaival szemben nem az alperesnek kell tehát az adóhatóságnál tisztázni, hogy az általános forgalmi adó visszatérítésére sor került-e, hanem a károsultnak kell bizonyítani, hogy a vagyonában bekövetkezett kár az általános forgalmi adóval növelt értékének felel meg.”
[16] A magam részéről átgondolásra érdemesnek tartok még egy jogi szempontot. Mégpedig, hogy elégséges-e az ÁFA-nak a kárból történő levonását csak akkor alkalmazni, ha a visszatérítés ténylegesen megtörtént, amennyiben viszont a károsult arra hivatkozik, hogy ezen jogával nem kíván élni, akkor nem? Az ugyanis a kárenyhítési elvárásokba ütközne, hogy ha a károsultnak lehetősége van a kár mértékét csökkenteni, azonban ezt mégsem tenné, mondván, hogy azt fizesse meg inkább a biztosító. Majd később akár élne is a visszaigénylési jogával, melyet a biztosító az adótitok miatt már nem tud ellenőrizni. Egyébként is életszerűtlennek tekinthető egy vállalkozás részéről, hogy ne éljen az adóhatóság felé ezen jogával, így felvetődhet, hogy amennyiben azt mégsem teszi, úgy az a Ptk. 6:525.§-a szerinti kárenyhítési lehetősége elmulasztásaként értékelhető, melynek következtében a forgalmi adó megfizetését ugyancsak nem követelheti a felelősségbiztosítótól.
[17] A teljesség kedvéért ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a jelenleg hatályos ÁFA törvény 124. § (4) bekezdésében foglaltak szerint nem vonható le a személygépkocsi üzemeltetéséhez és fenntartásához szükséges szolgáltatást terhelő előzetesen felszámított adó összegének 50%-a. Ez pedig azt jelenti, hogy a gépjármű javítási költségéből megfizetett forgalmi adónak az adóalany károsult csak az 50%-át igényelheti vissza, így a biztosítók levonási joga csak ezen arányos mértékig terjed.
Összegzés
[18] A jelen és az elmúlt lapszámban megjelent dolgozataimmal megkíséreltem áttekintést adni a forgalmi adónak, mint kárelemnek a káronszerzés törvényi tilalmával fennálló kapcsolatával összefüggésben tapasztalható korántsem egységesnek mondható ítélkezési gyakorlatáról. Annak ellenére, hogy az ÁFÁ-s számla hiányában a forgalmi adót a jogi szabályozás sem tekinti kárelemnek (2009.évi tv. (Kgfb.) 32/A.§ (2) bek., 2014. évi LXXXVIII.tv. (Bit.) 123.§ (1) bek.), de még így sem minden bíróság részéről megfelelően alkalmazott, mégis hasznosnak tartanám, ha a jogalkotó konkrét jogi normában szabályozná a forgalmi adónak a károsult részéről történő visszaigényelhetősége esetére vonatkozó kártérítési szempontokat is. Mindezt az egyértelmű jogi helyzet, valamint annak érdekében, hogy ne csak a Ptk. 6:522.§ (3) bekezdéséből legyen a káronszerzés tilal
mi szempontok érvényesülése levezethető.
[1] Fuglinszky Ádám: Kártérítési jog, HVG-ORAC lap-és könyvkiadó Kft. 2015. 802. o.