II. évfolyam 3. szám / 2020. október


 

Tanulmányok


 

Csöndes Mónika *
egyetemi adjunktus (BCE)

 

A Covid-19-járvány és a szerződésszegésért való felelősség alóli mentesülés egyes kérdései

 

1. Bevezetés

 

[1]  Az Egészségügyi Világszervezet (a továbbiakban: WHO) 2020. január 30. napján nemzetközi horderejű közegészségügyi-járványügyi szükséghelyzetnek nyilvánította a Covid-19-járványt.[1] A szükséghelyzet a WHO – 2009. évi XCI. törvénnyel kihirdetett – Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályai értelmében közegészségügyi-járványügyi intézkedési kötelezettséget rótt a magyar államra. Ennélfogva van jelentősége annak, hogy az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 56. §-ának (5) bekezdése az Eütv. 44-52. és 56-74. §-ai alkalmazásában felhívja a fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről szóló 18/1998. (VI. 3.) NM rendeletet. Az (5) bekezdésben foglalt rendelkezés értelmében a hivatkozott NM rendeletben meghatározott fertőző betegséggel azonos tekintet alá esik „az Egészségügyi Világszervezet 2009. évi XCI. törvénnyel kihirdetett Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályai rendelkezéseire tekintettel nemzetközi horderejű közegészségügyi-járványügyi szükséghelyzet előidézésére képes, korábban ismeretlen vagy szokatlanul súlyos formában, illetve a megszokottnál lényegesen nagyobb gyakorisággal, járványosan előforduló betegség vagy állapot is”.[2] A WHO 2020. március 11. napján világjárványnak nyilvánította a Covid-19 vírusfertőzés okozta járványos megbetegedéseket,[3] amely állapot a mai napig fennáll. Ugyanezen a napon Magyarország Kormánya a 40/2020. (III. 11.) Korm. rendelettel az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető tömeges megbetegedést okozó humánjárvány következményeinek elhárítása, a magyar állampolgárok egészségének és életének megóvása érdekében Magyarország egész területére veszélyhelyzetet hirdetett ki. A 40/2020. (III. 11.) Korm. rendelet 2020. június 18. napjával hatályát vesztette, de a Kormány ugyanezen a napon a 283/2020. (VI. 17.) Korm. rendelet útján Magyarország egész területére egészségügyi válsághelyzet elrendelésével járványügyi készültséget vezetett be.

 

[2]  A COVID-19 megbetegedések és fertőzések nyomán a járvány megfékezésére, továbbterjedésének megelőzésére, illetve következményeinek elhárítására megalkotott rendkívüli állami és hatósági intézkedések szerte a világban alapvető változásokat eredményeztek nemcsak a társadalmi normák világában, hanem a gazdasági élet működésében is. A COVID-19-pandémia és az arra tekintetettel megalkotott állami, hatósági intézkedések számottevően érintették nemcsak a hazai és a globális (termelési, értékesítési, szolgáltatási) ellátási láncokat, hanem a magánszemélyek polgári jogi jogügyleteit is. Számos szerződő fél került olyan helyzetbe, hogy valamilyen korlátozás vagy akadály miatt részben vagy egészben elnehezült, vagy lehetetlenné vált a szerződéses kötelezettségének a teljesítése.

 

[3]  Az így előállt szerződéses kötelezettségek teljesítésével kapcsolatos jogviták elbírálását alapvetően határozza meg, hogy az érintett jogviszonyok nemzetközi elemet tartalmaznak-e, mert ez esetben az ügy érdemében való döntést meg kell, hogy előzze – jogválasztásról szóló megállapodás hiányában – a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jog meghatározása vagy az irányadó anyagi jogi jogegységesítést megvalósító nemzetközi egyezmény kiválasztása. A jogvita elbírálása szempontjából meghatározó az is, hogy a szóban forgó szerződés tartalmaz-e, és ha igen milyen rendelkezést a nem teljesítés eseteire. A szerződő felek közötti jogvita természete attól is függ, hogy a járvány megjelenése előtt vagy már a járvány idején megkötött szerződésről van-e szó.

 

[4]  A COVID-19-járványnak a szerződéses jogviszonyokban számos magánjogi jogkövetkezménye lehet.[4] Jelen tanulmány csak a szerződésszegésért való felelősség alóli mentesülés kérdéseit tárgyalja. A tanulmány fókuszában a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:142. §-ában foglalt rendelkezés áll, de a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.)[5] hatálya alatt kialakult gyakorlat is értékelésre kerül a jogalanyokkal szemben támasztott elvárhatósági mérce szempontjából.

 
2. A szerződésszegésért való felelősség általános szabályai a Ptk.-ban

 

2.1. A szerződésszegés szabályozása a Ptk.-ban

 

[5]  A rPtk. A szerződésszegés cím alatt (rPtk. 298-313. §) szabályozta a szerződésszegés egyes nevesített eseteit (kötelezett késedelme, jogosult késedelme, hibás teljesítés, teljesítés lehetetlenné válása, teljesítés megtagadása), valamint a szerződésszegés közös szabályait (rPtk. 314-318. §). A Ptk.-ban lényeges változás, hogy a jogalkotó a szerződésszegés közös szabályait ’A szerződésszegés általános szabályai’ cím alatti fejezetbe a szerződésszegésre vonatkozó rendelkezések élére helyezte (Ptk. 6:137-152. §), és csak ezt követően kodifikálta a szerződésszegés egyes nevesített eseteit (Ptk. 6:153-184. §). A szerződésszegés általános szabályainak fontosságát mutatja, hogy „e normák szerint ítélendők meg a külön nem nevesített szerződésszegések, és ezek a rendelkezések alkalmazandók a nevesített szerződésszegésekre is akkor, ha az adott szerződésszegés külön szabályai nem írnak elő eltérő rendelkezéseket”.[6]

 

[6]  A Ptk. 6:137. §-ában foglalt rendelkezés szerint a kötelezett a szerződést akkor szegi meg, ha a szerződés alapján őt terhelő kötelezettség szerződésszerű teljesítése bármely okból elmarad. A szerződésszegés általános fogalmának a meghatározása, ennek a korábban csak tankönyvi definíciónak a normatív formába öntése és kodifikálása azért jelentős változás, mert ezzel a Ptk. a 6:137. §-a szerint minősülő tényállásokra a szerződésszegés általános szabályait is alkalmazni rendeli. Ha viszont valamely nevesített szerződésszegési esetként minősül az elbírálandó tényállás, akkor az általános szabályok mellett a nevesített szerződésszegési esetre vonatkozó objektív és kárfelelősségi jogkövetkezmények[7] is alkalmazandók lesznek. Akár valamely nevesített szerződésszegési eset (késedelem, hibás teljesítés, teljesítés lehetetlenné válása, teljesítés megtagadása, jognyilatkozat tételének elmulasztása), akár a Ptk. 6:137. §-ának hatálya alá tartozik az elbírálandó tényállás, amikor a Ptk. a ’felelős’ szót használja valamely rendelkezésében, akkor alapesetben a 6:142. §-ában foglalt normára utal.

 

[7]  A Covid-19-járványra figyelemmel kiemelendő, hogy a rPtk. és a Ptk. is szerződésszegésként szabályozza a lehetetlenülést, és a természetbeni teljesítés korlátjaként tekint a teljesítés lehetetlenné válására.[8] A két kódexben a teljesítés lehetetlenné válásának esetére elrendelt jogkövetkezmények szabályozása alapjait illetően szintén azonosak.

 

2.2. A Ptk. 6:142. §-ának alkalmazási köre

 

[8]  A kontraktuális és a deliktuális felelősségi jogviszonyok eltérő természetére és gyökerére tekintettel a jogalkotó a Ptk.-ban új alapra helyezte a kontraktuális kárfelelősség szabályozását (Ptk. 6:142-6:147. §). Eltérő szabályokat állapított meg a kimentés feltételrendszerére, valamint a megtérítendő károkra. Ki kell emelni: a 6:142. § alkalmazási köre túlmutat a Ptk. Hatodik Könyvének XXII. Fejezetén, a Ptk. több rendelkezése utal rá. Hatása átsugárzik a Ptk.-n kívüli más jogszabályokra is, ugyanis számos más jogszabály tartalmaz utalást a Ptk. szerződésszegésért való felelősségi szabályaira, és rendeli alkalmazni azokat valamilyen magatartás tanúsítása vagy tevékenység gyakorlása során okozott károk megtérítésére.

 

[9]  A Ptk. Hatodik Könyvének Második Részében A szerződés általános szabályai cím alatti §-ok közül számos utal vissza a szerződésszegésért való felelősség szabályaira. A 6:142. §-t hívja fel az együttműködési és tájékoztatási kötelezettség kapcsán a 6:62. § (2) bekezdése, a bíróságnak a szerződést érvényessé nyilvánító döntése kapcsán a 6:110. § (2) bekezdése, a szerződésnek a felek akaratából történő érvényessé válása kapcsán a 6:111. § (2) bekezdése, az akadályközlési kötelezettség kapcsán a 6:126. § (2) bekezdése, az elállás, felmondás kapcsán a 6:140. § (3) bekezdése, a lehetetlenné válásért való felelősség kapcsán a 6:180. §-a, a vagylagos szolgáltatás lehetetlenné válása kapcsán a 6:181. § (2) bekezdése, a foglaló kapcsán a 6:185. § (2) és (3) bekezdései, a kötbér kapcsán a 6:186. § (1) bekezdése, a jogvesztés kapcsán a 6:190. § (1) bekezdése. A Ptk. a Harmadik Könyvben A jogi személy cím alatt több rendelkezésben is felhívja a szerződésszegésért való felelősség szabályait, így a 6:142. §-t is.[9]

 

[10]  Másfelől, a 6:142. § nem minden szerződésszegéssel okozott kár iránti igény érvényesítése során irányadó szabály. A Ptk. maga állapít meg a 6:142. §-ához képest enyhébb felelősségi szabályokat ingyenes kötelezettségvállalások (lásd a 6:147. §-nál), valamint szigorúbbakat közreműködő jogosulatlan igénybevétele [6:148. § (2) bekezdése] esetén. Eltérő felelősségi mércével lehet találkozni a használati és a letéti szerződések részletszabályaiban is azokban az esetekben, ha a szerződő fél a másik fél hozzájárulása nélkül albérletbe stb. adja, vagy másnak használatra átengedi a dolgot, felelőssége ilyenkor ugyanis minden olyan kárért fennáll, amely a jogellenes átengedés nélkül nem következett volna be.[10]

 

[11]  A Ptk. nem tartalmaz önálló kimentési szabályt a gondossági kötelmekre, ezért nem mellőzhető a 6:142. §-a szerinti feltételek vizsgálata gondossági kötelmeknél sem.[11] Álláspontom szerint attól a felelősség még nem lesz felróhatósági alapú, hogy a szerződésszegés a kötelezett nem gondos eljárása[12] esetén állapítható meg. Az egy kérdés ugyanis, hogy a jogosultnak mit kell bizonyítania a szerződésszegés megállapításához, az pedig egy másik kérdés, hogy a kötelezettnek mit kell bizonyítania a felelősség alóli mentesülés érdekében. Ezek vizsgálatát tehát nem összekapcsolni, hanem elválasztani kell.[13] Ha pedig ugyanazon szerződésen belül a szolgáltatás eredmény- és gondossági kötelezettségek teljesítésére is irányul, akkor előzetesen azt kell megvizsgálni, hogy az állított szerződésszegés eredmény-, avagy gondossági kötelezettségre vonatkozik-e.[14]

 

[12]  A Ptk. 6:1. § (3) bekezdésére és a 6:59. §-ára tekintettel úgy lehet állást foglalni, hogy a 6:142. § nem kógens szabály, a szerződő felek a Ptk.-tól eltérően is megállapodhatnak a felelősség alóli mentesülés kérdésében, figyelemmel azonban a törvényi korlátokra, mint például a 6:152. §-ban meghatározott tilalomra, valamint az érvénytelenségi okokba ütközésre. A Ptk. javaslatának miniszteri indokolás szerint is a szerződésszegés szabályai alapvetően diszpozitívak, azoktól tehát a felek egyező akarattal eltérhetnek, kivéve, ha az eltérést a törvény (például fogyasztó és vállalkozás közötti szerződések bizonyos vonatkozásaiban) tiltja.

 

3. A szerződésszegésért való felelősség alóli mentesülés megítélésének kérdése a rPtk., illetve a Ptk. szabályozási eltéréseire figyelemmel

 
[13]  A szerződésszegésért való felelősség alóli mentesülésre vonatkozó rendelkezések mások a rPtk.-ban, illetve a Ptk.-ban. A rPtk. hatálya alá tartozó tényállásoknál az irányadó szabály az, hogy a 318. § útján felhívott 339. § (1) bekezdése értelmében mentesülhet a felelősség alól a szerződésszegő, ha bizonyítja, hogy „úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható”. A Ptk. 6:142. §-a pedig akként rendelkezik, hogy a szerződésszegő „mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa”. Ez a különbség elsőre azt a kérdést veti fel, hogy az eltérő törvényszöveg okán vajon más, eltérő felelősségi mérce kell, hogy érvényesüljön a rPtk. hatálya alá tartozó szerződésszegési tényállásokban, mint a Ptk. hatálya alá tartozóknál? Álláspontom szerint nem indokolt, hogy a jogalanyokkal szemben támasztott felelősségi mérce szigorúsága alapjaiban legyen eltérő, éspedig azért, mert a Ptk. javaslatának miniszteri indokolása szerint az új szabályozás megalkotásának célja és jogpolitikai indoka az volt, hogy a bírói gyakorlatban jelen lévő, évtizedek óta fokozatosan szigorodó tendenciát normatív formába öntse, és elszakítsa a szerződésszegéssel okozott károkozásért való felelősséget a felróhatósági elvtől.[15]

 

3.1. A Ptk. 6:142. §-ában foglalt rendelkezés megalkotásának jogpolitikai indoka

 

[14]  A kontraktuális és a deliktuális felelősségi jogviszonyok eltérő természetére és gyökerére tekintettel helyezte a jogalkotó a Ptk.-ban új alapra a kontraktuális kárfelelősség szabályozását (6:142-147. §). A szerződésszegésért való felelősség alóli mentesülés ítélkezési gyakorlatát bemutató kodifikációs előtanulmányokra[16] is figyelemmel a Ptk. újrakodifikálásának folyamatában már a 2002. évi Koncepció megalkotásakor rögzítést nyert: a szerződésszegésért fennálló kárfelelősség a deliktuális kárfelelősséghez képest önálló alakzatban nyerjen szabályozást. A változtatás indokaként az állt, hogy piacgazdasági viszonyok között a szerződésszegés kártérítési következményei más elvi alapon állnak, mint a deliktuális kárigények.

 

[15]  A 2002. évi Koncepció indokolása szerint az üzleti élet szerződései körében megnehezül, sőt gyakran lehetetlenné is válik a felróhatóság vizsgálata már csak azért is, mivel a piaci forgalomban részt vevő jogalanyok szerződésszegései esetében a szerződésszegésre vezető magatartások személytelenné válnak. A 2002. évi Koncepció ezért azt az álláspontot képviselte, hogy az új kódex a szerződésszegési kártérítési szankciót ne kösse a felróhatóság feltételéhez, azaz a szerződésszegő fél ne menthesse ki magát azzal, hogy a szerződésszegés elkerülése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A későbbi kodifikációs javaslatok indokolásaiban ez a koncepcionális változtatás iránti szándék további elméleti megalapozást is nyert. Az indokolások utaltak arra, hogy piacgazdasági körülmények között az üzleti viszonyokra jellemző nagyszámú, egymással bonyolult kölcsönhatásban álló tényező közül igen nehéz kiválasztani a releváns magatartásokat, és azok között ugyancsak problematikus értékelni az esetleges emberi hibák szerepét és súlyát. Éppen ezért abból helyes inkább kiindulni, hogy valamely tevékenység üzletszerű folytatása szükségszerű kockázatvállalást jelent, és az esetleges konfliktus feloldása nem a magatartás utólagos értékelésével, hanem a tevékenységgel együtt járó kockázat telepítése útján célszerű. A nem szerződésszerű teljesítés szankcionálását nem lehet a szerződésszegő fél igyekezetétől függővé tenni, a szerződésszegéssel ugyanis a másik fél jogos ügyleti várakozásai hiúsulnak meg.[17] Az indokolásokban megjelent az az álláspont is, hogy ez a megközelítés a nem kifejezetten üzleti szerződések körében is megfelelő, általában itt is helyes a kimentés szabályainak a felróhatóságtól való elszakítása.[18] A 2002. évi Koncepció utalt arra is, hogy a javasolt változtatás „nem módosítaná tehát alapvetően az élő jogot; ellenkezőleg: lényegében a hatályos bírói gyakorlat valósághű törvényi kifejezése volna csupán”.[19] A Ptk. javaslatának miniszteri indokolásából kitűnik, hogy a jogalkotó a 2002. évi Koncepcióban már kidolgozott elméleti megfontolásokra figyelemmel választotta el a kontraktuális felelősséget a változatlanul felróhatósági elven nyugvó deliktuális kárfelelősségi rendszertől, és állapított meg eltérő szabályokat a kimentés feltételeire és a megtérítendő károkra.

 

3.2. A szerződésszegésért való felelősség alóli mentesülés gyakorlata a rPtk. hatálya alatt

 

[16]  A rendszerváltozást követően polgári jogunk átalakulásában meghatározó szerepet játszott a piacgazdaságra való áttérés időszaka. A szerződési jogunk esetében is lényeges változással járt a piaci viszonyokhoz való igazodás követelménye. A rendszerváltozás után megjelent rPtk. kommentárok szerződésszegési fejezeteiből már kikerültek a különböző ideológiai utalások, de helyükre más nem került. E rPtk. kommentárokban a 318. §-hoz fűzött magyarázatok a tételes jogi szabályok értelmezése és kibontása mellett lényegében döntően ítéletismertetésekre szorítkoztak, a szerződésszegésért való felelősség elméleti alapjaival, céljaival kapcsolatos kérdéseket nem érintettek. Noha ez kézenfekvő lett volna, hiszen a rendszerváltozással a társadalmi-gazdasági változások hatására a szerződésekre vonatkozó jogi szemlélet is módosult. Mindenesetre ekkor az már nem képezte vita tárgyát, hogy piacgazdasági viszonyok között a gazdálkodás üzletszerűséget feltételez, a termelő, a szolgáltató, a kereskedelmi tevekénységet rendszeresen és nyereségszerzés érdekében (nem pedig szükségletkielégítési céllal) folytatják.[20]

 

[17]  Jelen tanulmány nem tárja fel részletesen a rPtk. gyakorlatát, de az alábbiakban rámutat a bírói gyakorlatban állandósult olyan ítélkezési irányokra, amelyek álláspontom szerint alá is támasztják a Ptk. kodifikációja során kikristályosított koncepció megalkotásának alapjául szolgáló indokokat.

 

[18]  Az eseti döntésekből levonható tanulság, hogy a felelősség alól nem tudott mentesülni a szerződésszegő fél akkor, ha jogos ok nélkül tagadta meg a teljesítést.[21] Kötelezetti késedelem esetén a szállítási, mezőgazdasági termékértékesítési, vállalkozási szerződéseknél állandósult az a gyakorlat, hogy a szerződésszegő viseli a saját teljesítési képessége (pl. idő, munkaerő), valamint az alapanyag, a gépi technológia, a felszerelés hiányának, illetve nem megfelelő felmérésének a következményeit. Az ilyen jogvitákban a kimentés alapjául azt fogadták el a bíróságok, ha a kötelezett érdekkörén kívüli, elháríthatatlan ok merült fel. Ilyenként minősültek a rendkívüli időjárási viszonyok, amennyiben azokra a kötelezett előzetesen nem készülhetett fel vagy az olyan esetek, amikor a jogosult valamilyen közbenső intézkedésének nem tett eleget, és ez akadályozta a kötelezettet a teljesítésben.[22] A hibás teljesítés bírói gyakorlata azt mutatja, hogy a 318. § útján felhívott 339. § alig vezetett a felelősség alóli mentesülésre. A joggyakorlatból kevés példa hozható fel arra, hogy a kimentés sikeres lett volna, az ítéletekben megjelenő visszatérő indokolás szerint ugyanis a kötelezett akkor járt volna el úgy, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, ha hibátlanul teljesít.[23] Ha a szerződésszegés az együttműködési kötelezettség nem teljesítésében állt, nem eredményezett mentesülést a szerződésszegő számára az olyan kimentési ok sem, hogy a magatartása nem volt felróható.[24] Eseti döntések tanulsága szerint nem vezetett mentesülésre sem a saját üzemi rend szervezési vagy egyéb zavara, sem a fél alkalmazottainak magatartása.[25] A szerződésszegő továbbá nem tudott sikerrel hivatkozni a felróhatóság hiányára speciális szakmai (ágazati) szabályok, üzleti szokások, szokványok be nem tartása esetén.[26] A szerződésszegéért való felelősség alóli mentesülés szigorodása figyelhető meg abban is, hogy számos esetben a bíróságok nem állapították meg a felelősséget a szerződésszerű teljesítés elmaradásáért akkor, ha a szerződésszegéssel okozott kárt érdekkörön kívüli vagy elháríthatatlan körülmény okozta, megállapították viszont akkor, ha az erre való hivatkozás sikertelennek bizonyult.[27]

 

[19]  A rPtk. felelősség alóli mentesülési gyakorlatából jellemzően a szervezeti jogalanyokra hozhatók fel példák. Kiemelésre érdemes ugyanakkor a rPtk. gyakorlatából két olyan ügy is, amely azt mutatja, hogy az adott helyzetben elvárható magatartás mércéjét magánszemélyeknél is szigorúra szabták a bíróságok. A Legfelsőbb Bíróság szerint a társasház közös képviselője a mulasztásaival okozott károk megtérítése alól – betegségére hivatkozással – nem mentesülhet, ha a helyettesítés érdekében intézkedést nem kért (Legf.Bír.Pfv.I.22.048/2001.). Egy későbbi ügyben pedig a Kúria úgy foglalt állást, hogy nem mentesülhet az adásvételi szerződés eladója, ha szerződéses vállalása ellenére nem intézkedett az ingatlanon fennálló végrehajtási jog törlése iránt (BH2017.15). A döntések érvként szolgálhatnak amellett, hogy az ellenőrzési kör fogalma értelmezhető és adaptálható törvényi feltétel magánszemélyek esetében is, vagyis a szerződésszegésért való felelősség új szabályai – válaszul a gyakran elhangzó kritikákra – nem csak az üzleti viszonyokban alkalmazhatók. A Ptk. gyakorlatában erre figyelemmel a szervezeti jogalanyokkal és a magánszemélyekkel szemben támasztott eltérő szigorúság akként fejeződhet ki, hogy ’az ellenőrzési körön kívüli körülmények’ fogalmának nyilvánvalóan szélesebb tartalmat lehet adni egy magánszemély esetében, mint a szervezeti jogalanyoknál.

 

[20]  A szakmai közbeszédben gyakran történik utalás arra, hogy miért volt szükség a Ptk. 6:142. §-a szerinti ’ellenőrzési kör’ fogalom bevezetésére, ha egyszer a felelősségi jogunkban van már egy ’tevékenységi kör’ fogalom. Megjelenik az irodalomban olyan megközelítés is, amely a fogalmakat alapvetően azonosítja is, és a szerződésszegésért való felelősség körében „az ellenőrzési (tevékenységi) körén kívüli ok vizsgálatát” várja el.[28] Fuglinszky Ádám a kodifikációs célkitűzések alapján rámutat: „a kontraktuális felelősség és a veszélyes üzemi felelősség kimentési feltételeinek eltérő normaszöveggel történő kodifikálása mögött az a körülmény húzódik meg, miszerint „míg a veszélyes üzemi felelősség a maga fogalomrendszerével együtt évtizedek óta a magyar kártérítési jog része, szerves fejlődés eredményeként formálódott a bírói gyakorlatban, addig a kontraktuális felelősség hatályos szabályai egy „jogi transzplantáció” eredményeképpen váltak a hazai felelősségi jogi gondolkodás és gyakorlat részévé.”[29] Meglátásom szerint is éppen erre, illetve az eltérő jogviszonyok természetére figyelemmel indokolt a két fogalom tartalmi elhatárolása,[30] az ’ellenőrzési körön kívüli ok’ fogalmának az értelmezését a szerződésszegésért való felelősségre vonatkozó szabályozás elvi alapjainak megfelelően kell elvégezni.

 

[21]  Mindezek alapján, ha a rPtk.-ban, illetve a Ptk.-ban a tételes jogi szabályozás és így a bizonyítandó tények köre más és más is, ez nem akadálya álláspontom szerint annak, hogy a felelősség alóli mentesülés jogi értékelése alapvetően azonos szigorúságú legyen a két kódex alapján. Az azonos szigorúság alatt nem az értendő, hogy figyelmen kívül kellene hagyni a tételes jogi rendelkezéseket, hanem az, hogy a jogalanyokkal szemben támasztott felelősségi mérce szigorúsága alapjaiban ne különbözzön egymástól, figyelemmel a rPtk. bírói gyakorlatára, az adott helyzetben általában elvárható magatartás követelményének szigorú, objektivizált értelmezésére.

 

4. A szerződésszegésért való felelősség általános esete (Ptk. 6:142. §), a mentesülés feltételei

 
[22]  A Ptk. javaslatának miniszteri indokolása világossá teszi, hogy a kontraktuális felelősség tényálláselemei, a tényálláselemek bizonyítására vonatkozó szabályok és elvek – a szigorúbb kimentéstől eltekintve – változatlanok, vagyis a szerződésszegést, a kár beálltát és mértékét, valamint a szerződésszegés és a kár közötti ok-okozati összefüggést a károsultnak kell bizonyítania. A károkozó pedig az okozott kár megtérítésére lesz köteles, ha nem tudja magát kimenteni a 6:142. §-ban foglalt feltételrendszer alapján. A Ptk. 6:142. §-ának nyelvtani értelmezése alapján egyértelmű, hogy az ellenőrzési körben bekövetkezett kár megtérítése alól a szerződésszegő nem mentheti ki magát, és ebben az esetben a további mentesülési feltételeknek nincs is jelentősége. Az ellenőrzési körön kívüli okból keletkező károk megtérítése alóli kimentés azonban csak akkor lesz sikeres, ha a Ptk. 6:142. §-a szerinti további két együttes feltétel is teljesül. Lényeges kiemelni Vékás Lajosnak a miniszteri indokolásra figyelemmel tett azon megállapítását, hogy „[a] szerződésszegés szankciós oldala arra ad választ, hogy valamelyik fél olyan okból, amelyért ő viseli a kockázatot, nem szerződésszerűen teljesít, a másik fél milyen jogokat érvényesíthet a szerződésszegő féllel szemben.”[31]

 

[23]  Már itt indokolt utalni arra, hogy ha mentesülni is tud a szerződésszegő a Ptk. 6:142. § alapján, az még nem mentesíti a szerződésszegés objektív jogkövetkezményei alól. Ha pedig a szerződésszegő megsérti a Ptk. által előírt együttműködési és tájékoztatási kötelezettséget (6:62. §), köteles a másik fél ebből származó kárát megtéríteni. Abban az esetben továbbá, ha a szerződésszegő az akadály közlésére vonatkozó értesítési kötelezettségét (6:126. §) szegi meg, az e kötelezettség elmulasztásával okozott kárért a szerződésszegésért való felelősség szabályai szerint lesz felelős.

 

4.1. Vis maior – ellenőrzési körön kívüli körülmény – előreláthatóság

 

[24]  Gyakran lehet találkozni olyan értelmezésekkel, amelyek a vis maior-t, az ellenőrzési körön kívüli körülményt és az előreláthatóságot egymással azonosítják, de legalább is egymásra tekintettel magyarázzák. Az erről való gondolkodás nemcsak a Ptk. 6:142. §-ának alkalmazása, hanem a vis maior szerződési klauzulák tartalma szempontjából is lényeges. Hangsúlyozandó, hogy a vis maior ugyan tételesjogi szabályban nem jelenik meg a Ptk.-ban,[32] de egy, a szerződéses jogviszony tartalma alatt felmerülő vis maiorként minősülő körülmény többféle joghatás kiváltására is alkalmas lehet a felek közötti jogvita tárgyától függően.

 

[25]  A szerződő felek megállapodhatnak abban, hogy milyen, a szerződésszerű teljesítést akadályozó körülményeket, eseményeket tekintenek vis maiornak. A vis maior klauzulákban a szerződő felek e körülményeket, eseményeket van, hogy példálózó felsorolással, van, hogy taxatívan határozzák meg. Előfordul az is, hogy a szerződésben magát a vis maiort definiálják, és a definíció fogalmi elemévé teszik nemcsak az elháríthatatlanságot, hanem például az előre nem láthatóságot, a kockázatnak a rendes üzleti viszonyokat meghaladó mértékét is. Példaként hozható erre a Nemzetközi Kereskedelmi Iparkamara force majeure clause-ja,[33] amely megfogalmazásában a Bécsi Vételi Egyezmény 79. cikkében foglalt mentesülési feltételekre[34] hasonlít, bár szóhasználatában azzal nem teljesen azonos.[35] A definíció szerint vis maiorként minősül egy, a szerződéses kötelezettség szerződésszerű teljesítését lehetővé nem tevő akadály vagy körülmény felmerülése, amennyiben az érintett szerződő fél bizonyítja, hogy ez a körülmény egy el nem hárítható akadály („beyond its reasonable control”) volt, s észszerűen nem volt elvárható tőle, hogy ezt a körülményt a szerződéskötés idején előre lássa, továbbá, hogy e körülményt elkerülje vagy következményeit elhárítsa. A jól megfogalmazott vis maior klauzulák a vis maior definitív meghatározásánál részletesebbek,[36] ugyanis további kötelezettségeket és egy eljárási rendet írnak elő a szerződő felek számára a vis maiorként minősülő körülmények, események bekövetkezése esetére, és megállapítják egyúttal a vis maiornak a vállalt szerződéses kötelezettségre gyakorolt joghatását is.[37] Ha a szerződés nem tartalmaz a vis maiorra vonatkozó szabályokat vagy azok nem egyértelműek, úgy a szerződésszerű teljesítést akadályozó körülmények, események értékelését az alkalmazandó jog tételes jogi szabályai és annak bírói gyakorlata alapján kell elvégezni.

 

[26]  A vis maior fogalma és a hozzá kapcsolt jogkövetkezmények az egyes nemzeti jogokban a sok azonos elem mellett is eltérőek lehetnek. Ami a magyar jogot illeti, a vis maiornak nincs tételes jogi definíciója[38] sem a rPtk.-ban, sem a Ptk.-ban. A magyar magánjogi irodalom a vis maior alatt erőhatalmat, ellenállhatatlan erőt, elháríthatatlan eseményt/erőt ért, és a vis maior központi fogalmi elemének az elháríthatatlanságot, az emberi erővel való el nem háríthatóságot tekinti. Az uralkodó álláspont szerint az elháríthatatlanságot objektív értelemben kell felfogni, de fogalmilag az elháríthatatlanságot nem abszolút, hanem relatív mértékkel kell mérni. [39] Marton szemléletes példája szerint a relatív mérték abban nyilvánul meg, hogy bár a villámcsapás magában véve nem vis maior, mert van már ellene emberi védekezés, de nem mindenhol, mert ha az úton haladó szekeret éri, akkor ebben a helyzetben nincs ellene emberileg ismert védekezés.[40] Eörsi szerint a technika adott fejlettségi szintje és a gazdaság teherbíróképessége teszi relatívvá az elháríthatatlanság fogalmát. A technika fejlődésével ugyanis időről időre változnak az elháríthatatlanság határai is. A gazdasági teherbíróképesség figyelembevétele pedig azt teszi lehetővé, hogy elháríthatatlannak minősüljön az olyan ok is, ami csak nyilvánvalóan képtelen anyagi áldozatok árán volna elhárítható.[41]

 

[27]  A vis maiort a gyakorlat a veszélyes üzemi felelősséggel és az elháríthatatlan külső okkal hozza legtöbbször kapcsolatba. A Ptk. 6:535. §-a – ahogy a rPtk. 345. §-a – szerint fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatása estén a felelősség alól akkor mentesülhet az üzembentartó, ha a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik. A bírói gyakorlat az elháríthatatlan külső okok egyik fajtájaként értékeli a vis maiort.[42] Marton Géza ezzel összefüggésben mutatott rá már korábban arra meggyőző érveléssel, hogy a vis maior körüli fogalomzavar forrása az, hogy a vis maiortól nincs megkülönböztetve, elkülönítve az elháríthatatlan külső ok, és ez ott ütközik ki , hogy a vis maior ugyan bár legtöbbször külső eredetű, de ritkán belső eredetű is lehet.[43] A veszélyes üzemi felelősség alól mentesülni azonban elháríthatatlan külső okként csak külső vis maior esetén lehet. A Ptk. 6:142. §-ának alkalmazása szempontjából már itt indokolt annyit rögzíteni, hogy a miniszteri indokolás ellenőrzési körén kívülinek tekinti ugyan a vis maior hagyományos eseteit, de ilyenként csak külső vis maior eseteket sorol fel.

 

[28]  A következő pontokban foglaltakra is figyelemmel, a Ptk. 6:142. §-ának alkalmazása szempontjából rá kell mutatni: nem minden vis maior eset minősül egyúttal ellenőrzési körön kívüli körülménynek, és nem minden ellenőrzési körön kívüli körülmény lesz szükségszerűen előreláthatatlan is egyszersmind. A 6:142. §-ának törvényi tényállási elemei szempontjából nem annak van tehát jelentősége, hogy valamely esemény, körülmény vis maiorként minősül-e, hanem annak, hogy ellenőrzési körön kívüli körülményként-e, és ha igen, attól még önállóan vizsgálandó kérdés, hogy e körülmény bekövetkezésével számolni kellett vagy sem.

 

4.2. Az ’ellenőrzési körön kívül eső körülmény’

 

[29]  A Ptk. 6:142. § értelmében a mentesülés első feltétele, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körön kívül eső körülmény okozza, ez Vékás Lajos megfogalmazásában a mentesülés alapfeltétele.[44] A járvány a Ptk. javaslatának miniszteri indokolása szerint mint a vis maior hagyományos esete az ellenőrzési körön kívül eső körülmények körébe tartozik. A miniszteri indoklás meghatározott állami intézkedéseket mint „behozatali-kiviteli tilalmak, devizakorlátozások, embargó, bojkott és hasonlók” is ellenőrzési körön kívüli körülménynek tekint, kiemeli ugyanakkor azt is, hogy a bíróságnak a konkrét eset összes körülményét mérlegelve kell állást foglalnia abban a kérdésben, hogy a fél ellenőrzési körén kívül eső körülményként merült-e fel a szerződésszerű teljesítés akadálya. Álláspontom szerint az indokolás alapján így nemcsak maga a járvány, a járvány okozta megbetegedések, hanem a járványra, illetve a járvány további terjedésének megfékezésére tekintettel elrendelt állami és hatósági intézkedések (határok, közigazgatási területi egységek lezárása, karantén elrendelése stb.) is ellenőrzési körön kívül eső körülménynek minősülnek.

 

[30]  A járvány, illetve a járvánnyal összefüggő állami és hatósági intézkedések mint ellenőrzési körön kívül eső körülmények válhatnak tehát a szerződésszerű teljesítés akadályaivá, de nem minősülnek szükségszerűen annak. Az egyes tényállásoknál ennek eldöntéséhez ezért mindig abban a kérdésben kell állást foglalni, hogy a szerződésszegést a járvány, illetve a járvánnyal összefüggő állami és hatósági intézkedések okozták-e[45]. Az okozati összefüggésnek ilyen szempontú vizsgálata nem idegen a gyakorlatunktól, hiszen az EBH2009.2042. sz. eseti döntés elvi tartalma szerint is a vis maior kérdését nem önmagában, hanem a szerződéses kötelezettség teljesítése körében kell vizsgálni és értékelni. Ha ugyanis nincs oksági kapcsolat a szerződésszegés és a járvány, illetve a járvánnyal összefüggő állami és hatósági intézkedés(ek) között, akkor ezek az egyébként ellenőrzési körön kívülinek minősülő körülmények önmagukban nem eredményezhetnek mentesülést a felelősség alól.[46] Lényeges hangsúlyozni: mindig önálló vizsgálatot igényel, hogy az adott esetben pusztán a járvány, vagy az ahhoz kapcsolódó valamely állami vagy hatósági intézkedés okozta-e a szerződésszegést. A Ptk. 6:142. §-ának alkalmazása szempontjából ezért esetről esetre – álláspontom szerint – nem a járvány, illetve az elrendelt állami, hatósági intézkedések ellenőrzési körön kívül eső körülményként való megítélése lesz más és más, hanem az, hogy ezek az ellenőrzési körön kívülinek minősülő körülmények okozták-e a szerződésszegést. Ha igen, akkor vizsgálandó tovább, hogy a szerződéskötés időpontjában e körülmény előre látható volt-e, valamint az, hogy elvárható lett volna-e, hogy a szerződésszegő e körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa.

 

[31]  Az ellenőrzési kör fogalma kapcsán a – fent már hivatkozottak szerint – hangsúlyozni kell: a szerződésszegésért való felelősség szabályai a „belső” vis maior esetében nem teszik lehetővé a felelősség alóli mentesülést. A Kúria mellett az új Polgári Törvénykönyv értelmezésének támogatására létrejött Tanácsadó Testület arra hivatkozással, hogy a Ptk. 6:142. §-ában foglalt rendelkezés kockázattelepítési szabály, úgy foglalt állást, hogy „[ö]nmagában az, hogy a szerződést megszegő fél az adott körülményt nem képes befolyásolni, illetve nem képes arra hatást gyakorolni, nem eredményezi azt, hogy a körülményt ellenőrzési körön kívül esőnek kell tekinteni. Ebből következően ellenőrzési körbe eső lehet az olyan „belső” objektív körülmény is, amely a szerződésszegő által nem volt befolyásolható, és amely a gondos ellenőrzéssel sem volt elhárítható.” A jogirodalomban Vékás kifejezetten rögzíti, hogy a külső vis maior hagyományos esetei minősülnek a fél ellenőrzési körén kívül esőnek,[47] de mások sem támogatják a belső vis maior esetére a mentesülés biztosítását.[48]

 

[32]  A Ptk. – a 2.2. pontban már tárgyaltak szerint – az általános kárfelelősségi szabályok alól tehát nem tesz kivételt a gondossági kötelmek esetében.[49] Ha a megbízott a szerződést nem kellően gondos magatartás tanúsításával szegi meg, akkor az a körülmény, amely a szerződésszegést okozta, szükségképpen ellenőrzési körön belüli (a saját magatartása nem volt gondos), ekként a megbízott a felelősség alól nem mentesülhet. Ez az értelmezés gyakorlatunktól nem kell, hogy idegen legyen, mert a rPtk. hatálya alatt megbízási szerződéseknél, ha a megbízó sikerrel bizonyította, hogy a feladat ellátása nem gondosan történt, attól még a tételes jogi szabályozás szerint (318. § útján felhívott 339. § alapján) a bíróságnak ugyanúgy vizsgálnia kellett, és vizsgálták is, hogy a megbízott a felróhatóság hiányára hivatkozással mentesülhet-e a kártérítési felelősség alól. A rPtk. gyakorlatából nem ismerek olyan ítéletet, ahol a bíróság azt állapította volna meg, hogy bár a megbízott nem járt el gondosan, de magatartása nem volt felróható. Ha a nem gondos eljárás felróhatóként is volt értékelhető egyúttal a rPtk. szerint, akkor a Ptk. 6:142. § hatálya alá tartozó tényállásokban sincs akadálya annak álláspontom szerint, hogy a nem gondos eljárást egyúttal ellenőrzési körön belülinek is tekintsük. Egyetértve Tőkey Balázzsal, ha pedig egy megbízású típusú szerződésben a megbízott nemcsak gondos eljárásra, hanem valamelyik vállalt kötelezettség tekintetében eredmény elérésére is köteles, akkor vizsgálni kell, hogy a kárt melyik kötelezettség megszegése okozta. Ennek tisztázását követően már valóban megfelelően állást lehet foglalni a Ptk. 6:142. §-a alapján, hogy a szerződésszerű teljesítést ellenőrzési körön kívül eső vagy ellenőrzési körön belüli körülmények okozták-e.[50]

 

[33]  A Covid-19-járvány miatt számos szerződő fél került olyan helyzetbe, hogy valamilyen korlátozás vagy akadály miatt részben vagy egészben elnehezült a szerződéses kötelezettségének a teljesítése. A szempontjukból a kérdés az, hogy vajon lehet-e sikerrel hivatkozni az ún. gazdasági lehetetlenülésre mint ellenőrzési körön kívüli körülményre a szerződésszegésért való felelősség alóli mentesülés érdekében. A Ptk. javaslatának miniszteri indokolása szerint ellenőrzési körön kívüli körülménynek tekinthetők „a szerződésszerű teljesítést lehetetlenné tevő radikális piaci változások (mint drasztikus árrobbanás, a fizetés pénznemének rendkívüli meggyengülése stb.)”. Fuglinszky úgy foglalt állást, hogy egy, a Bécsi Vételi Egyezmény Tanácsadó Testületének 7. számú véleménye[51] szerinti vagy még inkább restriktív értelmezés volna kívánatos ebben az esetcsoportban, utalva arra, hogy a 7. számú vélemény szerint legfeljebb a “vad és teljesen váratlan” (“wild and totally unexpected”) piaci változást lehet teljesítési akadálynak tekinteni az Egyezmény 79. cikke alapján.[52] Verebics János álláspontja a Ptk. 6:142. §-ával kapcsolatban az, hogy a gazdasági ellehetetlenülés, a szerződésnek a megváltozott körülmények miatti terhesebbé válása nem lehet a szerződésszegés alól kimentési ok.[53] A szigorú értelmezés melletti álláspont irányába mutat a rPtk. bírói gyakorlatából a BH2014.5.147. sz. eseti döntés is, ahol a Kúria azt mondta ki az adott tényállás mellett a devizahitel-válság idején, hogy „a gazdasági válságjelenségek nem minősíthetők »vis maiornak«, így nem teszik lehetetlenné a peres felek között létrejött devizaalapú kölcsönszerződés teljesítését”. A Bécsi Vételi Egyezmény Tanácsadó Testülete a 79. cikk értelmezéséről nemrég kiadott 20. számú véleménye[54] is segítheti a Ptk. 6:142. §-ában foglalt rendelkezés gyakorlatának alakulását. A Tanácsadó Testület 20. számú véleménye ugyanis megerősíti a 7. számú véleményben foglaltakat, és részletesebben meghatározza, hogy a hardship-ként megjelölt körülmények mikor minősülhetnek a 79. cikk alkalmazása szempontjából el nem hárítható akadálynak („beyond its reasonable control”).

 

4.3. ’A szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény’

 

[34]  A felelősség alóli mentesülés második feltétele annak vizsgálatát követeli meg, hogy a szerződésszegőnek a szerződéskötés időpontjában az ellenőrzési körén kívül eső körülménnyel kellett-e számolnia, azt láthatta-e előre. A kimentési feltételek körében megkívánt előreláthatóság tehát a szerződésszerű teljesítést akadályozó körülményre és nem a kárkövetkezményekre vonatkozik. A Ptk. 6:142. §-ának nyelvtani értelmezéséből egyértelműen következik az is, hogy nem a szerződésszegést kell előre látni, hanem azt a körülményt, amely a szerződésszegéshez vezet, vagyis jelen esetben a járványt, illetve az erre tekintettel elrendelt állami és hatósági intézkedéseket. A Ptk. javaslatának miniszteri indokolása értelmében az előreláthatóságnak a szerződéskötés időpontjára vonatkoztatott vizsgálata annak értékelését követeli meg, hogy a szerződésszegőnek a szóban forgó körülménnyel a szerződéskötés időpontjában objektíve, azaz a szerződésszegő fél helyzetében lévő személyek mércéjével mérve számolnia kellett-e. Ez azt jelenti, hogy a mérce nem lehet se túl absztrakt, se túl konkrét.

 

[35]  A Covid-19-járvány által érintett ügyekben a felelősség alóli mentesülés második feltétele szempontjából az lesz a meghatározó, hogy mikor kötötték a szerződést: a járvány megjelenése előtt, vagy már a járvány idején, illetve annak mely szakaszában. E körben jelentősége van annak is, de nem csak annak, hogy a WHO mikor hirdette ki a szükséghelyzetet és mikor nyilvánította a Covid-19-járványt pandémiának. Továbbá annak, hogy az egyes államokban mikor hirdették ki a veszélyhelyzetet vagy más rendkívüli állapotot, illetve mikor rendeltek el különböző korlátozó intézkedéseket. Mivel a járvány megjelenésének időpontja más és más volt az egyes földrészek, országok területén, így eseti megítélés alá esik az, hogy egy adott időpontban adott szerződő partnereknek adott piacon, iparágban mivel kellett számolniuk. 2020 januárjában itthon is ismert tény volt már, hogy Kínában magas napi új esetszámmal terjed a járvány, és ez „lefagyasztja” a Kínához kapcsolódó beszállítói láncokat, de a tisztán belföldi piacon a járvány ekkor még nem éreztette a hatását, az fokozatosan gyűrűzött be a magyar gazdaságba. A szerződő felek személyétől, honosságától, a szerződéses kötelezettségek tartalmától, a termelés/szolgálatatás helyétől, a teljesítés helyétől stb. is függ tehát az, hogy például egy 2020 januárjában vagy februárjában vagy márciusában induló szerződéses tárgyalás során mivel kellett számolnia a szerződő partnereknek akkor, amikor „a tárgyalóasztalhoz ültek” azon információk birtokában, ami ekkor már tudható volt a járványról, illetve az elrendelt vagy potenciálisan elrendelhető állami és hatósági intézkedésekről. Álláspontom szerint a járványnak az európai kontinensre való átterjedése, és jelenlegi ismereteink szerint elsőként Olaszországban való megjelenése, majd egyre súlyosabbá válása, és ezzel egyidejűleg a vírusnak más európai országokban jelentkező egyre súlyosabb következményei, s mindezek nagyjából behatárolható időpontjai szintén lényeges körülmények a ’mivel kellett számolni’ kérdés szempontjából. Nem adható azonban pusztán a járvány terjedési útja és a járványnak a különböző országokban való megjelenési időpontjai alapján „egyenválasz” arra a kérdésre, hogy pl. februárban, márciusban mivel kellett számolnia a szerződő partnereknek a szerződéses tárgyalások során. Ahogyan ezt fent már hangsúlyoztam, a szerződő felek személyétől, honosságától, a szerződéses kötelezettségek tartalmától, a termelés/szolgálatatás helyétől, a teljesítés helyétől stb., is függ az, hogy mivel kellett számolniuk a szerződő partnereknek akkor, amikor „a tárgyalóasztalhoz ültek”. A járvány ugyanis másként érintette a különböző iparágakat és piaci szegmenseket, és másként a globális ellátási láncokhoz kapcsolódó szerződési láncokat, mint a tisztán belföldi piacot érintő ügyleteket.

 

[36]  A felelősség alóli mentesülés második feltételének vizsgálata magánszemélyek esetében is a fenti szempontokra figyelemmel kell, hogy történjen. A járvány idején, és különösen a veszélyhelyzet, majd egészségügyi válsághelyzet elrendelését követően a magánszemélyek sem hagyhatták, illetve hagyhatják már figyelmen kívül szerződéses tárgyalásaik során a járványügyi helyeztet és az esetlegesen várható, potenciálisan elrendelhető állami és hatósági intézkedéseket, mint például határok, közigazgatási területi egységek lezárása, karantén elrendelése stb. Ezek olyan körülménynek minősültek már akkor is és ma is, mint amellyel a magánszemélyeknek számolniuk kell akkor, ha például arra vállalnak kötelezettséget, hogy egy meghatározott napon egy másik település területén szerződéskötés céljából megjelennek.

 

4.4. ’Nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa’

 

[37]  A felelősség alóli mentesülés harmadik feltétele szerint a szerződésszegő felet terheli annak bizonyítása, hogy az adott szerződésszerű teljesítést akadályozó körülmény nem volt elkerülhető, továbbá, hogy a szerződésszegés kárkövetkezményei nem voltak elháríthatók. Míg az első két feltételt a Ptk. 6:142. §-a a szerződéskötés időpontjában rendeli vizsgálni, addig e feltétel a szerződésszegés időpontjában vizsgálandó. A „nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa” fordulat helyes értelmezése álláspontunk szerint is az, hogy a szerződésszegőnek nem elegendő csak az egyik vagy másik feltétel teljesülését bizonyítania.[55] A kötelezett nem mentesül a felelősség alól, ha a kimentés csak az egyik esetben sikeres.

 

[38]  A Ptk. itt a 6:142. § normaszövegében szereplő „elvárható” fordulatra tekintettel az 1:4. § (1) bekezdése [Az elvárható magatartás elve. Felróhatóság] szerinti, az adott helyzetben általában elvárható magatartás mércéjének vizsgálatát követeli meg.[56] A Ptk. 1:4. § (1) bekezdése szerint ugyanis csak abban az esetben lehet eltérni a polgári jogi viszonyokban irányadó általános magatartási mércétől, „ha e törvény eltérő követelményt nem támaszt”, és álláspontom szerint a 6:142. § ilyen eltérő követelményt nem tartalmaz. Csehi értelmezésében a jogalkotó e feltétel útján elvárja a kötelezett aktív, tevőleges kármegelőző, kárelhárító magatartását, feltéve, hogy ennek kifejtésére reális lehetősége volt.[57] E körben jelentősége van továbbá annak is, hogy a szerződésszegő egy magánszemély, egy garázscég, egy kis- és középvállalkozás vagy egy multinacionális nagyvállalat stb. vagy annak például, hogy a szolgáltatás fajlagos vagy zártfajú.

 

[39]  A 2020 előtt megkötött szerződések esetében a szerződésszegő fél jó eséllyel mentesülhet a felelősség alól, amennyiben járvány, illetve az ahhoz kapcsolódó valamely állami vagy hatósági intézkedés okozta a szerződésszegést. Azonban ehhez a mentesülés harmadik feltételét is bizonyítani kell, vagyis vizsgálni kell, hogy a fél minden észszerűen elvárhatót megtett-e a szerződésszerű teljesítést akadályozó körülmény elkerülése, illetve a kár elhárítása érdekében. Ha például a szerződő partner az alapanyagot kellő időben történő intézkedés mellett egy másik gyártótól beszerezhette volna, már nem mentesülhet a felelősség alól. Ugyanígy, ha a kiesett munkaerő pótlására lehetősége lett volna, figyelemmel azonban a munkavállalóval szemben elvárt szakmai képesítésre is.

 
4.5. A vis maior igazolások és a Ptk. 6:142. §-ában foglalt mentesülési feltételek

 
[40]  Vis maior igazolás kiállítása kérhető a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarától a Magyarország területén bekövetkezett vagy Magyarország területén teljesítést akadályozó hatással járó események, körülmények tekintetében. A Vis maior – szabályzat 2. pontja értelmében a szabályzat alkalmazásában „vis maior”-nak, teljesítésgátló oknak a következők minősülnek: „a szerződés megkötése után felmerülő, rendkívüli, kivételes jellegű és előre nem látható, elháríthatatlan, a feleknek fel nem róható, általuk nem kalkulálható, nem ellenőrizhető azon külső körülmények és események, amelyek nem tartoznak a vis maior-ra hivatkozó fél rendes üzleti kockázatának körébe”. A Vis maior – szabályzat 4.3. pontja rögzíti, hogy „…a felek esetleges jogvitájának megítélése, a vis maior hivatkozás érdemi megalapozottságával kapcsolatos bizonyítási eljárás lefolytatása és ennek eredményeként a felek viszonylatában történő jogi minősítés és döntéshozatal kizárólagos bírósági hatáskörbe tartozik.” A szabályzat 6.5. pontja szerint a vis maior igazolás a teljesítési akadályra hivatkozó fél felelősségkimentésének körébe tartozó bizonyítékként használható fel. A Vis maior – szabályzat maga utal arra a 2. pontban, hogy „a vis maior hivatkozások kamarai igazolásának célja a perek lehetséges elkerülése, a vállalkozások kulturált gazdasági együttműködésének előmozdítása, az esetleg mégis meginduló perekben a bizonyítás egyszerűsítése, a pertartam csökkentése.”

 

[41]  A vis maior igazolás ekként a Ptk. 6:142. §-ában foglalt első két mentesülési feltételhez szolgáltat csak ténybeli alapokat, amelyek jogi értékelése a felelősség fennállásáról való döntés során viszont már a bíróság feladata. A harmadik feltételhez, ti., hogy elvárható lett volna-e, hogy a szerződésszegő e körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa, csak részben szolgáltat tényeket. A vis maior igazolás ugyanis csak a szerződésszerű teljesítést akadályozó körülményekre vonatkozik. A felelősség alóli mentesüléshez viszont az szükséges a harmadik mentesülési feltétel szerint, hogy a szerződésszegő ne csak azt bizonyítsa, hogy nem volt tőle elvárható, hogy e körülményt elkerülje, hanem azt is, hogy nem volt tőle elvárható, hogy a kárt elhárítsa.

 
5. Összegzés

 
[42]  Általánosságban a járványra, a járványügyi helyzetre, a Kormány által kihirdetett veszélyhelyzetre, egészségügyi válsághelyzetre hivatkozással nem lehet tehát automatikusan mentesülni a felelősség alól. A Covid-19-járvány miatti szerződéses jogvitákban a szerződésszegését való felelősség alóli mentesülés gyakorlatát az eddigi, már a Ptk. hatálya alatt hozott, a 6:142. §-át értelemző bírósági döntések, a rPtk. bírói gyakorlatában kialakult állandósult ítélkezési gyakorlat, valamint a kodifikációs mintaként szolgáló Bécsi Vételi Egyezmény 79. cikkének gyakorlatát alakító döntések együttesen alakítják majd.

 

 


 

[1] https://www.who.int/dg/speeches/detail/who-director-general-s-statement-on-ihr-emergency-committee-on-novel-coronavirus-(2019-ncov) (2020. 08. 30.)

[2] Erre mutatott rá: Hollán Miklós: Bolyongás a járvány (büntetőjogi) fogalma körül. MTA Law Working Papers. 2020/8. sz. 11. o. https://jog.tk.mta.hu/mtalwp/bolyongas-a-jarvany-buntetojogi-fogalma-korul. (2020. 08. 30).

[3] https://www.who.int/dg/speeches/detail/who-director-general-s-opening-remarks-at-the-media-briefing-on-covid-19—11-march-2020 (2020. 08. 30.)

[4] A téma rendszerezett feldolgozásához lásd Fabók Zoltán – Györfi-Tóth Péter – Seres Márk: A COVID-19 mint potenciális vis-maior esemény hatása a magánjogi szerződéses jogviszonyokra. https://blogs.dlapiper.com/advocatus/2020/04/a-covid-19-mint-potencialis-vis-maior-esemeny-hatasa-a-maganjogi-szerzodeses-jogviszonyokra/ (2020. 08. 30.)

[5] A szerződésszegésért való felelősségre (és a megtérítendő kár mértékére is) a Ptké. 50. §-a értelmében a Ptk. hatálybalépésekor fennálló szerződések esetében, ha a törvény eltérően nem rendelkezik, a Ptk. hatálybalépését követően keletkezett tényekre, megtett jognyilatkozatokra a Ptk. hatálybalépése előtt hatályos jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni, kivéve, ha a felek szerződésüket teljes egészében a Ptk. hatálya alá helyezik.

[6] Az új Polgári Törvénykönyv Koncepciója. Magyar Közlöny 2002/15/II. szám 130. o., Az új Polgári Törvénykönyv Koncepciója. Magyar Közlöny 2003/8. szám 804. o., Az új Polgári Törvénykönyv koncepciója és tematikája. Magyar Közlöny. Különszám. 2003. február. 98-100. o.

[7] Az objektív–szubjektív jogkövetkezmények megkülönböztetés helyett pontosabbnak tartom, ha az objektív jogkövetkezmények mellett a szerződésszegésért való felelősség objektív természetére tekintettel a kárfelelősségi jogkövetkezmények megjelölést alkalmazzuk.

[8] Menyhárd Attila – Veress Emőd: Kontraktuális felelősség a magyar és a román polgári jogban. Magyar Jog, 2020/5. sz. 288. o.

[9] A 6:142. §-t hívja fel a jogi személy nyilvántartásba való bejegyzése iránti kérelmének benyújtásával összefüggésben a jogi személy képviseletére kijelölt személy felelőssége kapcsán a 3:12. § (2) bekezdése, a vezető tisztségviselő felelőssége kapcsán a 3:24. § (1) bekezdése, a 3:101. § (4) bekezdése, illetve a 3:55. § (4) bekezdése, a felügyelőbizottság tagjainak felelőssége kapcsán a 3:28. §, a vagyoni hozzájárulása teljesítésének elmulasztásával a gazdasági társaságnak okozott kárért való felelőssége kapcsán a 3:98. § (2) bekezdése, illetve szövetkezet esetében a 3:333. § (2) bekezdése, a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulást teljesítővel egyetemlegesen felelős tagok esetében a 3:99. § (2) bekezdése, az ügydöntő felügyelőbizottság tagjainak felelőssége kapcsán a 3:123. §.

[10] Speciális szabályok vonatkoznak azonban az ingyenes letétre a 6:365. § (3) bekezdése szerint.

[11] Ezen az állásponton: Fuglinszky Ádám: A 6:142. §-ához fűzött magyarázat. In: Wellmann György (szerk.): Az új Ptk. magyarázata. V/VI. Kötelmi jog. Első és Második Rész. HVG ORAC, Budapest, 2018. 312. o. (ugyanígy a 2020-as kiadásban), Leszkoven László: Szerződésszegés a polgári jogban. Wolters Kluwer, Budapest, 2018. 81. o., Csöndes Mónika: A szerződésszegésért való kártérítési felelősség általános szabályaival (Ptk. 6:141-6:148. §) kapcsolatos jogértelmezési kérdések. Kúriai Döntések, 2020/2. sz. 278-279. o. Ezzel ellentétesen: Kemenes István: A kontraktuális kártérítés egyes kérdései. Magyar Jog, 2017/1. sz. 8. o. Lásd még részletesebben a 4.2. pontban foglaltakat.

[12] A megbízási szerződésnél a Ptk. – egyezően a rPtk.-val – nem tartalmazza a gondos eljárás követelményét, hanem csak rábízott ügy, a rábízott feladat ellátását jelöli meg a megbízott főkötelezettségeként. Villányi László a megbízott gondossága kapcsán azt hangsúlyozta, hogy a gondosság mértékét a megbízás tárgyi körülményei határozzák meg. Lásd: Villányi László: A megbízás. In: Szladits Károly (szerk): Magyar Magánjog. Negyedik kötet. Kötelmi jog. Különös rész. Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest, 1942. 670. o.

[13] A gondosság és a felróhatóság közé álláspontom szerint fogalmi szinten nem lehet egyenlőségjelet tenni. A Ptk. 1:4. § (1) bekezdés szerinti elvárhatósági szint – amely általános magatartási mérceként szolgál a polgári jogi jogviszonyokban – segítségül hívható a gondosság tartalmának a meghatározásához, amennyiben speciális megbízástípusok szabályai másként nem rendelkeznek. A speciális megbízástípusok szabályai rendszerint részletesebben ki vannak dolgozva, mint magáé a megbízásé (tehát az általános szabályé). Lásd: Csanádi György: A megbízási jogviszony. KJK, Budapest, 1959. 96. o.

[14] Így foglal állást: Tőkey Balázs: A megbízási típusú szerződések. In: Fuglinszky Ádám – Tőkey Balázs: Szerződési jog különös rész. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2018. 898-901. margószám, Fuglinszky Ádám: A 6:142. §-ához fűzött magyarázat. (2018) i.m. 312-314. o.

[15] „A szerződéses vállalás megszegése miatt ennél szigorúbb kimentési mércét kell alkalmazni, mert a másik fél jogos ügyleti várakozásai a szerződésszegés folytán meghiúsultak. Ezt a bírói gyakorlat már évtizedekkel ezelőtt felismerte. A szerződésszegéssel okozott károk megítélésénél (különösen gazdálkodó szervezetek viszonyában) az 1970-es évek óta fokozatos szigorítás figyelhető meg. A bíróságok a Ptk. 339. §-ának kimentési klauzuláját – legalábbis a vagyoni forgalom professzionális szereplőinek szerződésszegése esetén – szigorúan, objektivizálva értelmezik, azaz gyakorlatilag csak elháríthatatlan külső körülmény bizonyítása esetén ismerik el a felróhatóság hiányát.”

[16] Lásd különösen Kemenes István: A gazdasági szerződések követelményei és az új Ptk. Polgári Jogi Kodifikáció, 2001/1. sz. 9–22. o., Vékás Lajos: Javaslat a szerződések általános szabályainak korszerűsítésére. Vitaindító tézisek az új Ptk. koncepciójához. – II. rész. Polgári Jogi Kodifikáció, 2001/4-5. sz. 8-9. o.

[17] Az új Polgári Törvénykönyv Koncepciója. Magyar Közlöny 2002/15/II. szám 131-132. o

[18] Szerkesztőbizottsági Javaslat. V. Könyv: Kötelmi Jog. Második rész. A szerződés általános szabályai. In: Polgári jogi kodifikáció, 2007/4. sz. 6. o., Kemenes István – Vékás Lajos: Felelősség a szerződésszegéssel okozott károkért. Az 5:121. §-hoz fűzött magyarázat. In: Vékás Lajos (szerk.): Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez. Budapest, 2008. 809. o., Kemenes István – Vékás Lajos: A szerződésszegés általános szabályai. In: Vékás Lajos – Gárdos Péter (szerk): Az új Polgári Törvénykönyv Bizottsági Javaslata magyarázatokkal. Complex, Budapest, 2012. 396. o., A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény javaslatának miniszteri indokolása. A szerződésszegés általános szabályai. 7. b) pont

[19] Az új Polgári Törvénykönyv Koncepciója. Magyar Közlöny 2002/15/II. szám 131-132. o., Az új Polgári Törvénykönyv koncepciója és tematikája. Magyar Közlöny. Különszám. 2003. február. 98. o. Erre utalt már korábban: Csanádi György: Polgári jog, Tankönyvkiadó, Budapest, 1984. 305. o.

[20] Kemenes (2001) i.m. 9. o., Csöndes Mónika: A Polgári Törvénykönyv kárfelelősségi rendszerének alakulása a kodifikációs folyamat során In: Vékás Lajos (szerk.) Fejezetek a Polgári Törvénykönyv keletkezéstörténetéből. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2018. 211-212. o.

[21] Lásd például: EH2004.1039, EH2006.1421, EH2008.1885, Kúria Pfv.20148/2014/10. sz. határozata

[22] Már az 1980-as évekből lásd: BH1981.8.330, BH1981.9.372, BH1982.12.524, hivatkozza és a bírói gyakorlatot értékeli: Kemenes István (2001) i.m. 11-12. o. Lásd továbbá: BH1990.1.26, Legf.Bír. Pfv.VII.20.996/2008. sz. határozata, Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.190/2012. sz. határozata (IH2013.67), BH2017.5.153

[23] Lásd például: EH2009.2042, BH2011.6.164, BH1999.7.302, BH1996.1.30, Legf.Bír. Pfv.VII.21.964/2010., Legf.Bír. Gfv.IX.30.302/2010. sz. határozata, Kúria Pfv.V.20.241/2012. sz. határozata, BDT2008.1800., BDT2000.167. Lásd még: Kemenes István (2001) i.m. 22. o., Csöndes Mónika: Szavatossági igények kártérítési köntösben In: Ádám Antal (szerk.) PhD tanulmányok 11. PTE ÁJK Doktori Iskola, Pécs, 2012. 194-195. o.

[24] Lásd például: BH1992.6.408, Legf.Bír. Pfv.IX.21.820/2010. sz. határozata, Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.21.283/2010/3. sz. határozata (ÍH2012.24), BH2014.3.79

[25] Lásd például: EH2001.415, EH2007.1617, EH2009.2042

[26] Lásd például: EH2000.221, EH2000.329, EH2001.537, EH2005.1328, EH2007.1617

[27] Lásd például: EH 2001.41, BH 1993.6.357, BH2014.3.79, BH2016.10.277, Legf.Bír. Gfv.X.30.333/1999. sz. határozata Legf.Bír. Pfv.III.20.328/2000. sz. határozata, Kúria Pfv.20.909/2017/13. sz. határozata, Kúria Pfv.V.22.160/2016/5. sz. határozata, Pécsi Ítélőtábla Pf.20161/2011/3. sz. határozata

[28] Kemenes István például így fogalmaz a késedelem szabályainál: Kemenes István: A 6:154. §-hoz fűzött magyarázat. In: Vékás Lajos – Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez. Wolters Kluwer, Budapest, 2018. 1680. o.

[29] Fuglinszky Ádám: A 6:145. §-ához fűzött magyarázat. (2018) i.m. 372. o.

[30] Az ellenőrzési körön kívüli körülmény és a veszélyes üzemi felelősségi alakzatnál használt tevekénységi kör, mint kimentési okok tartalma és egymáshoz való viszonya kapcsán rá kell mutatni arra, hogy a szerződés alapján nyújtott szolgáltatás nem minősül minden esetben (egyben) fokozott veszéllyel járó tevékenységnek is.

[31] Vékás Lajos: A Ptk. 6:137. §-hoz fűzött magyarázat. In: Vékás Lajos – Gárdos Péter: Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez. II. köt. Wolters Kluwer, Budapest, 2018. 1644. o.

[32] Hangsúlyosan ki kell emelni, hogy a mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati uniós támogatásokhoz kapcsolódó nemzeti rendelkezések külön definiálják, hogy milyen feltételek mellett lehet meghatározott eseményeket vis maiorként elismerni.

[33] 1. Definition. “Force Majeure” means the occurrence of an event or circumstance (“Force Majeure Event”) that prevents or impedes a party from performing one or more of its contractual obligations under the contract, if and to the extent that the party affected by the impediment (“the Affected Party”) proves:

a) that such impediment is beyond its reasonable control; and

b) that it could not reasonably have been foreseen at the time of the conclusion of the contract; and

c) that the effects of the impediment could not reasonably have been avoided or overcome by the Affected Party.

Lásd: https://iccwbo.org/content/uploads/sites/3/2020/03/icc-forcemajeure-hardship-clauses-march2020.pdf

[34] Article 79

(1) A party is not liable for a failure to perform any of his obligations if he proves that the failure was due to an impediment beyond his control and that he could not reasonably be expected to have taken the impediment into account at the time of the conclusion of the contract or to have avoided or overcome it or its consequences.

79. Cikk

(1) Nem tehető felelőssé a fél valamely kötelezettségének elmulasztásáért, ha bizonyítja, hogy azt olyan akadály okozta, amelyet el nem háríthatott, s észszerűen az sem volt elvárható tőle, hogy a szerződéskötés idején ezzel az akadállyal számoljon, azt elhárítsa vagy következményeinek elejét vegye.

[35] A Bécsi Vételi Egyezmény magyar fordításában nem az ellenőrzési körön kívüli fordulat szerepel, hanem az el nem hárítható akadály, ennek azonban nem indokolt jelentőséget tulajdonítani, mert a Bécsi Vételi Egyezmény gyakorlatában a belső vis maior, az elháríthatatlan, de belső körülmények nem vezetnek mentesülésre. A második feltétel esetében különbség, hogy a szerződéskötés idején nem a körülmény előreláthatóságát kívánja meg, hanem azt, hogy ezzel az akadállyal számoljon, ami tartalmában ugyanazt jelenti.

[36] Lásd például a 29-es lábjegyzetben hivatkozott ICC Force Majeure Clause (Long Form)-t.

[37] Lásd Fabók – Györfi-Tóth – Seres (2020) i.m. II. pont.

[38] Bozóky Alajos már a XX. század elején úgy foglalt állást, hogy „az elháríthatatlanság ennélfogva mindig valami relatív, az adott körülményektől és a sújtott egyének ellentállási képességétől függő dolog, miért is tévedés azt hinni, hogy ennek az ismérvnek a segítségével a vis maiornak fogalmát absolute és tárgyilag meg lehet állapítani”. Lásd: Bozóky Alajos: A vis maior a magánjogban. [2. r.] Jogtudományi közlöny, 1892/50.sz. 395. o.

[39] Lásd például Bozóky (1892) i.m. 395. o., Marton Géza: Vis major és „elháríthatatlan külső ok”.  In: Emlékkönyv Kolosváry Bálint jogtanári működésének negyvenedik évfordulójára. Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest, 1939. 286-287. o., Marton Géza: A polgári jogi felelősség. Triorg Kft., Budapest, 1992. 103. o., Eörsi Gyula: A polgári jogi kártérítési felelősség kézikönyve. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1966. 286. o., Eörsi Gyula: Kötelmi jog. Általános rész. 25. változatlan kiadás. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2006. 289. o.

[40] Marton (1992) i.m. 110. o. 338. lj.

[41] Eörsi Gyula (1966) i.m. 286-287. o.

[42] Ilyenként minősül még harmadik személy elháríthatatlan cselekménye, a károsult elháríthatatlan közrehatása, erőhatalomnak nem minősülő más külső erő elháríthatatlan behatása. Lásd erről összefoglalóan: Eörsi (2006) i.m. 289. o.

[43] Marton (1932) i.m. 298-299. o., Marton (1992) i.m. 107. o. 333. lj.

[44] Vékás (2016) i.m. 244. o.

[45] A Ptk. 6:142. §-ából kiemelendő: „a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső … körülmény okozta”

[46] Hozzátéve rögtön, a felelősség alóli mentesüléshez az is szükséges, hogy a Ptk. 6:142. §-a szerinti másik két feltétel fennállását is sikerrel bizonyítsa a szerződésszegő.

[47] Vékás (2016) i.m. 244. o

[48] Kemenes (2017) i.m. 2-3. o., Fuglinszky Ádám: A 6:142. §-ához fűzött magyarázat. (2018) i.m. 323-324. o.

[49] Lásd a 2.2. pontban írottakat.

[50] Tőkey (2018) i.m. 898. margószám, ill. ugyanígy foglal állást: Fuglinszky Ádám: A 6:142. §-ához fűzött magyarázat. (2018) i.m. 313-314. o. Tőkey a gondossági kötelmek kapcsán még több értelmezési problémát felvet: Tőkey (2018) i.m. 898-901. margószám, a felvetett kérdések kapcsán lásd még: Fuglinszky (2018) i.m. uo.

[51] CISG Advisory Council Opinion No. 7 – Exemption of Liability for Damages Under Article 79 of the CISG, 38-39. margószám, a vélemény letölthető itt: http://www.cisgac.com/cisgac-opinion-no7/ (2020. 08.30.)

[52] Fuglinszky Ádám: A 6:142. §-ához fűzött magyarázat. (2018) i.m. 322-323. o.

[53] Verebics János: A szerződésszegésért való kárfelelősség az előreláthatóság alapján való korlátozása az új Ptk.-ban, Gazdaság és Jog, 2015/4. sz. 9. o.

[54] Köszönöm Fuglinszky Ádámnak, hogy felhívta a véleményre a figyelmemet. A vélemény letölthető itt: http://cisgac.com/opinion-no20-hardship-under-the-cisg/ (2020. 08. 30).

[55] Leszkoven (2018) i.m. 168. o.

[56] Ugyanígy: Vékás Lajos: A 6:142. §-ához fűzött kommentár. In: Vékás Lajos – Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez. Wolters Kluwer, Budapest, 2018. 1656. o. Ezzel ellentétes állásponton: Kemenes (2017) i.m. 3. o.

[57] Csehi Zoltán (szerk.): Az új Polgári Törvénykönyv magyarázata. Kommentár a 2013. évi V. törvényhez. Menedzserpraxis, Budapest, 2014. 738. o.

 

Ez a webhely a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat (sütiket) használ. További információ

E honlap megfelelő működéséhez néha „sütiknek” nevezett adatfájlokat (angolul: cookie) kell elhelyeznünk számítógépén, ahogy azt más nagy webhelyek és internetszolgáltatók is teszik. A sütik kis szövegfájlok, melyeket a webhely az oldalaira látogató felhasználó számítógépén, illetve mobilkészülékén tárol el. Ezeket a sütiket nem kell feltétlenül engedélyeznie ahhoz, hogy a weboldal működjön, azonban lényegesen javítják a felhasználói élményt. Belátása szerint engedélyezheti a sütiket, de, ha nem teszi, lehetséges, hogy a weboldal egyes elemei nem fognak megfelelően működni. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban is. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha a "Rendben" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát. A honlap bezárása után törölheti a sütiket.

Bezárás